Az irreális körülmények olykor fellelhetőek voltak az elmúlt versenyen is, ennek látta kárát több ugró is, többek között Malysz, Kofler, Ammann, de legfőképp az a Larinto, aki kiesett nem csak a versenyből, de a turnén való jó szereplésének is búcsút inthetett! A tegnapi verseny amilyen ideálisan indult annyira vált rémálommá az ugrók számára! A Négysáncversenyek történetében nem sokszor fordult elő, hogy egy körössé kelljen röviditeni a versenyt az időjárási körülmények miatt. Eddig mindössze kétszer történt meg ez a közel 60 év alatt (1986/87 Bischofshofen és 2006/07 Garmisch-P.), most pedig újra. Morgenstern oberstdorfi győzelme után szinte minden eldőlni látszott, hiszen olyan tetemes előnyre tett szert riválisaival szemben, hogy ha nem ront túl nagyot (amilyen jó formában van szinte kizárt), illetve ha a kiszámíthatatlan időjárás nem kavar be akkor úgy érzem zsebében érezhette volna a fődíjat. Ami tegnap történt viszont az nem csak, hogy jó néhány ugró játékának, versengésének tett keresztbe, hanem a kilátogatott 22 ezer lelkes szurkoló (valamint a tv képernyője előtt több millió néző) szórakozását tette tönkre!
Itt már nem csak a lassan menetrend szerint érkező zord idő, hanem a mélyen tisztelt zsűri is alaposan belenyúlt a négysánc turné végkimenetelébe, ugyanis mikor már sokadik összetettre esélyes ugró pergett ki a versenyből (mindannyian önhibájukon kívül) Hoferéknak megkellett volna hozni a legésszerűbb döntést, törölni a versenyt és egy új időpontot hozni annak pótlására! Ezt nem tette meg, talán üzleti megfontolásból, vagy egyszerűen csak túl zsúfoltnak találták a hétfői innsbrucki és csütörtöki bischofshofeni versenyek közé beékelni ezt a futamot, nem tudni. Mindenesetre a tegnap pórult járt ugrók úgy érzem megérdemeltek volna egy újabb esélyt, alighanem kellemes szájízzel hagyták volna el a stadiont. Sok variáció amúgy nem igazán lett volna a pótlásra, hiszen jövő pénteken már a csehországi Harrachovban folytatódik a Vk sorozat, mely szintén nem igérkezik problémamentes hétvégének, lévén hogy két hete épp ott kellett a zsűrinek törölnie a versenyeket! Egyébként soha nem fordult még elő olyan a Négysánc viadalok történetében, hogy mindössze 3 versenyen dőljön el a kupa sorsa, mindez most sem történt meg és szerintem ilyen nem is fog, hiszen árthatna a kupa presztizsének! Egy biztos, a tegnapi megnyert versenyével Ammann dédelgetett álma, miszerint megnyerje az érem kollekciójából még hiányzó kupát az most ismét elérhető közelségbe került Morgenstern betlijének és a zsűri nagyvonalúságának köszönhetően! Nyugodtan kijelenthető a sok „csillaghullás” után már csak a svájci ugró lehet veszéllyel az osztrák klasszisra. Alighanem a két hátralévő, már osztrák helyszíneken folytatódó versenyeken kiélezett küzdelmekre van kilátás!
1978-ban a sánc felújításon ment keresztül és a K-pontot 107 méterre hosszabbították. Az utolsó átépítés 1996-ban történt, a sáncprofilnál modern követelményeket alkalmaztak és K115-ösre nagyobbították. A már 50 év fölötti öreg sáncot aztán 2007 ápr. 14-én felrobbantották. No nem merénylet által semmisült meg, hanem a sánccertifikáció nem felelt meg többé a FIS-kritériumoknak. Ezután elkezdődött egy minden igényt kielégítő modern K125-ös sánc építése 14 millió eurós beruházásból. Az új Olimpia-sánc 50 méter magas ferde és futurisztikus lesíklótornyát átlátszó polikarbonát lemezekkel burkolták és így egy optikailag fényes hatást kapott. Garmisch-Partenkirchen új jelképe lett, mindenekelőtt a síugrók dinamikáját szimbolizálja a repülésnél, mely az esti ugrásoknál messziről fényes szobornak tűnik. Felfelé az ugrók egy újszerű ferde felvonóval érnek fel a toronyba, ahol egy melegedő helység, valamint egy média- és kilátó emelvény is található. Az új sánc első ugrását 2007 dec. 21-én végezték el egy COC verseny keretén belül, majd a 2008-as újévi ugrásnál Gregor Schlierenzauer az első rekordot is felállította 141 m-rel. 2008 jún.-ában fejeződött be a lesíklótorony burkolómunkája és a sánc műanyagborítása is. Azon ritka sáncok egyike ez, mely 3 éve a Ski-Line lesíklónyomrendszert használja, mellyel télen-nyáron egyaránt tud könnyedén kerámiáról jégnyomra átállni, megkönnyítve ezzel az ugrók nyári edzés lehetőségét téli körülmények közt is. Hihetetlenül sok, mintegy 2500 euróba kerül egy méternyi nyom, a németeknek úgy látszik semmi sem drága, ha versenyzőinek a legjobb feltételek biztosítása a cél. Az egy évvel ezelőtti sáncrekordot aztán Simon Ammann írta át, 143,5 m-es ugrásával jelenleg ő a hivatalos sáncrekorder.
http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3042/2011JP3042RLQ.pdf
A verseny gyönyörű, napsütéses időben kezdődött el, semmi jel nem mutatott arra, hogy idővel változni fog, vagy ha igen nem olyan mértékben, hogy egy teljes Négysánc sorozatot tönkre tegyen! 16-os beülőből indultak a versenyzők, első párosként a Prevc-Kornilov kettős, kik közül a szlovén ugró ment tovább 125,5 m-es ugrásával. A Tepes-Stoch páros követte őket és a lengyel ugró máris 130 m fölötti ugrással (131,5 m) adta meg (akkor még…) a verseny hangulatát, mellyel tovább is jutott. Az ezt követő párosok közül meglepő volt az újdonsült Gp-bajnok, Ito Chedal elleni párharcának elvesztése, bár a japán ugró végül is lucky looserként tovább lépett. Evensen formahanyatlása az elmúlt pár versenyen igen szembetűnő volt, a cseh Koudelka eddigi teljesítménye alapján sem volt meglepetés, hogy újból kiesett. Majd jött egy pikáns párosítás, Janda-Zografski kettős személyében. A bolgár fiú folytatta remek szereplését, 4 m.-rel ugrott nagyobbat (130 m) az egykori Négysánc győztesnél, mellyel így újabb pontokat gyűjtött hazájának. Érdemes megemlíteni, hogy a még mindig csak 17 éves Zografski a garmischi helyszín legnagyobb ugrását érte el, ugyanis 141 m-ig repült a tréningen, ezzel pedig nem csak egyéni legjobbját produkálta (korábban 134 m volt, melyet a kazah Almaty-ban ért el a COC-ban még nyáron), de nemzeti szinten is megdöntötte a legnagyobb távolság rekordját! A Gp-ig Petar Fartunov 123 métere volt a mérce, melyet jócskán felül is múlt! A Wank-Ahonen páros jött ezután, s előzetesen a kérdés az volt a finnnek ikonja kitudja-e javítani oberstdorfi betlijét. Ahonen közel tíz méterrel ugrott nagyobbat (134 m) német vetélytársánál, mellyel átvette a vezetést Stochtól. Ismét igazolta nem kell még őt leírni, bár a négysánc összetett már elúszott számára. A Schmitt-Kranjec párharc is érdekesnek igérkezett. Egyikük sincs kirobbanó formában, de most mindketten odatették magukat. Végül Schmitt nyerte kettejük versengését, közel 5 m-rel repült messzebbre (134,5 m) a szlovén ugrónál. Az elmúlt versenyen a finn Koivuranta megszerezte első Vk pontjait, így esélyesebbként várhatta Hulával szembeni „csatát”. Az egykori északi összetettes is 134 m-ig repült Ahonenhez hasonlóan, 16 m-rel volt jobb lengyel ellenfelénél és honfitársa mögé jött be csupán két tized ponttal elmaradva. A Velta-Larinto páros jött és mint utóbb kiderült fordulópont volt a verseny további kimenetelét illetően.
A szél kiszámíthatatlanul fújt továbbra is, bár Ammannék a lehető legjobban jöttek ki belőle, az őket követők már ezt nem mondhatták el magukról. Miután a Freund-Koch párharcból az osztrák került ki győztesen, jött a Trofimov-Kofler kettős, mely után általános közfelháborodást váltott ki a zsűri erőltetett döntése a folytatást illetően. Koflert az elrugaszkodás után nem sokkal úgy megdobta egy hevesebb áramlat, hogy minden rutinjára szüksége volt, hogy ne bukjon orra. Az osztrák ugró mindössze 100,5 m-en fogott talajt, mellyel tíz méterrel múlta alul Trofimov igen gyenge ugrását. Ez pedig azt jelentette, hogy az orosz ugró továbbjutott, emellett Kofler is lemondhatott az összetett dobogért vívott harcról. A zsűri – látván, hogy sorra hullanak ki önhibájukon kívül az összetettre még esélyes ugrók – ahelyett, hogy egyenlő esélyeket adva törölte volna a versenyt erőltetett módon hagyta a még sáncon maradt pár ugrót leengedni, nagy hiba volt! Bár Jacobsen viszonylag meglovagolt egy jó szelet, 127,5 m-es ugrásával igen előkelő helyen ért célba, kiejtve ezzel szlovén ellenfelét, Pikl-t. Már csak a Morgenstern-Hilde páros volt hátra és az osztrák klasszis egy esetleges nagy távolsággal végleg eldönthette volna a kupa sorsát, de nem így történt! Ami Oberstdorfban sikerült, az most itt neki sem. Az erősebb szél ellenére sem tudta a K-pontot túlugrani, csak 124 m.-en landolt és bár Hildét kiejtette ő maga csak a középmezőnyben végzett! Simon Ammann így megnyerte a versenyt és újból nyílttá tette a Négysáncverseny sorsát, közel a felét lefaragva riválisával szembeni hátrányából! „Nagyon boldog vagyok és elégedett a mai versennyel. Oberstdorf után is hittem abban, hogy képes vagyok megnyerni a Négysáncversenyt. Mindenki láthatta ma meg volt bennem a tűz, ami szükséges a győzelemhez. A sáncon igen nehéz körülmények voltak, de pontosan tudtam mennyi kockázatot vállalhatok. Az önbizalmam szerencsét hozott ma nekem. Örülök, hogy egy csomó pontot tudtam hozni összeségében, csak 15 ponttal vagyok lemaradva Thomas-tól. Már nagyon várom a versenyeket Ausztriában.” – mondta Ammann a győzelem után.
.jpg)
Thomas Morgenstern csalódottsága nem ült ki az arcára, így nyilatkozott a verseny után: „Nagyon nehéz volt ugrani ma, nagyon hosszú szünet volt, rengeteget vártunk fönt és ez nem tett jót senkinek. Fönt tartani a figyelmet, a koncentrációt ilyen hosszú időn keresztül nagyon nehéz volt. Ennél többet nem tudtam ugrani, mert ezt engedték a körülmények. Nem voltak egyforma feltételek mindenkinek. Nagyjából ugyanazt a döntést hoztam volna, amit a zsűri, de tiszteletben tartottam volna azt is, ha nem így döntenek. Annak örülök, hogy még az élen maradtam és még én vezetek a Négysáncversenyen, 14 pont az előnyöm két verseny után, első vagyok, ezért örülök és így megyek majd Innsbruckba, ahol a legjobb formámat próbálom majd nyújtani”.
Párbajok végeredményei - Garmisch-Partenkirchen.xls
Verseny statisztika - Garmisch-Partenkirchen.xls
Négysánc állása: http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3043/2011JP30434H.pdf
A ti véleményeitek