Legendás helyszínen fejeződött be a férfi alpesi sízők számára az idei év: az Olasz-Alpokban, a Bormio melletti Vallecetta hegyen, a közrettegésnek örvendő Stelvio lejtőjén csaptak össze a legjobb lesiklók. 1010 méteres (2255 – 1245 m) szintkülönbség, 3270 méteres táv, 43 éles fordító, 30%-os átlagos dőlésszög, 120 km/h-t súroló sebesség, kegyetlen fizikális és mentális erőpróba, 2 percen át!

 

A Pista Stelvio az alpesi síelés legcsodálatosabb, egyben legfélelmetesebb lejtői közt van számon tartva. A Saslong (Val Gardena), a Piste Oreiller- Killy (Val d’Isère), a Birds of Prey (Lake Louise) és különösen a Kandahar (Garmisch), a Lauberhorn (Wengen) és a Streif (Kitzbühel) mellett azon helyszínek egyike, ahol a győztesekről évek múltán is ódákat zengnek a sportág szerelmesei, sőt, s ez egyáltalán nem közhelyes megjegyzés, minden célba érőt hősként tisztelnek.

 

A svájci-olasz határ mellett fekvő Bormio 1980-ban mutatkozott be a VK- sorozatban, éves rendszerességgel azonban csak 1995-től szerepel a versenynaptárban, a csúcspontnak számító lesiklás mellett a kombináción kívül rendeztek itt már versenyt minden szakágban. Közben két alkalommal (1985-ben és 20 év múlva) világbajnokságnak is otthont adott. Előbbi évben a luxemburgi Pirmin Zurbriggen nyert lesiklásban és kombinációban. A 2005-ös világverseny három emberről szólt: a gyors számokban Bode Miller, szlalomban és kombinációban Benjamin Raich, óriás-műlesiklásban pedig az a Hermann Maier nyert, aki további két lesikló és egy Szuper-G-s VK- győzelmével mindezidáig a legeredményesebb versenyzőnek mondhatja magát.

 

Néhány gondolat erejéig síeljük végig a Pista Stelviót! Rögtön az elején valamennyi lesikló pálya legmeredekebb szakaszával nyitunk, a 63%-os (!) dőlésszögű részen hamarjában felvehetjük a kezdősebességet. Kicsivel később egy jobb-bal kombináció végén elérkezünk a pálya első, Giorgio Roccáról elnevezett ugratójához, aminek végén létfontosságú a pontosan kivitelezett talajfogás, mivel azonnal következik egy éles jobbos, ami elvezet minket a Canalio Sertorelli névre hallgató átjáróhoz. Itt 300 méteren keresztül végig tojástartásban, maximális sebességen száguldunk. Elkél ez a rövid „pihenő” (a pálya egyenetlensége miatt végig figyelni kell a léctartásra), ugyanis ezt követi a naptár legkanyargósabb része. Már a Fontana Longa nevű balos és a jobbos Hermelin-kanyar is lankásabb szakaszon fekszik, a Carcentina már majdhogynem vízszintes irányban vezet (ún. traverz). Egy apró letörés (Ciuk) után következik a San-Pietro- ugrató, közel 40 méteren át tartó repülés után a nagy kérdés mindig az, mennyi lendületünk marad a pálya záró felvonására. 120, vagy akár 140 km/h-s sebességet is elérhetünk a pálya leggyorsabb szakaszán. Végezetül egy letörés után két éles fordító (Bosco Alto és a Feleit) vezet el minket a célegyenest megelőző utolsó ugratóhoz.

 

Hiába az impozáns helyszín, sajnos több nagyágyú nem állt rajthoz a mai napon. A keddi, második tréningen két súlyos bukás is borzolta a kedélyeket. Előbb egyes rajtszámmal az amerikai Marco Sullivan ért szerencsétlenül földet a Rocca- ugrató után, majd a kanadai Louis-Pierre Helie vesztette el egyensúlyát ugyanott. Mindkettőjüket mentőhelikopterrel szállították az innsbrucki kórházba. Az első diagnózis szerint egyiküket sem érte maradandó sérülés, eszméletüknél vannak, tüzetes kivizsgálás céljából estére bent tartották őket. A hevességükről elhíresült amerikaiakra rájár egyébként a rúd, Val Gardenán az egyik edzésen Andrew Weibrecht a vállát ficamította ki, Erik Fishernek pedig a térde zúzódott, miután a futamon beakadt az egyik kapuba.

 

 

Szintén az edzésen történhetett valami a francia Alexandre Pasquierrel, a rajtlistán még szerepelt a neve, de ő sem indult el. 2007 Szuper-G világbajnoka, Patrick Staudacher katasztrofális formában versenyez egész évben, kedden a tökutolsó, 59. helyen zárt, így nem látta értelmét rajthoz állni. Hátsérülése miatt a Szuper-G előző szezonbeli legjobbja, Erik Guay is visszalépett, a szintén maródi Carlo Janka már el sem utazott a helyszínre, Patrik Järbinhez, Benni Raichhoz és Ivica Kostelićhez hasonlóan.

 

 

 

Summa summarum: az 52 induló vágott neki a versenynek, elsőként a kevés harcra fogható amerikai egyike, Steven Nyman (11.). Szemmel látható hibát nem vétett, a szükséges vehemenciát sikeresen ötvözte az ésszerűséggel, így kiváló helyezés lett a jutalma, két éve nem szerepelt ennyire jól. Hiába előzték meg többen alacsony rajtszámmal, sejthető volt, hogy annyira nem fog visszaesni. Kezdésként a Beaver Creek-i szuper óriás-műlesiklás győztese Georg Streitberger (5.) adott majd’ 7 tizedet az amerikainak, pályafutása második legjobb lesiklását produkálta. A hazai nézők legnagyobb örömére neki is távoznia kellett a reklámfelület elől, érkezett ugyanis Christof Innerhofer (3.). Igazolta, nem véletlenül nyerte meg a hétfői gyakorlást, végig szűk íveken, remek nyomvonalon síelt, a pálya felső szakaszán volt kissé visszafogott, így legalább irdatlan fizikumának hála maradt ereje a végére is. A verseny 2008-as győztese joggal pályázott az újabb sikerre.

 

Rok Perko (34.) nagyon gyenge menete után Val Gardena német hőse következett, Stephan Keppler (9.) ezúttal távol maradt a dobogótól, az ugratóknál pl. rendre megbillent, de esetében már annak is lehet örülni, hogy a jelek szerint stabil TOP-10-es sízővé nőtte ki magát. Hasonló szektoridőket teljesített Adrien Theaux (7.) is, 9 századdal befért a német elé a virtuális dobogóra. A tavalyi győztes Andrej Jerman (15.) messze van akkori formájától, más kérdés, hogy az idén látottak tükrében a legjobb 15 közti helyezés sem lebecsülendő. A harmadik szlovén, Andrej Sporn (6.) mentette meg kicsi szomszédunk becsületét, hatalmas tempót diktált, 125 km/h sebességet is meghaladta a San-Pietro szakaszon, nagy meccsben volt az osztrákkal, a századok azonban ellene voltak.

 

Egyetlen svéd indulónktól, Hans Olssontól hamar elbúcsúztunk, kaput tévesztett, majd Bormio 2004-es győztese következett. Hans Grugger (19.) nagy rössel esett neki a pályának, gyakran teret vesztett, nem haladt a tiszta nyomvonalon, volt egy kiadós mentése is, ehhez képest a legjobb 20 között zárt. Peter Fill (14.) menete a szöges ellentéte volt Gruggerének, szép, tiszta ívek, nem engedte be léceit, nem mert kockáztatni, az alacsony tempó miatt persze ő sem jutott sokkal előrébb. Bode Miller (8.) az arany középutat választotta, az alsó szakaszon esett szét csak a mozgása. Jutalma egy nyolcadik hely, amivel megismételte idei legjobbját.

 

13-as rajtszámmal Silvan Zurbriggen (2.) következett. A piros mellénnyel a felsőtestén, hatalmas meglepetésre ugyanis ő vezette a verseny előtt a szakági tabellát. Most sem hazudtolta meg önmagát, ismét szenzációsan síelt, a felső részes összeszedett előnyből 5 századot megtartott, majd a meredeken kanyargós részen rátett még egy lapáttal, 28 százados előnnyel átvette a vezetést. Patrick Küng (4.) remekül kezdett, 33 századdal vezetett már honfitársa előtt, alternatív ívekkel próbálkozott, az erőigényes stílusban aztán a végére elfogyott, így is csak egy hellyel szorult le a dobogóról. Romed Baumann (10.) is hasonló utat járt be, azzal a különbséggel, hogy ő közel fél másodpercet bukott az utolsó párszáz méteren. Újabb TOP-10-es eredményével ennek ellenére is elégedett lehetett.

 

Manuel Osborne-Paradis (13.) idén nem az igazi, az egyenetlen felszínű pálya egyébként sem tartozik kedvencei közé, nem vállalt be nagyobb tempót, ki is csúszott a legjobb 10 közül. Aksel Lund Svindål (11.) törött bordával versenyzett (Val Gardenán esett egy nagyot), 3 tizeddel Baumann ideje után ért csak célba: a legjobb 10 világosan elkülönült a mezőny többi részétől. Didier Cuche (21.) remekül kezdett, 38 százados előnyét azonban egy túl szűken vett kapu miatt gyorsan elvesztett. Sőt, miután nagy bravúrral valahogy bevette a következő kanyart, még el kellett telnie néhány tucat méternek, míg visszatalált saját ritmusába. Végeredményben két másodpercen túli hátránnyal ért csak célba. Werner Heel (30.) idén rendkívül visszafogott, a sok hiányzóval együtt is csak az utolsó pontszerző hely jutott neki.

 

 

A világ legjobb lesiklóinak sorát három osztrák zárta. Michael Walchhofer (1.) mozgásán érződött a magabiztosság, féltávnál már 53 százados előnyt mutatott az eredményjelző, a Bosco Alto jobbosban viszont lecsúszott az ideális ívről, lendületet vesztett, az utolsó ugratót is elmérte, így 3 km-es száguldás végén mindössze 8 századdal állt az élre. Az osztrák győzelem reálisan nézve biztosnak tűnt, mint ahogy az is, hogy Walchhofer nem veszi át a vezetést összetettben; a kérdés csak az volt, hányan állnak dobogóra. Klaus Kröll a keddi tréningen végzett az élen, most sem ment rosszul. Zurbriggeni részidőket produkált, a svájci utolsó szektorát elnézve esetleg a dobogó harmadik fokára jó lett volna Kröll, ám az utolsó fordító egyikén elvesztette egyensúlyát, szó szerint hasra esett. Mario Scheiber is biztatóan síelt, a pálya közepénél még csak 5 századdal volt elmaradva az éllovastól, ám túlvállalta magát, a Hermelin-kanyarnál annyira lecsúszott a bukótérbe, hogy onnan már nem volt visszaút.

 

Grödeni 6. helyezése megadta az esélyt a francia-spanyol kettős állampolgárságú Guillermo Fayednek (33.), hogy jóval alacsonyabb rajtszám mellett tovább növelje pontjai számát, de nem élt a lehetőséggel. A svájci Grünenfelder (22.) Lake Louise-i bravúrgyőzelme után visszatalál megszokott helyére a tabellán, az olasz Thanei (27.) is inkább a felhígult mezőnynek köszönheti néhány pontját. Két kanadai következett: Dixon nagyon hamar kapitulált, Jan Hudec (18.) viszont biztató menettel hívta fel magára a figyelmet. A francia Yannick Bertrand (23.) célja egyszerű volt, pontot szerezni feltétlenül, ez sikerült is, mint idén eddig minden alkalommal. Torino olimpiai bronzérmese újabban annak is örülhet, ha pontot szerezet, Ambrosi Hoffmann (25.) bizonytalan menete után Natko Zrnčić-Dim (27.) zárt a pontszerzők közt, más kérdés, hogy a pálya végi csúnya rontás nélkül bizonyára meglett volna.

 

Harmincon túlról is bőven lehetett pontot szerezni ezen a napon. Az olaszok jártak ebben élen, az inkább kombinációban vitézkedő Dominik Paris (31-essel a 17.) idén másodszor zárt 30-on belül, Siegmar Klotz (32-essel a 24.) élete legjobbját síelte, Hagen Patscheider (38-assal a 26.) pedig 12. Világkupáján először zárt a pontszerzők közt. Svájci részről Marc Gisin (35-össel a 16.) ért el élete legjobbját, Vitus Lüönd (37-essel a 29.) második pontszerzésének örülhetett. Az amerikai Trevis Ganong remek 20. helyezése tette teljessé a pontszerzők csoportját.

 

 

A 35 esztendős salzburgi versenyző a csalódást keltő olimpiai évad után második világbajnoki aranyérméért vágott bele utolsó szezonjába. Michael Walchhofer 230. Világkupáján tizenharmadik győzelmet ünnepelte lesiklásban, a szakág korábbi háromszoros győztese ezzel átvette a vezetést a tabellán.

 

 

 

 

Ahhoz képest, hogy Silvan Zurbriggen remek szlalomosként robbant be a köztudatba (21 évesen svájci bajnokságot, majd 2003-ban vb-ezüstérmet nyert), előbb kombinációban (olimpiai bronz, Vancouver) vétette észre magát, idén pedig a jelek szerint már a gyors számokban is számolni kell vele. Ha egyetlen ponttal is, de a ranglista élén zárta ezt a naptári évet. A már említett Pirmin Zurbriggen távoli rokona (közös az ükapjuk) lassan, de biztosan valós esélyesévé léphet elő az összetett világkupának, 172. VK- futamán 11. alkalommal állt dobogón, ebből – grödeni győzelme után – másodszor lesiklásban.

 

Christof Innerhofer korosztálya nagy ígéretének számított, ehhez képest 27. életévébe lépve a dél-tiroli eddig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. 101 világkupával a háta mögött mindössze negyedik érmét szerezte, kedvenc pályáján.