Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Svájcba költözött hétvégére a Világkupa mezőnye, ahol Harrachovhoz hasonlóan szintén rossz időjárási viszonyok közepette folytatódott Thomas Morgenstern pazar sorozata, harmadszor nyert, az osztrák csapat pedig kiválóan teljesített, a Top5-be négyen is bekerültek közülük!
A tegnapi verseny eredetileg nem szerepelt a Vk naptárban, hogy mégis 3 versenyre bővült a svájci helyszín annak egy kizárólagos oka volt, mégpedig a törölt harrachovi versenyek egyikét pótolni tudják! Tavaly hasonlóképp alakultak az események. Akkor szintén a kíméletlen időjárás miatt törölni kényszerült harrachovi helyszínt kellett pótolni, a beugró épp a soron következő Engelberg volt, épp úgy, mint most, 3 versennyel megörvendeztetve a hazai síugróbarátokat! Valahogy nagyon nem jön be mostanság Harrachov, mint Vk-rendező! Az elmúlt pár évben többször kellett itt versenyt törölni, mindannyiszor az időjárásnak köszönhetően! Pedig a laikus ember azt hihetné az Alpok által körül ölelt Engelberg sokkal jobban ki van téve a zord időnek, mint a „lankásabb” helyen fekvő Harrachov, de ez persze nem így van! Mindenesetre a FIS újabban nem hagyja veszni az esetlegesen törölt versenyeket, mindenképp arra törekszik, hogy valamilyen módon pótolja azokat! Így döntött most is, az elsőt mindjárt a hétvégén megtette (azaz tegnap), a másik pótlásról pedig a Négysáncverseny után fog gondoskodni! A leginkább esélyes helyszín a lengyel téli sport- és síugrófanok Mekkája, Zakopane lehet, mely így Engelberghez hasonlóan szintén 3 versenyt rendezne majd!
A tegnapi verseny legnagyobb visszatérője Janne Ahonen volt, aki eddig várakozáson alul kezdte az idei szezont, hiszen csak Finnországban állt eddig rajthoz, s hol egy téves bírói döntés, hol egy gyengébb szereplés által esett el a pontszerzés lehetőségétől! Sajnos volt egy nagy hiányzója is a versenynek, mégpedig Gregor Schlierenzauer! A szezont (hozzá képest) igen gyengén kezdő osztrák klasszis Lillehammer után úgy látta jónak (Pointnerrel egyetemben), hogy kihagyva a cseh versenyeket a Négysáncig félrevonul egy kicsit gyakorolni, melyre a seefeldi HS75-öst találta leginkább alkalmasnak! Hétfőn viszont az egyik ugrás alkalmával olyan szerencsétlenül esett a jobb térdére (melyet már nyáron egyszer műtöttek is), hogy az MRI vizsgálat kiderítette részleges szalagszakadást szenvedett, s bár újbóli műtétre nem kerül sor, négy hetes kényszerpihenőre viszont igen! Ez azt jelenti, hogy legnagyobb bánatára nagy valószínűséggel ki kell hagynia azt a Négysáncversenyt, mely az egyik legrangosabb versenysorozat évtizedek óta és minden síugrónak dédelgetett álma begyűjteni azt! Gregor, aki máris egy intenzív gyógytornát kezdett el a hét elején így nyilatkozott az esetről: „Az első pillanatban óriási volt a dühöm, a körülményekhez képest jól vagyok! Viszont egyszerre vagyok frusztrált és megkönnyebbült, hiszen ez az eset végződhetett volna rosszabbul is!” Az osztrákok Zauner után így újabb ászukról kénytelenek lemondani, viszont míg előbbi Sapporóban áll majd legközelebb rajthoz, addig az idén csapat világbajnoki címet szerzett 20 éves klasszis visszatérésének időpontja még bizonytalan, remélhetőleg az oslói VB-re már felépül sérüléséből!
Bár a selejtező legnagyobb ugrását az orosz Pavel Karelin (135 m) hajtotta végre, mégis az a Kamil Stoch nyert, aki szenzációs nyári szereplése után eddig télen még nem alkotott maradandót!
A hétvégi versenyek helyszíne, Engelberg nem messze fekszik a Luzerni-tótól, mintegy 3850 lakosával az Obwalden kantonban található. 3238 méter magas Titlis hegyről kapta a sánc a nevét, melynek története igen régire nyúlik vissza, hiszen az első síugrás már 1905-ben megtörtént, majd 3 évvel később létrejött az S.C. Engelberg sánclétesítmény is. A 20-as években hozták létre az első Titlis-sáncot (K62), de mivel áldozatul esett egy ugró az egyik versenyen, így nem sokkal ezután átépítették! A 60-as években talajvíz árasztotta el egyik alkalommal a svájciak tradicionális síugró turnéját, így megkezdődött Engelbergben a nagy Titlis sánc tervezése! A síklub 300 ezer svájci frankot teremtett elő erre a célra és 1971-ben egy síugrótorna alkalmával avatták föl a sáncot, melyen Sepp Zehnder svájci ugró nevéhez fűződik az első 100 méter fölötti ugrás Svájcban, ugyanis második ugrásával 102 m.-re írta a svájci síugró történelmet! 10 évvel később a sánc ismét elavulttá vált és egy 350 ezer frankos renováláson esett át. Az eleinte közfinanszírozásból létrejött építkezés abbamaradt, de végül sikerült hitelből folytatni a munkát. 1984 feb. 26-án avatták föl a Großtitlis-sáncot egyedülálló módon, ugyanis egy verseny erejéig világbajnoki csapatversenyt rendeztek, ahol a Nykänen vezérelte finnek győztek a Weißfloggal felálló keletnémet csapat ellen! 1980 óta (időnként egy-két év kihagyásokkal) Engelberg állandó résztvevője a Vk-nak és Sapporo után itt rendezték a legtöbb egyéni Vk versenyt, mely eddig 40 alkalommal adott otthont, valamint 14-szer COC versenyeknek is! A K125-ös sánc 2000 aug.-ától 2001 őszéig egy utolsó átépítésen ment még keresztül. A hivatalos sáncrekordot 6 éve állította föl Janne Ahonen, aki 141 m-ig szállt akkor, majd öt évre rá Simon Ammann is beállította ugyanezt!
A versenyt a 11-es beülőből kezdték, melyet a cseh Borek Sedlak nyitott meg 120 méteres ugrásával. A 11-es rajtszámmal induló Hocke mutathatta be eztán, hogy nem volt a véletlen műve az elmúlt héten szerzett három COC győzelme és 128 m-rel átvette a vezetést! Egyébként a hiányzó Schmitt helyett kapott meghívót, melyet íly módon meg is hálált edzőjének, Schusternek. Ahonen jött ezután és két kihagyott verseny után egy 124,5 m-es ugrással tért vissza a legjobbak mezőnyébe.
A nyáron remek teljesítményt nyújtó bolgár Vladimir Zografski (121,5 m) próbált olyan előnyhöz jutni az első körben, mely reményt adhatott neki, hogy hosszú sikertelen évtizedek után Vk pontokat szerezhessen hazájának! No, hát végül is nem árulok zsákbamacskát, a nyáron még csak 17. születésnapját ünneplő bolgár fiúnak sikerült egy álom beteljesítése - „megtörve egy átkot” - a 28. helyen végzett, mellyel megszerezte első Vk pontjait, s egyúttal 3 pontot szerzett a bolgár csapatnak, erre kereken 20 éve nem volt példa! 1990-ben druszája, Vladimir Breitschev gyűjtött 23 pontot, azóta egyetlen bolgár ugrónak sem sikerült a pontszerzés egészen mostanáig! Rendhagyó módon már előre elárulom, a verseny egykörösre sikeredett, mivel a sűrű hóesés ellehetetlenítette a további versenyzést, a zsűri a szünetben törölte a második kört, így az elsőben kialakult eredményt tekinthetjük végeredménynek! Nem sokkal Zografski ugrása után az a Küttel következett, aki hazai közönség előtt továbbra sem tudott kitörni a szürkeségből, 118,5 m-es ugrása kiesést eredményezett a svájciak legnagyobb bánatára! Kranjec volt az első a versenyen, aki átlépte a 130-as határt, mellyel átvette a vezetést Hockétól! Koudelka (124 m) és Karelin (126,5 m) is jóval kisebbet ugrott a szlovén ugrónál, mégis egymást megelőzve kerültek az élre a kompenzációnak köszönhetően! Küttel után Kasai volt a következő „áldozat”, 118 m-es ugrása kevésnek bizonyult a továbbjutáshoz! A selejtező győztese, Stoch egyre jobb formába lendül a szezon eleji gyengébb ugrásaihoz képest, most egy 128 m-es ugrással jött be Karelin mögé.
Majd a szezon egyik meglepetése, Rune Velta következett, aki távolságban és pontszámban egyaránt beérte Stochot, aki Lillehammer után újból javított egyéni legjobbján és a 9. helyen végzett a versenyen! Koch volt a soron következő éllovas, miután 133,5 m-eset ugrott, honfitársa, Loitzl pedig még ennél is nagyobbat,136 m-en landolt és nem csak hogy átvette a vezetést, de mint utólag kiderült bronzérmet jelentett ez egyben neki! Igazi csillaghullás következett ezután! Az irreális időjárási viszonyoknak köszönhette kiesését sorrendben Neumayer (125,5 m), Jacobsen (120 m) és Evensen (112 m) is. Malysznak továbbra sem sikerült kiemelkedőt nyújtania, 124,5 m-ével a Top10-en kivűl rekedt és a 14. helyen végzett! Hautamäki viszont továbbra is jóformában versenyez, 130 m-es ugrásával csak szűk két ponttal maradt le a dobogós helyezésről! A hazai publikum már csak Ammannban reménykedett, hogy otthon tartsa a győzelemért járó serleget, ami tavaly sikerült, az most nem! Bár 129 m-ig repült, összeségében csak a 6. helyen tudott végezni! Már csak az összetettben vezető hármas volt hátra. Kofler kezdte a sort és a nap legnagyobb ugrásával (140 m) vette át a vezetést, csak egy méterrel maradt el a hivatalos rekordtól!
Larinto következett eztán és hiába ugrotta meg a verseny 6. legnagyobb távolságát (130,5 m), ez csak a 11. helyre volt elegendő. Az elmúlt heti lillehammeri versenyek abszolút legjobbja, s az összetettet vezető Morgenstern zárta a sort, bár 3 méterrel kevesebbet ugrott legnagyobb vetélytársával szemben mégis a kompenzált érték alapján az élre került és negyed órával később (miután a zsűri törölte a második kört) sorrendben 3., míg összeségében 17. győzelmének örülhetett és biztosította be vezető pozícióját a Vk élén! A legtöbb Top3 helyezést az osztrákok produkálták eddig a Világkupák történetében, 14. alkalommal sikerült a dobogó mindhárom fokát elfoglalniuk, utoljára épp tavaly Sapporóban, akkor Schlierenzauer, Morgenstern, Loitzl volt a sorrend!
A ti véleményeitek