Ravasz pálya a Stade Bellevarde, mint már megtapasztalhatták a versenyzők az előző világbajnokság szlalom futamain. Mindössze 220 méter szintkülönbséggel kell megbirkózniuk, egy határozott letörésen kívül igazán nem is meredek. A tűzőmesterek sem tudnak csodát tenni, a legismertebb helyszínek kegyetlenül nehéz pályáit itt nehéz reprodukálni. Ugyanakkor épp a viszonylag könnyebb nyomvonal miatt hajlamosak a sízők túl bátran, túl nagy sebességgel lesiklani, ami tömeges kaputévesztésekhez vezet. A 2009-es vébén egészen elképesztő csillaghullásnak lehettünk tanúi, szakági specialisták egész sora mondott csődöt, a 75 fős mezőnyből mindössze 36-an élték túl az első futamot, majd a továbbjutók közül csak 17-en értek célba a második menetben.

 

A férfi szlalomnak egyébként nincs túl nagy hagyománya Val d’Isère-ben, 1992-ben rendeztek itt először és utoljára műlesiklást, amit a svéd Thomas Fogdö nyert meg.

 

A Napot nem takarta el felhőzet, a derűs idő mínusz 10 fok körüli hőmérséklettel párosult. A mezőny éppúgy 75 főt számlált, mint annak idején, a vb-n, s az első futam kezdete is erőteljesen azt idézte. A kanadai edző nem bonyolította túl a pályát, két kritikus ponton így is fokozottan figyelni kellett.

 

A svájci Silvan Zurbriggen (2.) nyitotta a sort, remekül, hibátlanul síelt, különösen a pálya alsó szakaszát teljesítette pengeélen. Nem sokon múlt, hogy elsőként várja a folytatást. A lejtő ezután már nem hazudtolta meg önmagát. Előbb Reinfried Herbst búcsúzott, két hatalmas hibája után sem találta a ritmust, a szakági címvédő két kieséssel nyitotta az idényt. A mindinkább magára találó Benjamin Raich (3.) összeszedetten versenyzett, néhány kisebb hibájával is csak egy elhanyagolható 8 százados hátrányt szedett össze. Örömsízésben bíztak a franciák, ehelyett jött a fekete leves. Előbb a higgadtságáról elhíresült Julien Lizeroux rontott, egyszer, kétszer, háromszor, becsületből ugyan célba ért, esélye még akkor sem lett volna a továbbjutásra, ha utólag kaputévesztésért nem diszkvalifikálták volna a versenybírák. Ivica Kostelić (10.) önmagához képest visszafogottan, az előzményekből kiindulva mondhatnánk úgy is, hogy visszafogottan síelt, a későbbi győztessel szemben 69 századot halmozott fel, vagyis a dobogóra feltétlenül megmaradt az esélye. A Leviben győzedelmes Jean- Baptiste Grange újfent bizonyította, mennyire képtelen kezelni esélyességét, ugyanott rontott, mint előzőleg Herbst.

 

Andre Myhrer (7.) kisebb bizonytalanságait gyorsaságával kompenzálta, 4 századdal megvert az őt követő Michael Janyket (9.). A változatosság kedvéért újabb kiesés következett, az olimpiai bajnok hibázott, Giuliano Razzoli az első időmérési pontnál az éllovashoz képest néhány századdal még gyorsabb is volt. A németek ásza, Felix Neureuther (7.) zaklatott meneten volt túl, pont fél másodperccel maradt el az első futam legjobb idejétől. Amit Manfred Mölgg (1.) jegyzett, a dél-tiroli tekintélyesnek mondható előnyéből 4 századot megőrzött a hajrában. A nagy kérdés nála a szokásos volt: vajon képes lesz egymás után kétszer klasszisát csillogtatva síelni?

 

Az osztrák utánpótlás zászlóvivője következett, s Marcel Hirscher (4.) most sem okozott csalódást, kisebb rontásoktól eltekintve szépen ment, ő is bejelentkezett a győzelemért. A világbajnok Manfred Pranger kegyetlenül bekezdett, 3 tizedes előnyt mutatott a kijelző, az osztrák nem sokkal később egyensúlyát vesztette a letörésnél, ő is búcsúzott. Újabb kanadai, újabb kiváló menet, Julien Cousineau (5.) egy markáns hibával együtt is komoly sansszal pályázott a dobogóra. Mattias Hargin és a szlovének egyetlen épkézláb szlalomosa, Mitja Valenčič szintén a letörésnél állt a pálya szélére. Közöttük még érkezett Ted Ligety (14.), most sem puhánykodott, s mivel újabban képtelen hibázni (csak hogy elkiabáljam…), ígéretes pozíciót harcolt ki magának délutánra. A franciák becsületét Steve Missilier (25.) „mentette meg”, kiszurkolták pontszerzését. Mark Gini (22.) sem tudott élni a sok kieső nyújtotta lehetőséggel, a norvég Lars Elton Myhre (11.) viszont önmagához képest remek helyről várhatta a folytatást. A 10. Kostelićnek viszont közel bő 4 tizedes előnye volt, vagyis az élmezőny lélegzetvételnyi előnyhöz jutott az üldözőkkel szemben.

 

Cristian Deville (6.) igazolta bombaformáját, amikor 21-es rajtszámmal minden időmérési pontnál verte csapattársát, a végére azonban vesztett lendületéből, 43 százados hátrányával sem kell szégyenkeznie. Megszenvedett a pályával, s pont nélkül maradt a moldáviai svájci Urs Imboden (33.) és a svéd Axel Bäck (34.), Szaszaki Akira pedig a kiesés sorsára jutott. A kanadai álom folytatódott, Brad Spence (14.) sem akart elmaradni a többiektől, rajta kívül még Trevor White (21.) és Patrick Biggs (29.) képviselte a juharleveleseket a délutáni második futamban.

 

A svédek is népes kontingenssel várták a folytatást, Jens Büggmark (13.), úgy fest, stabilan hozni tudja korábbi önmagát, Markus Larsson (17.) mellett még utolsóként Anton Lahdenperä (30.) is továbbjutott. Feltétlenül ki kell emelni Will Brandenburgot (12.), aki 35. indulóként remekelt. Az osztrákokat említett kettőn kívül másik két töltelékember képviselte a 30 között, az előző FIS Race- versenyt nyerő Christoph Dreier (18.) és Wolfgang Hörl (23.), a nyugati szomszéd részéről két kevésbé ismert sízőt övezett fény, Markus Vogel (42-essel a 22.) korábban kétszer még volt pontszerző, Justin Murisier (52-essel a 26.) viszont még soha nem jutott tovább. A harmincas mezőnyt még Kjetil Jansrud (16.), Ondřej Bank (19.), Patrick Thaler (49-essel a 20.), Naoki Juasza (24.) és Kalle Palander (28.) egészítette ki. Idő előtt befejezte a kínlódást Bode Miller és a régi nimbuszát mocskoló egykori világbajnok Mario Matt.

 

Délutánra egy fokkal kanyargósabb, kihívóbb pályát állított elő a svájci edző, ami – a napsütés miatt törvényszerű pályaromlás mellett – alaposan megnehezítette a versenyzőt dolgát. Különösen a később érkezőkét…

 

 

Lahdenperä (19.) a biztos pontszerzést tartotta szeme előtt, elsősorban a többiek hibái miatt jelentősen előre is tudott lépni.  A második futam – egy kivételtől eltekintve – nem a kanadai válogatottról szólt, elsőként Biggs esett ki néhány métert követően. Kalle Palander (23.) igyekszik visszarázódni, agresszív menetét nem kísérte szerencse, már a felső szakaszon túlcsúszott, röviden vissza is kellett lépdelnie, majd a vége felé is rontott egyet, de végül befért a 108%-os limitbe. (Középsőn ő volt a leggyorsabb!)

 

Az 1999-es világbajnokot három olyan fiatalember követett, akik életük eddigi legjobb szlalomját teljesítették. Elsőként Markus Vogel (13.) remekelt, két pontszerzése már volt korábban, ám most felülmúlta minden korábbi sikerét. Őt követte a 18 esztendős honfitársa, Justin Murisier (8.) most a fejébe vette, hogy akár a kiesés árán is, de ő bizony megtámadja a pályát, pörgős menetének nem egy pontján millimétereken múlt, hogy beférjen síléce a kapu mellé. Murisier ötödik Világkupáján először szerzett pontot, mindjárt egy TOP-10-es eredménnyel vétette észre magát. A FIS Race versenysorozatban már kilenc dobogót, ebből négy győzelmet fel tudott mutatni, a legjobban azonban kétségkívül arra kapta fel fejét a sportszerető közvélemény, amikor idén március közepén megnyerte a svájci bajnokságot szuper-kombinációban és óriás-műlesiklásban. Nagy jövő állhat előtte!

 

Ő sem állt sokáig a lista élén, ugyanis Steve Missilier (3.) még tovább tudta fokozni a jelzőket, amikor toronymagasan a legjobb második futammal alaposan feladta a leckét a többieknek. Ekkor nem gondolta volna senki, hogy a délelőtti első is ezek közé tartozik… Nagyon-nagyon sokáig ember fiának szemernyi esélye nem volt, hogy akár csak megközelítse a francia időeredményét, még összetettben sem. Ne vegyük el tőlük, próbálkoztak ők becsülettel, sorjáztak a nagyobbnál nagyobb hibák. A japán Juasza (21.) lekopírozta Palander mutatványát, maga se tudja, hogyan, de végül elérte a célvonalat. (Idei első japán pontok!) Wolfgang Hörl (24.) szintén, de ő már akkora hátránnyal, amiért nem osztanak pontot. Marc Gini (11.) is alternatív íveket használt, a miheztartás végett legalább egyik feltörekvő honfitársát megelőzte. Trevor White (12.) a célban még úgy érezhette, nagy gólhelyzetet lőtt mellé, amikor csúnyán megtorpant fél távon, a verseny végén aztán kiderült, ő is rengeteget lépett előre. A tavalyi kitzbüheli 8. helye után ez a második legjobb eredménye.

 

Patrick Thaler (16.) sem manapság zárt ennyire előkelő helyen, Missilier futamában rejlő valós potenciál aztán Ondřej Bank (7.) futamában tudatosult mindenkiben, a cseh tiszta, energikus pályával sem tudott vele mit kezdeni. Maga is értetlenül állt az eset után, néhány perc múlva az ő ráncai is elsimultak: először zárt a TOP-10 között szlalomban, eggyel megközelítve abszolút legjobbját. Christoph Dreier (10.) is közel másfél másodpercet kapott a franciától, de ő is a TOP-10-ben zárt, miközben korábban még a legjobb 20 is távoli álomnak tűnt. Markus Larssonnak (20.) is kemény pillanatai voltak, több kisebb hibával együtt egészen korrekt helyen végzett. Jansrudnak (17.) is komoly problémái voltak, ám ez mind semmi volt ahhoz képest, amit Ligety (25.) bemutatott, a szíve vitte előre azután is, hogy métereket kellett fellépdelnie a kihagyott kapuig. Pontot nem ért ez a produkció.

 

Hosszú idő után újabb (tényleges) kieső, újabb kanadai, Brad Spence lépett rá a kapura, majd Büggmark (14.) közepes, zaklatott, de legalább vaskos pontmennyiséget eredményező menete után az amerikai Will Brandenburg ismételte meg Leviben látott pazarlását. Hiába az újabb 15-ön belüli eredmény az első futamban, ő többet akart, ismét kiesett. Lars Elton Myhre (15.) sem tudott újítani, esélye nem volt az első helyre, Büggmark mögé került 1 századdal.

 

Ivica Kostelić (18.) volt az első olyan síző, akinek klasszisát és egy másodpercen túli előnyét kihasználva át kellett volna vennie a vezetést. Nem így történt, idén valamiért elfelejtett a horvát technikai síelni, így hiába fejlődik a gyorsasági számokban, ez nem az a sportág, ahol sok kicsi pont sokra megy… A kanadai rémálom folytatódott, Michael Janyk sem ért célba. Andre Myhrer (22.) előnye is 5 tizedre olvadt már a felső szakaszon, próbált újítani a svéd, ez is csak újabb hibát szült, a bukóteret is meglátogatta, a reklámtábla mögül jött vissza, visszacsúszott egészen Palander elé. Felix Neureuthernek (6.) is voltak nehéz pillanatai, neki legalább Bankot sikerült maga mögé utasítania. Cristian Deville mindent feltett egy lapra, amit aztán elfújt a szél…

 

Julien Cousineau (5.) remek technikával uralta a folyamatosan romló pályát, az első helyre neki sem volt semmi esélye, viszont legalább beállítani schladmingi legjobb eredményét. Marcel Hirschernek (1.) már nem kevesebb, mint 1,60-as előnye volt a rajtnál. Az első két szakaszt kiválóan síelte meg, csak 2-2 tizedet kapott, így hiába kapta ő is a szokásos majd’ egy másodpercet a végén, 55 század így is maradt. A példakép, vagyis Benjamin Raich (2.) már az elején elvesztette minimális előnyét, az olló azonban nem nyílt akkorára, hogy odalegyen a kettős osztrák győzelem. Minden rosszindulat nélkül be kell vallani, nagyon kevesen gondolhattuk komolyan, hogy Manfred Mölgg (9.) ilyen helyzetből nyerni képes. Gyatra, indiszponált síeléssel örülni lehetett, hogy legalább a legjobb 10 közé besorolt.

 

 

A salzburgi Marcel Hirscher jövő márciusban tölti be 22. életévét, de már most impozáns mérleggel bír. 54. Világkupáján 11. alkalommal (szakágban az ötödik) állhatott fel dobogóra, ez a harmadik sikere, szlalomban most mutatta meg először oroszlánkörmeit a háromszoros junior-világbajnok, olimpiai ötödik fiatalember. A szakági tabellán holtversenyben átvette a vezetést, míg összetettben feljött a harmadik helyre.

 

Benjamin Raich két év után (Alta Badia) állt ismét dobogóra szlalomban, ez 334 VK- verseny után a 86. alkalom. Az utóbbi hetekben kisebb sérülésekkel küszködő egykori olimpiai és világbajnok kifejezte igényét az összetett trófeára.

 

 

 

 

Steve Missilier, akinek szülővárosa, Annecy nem messze fekszik Val d’Isère-től, 76 VK- indulás után első dobogóját ünnepli, ami a körülmények ismeretében még nagyobb bravúr. A két ász kiesése után is örömöt tudott okozni a franciáknak.

 

 

 

 

A folytatásban a hölgyek érkeznek Val d’Isère-be, lesiklás és Szuper-G mellett idén először szuper-kombinációban is összemérik tudásukat. Az urak Olaszországba teszik át székhelyüket, a hagyományoknak megfelelően a két grödeni gyorsasági szám után átmennek Alta Badiába, a naptár legnívósabb óriás-műlesikló helyszínére.