Thomas Morgenstern adatlapja.doc

Körvonalazódni látszanak az erőviszonyok a Világkupában! Az osztrákok, ha nem is a tavalyihoz hasonló fölénnyel, de továbbra is meggyőzően teljesítenek, leginkább két alapemberükre, Thomas Morgensternre és Andreas Koflerre támaszkodhatnak! Az eddigi négy versenyből hármat behúztak, kiváló formájukat jelzi, hogy rendre ők szerzik a versenyek legnagyobb ugrásait! Amennyire megy nekik, annyira nem másik két csapattársuknak, Schlierenzauernek és Loitzlnak! Kettejük közül leginkább Schlieri gyengébb teljesítménye meglepetés, az elmúlt szezonok rekordere egyelőre nem találja korábbi jó formáját, pedig a nyári, őszi felkészülése alapján jóval előrébb kellene tartania! A vasárnapi versenyen pályafutása 2. legrosszabb eredményét érte el, 20. helyen végzett, ami abszolút szokatlan eredmény tőle (ennél rosszabb helyezése egy 24. hely volt, melyet élete első Vk versenyén érte el Oslóban, még 2006-ban.)! A lengyelek nyári parádéja után minden síugráshoz értő ember hasonló eredményeket várt tőlük! Aki igazán tartja a lelket a csapatban az örökifjú Malysz, aki bár a Top10-ben van jelenleg, messze nem azt nyújtja, amit nyáron láthattunk, s amúgy is elvárnánk tőle! Ugyanez elmondható a lengyelek másik ászáról, Stochról is, bár amennyire berobbant nyáron a síugró elitbe, annyira nem találja önmagát, az ő Vk produktuma több mint kiábrándító! Kubacki, a Gp egyik felfedezettje annyira visszaesett például, hogy nem hogy pontot nem tudott idáig szerezni, de még a selejtezőn való túljutás is nagy kihívást jelent számára!

Már most kijelenthető talán, hogy megtörik az a tézis, miszerint az elmúlt 5 év Gp bajnoka a Vk összetettben is a legjobb lesz! Malyszhoz és Stochhoz hasonlóan Daiki Ito sem tudta megismételni eddig kiváló nyári teljesítményét, bár a japán ugró így is a Top10-ben van jelenleg, viszont Morgensternnel szemben már közel 200 pontos hátrányban van, pedig még csak négy versenyen vagyunk túl (a 26-ból)! A norvégok egyenrangú ellenfelei idén az osztrákoknak, sőt! Kojonkoski gond nélkül össze tud állítani egy ütőképes csapatot, hiszen Evensen, Hilde és Bardal is Top10-ben van, valamint Jacobsen is egyre jobb formába lendül, ő is közelít a legjobb tízhez! Sajnos Romörenről már ez nem mondható el, mélyen tudása alatt szerepel, talán a sírepülő versenyekre összekapja magát, végül is az az igazi terepe! Mint korábban írtam is, a finn csapatban csak két ember tartja a frontot, mégpedig a tavalyi szezonban gyengélkedő Hautamäki és Larinto (úgy látszik egyszer lenn, egyszer fönn…), utánuk pedig tátongó szakadék! Happonen továbbra is sérült, Olli eltiltva, Ahonen és Keituri gyengélkedik! A tavalyi szezont végig parádézó Ammann nem adja olcsón a „bőrét”, bronzérmei bizonyítják számolni kell vele, eddig sikerült lépést tartania az élmezőnnyel, kérdés kitart-e a lendülete a Négysáncig, hiszen már csak az hiányzik az éremkollekciójából! Mindent összevetve igaz, hogy csak pár versenyen vagyunk még túl az idényből, de az már tisztán látszik kitől milyen teljesítmény várható el! S persze ahogy haladunk előre az idővel ezek az erőviszonyok változhatnak is, akik eddig tompábban szerepeltek azok akár a Négysáncverseny idejére feljavulhatnak (természetesen ennek ellenkezője is igaz!), így nagy valószínűséggel tartogat még számunkra jó néhány izgalmas versenyt ez a szezon!

Aztán sorrendben jött Ito (125 m), Malysz(126,5 m) és Hilde (124,5 m), de nem tudtak kiemelkedőt nyújtani, közülük az újdonsült Gp-győztes és a legutóbbi bronzérmes közel 20 pontos hátrányba került Bardallal szemben, esélyük dobogós helyezésre jóformán a nullára csökkent, de a lengyelek ásza sem sok jóra számíthatott, a 12 pont mínusz legalábbis nem adott bizakodásra okot! A szombaton ezüstérmet, s egyúttal egyéni legjobbját szerző Evensen viszont 132 m.-rel bejelentkezett egy újabb dobogós helyezésre, az 5 pontos hátrány nem tűnt ledolgozhatatlannak honfitársával szemben! Ammann (134 m) és Larinto (134,5 m) is nagyobbat ugrott Bardalnál, mégis csak szorosan mögé tudtak rangsorolódni, hiszen mindketten kihasználták a szemből kapott áramlat előnyét, ennek köszönhetően mínusz pontokkal „jutalmazták” őket a bírák! Kofler sem tudott extra ugrást bemutatni (130 m), így érett a meglepetés a norvégok legnagyobb örömére! Már csak Morgenstern volt hátra és a kör legnagyobb ugrását (135 m) bemutatva újból győzelmi reményeket csillogtatva szorította le az élről az addig vezető Bardalt!

Jött Gregor Schlierenzauer és mélyen tudása alatt 119 m-ig szállt csak! Schlieri – mint a bevezetőben írtam is – pályafutása második leggyengébb helyezését érte el ezen a versenyen, ami felettébb elgondolkodtató! Szimpatizánsait eddig még nem sűrűn lepte meg ilyen vérszegény teljesítménnyel, szokatlan tőle ez, pláne ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a Vk mezőnyben még mindig ő büszkélkedhet a legjobb pontátlaggal Vk rajt/pont viszonylatban (96 versenyen 6037 pont!). A ranglistán szorosan őt követő, s jelenleg parádézó csapattárs, Morgenstern még mindig közel 20 ponttal van elmaradva tőle, ami nagyon nagy különbség!

VK pont/rajt ranglista - jelenlegi állás szerint.doc

Schlierenzauer mentségére szóljon, hogy - mint minden klasszis – az ő számára is eljött egy hullámvölgy (természetesen azért is fókuszálódik rá ez hatványozottabban bárki másnál, mivel fanjai nem ehhez szoktak hozzá…)! Nem hinném, hogy tartós marad nála ez a „mélypont”, talán ő az egyetlen a mezőnyben, akiben bármikor benne lapul egy nem várt győzelem lehetősége! Ne felejtsük el az a tényt, hogy a mai napig ő az egyetlen ugró, aki összes Vk rajtján (94) ponto(ka)t szerzett, csak 11-szer fordult elő pályafutása során, hogy kiszorult a Top10-ből és Malysz után belépett azon ugrók csekély táborába, akik úgy versenyeztek végig egy szezont (2008/09), hogy Top10-nél rosszabb helyezést nem ért el!

Már csak hárman voltak hátra, közülük elsőként Larinto síklott le, 136 m-es ugrása pedig nem csak egy éppen vezető-, de egy biztos dobogós helyet is jelentett számára! Bardal, az egyetlen dobogóra esélyes norvég következett, akit tán nyomasztva az esélyesség terhe (ezt persze nem tudni…) 126 m-es ugrásával nem csak hogy lekerült az élről, de a dobogónak is búcsút inthetett! Bár eddig Bardal az egyik meglepetése az idei szezonnak, sajnos két egyenletes jó ugrás híján egyelőre nem tud komoly eredményt elérni! Ammann ezzel már biztos dobogós lett és már csak az volt a kérdés, Kuopio után újból tud-e nyerni Larinto vagy az a Morgenstern nyer, aki papírforma szerint az elmúlt napi győzelme után a legnagyobb esélyese volt a versenynek! Természetesen az osztrák klasszis nem hagyott kétséget afelől, hogy ő a legjobb a lillehammeri hétvégén, 137 m-es ugrásával és 10 pontos fórral 16. Vk elsőségét és jubileumi 50. Vk érmét szerezte, összetettben pedig jelentősnek mondható előnyt szerzett riválisaival szemben!

Verseny statisztika - Lillehammer (2. versenynap).xls