Amint szombat délelőtt 10:45-kor, a dán Niviaq Chemnitz Berthelsen megtette első lépéseit a lappföldi helyszínen, hivatalosan is elrajtolt a 2010/2011-es VK- sorozat. A legtöbb húzónév rögtön tiszteletét tette a szezonnyitón, a legnagyobb hiányzó kétségkívül a kisebb sérüléssel bajlódó Aino- Kaisa Saarinen, aki nem mellékesen a 10 km-es táv világbajnoki címvédője.

 

A szépszámú, 86 fős mezőnyt a tavalyi világranglista alapján egyenként indították útnak a rendezők. Egészen a verseny feléig megközelíthetetlennek bizonyult Maria Rüdqvist, a harmadikként elrajtoló svéd sífutó teljesítményéről mindent elmond, hogy maga mögé utasította a komplett orosz és finn delegációt, továbbá a vb-ezüstérmes Marianna Longát. Végül az összetett tavalyelőtti győztesével tizedre azonos időt futva a 12. helyen zárta a futamot.

 

A legjobbak közt két kivételtől eltekintve a svédek és az atomerős norvégok párviadalát csodálhattuk meg, már ami az előkelőbb pontszerző helyeket illeti. A keleti szomszéd válogatottja ugyanis kitette a leggyorsabb tucat felét. Az összetett címvédő nem zárt jó napot, Jusztyna Kowałczyk egy percen túli hátránnyal a 7. helyen fejezte be az idénynyitót. A dobogó harmadik fokáért hárman voltak nagy harcban, a végére kissé elfáradó Kristin Steirát közel 7 másodperccel megelőzve Arianna Follisé lett a dicsőség. Hatalmas küzdelemben csupán tizedek döntöttek az ötödik Kristoffersen és Skofterud közt.

 

Az ezüstérem sorsa nem forgott veszélyben, az olimpiai bajnok Charlotte Kalla bő 10 másodpercet vert az olaszra. A hazai közönség előtt aratott győzelemre azonban szemernyi esélye sem volt. A februárban három aranyat jegyző Marit Bjørgen egészen más dimenzióban versenyzett, végül több mint 40 másodperccel alázta porig a világ legjobb sífutóit. Ahhoz képest, hogy papíron a világbajnokságra koncentrált, egészen impozáns an trét mutatott be. Pályafutása során 38. alkalommal nyert VK- futamot a 30 éves klasszis.

 

 

 

A férfiak 15 km-es versenyszáma előtt mindenki hadra fogható volt, csak épp korunk talán legnagyobb sífutója, Petter Northug hiányzott a szezonnyitóról. A 104 fős mezőny persze így is rettentően erős volt. Tiszteletét tette például minden idők legeredményesebb sílövője, Ole Einar Bjørndalen is, aki ugyan 36 évesen a legnagyobbak dolgába már nem tudott beleszólni, a pontszerző, 25. helyezése azonban így is önmagáért beszél.

 

A 33-as rajtszámmal induló Chris Andre Jespersen nehezen felülmúlható hajrájával a közvetlen világelittel is tartotta a szintet, sőt, alig két másodpercen múlt, a svéd Rickardsson aztán kiegyensúlyozott futással átvette tőle a vezetést. Lukaš Bauer nagy riválisának távollétével nem tudott élni, végül csak a 8. helyezést sikerült megszereznie. Jól szerepeltek viszont az oroszok, Legkov a hatodik pozícióban zárt, Petr Szedov pedig nagyszerű hajrájának köszönhetően (az első időmérési pontnál még csak a 26. legjobb idő volt az övé) meg sem állt az ötödik helyig.

 

A 2009-es összetett vb-győztes Dario Cologna erejéből több maradt a hajrára, így gond nélkül megelőzte az egyik svédet. Marcus Hellnerrel viszont már ő sem bírt, a kétszeres olimpiai bajnok a távnak mind az első, mind a második harmadán 5 másodperccel állt a svájci előtt, amit a végén még megduplázott, így pályafutása második Világkupa-sikerét hazai havon ünnepelhette.

 

 

 

A szombati versenynap alapján vitán felül a norvég női váltó számított a másnapi viadal favoritjának. Az első két induló klasszikus, a másik kettő szabadstílusban futott le 5-5 km-t.

 

Hiába kezdett alaposan bele Kowałczyk, ez az erődemonstráció inkább riválisainak szólhatott, hiszen noha 16,5 másodperces előnnyel adta át a stafétát honfitársának, az sejthető volt, hogy a lengyel csapat nemhogy a legjobbakkal nem tudja felvenni a versenyt, hanem csak valahol az utolsó helyekért harcolhat. A 16. helyen zártak.

 

Ezt követően helyreállt a világ rendje, a második és a harmadik váltásnál is a norvégok első számú csapata állt az élen, bő 20 másodperccel megelőzve a svédek egyes és a norvégok kettes csapatát. Az utolsó 5 km-en Charlotte Kalla összeszorított fogakkal harcolt, igyekezett felérni a norvégokra, ami talán még sikerült is volna neki, ha a hajráember nem épp Marit Bjørgen lett volna, aki a végén jól megszokott félelmetes hajrájával „biztos, ami biztos” alapon megfutotta a legjobb időeredményt, így végül csaknem 27 másodperccel nyertek a norvégok.

 

A dobogó harmadik foka a finn, az olasz és a német kvartett közt dőlt el, mivel az azt megelőzően végig második-harmadik helyen tartózkodó, szintén bitangerős norvég-II. utolsó indulója, Marit Robertsen teljesen visszavetette a váltót, egészen a 16. helyig. Az oroszoknak a lehangoló 14. helyezés jutott.

 

A finneknél érződött Saarinen hiánya, míg a Muranen- Sarasoja- Roponen hármas végig tartotta legfőbb riválisai tempóját, a leggyengébb láncszem náluk is a hajráember volt, Lahteenmaki teljesen elkészült erejével, így meg kellett elégednie az 5. hellyel. A bronzérem sorsa az utolsó métereken dőlt el, ismét Arianna Follis virított, lehajrázta a már előző nap is remekül helytálló Nicole Fesselt. Follis mellett feltétlenül ki kell emelni Longát is, aki Genuint váltva bő 20 másodperces hátrányt dolgozott le, ezzel kulcsszerepet játszva a későbbi harmadik helyezésben.

 

 

 

A délutáni férfi váltóverseny egészen más forgatókönyv szerint zajlott. Az első embereknél még tizenkét csapat követte egymást 15 másodpercen belül. Az első iramváltásnál előbb az első váltásnál még holtversenyben (a kazahokkal) élen álló finn csapat szakadt le, majd rövid idő múltán Giorgio Di Centa révén az olaszok és Angerer vezérletével a németek is bedobták a törülközőt, a franciák pedig fel is adták a viadalt.

 

A második váltásnál hatan maradtak az élmezőnyben, az ügyesen taktikázó orosz, svéd és norvég váltón kívül a kazahok, az amerikaiak, valamint a tüdejét majd’ kiköpő Colognával felzárkózó svájciak alkották az élbolyt. Nagyjából a táv kétharmadánál aztán más sebességi fokozatban kapcsolt az orosz (Szedov) és a svéd (Rickardsson) staféta, így bő 16 másodperccel le is szakították a Jespersen- Fischer párost, Csebotko és Hoffman pedig már mintegy 50 szekundummal követték őket.

 

Kialakultak tehát a párok, különösebb igény nem mutatkozott korai megindulásra, vagyis mindegyik esetben az utolsó méterek döntöttek. Ismét a svédek ünnepeltek, Hellner centiméterekkel ugyan, de megelőzte Legkovot. A harmadik helyért két kevésbé jegyzett sífutó csapott össze, Perl Curdin húzta a rövidebbet, a svájci bukott a befutónál, így Røthéék aratták le a babért.