Ma hajnalban kezdetét vette a rövidpályás gyorskorcsolyázók ötödik, és egyben utolsó versenynapja, melyen „végre valahára” megtört a kínaiak és a dél koreaiak lassan már megtörhetetlennek látszó dominanciája. Az „átkot” a hazai pályán csúszkáló Charles Hamelin törte meg, aki ötszáz méteren és ötezer méteren (igaz itt a váltó elsőszámú embereként) is aranyat zsákolt. Persze a kínaiaknak sem volt okuk panaszra, hiszen Wang Meng révén megszerezték a negyedik „sárgás fényben tündöklő” medált, sőt négy elsőségükkel megszerezték a sportág házi éremtáblázatának első helyét. A korisok „búcsúnapján” is szoríthattunk magyar versenyzőért, a budapesti Heidum Bernadett személyében, aki a hölgyek ezerméteres számában indult.

Rövidpályás gyorskorcsolya, férfi 500 méter:

A férfiak legrövidebb távjának elődöntői sajnos magyar részvevő nélkül vették kezdetüket, mivel Darázs Péter, sőt Knoch Viktor sem tudott túljutni a csütörtöki selejtezőn. Emlékeztetőül: Péter a saját versenyében ugyan remekül kezdett, ám az utolsó előtti körben hibázott, így többen megelőzték. Viktornak, akinek sokan ezt a távot tartották fő számának már a rajt sem sikerült tökéletesen, majd a „tiszavirág életű” verseny minden pillanatában a negyedik helyen haladt, így Ő sem tudott továbbjutni. A már említett elődöntőkből eléggé neves mezőny verbuválódott a hajnali negyed ötkor startoló fináléba. A legnagyobb esélyesnek a hazai közönség egyik kedvencét, a táv korábbi világbajnokát Charles Hamelint tartották, papírformát azonban badarság lett volna alkotni, mivel a mezőnyben megbújt a sportág egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja, az amerikai olimpiai csapat egyik legsikeresebb tagja Apolo Anton Ohno, az idei ötkarikáson már kéz ezüstöt is gyűjtő Sung Si-Bak, valamint a kacifántos nevű François-Louis Tremblay, aki 2002-ben már aranyat nyert hazájának az ötezer méteres váltóban. A majd’ negyven másodperces futam startját Hamelin kapta el a legjobban koreai, kanadai és amerikai vetélytársát lesprintelve.  Ez a sorrend egészen az utolsó méterekig változatlan maradt, a legvégső fordulóban azonban az élre álló Sung Si-Bak elesett, hátrébb pedig Ohno akadályozta François-Louis Tremblay-t. A másodikként befutó Ohnót percekkel később kivették a képletből, így a koreai versenyző állhatott fel a dobogó második fokára, Tremblay pedig megörökölte a harmadik lépcsőfokot. A versenyt (és ezzel együtt az aranyat) a csodával határos módon talpon maradó Charles Hamelin nyerte.

VÉGEREDMÉNY:

Rövidpályás gyorskorcsolya,  női 1000 méter:

Az „utolsó magyar érdekeltég” Heidum Bernadett igen gyengén kapta el a rajtot, pár pillanattal később azonban megelőzte francia riválisát Stephanie Bouvier-t, így harmadik helyen haladt az ezerötszáz méteren aranyérmet nyerő Csou Jang (Zhou Yang) és a váltóval második kanadai Jessica Gregg mögött. Heidum féltávnál egyszer már lehagyta riválisát, azonban Gregg végül megtartotta második helyét, s a hátralévő körökben szélesen korcsolyázva nem adott újabb lehetőséget a magyar versenyzőnek. A futamot 1:29.849 perces olimpia rekorddal Zhou Yang nyerte. A hajnali fél ötkor kezdődő döntőre, a férfiakéhoz hasonló nívós társaság gyűlt össze, Yang mellé az ötszázon aranyat nyerő Wang Meng, az amerikaiak sztárja Katherine Reutter és a fantasztikusan kezdő, de a későbbiekben leeresztő dél koreai csapat színeiben versenyző Park Seung-Hi állhatott fel a startvonalra. A rajtpisztoly dördülésekor Meng állt az élre, Seung-ot és Reuttert megelőzve. Két körrel a vége előtt Yang felkapaszkodott a második helyre, pár pillanattal később azonban hibázott és visszaesett az utolsó pozícióba, ahonnan később még ki is zárták. A derbit végül honfitársa (Meng) nyerte, a remekül hajrázó amerikait és az ezüstöt az utolsó másodpercekben elbukó Parkot leelőzve.

VÉGEREDMÉNY:

Rövidpályás gyorskorcsolya, férfi 5000-es váltó:

A Vancouveri Téli Olimpia short – track-es számait a férfiak ötezer méteres váltója zárta. Az öt óra előtt nyolc perccel startoló nagydöntőben a juharlevelesek négyese (Charles Hamelin, François Hamelin, Olivier Jean, Francois-Louis Tremblay) szállt szembe az amerikai (J.R. Celski, Travis Jayner, Jordan Malone, Apolo Ohno), a francia (Maxime Chataignier, Thibaut Fauconnet, Jerermy Masson, Jean Charles Mattei) a koreai (Kwak Yoon-Gy, Lee Ho-Suk, Lee Jung-Su, Sung Si-Bak) és a kínai (Han Jialiang, Liu Xianwei, Ma Yunfeng, Song Weilong) alakulattal. A leghosszabb és „legnemesebb” táv startját a kínaiak kapták el a legjobban, Kanada és Korea kárára, miközben az amerikaiak és a franciák megpróbáltak kimaradni a balhéból. A táv felénél a Hamelin testvérek nevével fémjelzett kanadai gárda Jean lévén az élre lőtte magát, miközben a francia váltó ledolgozta behozhatatlannak tűnő hátrányát. Később a címvédő Korea tornászta fel magát a második helyre, a „vörös sárkányok” azonban nem sokáig ültek a babérjaikon, és egy pár körrel később visszavették az ezüstös pozíciót. A befutó parádésra sikeredetett, a menekülő Tremblay 2002 után először jutatta aranyhoz váltóját, milliméterekkel megelőzve a fantasztikusan hajrázó Koreát és az Apolo Anton Ohnóval feltámadó amerikai brigádot. A bronzot szerző Ohno pályafutása nyolcadik olimpiai érmének örülhetett, miközben a közönség állva ünnepelte a megdicsőülő juharleveles váltót.
Ennél szebb befejezésről, talán még álmodni sem mertek…

VÉGEREDMÉNY:

A lányok elégedettek a pontszerzéssel:

A női háromezer méteres váltón ötödik helyet szerző magyar válogatott (Darázs Rózsa, Heidum Bernadett, Huszár Erika, Keszler Andrea) tagja elégedetten „hagyták el” Kanadát, lévén az ötödik hellyel minden kitűzött céljukat elérték.  Az alábbi interjút a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos honlapjáról „nyúltuk” le:

„Úgy éreztem, a hollandokat is megverhettük volna, de azért kilencvenöt százalékban mindenképp elégedettek lehetünk, hiszen két csapatot is sikerült megelőzni a B-döntőben. Hogy a hollandokat miért nem, annak különböző okai vannak, mi is hibáztunk, nekem például volt egy nagyon rossz váltásom, talán emiatt sem sikerült. Az egészet nem akarnám a lökdösődésre fogni" –Darázs Rózsa.

„Csak akkor volt esély relatíve tiszta váltásokra, amikor Erika egy kicsit nagyobb előnyt szerzett, később viszont egyre nagyobb lett a lökdösődés. A hollandok és az olaszok olyan széles terpeszben váltottak, ami messze áll a fair play szellemétől, még ha a szabályok nem is rögzítik, miként kell tartani a lábakat. Épp azért bánt, hogy a hollandokat nem tudtuk megfogni, mert végig úgy éreztem, erősebbek voltunk. Hogy ez nem jött ki, abban az is szerepet játszott, hogy például a közelharcban egyszer úgy elestem, hogy kicsorbult a korim, Kecónak (Keszler Andreának) kiabáltam, jöjjön, mert a csorba miatt már nem tudok megállni a balos korcsolyámon. Sajnálom, mert én lettem volna a befejező ember, és úgy érzem, bennem még igenis maradt erő, Kecó viszont teljesen kihajtotta magát, mert legalább ötször vagy hatszor ment. Mindent egybevetve azt mondom, az ötödik hely jó, én előtte aláírtam volna, és úgy gondolom, igenis szép helyezés a váltótól elsőre egy olimpián" – fogalmazott Heidum Bernadett.

„Úgy érzem, mi éppenséggel nem azzal próbáltunk előnyt szerezni, hogy a másikat kilökjük – mondta Huszár Erika. - Sőt külön figyeltünk mindenre, mert már többször előfordult, hogy bár nem követtünk el nagyobb hibát, kizártak bennünket, ezt pedig semmiképpen sem akartuk most megkockáztatni. Én is úgy érzem, maradt még bennünk erő, de azért örülünk az ötödik helynek."

„Én is azt mondom, hogy aláírtuk volna, szerintem nagyon szép ez az ötödik hely. Félig tréfásan mondogattuk, megéri megnyerni a B-döntőt, hiszen ha kizárnak két csapatot az A-döntőben, máris megvan a bronzérem" –fejezte be Keszler Andrea.

Folytatás 2014-ben!