Jason Lamy-Chappuis, a normálsánc olimpiai bajnokának nyilatkozatából olvasható egy idézet a címben a mai nagysánc verseny kapcsán.. A norvég Magnus Moan egyszerűbben fogalmazott: „Egy vicc ez a verseny!” A cikk írójának véleménye: igaza van a norvégnak...

Nehéz nyugodtan, vagy pláne lelkesen írni a mai északi összetett címen futó kabaréról. A második egyéni versenyre került sor, amely csak annyiban különbözött az előzőtől, hogy nagysáncról ugrottak. Viszont sajnos végül nem csak ennyiben különbözött a két verseny... Maradjunk annyiban: a mai verseny után aligha maradt kétség bárkiben is, hogy a hagyományos síugrórendszert kukába kell dobni, és bevezetni a Világkupában már használt szélkompenzációt. Ennek hiányában ugyanis a mai végeredményt akár számhúzással is sorsolhatták volna...

Pedig a próbaugrásoknál még nem tűnt ilyen rossznak a helyzet, a papírformának megfelelően Janne Ryynänen jutott legmesszebbre, megelőzve Mario Stechert és a szlovén Gasper Berlotot. Aztán jött a kabaré első felvonása: folyamatosan romlottak a körülmények, így a papíron (és a valóságban is) leggyengébb versenyzők, akik épp ezért az elején ugorhattak, kibérelték az előkelő pozíciókat. A norvégok kitűnő futója, ám a mezőnyből lefelé kilógó ugrója, Mikko Kokslien élete ugrását nyújtva vezette a mezőnyt, honfitársa, Espen Rian előtt, és Berlot is ott ragadt az élmezőnyben. Egy idő után már a 100 m is elérhetetlen távolság volt az egyre jobb ugrók számára, így az irreális sorozat eredményét megszüntették, és új ugrósorozatot írtak ki.

Mint utóbb kiderült, sikerült még igazságtalanabbá tenni ezzel a versenyt. A félbeszakított sorozatban ugyanis legalább kiemelkedően jó szele nem volt senkinek, az új sorozatban viszont igen – azaz, a különbségek csak még nagyobbak lettek. A valós erőviszonyokhoz pedig vajmi kevés közük volt, az összevissza kavargó szélben néha eleresztettek egy-egy ugrót – aztán eldőlt, ki milyen sikerrel „lottózott”. Az osztrákok és az amerikaiak ünnepelhettek, nekik volt két-két olyan versenyzőjük, aki jól jött ki az oroszrulettből. Az osztrákoktól Bernhard Grubert repítette kiemelkedően legmesszebbre a fuvallat, 136 méterével több mint fél perces előnyt szedett össze még a mögötte végző amerikai Johnny Spillane-nel szemben is. A sáncot legjobban érző Janne Ryynänen 6 méterrel kisebb ugrása jól jelezte, mennyit is jelentett a szél, így is 3. helyről indulhatott a futásnak a finn... A 4. helyen újabb osztrák, Chrostoph Bieler, az 5.-en a francia Francois Braud, a 6. az amerikai Bill Demong végzett – utóbbi már 46 másodperc hátránnyal. A többieket pedig nyugodtan el is lehetett már felejteni...

Ami talán a legdühítőbb: a végére, épp a legjobb versenyzőkre láthatóan hatalmas mértékben romlottak a körülmények. Megkockáztatom: itt már mintegy 20 méter volt a hendikepp. Az irreális körülményeket jól mutatja, hogy a mezőny egyik legjobb ugrója, az első versenyt nyerő francia Jason Lamy 113 méterig jutott, 29. helyen zárt – és így is jobb volt az előtte ugróknál. Szégyen, hogy egy olimpián ezt hagyták így megtörténni, érthetetlen, miért fogadták el hivatalosnak egy teljesen irreális síugrórész eredményét! (Vagyis van rá tippem, miért történt, ha megnézzük, kik is vannak az elején, és eszünkbe idézzük az ún. „sportdiplomáciai” erőviszonyokat...)

A sífutórészben tehát a két-két szerencsés osztrák és amerikai indult nagy eséllyel, az amerikaiak jártak jobban, hisz az osztrákoktól bizony nem Gruber és Bieler a két legerősebb futó. Érvényesült is a papírforam, Spillane és Demong kéz a kézben jöttek fel Gruberre, nagyjából 5 km után el is dőlt, hogy a két amerikai dönti el az aranyérem kérdését. A mezőny tisztes távolból követte őket – aligha említik majd meg ezt a futamot a legizgalmasabb sífutóversenyek között. Gruber sikerrel ragadt ugyan az amerikaiakra, dehát nem lehetett kérdéses, hogy lehajrázzák. Demong ért előbb az utolsó emelkedőre, ő váltott elsőként ritmust, így itt végérvényesen eldőlt minden kérdés: Demong nyert Spillane előtt, Gruber bronzérmet szerzett Ausztriának. Hannu Manninen fél percen kívüli különbséggel vezette célba a mezőnyt. Moan 15., Gottwald 17., Lamy 18. helyen zárt – nem rajtuk múlt a kudarc.

Bill Demong az USA első aranyérmét szerezte északi összetettben az olimpiák történetében.

A jelenlegi síugrórendszer pedig megbukott...

TELJES EREDMÉNYLISTA 

VÉGEREDMÉNY: