A gyorsasági számok és a kombináció után ezen a héten a technikás sízőké a főszerep Whistlerben, a Dave Murrayről elnevezett pályán. Az olimpiai előtt és közben folyamatosan panaszkodtak az alpesi sínek otthont adó létesítményre. Hol a pálya állaga hagyott rengeteg kívánnivalót maga után, a jegestől a kásás havas minőségig minden negatívum előfordult; hol pedig a nehézségi fokozatát illették élcelődéssel. Nevezetesen a hölgyek lesikló pályáját brutálisan nehéznek, a férfiakét pedig gyermekdednek titulálták a sportolók.

 

Sajnos, amit ma óriás-műlesiklás címén odarittyentettek a szervezők, az meg sem közelítette a Világkupán megszokott pályákat, igazából véve EK-kon megszokott meredekség mellett kellett megfelelő sebességre gyorsulni. A 1512 m-es pálya mindössze 405 m szintkülönbséggel rendelkezett, különösen a középső szakasz lankás. Persze mondhatnánk, hogy ez is nagy kihívás, hiszen a versenyzőknek így kiváló élen kell meghúzniuk a kanyarokat, mindez komoly technikai tudást feltételez. A nívó miatt ennek dacára is joggal elégedetlenkedtünk. A pályákat francia, majd olasz edző tűzte.

 

Rekordszámú, 103 fős mezőny indult neki a napnak, s a Világkupában megszokott rendszerrel ellentétben az olimpián valamennyi célba érkező folytathatja a második futamban, az első harmincat követően fordított sorrendben. A névsorban egészen exkluzív országok és személyiségek is szerepelnek. Akad perui, iráni, indonéz, pakisztáni és kirgiz is az indulók közt. Hárman viszont mindenképpen kiemelésre érdemesek.

Pontosabban csak ketten, ugyanis a „Hópárducnak” becézett ghánai Kwame Nkrumah-Acheampong, aki egy sípálya recepciósaként kapott kedvet a síelésre, így lett országa első téli olimpikonja, de ő valamiért lemondta az óriás-műlesiklást, viszont szlalomban látni fogjuk. Helyette is volt egy úr Fekete-Afrikából, a szenegáli Leyti Seck személyében.

A kajmán-szigeteki Dow Travers is különc figura. Megjárta már Angliát, Ausztriát, jelenleg az Egyesült Államokban tanul geobiológiát, de sosem akart elszakadni szülőhelyétől, ő a kajmán-szigeteki rögbiválogatott oszlopos tagja, egyben az ottani sísport koronázatlan királya.

Hubertus Rudolph von Hohenlohe herceget pedig nem kell bemutatnom. XIII. századi hercegi família sarja, fotográfus, szállodahálózat tulajdonosa, popsztár, playboy, nem utolsósorban alpesi síelő. 1981-ben már elindult a világkupán, és kombinációban Top 10-es helyezései voltak. Négy olimpián indult (1984, 1988, 1992, 1994), és ő a rekordtartó a világbajnoki részvételek számában – 12 vb után vonult vissza 2009-ben. 51 évesen adott magának még egy lehetőséget, ezzel ő a vancouveri olimpia legidősebb indulója.

 

 

 

No de visszatérve a legnagyobbakra! Marcel Hirscher nyitotta a sort, az idén már két futamgyőzelmet is elkönyvelő osztrák rögtön feladta a leckét a többieknek, szinte tökéletes menetével (bár ő elégedetlen volt) 21 százados hátrányt szedett csak össze, ez az 5. helyre volt elegendő. Cuche utolsó reményét is elvesztette az aranyéremre, nagyon nem ízlett neki a lankás lejtő, a másfél másodperccel lényegében kiszállt a versenyből. A szám másik nagy esélyesének tartott Blardone (+ 0,20) bőven lőtávolon belül végzett, Kjetil Jansrud viszont nem tudta összerakni első futamát, több bakit elkövetett, utólag mondhatjuk, nagyon bánhatja, 8 tizedes hátránnyal csak a 11. helyről várhatta a folytatást. A címvédő Raich jó kezdést követően ritmust tévesztett, de még így is 4 tizeden belül volt az élen állóhoz képest, s mivel Baumann is remekelt, mindössze 2 századdal maradt el a kiváló felső és visszafogott alsó részt produkáló világbajnok Carlo Jankától, az osztrákok örömmel konstatálhatták, talán megtörik a jég, összejön az első férfi alpesi sí arany.

 

A bukmékerek által favoritnak tartott Ted Ligety 6 tizedes hátrányt szedett össze, az egy szem letörésnél komoly gondjai volt, de alapvetően elégedetten tekinthetett előre. Az olaszok Blardone kivételével betliztek, Simoncelli a 17., az olasz bajnok Ploner a 20., Mölgg pedig a 24. helyen szerénykedett, innen távolinak tűnt bármilyen tisztes szereplés.

 

A szakág legjobbjainak gyengélkedése többeknek lehetőséget nyújtott a TOP-10-es eredményre. A Szuper-G-ben már olimpiai aranyérmet szerző Svindål például sokáig Janka részidőit is felülmúlta, a végére maradt néhány pontatlanság, így szedett össze 16 század hátrányt. Cyprian Richard és a meglepetésember, Ales Gorza is mindössze 6 tizedet kapott a svájcitól, de még Ivica Kostelić is bőven lőtávolon belül volt a maga 78 századával, egy kiváló második menettel fel lehetett innen érni a dobogóra.

 

Ez a roppant egyszerű pálya is megtréfált kilenc indulót, javarészük ismeretlen az alpesi sí iránt fogékony nézőközönség előtt, Mermillod- Blondin mellett azonban Bode Miller is kipottyant. A szuper-kombináció olimpiai bajnoka jó szokásához híven hazardírozott, remek kis szektoridők jelezték tempóját, a futam középső részén viszont az egyik érintőre vett kapu megtréfálta Millert, elvesztette a ritmust, majd néhány kanyarral később végleg kisodródott a pályáról. Csodálkozni azért annyira nem kellett, tekintve az eddigi VK- szezonban egyetlen pontot sem szerzett óriás-műlesiklásban a szám 2003-as világbajnoka. Bode öt éremért érkezett Vancouverbe, akárcsak 4 éve, ez most sem jött össze, mégis minőségi a különbség torinói és mostani teljesítménye között. A szlalom pedig ugyebár még hátravan…

 

Az első futam után több kellemes meglepetésen is fennakadhatott szemünk. Steve Missilier a remek 12. legjobb időt teljesítette, mögötte a szlalom specialista Neureuther zárt, az enyhébb lejtő határozottan segített tehát a műlesiklóknak. Viletta – Schörghoferrel holtversenyben – is befért a legjobb 15 közé. Az eleddig nullapontos, atomjaira hulló finn férfi alpesi válogatott „húzóembere”, Marcus Sandell végre megmutatta, mire képes, ha helyére kerül koncentráció és lélek, a kiváló 19. helyről bizakodhatott a még jobb szereplésben. A szlovén Janez Jazbeč ritkán látott vendég a Világkupában, ehhez képest egy sor jól csengő nevet maga mögé utasított, habár Larsson, Karlsen és Berthod lassacskán már csak nevükből éldegél.

 

Beigazolódott, hogy az óriás-műlesiklás a kanadai csapat lyukas száma, a szövetség így kénytelen-kelletlen lesiklókkal és szlalomosokkal töltötte fel a szakági keretet. Sok köszönet nem volt benne, Dixon a 28., Guay a 29., Spence a 37., Biggs pedig a 44. helyen szerénykedett az első kör után.

 

A Világkupákon (legtöbbször csak LT-n keresztül) látott szlovén-orosz- horvát- cseh versenyzők után szép sorban leereszkedtek a FIS Race- futamokon apróbb eredményeket felmutatni képes versenyzők, ők nagyságrendileg 6-7 másodpercet kaptak Jankáéktól. Őket követték a már említett egzotikus országok képviselői: brazilok, líbiaiak, ciprusiak, görögök, peruiak, kirgizek, és így tovább. (A többes szám nem mindenhol indokolt.) Sajnos Bene Márton szépen betagozódott ezek közé a „sítörpék” közé, nagyon nehezen találta a pálya ritmusát, mondhatni nagy nehezen lebattyogott a célba, 13,81 másodperces hátránnyal a 80. helyről folytathatta. Többek közt kajmán-szigeteki barátunk is megelőzte, de a szenegáli kollega is kevesebb, mint 2 tizeddel maradt el tőle. Sajnos, ezt nem volt túl örömteli látni…

 

 

 

A délutáni második futamot olasz edző tűzte, ami meg is látszott rajta, jóval nehezebbre sikeredett, bár ismerjük a mondást: „…-ból nem lehet várat építeni”, így azért a hozsannázást hagyjuk.

 

Másodjára tehát az első futam 30. helyezettje, vagyis Markus Larsson (27.) nyitotta a sort, első futamát is alulmúlta, csak a kiesőknek és Marc Berthod (29.) gyengélkedésének köszönhetően lépett előre három helyet. Erik Guay (16.) természetesen át is vette tőle a vezetést, méghozzá nem is akármilyen idővel, 31 századdal maradt el Jansrud legerősebb eredményétől. Guay mentette meg a kanadai csapat becsületét, mind ezt a napot, mind az összes olimpiai alpesi síversenyt illetően. Már a felső szakaszon legalább 6 tizedet adott minden ellenfelének, de a pálya további részén sem tudtak vele konkurálni egy jó darabig. Robbie Dixon (24.), Andrej Sporn (25.), Tommy Ford (26.), Berthod, Mölgg (22.), Karlsen (21.) és Jazbeč (19.) is csak a kanadai mögötti pozícióikat tölthették ki.

 

Didier Cuche (14.) volt az első, aki átvette tőle a vezetést, de ő is soványka előnnyel, meggyőzőnek nehezen nevezhető menettel. Hatalmas csalódást hozott élete utolsó olimpiája a svájci veteránnak, a poszt írójának legnagyobb sajnálatára. Sokáig élvezhették egymás társaságát, pedig papíron remek óriás-műlesiklók követték egymást, azonban sem Ploner (18.), sem Simoncelli (19.) képtelen volt átlépni saját árnyékát, Krýžl (23.) is harmatos volt, Sandell pedig elpocsékolta a szezon legnagyobb sanszát, már az első komolyabb kombinációban elhagyta a pályát. Ondrej Bank (17.) sem tudott újítani, pedig a szuper-kombinációs remeklése után bizonyára többet vártak tőle a csehek.

 

Philipp Schörghofer (12.) 8 századot megőrzött előnyéből, a leggyengébb osztrák helytállása optimista folytatást sejtetett sógoroknál, amiből aztán nem lett semmi. Viletta (15.) csak Guay-val volt partiban, ezt a feladatot legalább megoldotta. Felix Neureuther (8.) viszont meg sem állt a legjobb 10-es listáig. Hiába erőlteti ezt a szlalomot, a német bajnok talán többször forszírozhatná ezt a szakágat, már a tavalyi világbajnokságon is szépen szerepelt. Missilier (13.) már nem tudta megismételni az első futamon látott formáját.

 

Kjetil Jansrud (2.) elrontotta az első futamot, másodjára aztán előhúzta megszokott bombaerős ismétlését, 1:20,15-tel toronymagasan ő futotta a legjobb időt, s noha első blikkre még úgy tűnt, tizedeket lehetne faragni ezen az eredményen (a letörésnél komolyat hibázott, de lendületét nem vesztette), a második számú norvég nagyon közel került az olimpiai győzelemhez. Kostelić (7.) kissé zaklatott menete 66 századdal gyengébb időt hozott, ennek ellenére ő is sokáig előrelépegetett. Ales Gorza (10.) egyikükre sem jelentett veszélyt, fent volt egy komoly rontása, csak nehezen talált vissza az ideális ívre, lényegében az ott összeszedett hátrányt mutatta a célban a stopper. TOP10-es eredményére így is büszke lehet! Ted Ligety a Világkupa éllovasaként remek formában érkezett az olimpiában, így joggal bízott abban, hogy a 4 évvel ezelőtti kombinációs aranyérme után óriás-műlesiklásban is csúcsra érhet. Az amerikainak viszont már az első kapuknál keresztbeálltak lécei, 2 tizedes előnyét gyorsan elvesztette, mire helyrekerült, már 7 tizedet jelzett az óra. Véget ért az amerikai csoda, ez az első alpesi szám, amiben nem szereztek érmet. Cyprien Richard is a felső, meredek szakaszon hibázott, nem is tehetett mást, muszáj sebességet gyűjteni, máskülönben Jansruddal lehetetlenség volt konkurálni, ez hamar kiderült. A francia nem adta fel, így viszont a vb után az olimpián is be kellett fejeznie a versenyt.

 

Az olimpiai címvédő Benjamin Raich is tisztában volt az előbbi kitétellel, a felső részen nem is voltak gondjai, lényegében megtartotta norvéggal szembeni előnyét, még a második időmérésen is jól állt, majd érintőre vett egy kaput, fennakadt rajta, pechére a pálya leglankásabb részén. Az ott vesztett sebességet csak nehezen hozta vissza, végül csak Kostelić elé fért be, így szuper-kombináció után újra csak a 6. hely jutott neki.

 

Az osztrákok legnagyobb reménye, Marcel Hirscher következett, de ő túlontúl rámászott már odafent az egyik kapura, sebességet vesztett, így igazából honfitársával volt versenyben, egy remek alsó szakasszal őt azért megverte, megfelezve korábbi hátrányát, csak 3 tizeddel maradt el Janrudtől, ez is mutatta, bőven fogható a norvég ideje egy kiváló menettel. Blardone (11.) borzasztóan elszúrta, valamennyi szektorban tizedekkel volt gyengébb, nem hozta meg tehát a várt sikert az olasz edző tűzése, az aranyesélyes olasz válogatott még a legjobb 10-ből is kicsúszott, a négy évvel ezelőti házigazda pedig továbbra sem szerzett aranyat Vancouverben!

 

Svindål (3.) remekül kezdett, alig kapott a felső részen, de még az utolsó szektorideje is biztató volt, századra azonos az élen állóéval, úgy, hogy tudtuk, Jansrud odalent hibázott. De mivel Svindål is belefékezett az egyik kanyarban, s ő rosszabbul jött ki belőle, mint norvég kollegája, 22 százados hátránnyal betagozódott Jansrud és Hirscher közé. Baumann (4.) az első osztrák érem reményében talán túlzottan is könnyed, biztonságos menetre adta a fejét. Nem jött be terve, de 3 századdal így is megverte az ikont, Raichot.

 

Carlo Jankán volt tehát a világ szeme, bírja-e idegekkel a nyomást, begyűjti-e a svájci küldöttség második alpesi aranyérmét? 8 tizedes előny birtokában ritkán láttuk őt hibázni, ma sem remegtek meg kezei, lábai. Szép síeléssel 57 századot megtartott a felső részen fórjából, a második szektoridő ugyanezt a differenciát mutatta. A végén magabiztos, 39 százados előnnyel megnyerte az olimpiát.

 

A folytatásban jellemző módon mindössze Haugen (28.) és a finn Andreas Romar (30.) fért be a legjobb 30 közé, a többiek legjobb esetben a kieséseknek köszönhetően javítottak valamicskét eredményeiken. Bene Márton (71.) 1:34,89 alatt teljesített a távot, további 5 tizeddel lassabban, mint az előzőt. A kiesések miatt előlépett 9 helyet, a kínai Li Liét és az azeri Jedrij Notzot viszont idővel verte meg, ugyanakkor az iráni Husszein Saveh Semsaki (60.) többek közt őt is megverte, bő 2 másodperccel ment jobban környezeténél. Albán, görög, észt, kajmán-szigeteki és perui versenyző is Márton elé került, de ami még elkeserítőbb, a szenegálit is mindössze 17 századdal verte meg. Hohenlohe herceg, aki állítólag Szocsiban is tiszteletét tenné, méghozzá curlingben, fél percen túli hátránnyal a 78. helyen végzett. A sort az indonéz Jamyang Namgial zárta, ő már közel egy percet kapott Jankától…

 

 

Carlo Janka a német nyelvterületbe eső Obersaxenben látta meg a napvilágot 1986-ban. Legnagyobb eredménye a 2006-os junior-vb-n szerzett bronza volt szintén óriás-műlesiklásban, de igazából tavaly robbant be a köztudatba, amikor is két VK- győzelemmel a háta mögött nagy fölénnyel nyerte a világbajnokságot ugyanebben a számban. A szakági világkupában a 6., összetettben a 7. helyen zárt. Ugyanakkor megnyerte a szuper-kombinációs kristálygömböt. Idén történelmet írt, amikor egy hétvégén három különböző számban aratott diadalt Beaver Creekben, majd kisebb hullámvölgy után megnyerte a legendás wengeni lesiklást. Eddig az olimpián nem remekelt, lesiklásban 9., Szuper—G-ben 16. helyen zárt, szuper-kombinációban mutatta meg igazán tudását, csak kevéssel maradt le a dobogóról. 24 évesen már olimpiai bajnok, s harcban van az összetett elsőségért Benjamin Raichhal, a svájci újhullám kiemelkedő tehetsége, minden kvalitás adott, hogy a jövő meghatározó síelője váljék belőle.

Kjetil Jansrud bombaformában érkezett Vancouverbe, valamennyi eddigi számban várakozások felett teljesített, s bizony, amennyiben nem annyira visszafogott az első futamban, az olimpia egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatva VK- győzelem nélkül olimpia aranyat vihetett volna haza. De ez így is fantasztikus eredmény. Minthogy Aksel Lund Svindål újabb medáliája is, a norvég klasszis Szuper-G-ben arany-, lesiklásban ezüstérmet jegyzett, ehhez csapott hozzá most egy bronzérmet is, Miller után ő az olimpia elsőszámú alpesi síelője.