Az előzmények ismertek. Már hetekkel az olimpia kezdete előtt azt harsogta a média, hogy a Whistler Creekside-on, a téli olimpia alpesi síelésre szánt helyszínén komoly gondok lesznek. 10 fok körüli hőmérséklet uralkodott, amire még a műhó sem gyógyír. Aztán a megnyitó hetében javult a helyzet, hirtelen lehűlt a levegő, egyszersmind éktelen köd borította be Whistlert, aminek következtében alig tudtak edzéseket tartani. A hölgyeknél konkrétan két emberig jutottak el, Stacey Cook hatalmasat bukott az átláthatatlan ködben, őt mentőhelikopter vitte a kórházba (szerencsére semmilyen komoly baja nem lett), a tréninget pedig lefújták. Azóta két edzésre került sor a hölgyeknél, de egyiket sem a pálya teljes egészén rendezték meg, ilyenformán nem estek át a versenyzők a szükséges begyakorláson, a pályabejáráson túl nem tudtak megismerkedni a pályával.

 

Azzal a pályával, ami több pontban hagyott kívánnivalót maga után. Közel 3000 méteres (pontosság kedvéért: 2939 m), vagyis kimagaslik valamennyi Világkupában megszokott pálya közül. Emlékezetből mondom ezt, majd holnap utánajárok. A hölgyek általában másfél perc alatt teljesítenek egy-egy lesikló futamot, többen még ezt az időtartamot is sokallják. Ehhez képest most jó 15-20 másodperccel többet mennek a lányok, több stressz, több koncentráció, több erőkifejtés, stb., nem kell részleteznem. Férfiaknak is becsületükre válik!

Másrészt két olyan brutális ugratót raktak a pálya készítői, amilyet én még női lesiklásban nem láttam, talán Cortina fogható ehhez, meg St. Moritz, még mielőtt ledózerolták. Ugyanaz a kérdés, mint a grúz szánkós tragédiáját követően: Tényleg minden más tényezőt háttérbe kell szorítani a látványosság, a legek hajszolása, a feszültség kedvéért?

Harmadsorban a pálya állaga borzasztó. Most nem is a 4-5 lesikló után, a hétágra sütő nap hatására kásássá olvadó hóra gondolok, előfordul. No, de az már nem járja, hogy méretes buckák tagolják a pályát, gyakran a legtempósabb részein, ahol egy megingás, és akkorát dob rajtad, hogy megállítatlanul repülsz, amerre a lendület visz! Kitzben a Hahnenkammrennen előtti 2 hétben mást sem csinálnak, mint a pályát toldozzák-foldozzák, a FIS szakemberei csak tüzetes vizsgálatok után engednek oda bárkit is. Kitzbühelt a szövetségtől megfenyegették, hogy rendezzék el ezeket a huplikat, máskülönben kikerülnek a naptárból. Nagy kérés lenne olimpián lerendezni ezeket az életveszélyes egyenetlenségeket?

 

A mezőny zöme panaszkodott a pályára, mondván, noha vonalvezetése nem túl bonyolult, viszont rengeteget kell dolgozniuk a már említett bukkanók miatt, annyit, amihez nem szoktak hozzá a Világkupában.

 

 

 

Ennyi előzmény és lamentálás után essék szó a versenyről is!

 

Fagypont körül mozgott a hőmérséklet, ellenben szikrázóan napos volt az égbolt, vagyis garantálható volt, hogy drasztikusan romlani fog a pálya állapota, kanadai módira jó jeges lesz az egész nyomvonal.

 

Elsőként a cseh Klara Križova (37.) próbálhatta ki a Franz’s Downhillnek nevezett pályát. A St. Moritzban elért 20. helyével a köztudatba berobbanó lány egészen biztos lábakon állott, szépen haladt lefelé, s amennyiben nem megy rá annyira az egyik jobbos kapura (jobban járt, korrigálás, fékezés nélkül 120-szal csapódott volna bele), legalább a legjobb 15 közé került volna élete első olimpiáján. Így azonban az utolsó hely jutott neki, miután egy bottal a kezében begurult a célba.

Chemmy Alcott (13.) kimondottan gyengén síelt önmagához képest, rendre mélyről kellett fordulnia, ennél fogva nem nagyon találta az ideális ívet. Nem gondolta volna, hogy a végén meg sem állt a 13. helyig. Mint ahogy Ruiz Castillo (15.) igencsak dadogós futama is lazán TOP-15-öt ért ezen a napon. Annak örülhettünk, hogy a St. Moritz-i balesete után részt vehetett az olimpián, akárcsak Stacey Cook (11.), az amerikai lány remek első és pocsék második szakasz után átvette a vezetést a bizonytalankodó Alcott-tól.

 

De Cook is rengeteget hagyott még a pályában, s ezt rögtön bebizonyította nekünk Elisabeth Görgl (3.). Az osztrákok nagy reménységéből ügyeletes céltáblává avanzsált háromszoros Vk- futamgyőztes síző alaposan kitett magáért. Hibátlannak éppen nem nevezhetnénk menetét, viszont sebessége egészen más dimenzióban mozgott, mint az előtte indulóké, 1,3 másodperccel magához ragadta a vezetést, s csak két amerikai férkőzött eléje, így összejött az egyáltalán nem várt osztrák dobogó.

 

A hazai földön szereplő Britt Janyk (6.) kapásból megelőzhette volna az osztrákot, felül már 4 tizeddel vezetett, az ugratókat azonban mind rontotta, volt néhány túlfordulása, így messze került a dobogótól. Ezt követően három kimondottan enervált menet következett. Pedig mind Lucia Recchia (9.), mind Aurelie Revillet (17.), mind Nadia Kamer (19.) biztató formát mutatott az olimpia előtt, ők is az ugratóknál akadoztak, nehéz eldönteni, miért is fékeztek be? Egyszerűen így jött ki, avagy féltek a pályától? Szerintem utóbbi. Kamernél azt sem lehetett megállapítani, járt-e már ezen a helyszínen, néha annyira nem volt képben. Igaz, ezzel is TOP20-be kerülhetett…

 

Julia Mancuso (2.) ellenben nagyon ráérzett a pályára, különösen az alsó részen volt elemében, az ugratóknál pedig volt elég vér a pucájában, hogy keményen betámadjon. Mondhatnánk úgy is, ez a verseny az „őrültek” versenye volt. Dominique Gisin is valami hasonlóval próbálkozott, mit neki 7 térdműtét (legutóbb pont egy hónapja), ő bizony nekirontott a pályának. Nem is állt rosszul, összességében a 4. helyre jó lett volna, ám az utolsó ugratónál elvesztette egyensúlyát, nagyot esett, majd a pálya melletti huppanón ugrott még egyet. Rendesen beüthette magát, (arcát mindenképp, azt nagyon fájlalta), de saját lábán hagyta el a helyszínt. Ezt követően a pályamunkások (2 fő) 10 perces sziszifuszi munkával ellapátolták azt a mogul-buckát a célegyenes mellől, mindezt nézők százmilliói előtt, főműsoridőben. Hol vagyunk?...

 

Talán a hosszúra nyúlt várakozás, talán a pályától való tartás, mindenesetre előbb Nadia Styger (12.) csúszott gyengén, majd a pocsék idényt megkoronázandó Daniela Merighetti vesztette el balanszát az utolsó kanyarban, lécei röpültek szerteszét, ő maga pedig fenékkel gurult be a célba…

 

Andrea Fischbacher (4.) már a világ legjobb női lesiklóit vezette fel, sok-sok hibával tarkított, ám tempós menetével, hiába volt egy halom késése, komoly esélye volt a dobogóra. Mindössze 3 századdal kapott ki Görgltől, ennyin múlott az ifjú osztrák pódiuma. Marchand-Arviernak (7.) a középső szakaszon lévő éles sikánban akadtak gondjai, túlcsúszott, jelentős lendületet vesztett, normális esetben a legjobb 10-ről csak álmodozhatott volna, de ez nem az a szituáció volt.

 

Ekkor már csak heten várakoztak a lejtő tetején, de közülük is hárman akadtak, akikből komolyan ki lehetett nézni, hogy konkurálhatnak Mancuso időeredményével. Mindenki előtt természetesen Lindsey Vonn. Az amerikai lány bombaformában volt ebben a szezonban is, azonban még az olimpiát megelőző héten óriási bukott egy ausztriai műlesiklós-edzésen. Csúnyán bevágta sípcsontját, rettenetes fájdalmak gyötörték, az első olimpiai sajtótájékoztatóan könnyes szemekkel, reményvesztetten nyilatkozott sorsáról. Kapóra jött számára a halasztás, az alternatív gyógymód (túróval kenegette lábát, gyógyszerről, fájdalomcsillapítóról a doppingellenes ügynökök világában szó nem lehetett) hatására valamicskét enyhültek fájdalmai, de saját bevallása szerint így is összeszorított fogakkal esett neki annak a pályának, ami a sok apró bucka miatt most nem neki volt kitalálva…

 

Lindsey hozta elképesztő dominanciáját. A felső részen, ahol azért Mancuso sokat hagyott a pályában, 1 másodperc környékére srófolta előnyét. Bevállalós, kristálytiszta íveken haladt, kivetnivalót alig lehetett találni csúszásában. Talán csak az alsó részen található éles jobbosban szaladt le kicsit az ívről, illetve az utolsó ugratóról érkezett kissé bizonytalanul a hóra, de még így is maradt 56 század előnye honfitársával szemben.

 

A kanadaiak utolsó nagy reménysége Emily Brydon (16.) volt, viszont az olimpia előtt nyújtottak alapján jelentős formajavulás kellett volna az érmes szerepléshez. Mindez nem következett be, nem találta a ritmust, hibát hibára halmozott, s 3,69-es hátránnyal csak a 16. helyen zárt. Fabienne Suter (5.) a felső ugratónál sodródott le nagyon az ideális ívről, tempót is vesztett, anélkül minden bizonnyal a dobogóra is felállhatott volna. Így azonban jó fél másodperccel leszorult onnan. Majdnem 2 másodperces hátrányt szedett össze ő is…

 

A franciáknak nagyon nem ment. Pedig Ingrid Jacquemod (23.) ihletett formában versenyzett az elmúlt egy hónapban, ehhez képest tegnap tragikusan síelt. Marion Rolland pedig a szilveszteri visszatekintőbe sorolta magát, amikor már az indulásnál, néhány méter megtétele után bukott, pontosabban kibillent. Vonn is eltakarta arcocskáját, de sportszerűen visszafogta magát…

 

Vonn két legnagyobb riválisa következett. Előbb Anja Pärson, akinek talán ez az utolsó komoly világversenye, s ahhoz méltó formába lendült január végére. A második szektor kivételével, ahol 3 tizedet kapott Vonntól, valamennyi részen lényegében azonos tempóban közlekedtek. Az a fránya utolsó ugrató azonban őt is megtréfálta. 60 métert ugrott, miután teljesen mélyről kezdte meg az ugrást. Lábra esett, ekkor azonban megdobta egy bucka, így nekiesett az egyik kapunak. Saját lábán hagyta el a pályát. „Ez volt a legrosszabb élmény, amit valaha átéltem.” Tehát inkább a félelem látszódott az arcán, kivizsgálták a kórházban, nem törött semmije, nagy kérdés, hogy rajthoz mer-e állni a mai szuper-kombinációban, aminek első lesikló futamát ugyanitt rendezik.

 

A sokkhatásból nehezen tértünk magunkhoz, Maria Riesch (8.) egyáltalán nem, a huzavona után gyaníthatóan ráébredett, neki ott a szuper-kombináció és a szlalom, éremesélyek, így visszafogta magát. Érezhetően semmi másra nem törekedett, mint a tiszta célba érkezésre. Ez össze is jött, 2 másodpercen túli hátránnyal a 8. hely lett a vége.

 

A folytatásban dobogóesélyes versenyzők nem vártak sorukra, bár egy-két kiemelkedő eredmény így is akadt. Nos, nem Alice McKennisről beszélünk, akit utólag valami miatt kizárták. Gondolom kaput tévesztett, hiszen célba ért, a mi Annánk mögött. Tina Maze (18.) is óvatos duhaj volt, ehhez mérten egészen jó helyre került, kombinációban ez még sokat érhet. Lindell-Vikarby (30.) és Schnarf (22.) csak azt hozta, amit vártunk tőlük, a svéd hölgy közel 10 másodperces lemaradása azért kissé kínos. Gina Stechert (10.) és Regina Mader (14.) remekelt, a fiatal Fenninger (25.) ellenben nem nagyon mert reszkírozni a mind inkább jégpályára emlékeztető pályán. Fanchini (Elena, sajnos Nadia hatalmasat bukott St. Moritzban, így ő nem lehetett itt) kiesett, s mivel sokan voltak, Zahrobská (27.) és Coletti (24.) soha nem tapasztalt magasságokba került, de kizárólag a pozíciókat tekintve.

 

Prosteva (26.) biztonsági menete után, előtte még a hazai Simmerling valamiért nem indult el, a csíkszeredai Miklós Edith következett. A román színekben versenyző, Világkupában is mind többször eredményes hölgy hatalmasat bukott. Átszakította mindhárom védőhálót, majd jelezte, várja a segítséget. Gondosan bekötötték, majd mentőhelikopterrel a kórházba szállították. Állapotáról közölt friss híreket majd repens osztja meg veletek a mai szuper-kombinációs bejegyzésében. Edit jó eséllyel pályázott volna TOP20-ra ebben a szakágban, de így szerintem nem úszta meg szalagszakadás nélkül, ha csonttörést nem szenvedett el…

 

Újabb hosszú szünet után Marusa Ferk (20.) robbantott, újabb remek helyezést könyvelhetett el a szlovén, de Shona Rubens (21.) is elégedett lehetett teljesítményével. A hátralévő kilenc versenyző közt foglalt helyet a mi Berecz Annánk is, ők voltak azok, akikkel akár konkurálhatott is volna ifjú reménységünk. Az andorrai lány (Mireia Gutierrez, 28.), a lengyel Agnieszka Gasienica (32.) és a számos VK- tapasztalattal rendelkező Simari Birkner- nővérek (María Belen 29., Macarena 31.) némileg kiemelkedtek közülük, bár szent meggyőződésem, hogy Anna tehetségesebb mindegyikőjüknél, de hát arrafelé több a pénz…

 

Miközben Lindsey vadul sminkelte magát az esti éremátadásra, mi azért még a pályára figyeltünk. Berecz Anna (35.) szépen, magabiztosan, ám kicsit lassan síelt, de legalább leért a célba, a kazah Ljudmila Fedotovát (36.) megelőzte a célba érkezők közül, de Kirkovától (33.) és Barahonától (34.) sem maradt le sokkal. Tisztes bemutatkozás, szuper-kombinációból és a technikai számokban jobban fog szerepelni, persze mindez nem helyezésekben értendő, inkább teljesítményben!

 

„A helyezéssel elégedett vagyok, különösen azok után, hogy idegölően hosszúra nyúlt a verseny. Ahhoz képest, amire számoltam, legalább másfél-két órával később kerültem sorra. Persze, lehet, hogy csak egy óra volt, és nekem tűnt olyan hosszúnak, de iszonyú nehéz volt ott fent várakozni, látni például, hogy jön a mentőhelikopter" – nyilatkozta a mob.hu-nak Berecz Anna.

„Nem pánikoltam, függetlenül attól, hogy ilyen nehéz pályán még soha életemben nem mentem. Sokkal hosszabb volt, mint amihez szoktam korábban – bár nem vagyok lesikló specialista, azaz ritkábban indulok ebben a számban –, és nagyon technikás. Sok kanyar, három ugrató, ennek ellenére a végén a legjobbak már 107 kilométeres sebességgel száguldottak. Az esések elsősorban amiatt történtek, mert igen jeges volt a pálya."

„A rajtom előtt nem értesültem Edith eséséről. A verseny első felében még láttam a monitoron, hányan esnek el, de nem féltem, tudtam, mire vállalkozom. Nagyon sajnálom, ami vele történt, nagyon jó barátok vagyunk, sokszor edzettünk együtt, remélem, nincs komoly baja. Mindenesetre még ma szeretném meglátogatni a kórházban" – mondta Anna.

 

A minnesotai Lindsey Vonn, született Lindsey Kildow, még csak 26 esztendős, mégis a mai kor sízésének második legeredményesebb női sportolója. Kétszer hódította el az Összetett Világkupát, idén következik nagy valószínűséggel a harmadik siker. Emellett kétszeres szakági győztes a Szuper-G-ben és a lesiklásban, de utóbbiban is jó eséllyel pályázik a triplázásra. 31 Világkupa- győzelmével az örökranglista 7. helyét foglalja el. A tavalyi világbajnokságon kétszer is az aranyérmet akasztották nyakába. Ami az olimpiát illeti, szuper-G-ben feltétlen esélyes, de ha ilyen különbségek adódnak a mai szuper-kombináció lesikló futamán is, akkor ebben a számban sem nagyon tudják majd megverni. A sajtó Vonncouverként harangozta be az olimpiát, utalva az 1992-es ötkarikás játékokra, amikor is Tomba révén Albertoville néven emlegették a versenysorozatot, az olasz sztár akkor csak óriás-műlesiklásban szerzett aranyérmét tudta megvédeni, szlalomban a norvég Finn Christian Jagge felülmúlta.

 

Julian Mancuso Torinóban óriás-műlesiklásban szerzett aranyérme után nem soka nyújtott, idén Cortinán volt egy 8. helyezése lesiklásban, javuló formát mutatott, de a dobogót tőle csak kevesen vártak. Mégis, két szakági dobogóval a háta mögött olimpiai ezüstérmes. Elisabeth Görgl pedig megjárt a poklot, ünnepelt sztárból lefitymált kerékkötővé vált az osztrák médiában, így nem véletlenül zokogott, amikor Riesch lesiklása után biztossá vált olimpiai bronzérme.

 

Továbbra is a hölgyek folytatják az alpesi sít, de reményeim szerint jóval tisztább, élvezetesebb versenyt nyújt majd számunkra a szuper-kombináció.