Mint az várható volt, dacára annak, hogy jócskán fagypont alatt mozgott a hőmérő higanyszála, valamint munkanap délelőtt fél órával kezdődött a verseny, több tízezren látogattak ki a helyszínre, s teremtettek pokoli hangulatot a stadionrészben. El lehet képzelni, micsoda önkívületi szurkolás várható holnapra és vasárnapra, amikor is legalább 50 000 embert várnak Kitzre?...

 

Kitzbühel, mint előző cikkünkben írtunk róla, echte osztrák népünnepély, mondhatni közügy. A dísztribünön egy sor hazai celebritás, köztisztviselő foglal helyet, de külföldről is számos síbolond élőben követi az eseményeket. Nagy Formula-1-es bolond létemre természetesen egyből felismertem a „száguldó cirkusz mindenható uraként” ismert, évek óta nyugdíjra érdemes Bernie Ecclestone-t, vagy az osztrákok korábbi klasszis autóversenyzőjét, Gerhard Bergert. De az államelnök és több neves sportoló is tiszteletét tette a helyszínen.

 

De vágjunk bele magának a versenynek a taglalásába! Mint már esett szó róla, a Szuper-G futam az „Alte Schneise” nevű jobbosnál kezdődik, viszonylag alacsony sebesség mellett, de amint meredekebb részhez érnek, ott ma is elérték a 110 km/h sebességet. A középső szektor rendívül nehéz, aki hibátlanul túléli a bal-jobb ívek tömkelegét magában foglaló szakaszt, a végén elérik a „Hausberget”, ami egy roppant szűk rés, így érik el lendületből a célvonalat, majd köphetik tüdejüket.

 

A versenynek két nagy hiányzója is volt. Christof Gruber és Ambrosi Hoffmann is még a wengeni lesiklás tréningjén sérült meg. A svájci olimpiai indulása állítólag nem forog veszélyben (már amennyiben kvalifikál egyáltalán), Gruber ellenben egész biztosan lemarad utolsó olimpiájáról. Az ötször vk- futamgyőztes, 33 éves síelőnek fejsérülése mellett megrepedt a sípcsontja, keresztszalag-szakadást szenvedett, és a bal térde is megsérült.

 

Elsőként a 40. esztendejében még az olimpia kedvéért rajthoz álló Patrick Järbin siklott le a „Streifon”, egy kicsit komótosan, ám nagyobb hiba nélkül. Végül a 29., tehát még pontszerző helyen zárt. Más kérdés, hogy alig több, mint másfél másodperccel maradt el a később győztes idejétől, ez is jól jelzi a férfi mezőny bámulatos kiélezettségét. Rögtön Marco Sullivan tetemes szeletet lehasított a svéd alapidejéből, a célegyenest megelőző részen volt klasszisokkal jobb riválisánál, mindez a 11. helyhez volt elegendő. Még tavaly Wengenben volt ennél előrébb, akkor lesiklásban a dobogóra is felállhatott.

 

Ma ez a veszély nem fenyegette, hiszen rögtön letaszították az élről. Adrian Theaux ugyan fent az ugratón bizonytalannak tűnt, lent felülmúlta az amerikait, így 15 századdal beférkőzött a legjobb 10-be, stabil teljesítményt nyújt idén a francia. Andrej Jerman ellen ez is kevés volt, a szlovén pedig lassan potenciális éremesélyessé küzdötte fel magát, szokásához hűen tiszta síelést mutatott be, az elmúlt évekhez képest kevesebb, így is jelentős mennyiségű hupligörgetegen mindenkinél szebben haladt át, így 29 századdal átvette a vezetést. Eddig tartott a „villámháború”, innentől kezdve egy jó ideig nem változott az éllovas személye, noha azt nem mondhatjuk, hogy nem kell ezért izgulnia Jermannak.

 

Jansrud inkább a kombináción belül megrendezett lesiklásra gyúrt, különösebben nem erőltette meg magát, 4 tizeddel bejött Järbin elé, ami a 23. helyet eredményezte. Križaj mintha nem lett volna ott fejben, eleve bizonytalanul kezdett, a buckás részen pedig teljesen elvesztette a fonalat, a „Seidlalm” nevezetű részen pedig már vissza sem tudott térni időben a pályára. Büchel is kis híján ugyanúgy járt, komoly korrekcióval a célba ért, viszont elég sokat hagyott azon a részen, 75 százados hátránnyal a 14. helyet szerezte meg. Bode Miller követte, az amerikai is megkapta a szokásos 2 tizedét a szlovéntől odafent, aztán kisebb pontatlanságok után reszkírozósra vette a figurát, kis híján nagyon csúnya vége lett, ugyanis a már említett kritikus ponton olyannyira érintőre vette a kaput, hogy majdhogynem fennakadt, de szerencsésen megúszta az esetet. A versenyének viszont annyi lett, 6 századdal még Bücheltől is kikapott, így mindössze a 17. helyen zárt.

 

Eztán két kieső következett. Az olimpiai bajnok Staudacher és Osborne- Paradis ugyanott csúszott túl, időeredményük amúgy sem volt veszélyes a szlovénére. Staudacher feljövő tendenciát szakított meg újbóli kiesésével, míg a kanadai kiváló szériájának vetett véget, egyszersmind nagyjából le is mondhat a szakági kristálygömbről. Az első hazai delikvens Mario Scheiber volt, igazi gyorsasági klasszis módjára agyabetegen esett neki a pályának, egy alkalommal ő is lezúzott egy kaput, de erős hajrával bejött Jerman mögé, amiből a verseny végére az abszolút vállalható 8. pozíció jött össze. Ted Ligety is keménykedett, de aztán behódolt a túl falatnak bizonyuló pályának, visszavett a tempóból, így a korrekt, 24. helyen végzett. Két hellyel még így is megelőzte a tragikus szezonon lévő Innerhofert.

 

A verseny igazi esélyeseinek sorát a címvédő Kröll nyitotta, aki meg sem tudta közelíteni tavalyi mutatványát, az alsó részen például 4 tizedet szedett össze a szlovéntől, a 18. helyezés egyértelmű csalódás számára, de az olimpiai kiküldetést így sem fenyegeti veszély. Erik Guay igyekezett javítani Kanada közérzetét, s kis híján át is vette a vezetést, a középső szektorban még 7 századdal ő állt jobban, a végén azonban 3 század maradt kettejük közt a különbség, de nem az ő javára. 5. helyével mindenesetre bizonyította, vele is komolyan kell számolni Vancouverben.

 

Michael Walchhofer igyekezte a verseny előtt levenni válláról a nyomást, érzékeltette, hogy noha piros mellényben áll rajthoz, az ő száma elsősorban azért továbbra is a lesiklás. Ehhez képest iszonyatos erős felső résszel indított, a 2. szektorideje már 3 tizeddel volt jobb, a végét azonban elrontotta, így örülhetett, hogy 8 századdal befért a szlovén elé. Az osztrák népünnepélyt Didier Cuche rögtön szertefoszlatta (no, azért a jó kedv maradt a helyszínen). Mindezt úgy vitte végbe, hogy ramaty felső részt teljesített, 25 századdal volt gyengébb részideje. A folytatásban aztán valósággal hengerelt, szemmel kivehető volt, hogy bizony megvan a mai verseny győztese. A végén 28 századot vert „Walchira”. Carlo Janka ma képtelen volt konkurálni rutinosabb honfitársával, talán még túl fiatal e a „Streifhoz”, a célegyenes előtt olyannyira elfogyott a lendület egy másodpercen kívülre került, ami csak a 19. helyezést eredményezte. Aksel Lund Svindål (5.) 52 századot szedett össze, így ő is lecsúszott a dobogóról, mint ahogy Défago is, hiába volt övé a legjobb első szektor, a végére teljesen elkészült erejével, csak a 13. lett. Hasonló visszaesést láthattunk Heelnél (21.) is. S így járt Benjamin Raich is, bár ő kevésbé bosszankodott, mint előző két sorstársa, sokkal inkább imát mormolhatott Istenhez, hogy ennyivel megúszta. A kritikus ponton ugyanis, ahol már többeknek problémájuk akadt, teljesen hátraesett az osztrák súlypontja, konkrétan szinte már ülepén volt, tehát adottak voltak egy csúnya baleset körülményei. Raich azonban emberfeletti bravúrral bal lábával korrigálni tudott, így komolyabb tempóveszteség nélkül beérkezett a célba, 27. helyen. Mind az ő, mind Cuche arcáról le lehetett olvasni, mennyire veszélyes volt a szituáció.

 

A helyszínen lévők fellélegezhettek tehát, hogy aztán újból kitörő lelkesedéssel üdvözöljék Georg Streitbergert, aki lehengerlő menettel már-már Cuche-sel harcolt az első helyért, a végén aztán még Walchhofer is megelőzte egyetlen századdal, de a dobogós helyezés így is ragyogó bravúr volt tőle. Sőt, az őt követő Grünenfelder a felső szakaszon még vezetett is, a célban meg sem állt a 6. helyig. Külön csatát vív a 4. olimpiai tikettért Patrick Künggel, pontosabban indokolt a múlt idő, a fiatal svájci csak 21. helyen végzett, ezzel a kérdés úgy vélem, eldőlt.

 

Két amerikai következett, a megszokott szereposztásban, vagyis Weibrecht (11.) remekelt, Fisher pedig kiesett. Ivica Kostelić bombaformában (? majd kiderül…) van, 77 századot kapott, ami a 16. helyre volt elegendő. A hátralévő versenyzők közül ki kell emelni a sziporkázó osztrákokat. Hans Grugger például az első két időmérési pontnál még vezetett, tehát rendesen ráhozta a szívbajt Cuche-re, végén azonban rontott, s 1,04-es difivel csak a 20. helyen zárt a korábbi négyszeres Vk- futamgyőztes. Hannes Reichelt ellenben összeszedte magát, mostani 6. helyével vélhetően stabilizálta helyét az olimpiai csapatban. (Ha már óriás-műlesiklásban bizonyára nem indulhat.) Baumann (36.) ellenben jó idénykezdet után mintha kezdene visszaesni.

 

A legmagasabb rajtszámmal a német Stephan Keppler szerzett pontot, rögtön a 14. helyig sikerült előrelépnie. A szlovének örülhettek, hiszen Jerman remeklése mellett további három sízőjük is pontot szerzett, Sporn a 25., Gorža a 28., Perko pedig a 30. helyen végzett. Az 59 indulóból 46-an értek célba, az utolsó helyen – mint már megszokhattuk – a belga Frederik van Buynder zárt bő 7 másodperces lemaradással…

 

Didier Cuche 312. Világkupáján 12. futamgyőzelmét aratta, a negyediket Szuper-G-ben. Michael Walchhofer 218. fellépésén 44. (szakágban a 7.), Georg Streitberger pedig 120. futamán a 2. dobogóját ünnepelte, legutóbb még 2008-ban győzött Kvitfjellben.

 

A szakágiban továbbra is Walchhofer áll az élen, legfőbb üldözője, Svindållal szemben 66 pontos az előnye, a többiek 100 ponton túl követik. Összetett Carlo Janka tovább növelte előnyét, igaz, messze nem oly mértékben, mint tervezte.

 

Holnap a legendás lesiklás következik Kitzbühelből!

 

 

 

 

 A mai verseny részletes statisztikáját, ill. a szezon eddigi kimutatását a linkre kattintva tanulmányozhatjátok/ le is tölthetitek!