Télapó tiszteletére már pénteken elkezdődött az alpesi sí hétvége. Az amerikai Beaver Creekben szuper-kombináció szerepelt a terítéken, s a számot magabiztos versenyzéssel a szakági címvédő Carlo Janka nyerte, megelőzve honfitársát, az élete műlesiklását produkáló Didier Défagót, valamint a lassan élversenyzővé avanzsáló horvát Natko Zrnčić-Dimet.
A Colorado állambeli Beaver Creek 1988-ban adott otthont először Vk- versenynek, de igazából csak a 2000-es években vált a naptár kirobbanthatatlan elemévé, már ami a férfiakét illeti, a gyengébbik nem részére ugyanis – az 1995-ös unikális évet leszámítva – nem rendeznek futamokat Vail Valley-ben. Legutóbb 2007-ben mérték össze tudásukat a lesiklás és szlalom elegyét alkotó szuper-kombinációban, akkor a jelenleg súlyos sérüléséből lábadozó Daniel Albrecht nyerte a számot. Örömhír a Dani szurkolóinak, hogy már edzésben van, szíve vitte volna már Amerikába is, Val d’Iseres-ben viszont minden bizonnyal rajthoz tud állni.
3000 m magasságban, friss hó, szélcsend és szikrázó napsütés mellett nem volt annyira meglepő, hogy farkasordító, mínusz 18 fokos hideg fogadta az 52 indulót és a bátor érdeklődőket. A versenyzők némelyike maskarájukban sokkal inkább hasonlított valami nem e világból szalajtott szerzetre, mint sportolóra (Lizeroux volt mindközül a legfeltűnőbb, megnövesztett szakállával már-már Jetire emlékeztetett engem…:)), de ne lepődjünk meg, ilyen körülmények közt – ahogy mifelénk mondani szokás – még a „szellő” is megfagy séta közben, nemhogy 200 km/h sebesség mellett, lejtmenetben, fordulóknál…
Személyes kedvencem a szuper-kombináció, ezért is nagy szívfájdalmam, hogy max. 3-4 versenyt rendeznek belőle szezononként. A pár specialistától eltekintve itt tényleg bebizonyosodik, ki a legkomplexebb síelő, no nem öttusaszerűen, ahol 1-2 kiemelkedő szám mellé elfér a megbízhatóan közepes teljesítmény. Itt valóban a végletekig kell feszíteni a húrt mindkét számban, különben elvesztél. További szimpatikus vonása, hogy minden célba ért versenyző próbálkozhat szlalomban, így a kevésbé fényes lesiklóknak is megadatik a lehetőség a pontszerzésre.
Természetesen sem a lesikló pálya nem volt annyira brutális, mint az megszokott a szakági futamokon, a szlalomban is eléggé szét vannak tűzve a kapuk, de egyik sem leányálom…
Felvezetésnek Sebastien Pichot ereszkedett le a Beaver Creek-i lejtőn, a hosszú gyengélkedés után idén visszatérő francia nem ment egetverő időt, a 22. hely azért jó kiindulási alapnak bizonyult, tekintve szlalomban valamivel eredményesebb. A szlovén Sporn, valamint a teljes tavaly idényt kihagyó cseh Ondrej Bank is megelőzte, utóbbi több nagy nevet is maga mögé utasított.
A svájci tarolást Patrick Küng nyitotta, 1:45 alá tornázta az időeredményt, ami látva szinte tökéletes futamát, erős alapidőnek tűnt. Ezt alátámasztotta, hogy sem a Szuper-G 2007-es világbajnoka, Staudacher, sem a gyors számokban erős Thanei, sem a szakág specialistájának számító Theaux sem tudta megszorongatni. Grange 1,3-del maradt csak el tőle, ami ugyan több mindegyik előbb említett sízőénél, a francia viszont alsóhangon ennek duplájával is jobb szlalomban a svájcinál.
Didier Défago pedig lesiklásban is, a rutinos sportoló makulátlan íveken bitang erős tempót diktált, 66 századot vert honfitársára, s mint utóbb kiderült, 1:44,19-es ideje megdönthetetlennek bizonyult. A szlalomos sort követően Innerhofer érkezett, a dél-tiroli azonban tízen kívül zárt, így a kiugró eredmény lehetőségét már a lesiklás után elvesztette, mint ahogy Svindål is másodpercen kívüli hátránnyal ért csak célba. A műlesikló klasszisok közül Raich és Lizeroux nagyjából másfél, Grange és Zurbgriggen pedig csaknem 2 másodpercet kaptak Défagótól.
Az első futamot követően négyes svájci elsőség alakult ki, minekután előbb Janka (+0,32), majd Cuche (+0,25) közelítette meg Didier idejét. A délután csodát tevő Natko Zrnčić-Dim 1,46-os hátránnyal a 14. helyről várhatta a folytatást. A legjobb 8 közé a továbbiakban az inkább gyorsszámos Kjetil Jansrud és Werner Heel, valamint két amerikai, az idény egyik felfedezettje, Andrew Weibrecht (5., +0,81) és Bode Miller (7., +1,07) érkezett. Érdekesség, hogy három svéd síző sem tudta teljesíteni a távot, Rainer, Myhrer és Olsson is kaput tévesztett, de szerencsére a súlyos sérülés elmaradt.
Délutánra mínusz 8 fok körülire enyhült a hőmérséklet, az égbolton pedig megjelentek a gomolyfelhők, de ez nem nehezítette tovább a sízők dolgát. Kimondottan sok, 60 kaput tűzött a francia szakember, típikus kombinációs pálya, erőteljesen szét voltak tűzve a kapuk, sok volt a vertikális bot, viszont volt egy agyabeteg rész, ahol hirtelen szűkült be a pálya, na ott hullottak is a delikvensek rendesen.
Mint az várható volt, az első számottevő időeredményt a technikai számok mestere, Sandro Viletta állította fel, ami végül elégnek mutatkozott a TOP-10-es szereplésre, idejét csak a legjobbak tudták megdönteni. Kezdésként rögtön át kellett adnia a vezetést Myhrének, a norvég odafent még 8 tized hátrányban volt, mégis uszkve 2 tizeddel fordítani tudott a lenti szakaszon, jelezve, az eredmény azért még jócskán kozmetikázható. Ligety nem maradt hűtlen magához, már abban az értelemben mondom, hogy irtózatosan bekezdett, hazai földön virított volna, nem is kezdett rosszul, a kritikus szakaszon aztán összeakadtak lécei, így a vertikális kapukat már nem tudta abszolválni. Grange sem okoz csalódást, néhányszor ugyan túlcsúszott, de ez bennvolt futamában, tekintve nagyságrendekkel szűkebb íveken, agresszívabban támadta a pályát, 46,74-es időeredménye toronymagasan a legjobb volt mindközül, ezzel bizony akár a dobogóért, ill. a győzelemért is mehetett volna.
Grange két legnagyobb riválisa rögtön utána érkezett, Lizeroux szemre tetszetősebben haladt át a pálya kulcsának számító szektoron, mégis közel 4 tizedet kapott honfitársától, mint ahogy Raich sem tudta megőrizni kicsi előnyét, habár a 21 százados hátrány szintén sokat ígért a folytatásra. Mindeközben előbb Zurbriggen, majd Sporn is ugyanott esik ki, mint Ligety, a nagy visszatérő Bank is így jár, csak ő éppen a cél előtt nem sokkal vállalta túl magát, azt megelőzően szenzációs felső szakaszt produkált, 4 tizedes előnyéből kiindulva dukált egy legjobb 10-es szereplés, de elpuskázta…
Nem úgy Zrnčić-Dim, a horvát bravúros szlalommal 8 századot megőrzött 44 százados előnyéből, s ránézve a rajtlistára, ez már világos dobogóesélynek tűnt. Főleg azok után, hogy Baumann a felső részen rontott, így hiába remekelt odalent, csupán Raichot tudta megverni, tehát az osztrákok közt nem akadt nála jobb. Innerhofer még csak tanulja, milyen élszlalomosnak lenni, talán egyszer eléri a kívánt szintet, Staudachertől és Thaneitől viszont kár ezt elvárni. Svindål viszont energikus síelést mutatott be, kisebb sérülése és rossz kedélyállapotának talán jót tett, hogy a nagy rivális, ám csúcsformától szokásához hűen még távol lévő Raichot megverte, a 6. tisztességes helyezés tőle.
A svájci különítmény előtt nem történt változás az élen, Heelnek egészen korrekt műlesiklással sem volt esélye, Miller keményen kezdett (0,29-es előny), de a szokásos helyen beleakadt lába a botba, majd szépen hanyatt esett, Jansrud hozta a várható, TOP-15-ös, míg Weibrecht mentette meg az amerikaiak becsületét, igaz, nem sokat kockáztatott, szép kövérre vett kapukkal a legjobb 20 közé hozta magát.
A helvét kvartettből előbb Küng próbálkozott, elidegeskedte, más fent vissza kellett lépnie, majd nem sokkal később ki is esett. Janka ellenben nem ismert kegyelmet, brutálisan kezdett, majd ugyan visszavett az agarakból, fékezett is bőszen, a kritikus szakaszokat finoman abszolválta, s a végén tisztes, 49 százados előnnyel átvette a vezetést. Cuche-nek nem osztanak lapot szlalomban, testalkatához képest egészen odatette magát, mégis 3 másodpercet kap Jankától szlalomban. Défago ellenben átlépte saját árnyékát, élete szlalomját bemutatva, 43 százados hátránnyal éppen csak befért a szerb elé, tehát Svájc kettős győzelmet ünnepelhetett tegnap este.
A továbbiakban a 30-on túli, elsősorban szlalomban vitézkedő sízők követték egymást. A legtöbbjük pontszerző helyen végzett (Manfred Mölgg, Horosilov és Keppler), mindközül Neureuther teljesített a legjobban (22.), összesítésben azonban Markus Larsson 15. helyezés már bravúrkategória. A horvát Ivan Ratkić pedig 3. Vk- versenyén, hosszú kihagyás után megszerezte első pontját.
A még mindig csak 23 éves Carlo Janka harmadszor győzött Világkupán, szuper-kombinációban Wengen után másodszor, így megőrizte a piros trikót, egyben átvette a vezetést összetettben. Défago 12. alkalommal állt Vk- dobogón, a szakágban viszont most először, Zrnčić-Dim pedig harmadszor dobogós kombinációban, lassan ki lehet tehát jelenteni, Kostelić mellett akad még egy horvát reménység is.
Ma este – magyar idő szerint – 19 órától lesiklásban mérik össze tudásukat a férfiak, arról is tájékoztatunk holnap délelőtt!
ALPESISÍ-VK, BEAVER CREEK | |||
FÉRFI SZUPER-KOMBINÁCIÓ | |||
1. Carlo Janka | svájci | 2:32,26 (1:44,51; 47,75) | |
2. Didier Défago | svájci | 2:32,69 (1:44,19; 48,50) | + 0,43 |
3. Natko Zrnčić-Dim | szerb | 2:32,75 (1:45,65; 47,10) | + 0,49 |
4. Jean- Baptiste Grange | francia | 2:32,83 (1:46,09; 46,74) | +0,57 |
5. Romed Baumann | osztrák | 2:32,92 (1:45,53; 47,39) | +0,66 |
6. Aksel Lund Svindål | norvég | 2:32,96 (1:45,35; 47,61) | +0,70 |
7. Benjamin Raich | osztrák | 2:33,04 (1:45,66; 47,38) | +0,79 |
8. Julien Lizeroux | francia | 2:33,19 (1:45,83; 47,36) | +0,93 |
9. Lars Elton Myhre | norvég | 2:33,61 (1:46,30; 47,31) | +1,35 |
10. Sandro Viletta | svájci | 2:33,89 (1:46,46; 47,43) | +1,63 |
A férfi Szuper-kombinációs Világkupa állása (1 versenyt követően):
1. Carlo Janka: | 100 pont |
2. Didier Défago: | 80 pont |
3. Natko Zrnčić-Dim: | 60 pont |
A férfi összetett Világkupa állása (5 versenyt követően):
1. Carlo Janka: | 260 pont |
2. Didier Cuche: | 239 pont |
4. Benjamin Raich: | 201 pont |
5. Ivica Kostelić: | 135 pont |
6. Ted Ligety: | 135 pont |
7. Didier Défago: | 124 pont |
8. Werner Heel: | 116 pont |
9. Manuel Osborne- Paradis: | 115 pont |
10. Michael Walchhofer: | 110 pont |
A ti véleményeitek