A férfiak lesiklásával kezdődött meg az alpesi síelők – utolsó – hosszú hétvégéje, a schladmingi szezonfinálé. A tavaszi időjárás némileg átírta a forgatókönyvet, alacsony rajtszámokkal jelentősen jobb körülmények közt lehetett síelni. Aksel Lund Svindål érdemeiből persze mit sem von le mindez, a norvég sztár egy kiadós esés másnapján, három év elteltével nyert ismét a királykategóriában, a Világkupában. A szakági elsőségre hajtó három síző közül a második helyezett Beat Feuz zárt a legelőkelőbb pozícióban, ám a hetedik helyen végző Klaus Kröllel szemben ez is kevésnek bizonyult, hét ponttal az osztrák bizonyult jobbnak. A hétvégén visszavonuló Didier Cuche hatalmasat rontott, így már csak a holnapi Szuper-G-vel vigasztalódhat. Az összetettet akár már holnap eldöntheti Beat Feuz.

Lesiklást kis túlzással emberemlékezet óta nem tartottak Schladmingban, a legutóbbi alkalomra egészen 1990-ig kell visszamennünk, akkor Franck Piccard győzött kevéssel Kristian Ghedina előtt. Svájciként épp az azt megelőző viadalon, 1988-ban győzött legutóbb sportoló, Pirmin Zurbriggen eredményét kellett megismételnie valamelyik honfitársának, ha komolyan gondolták a szakági kristálygömb elhódítását.

Enyhe szellő kíséretében, vakító napsütésben, 6°C-os hőmérséklet mellett kezdődött el kora délelőtt a VK- finálé nyitószáma. A mezőny mindössze 24 főt tett ki, miután két sérült, TOP-25-ösként egyébként indulási jogot szerző svájci (Marc Gisin és Patrick Küng) és a szintén maródi Bode Miller mellett a junior-világbajnok Ryan Cochran-Siegle sem tisztelte meg jelenlétével az egybegyűlteket.

Két éve még a kristálygömbért harcolt, idén már a legjobb 25 közé kerüléssel is meggyűlt a baja. Kire-másra lehet igaz ez az állítás, mint Carlo Janka (12.)? Ma sem tudott élni a szűzpálya adta lehetőségekkel, becsúszott egy-két szélesebb ív, a cél előtti kanyarban is nagyon lesodródott, de sebességben sem ütötte meg a tőle elvárható szintet. Nem is csoda, hogy rögtön át kellett adnia a vezetést, arra mondjuk aligha fogadtunk volna, hogy Yannick Bertrand (6.) bő fél másodperces előnye idei legjobb eredményének beállítását vonja majd maga után. Sokkal nagyobb tempóban vette a kapukat, az alsó szektorba köthetünk esetleg bele. Georg Streitberger alapvetően pocsék menetének végén kaput tévesztett, így hiába haladt át a célon, kizárás lett sorsa. Aggódhattak az osztrákok, mert idei felfedezettjük, Max Franz szintén helyezetlenül zárt. Nagy igyekezetében fél lábon bemutatott néhány táncmozdulatot, mire léce külön utakat választott.

Benjamin Raich (5.) törte meg a hazaiak rossz szériáját, tetemesnek tűnő hátrányból fordított, itt vált világossá a francia leggyengébb pontja, alighanem élete első dobogóját hagyta veszni. Raich mindenesetre élete legjobb lesikló eredményét szervírozta fanatikusainak, egyáltalán a legjobb tíz között is legutóbb 6 éve találhattuk. Alexis Pinturault (16.) személyében újabb összetettben szerzett pontok jogán indult sízőt köszönthettünk, neki már kevésbé ment ez a műfaj, rendre túl széles íveket használt, kicsúszott a pontszerzők közül. Andrej Šporn (20.) brutális kezdéssel vétette észre magát, utána viszont temérdek időt veszít Raichhal szemben, érthető volt fejcsóválása a célban, tökutolsó helyen végzett a célba érkezők közt.

Aksel Lund Svindål (1.) hasonló szektorral nyitott, mint a szlovén, ő azonban végig is bírta vinni az eszeveszett tempót, két század híján egy egész másodperccel utasította maga mögé a szemre is nagyszerűt síelő osztrákot. Érezni lehetett, hogy minimum dobogóesélyes a norvég. Adrien Théaux (9.) szektorról szektorra hizlalta hátrányát, reális esélye még a pillanatnyi dobogóra sem volt, egyedül szépen kivitelezett ugratóit emelhetjük ki pozitívumként. Dominik Paris (14.) érezhetően teli önbizalommal síelt, de talán épp a túl nagy lendület miatt többször megingott, a végére nyílt ki igazán az olló, olyannyira lesodródott a cél előtt, hogy alig-alig tudta egyáltalán bevenni az utolsó kaput. Jan Hudec (8.) felső szakaszára sem lehetett sok panasz, sőt, középen is tartja a lépést a norvéggal, a végét viszont csúnyán elbaltázta, egy kemény fékezés elég volt, hogy beszedjen kilenc tizedet. Benjamin Thomsen (10.) alighanem álmaiban nem gondolta volna januárban, hogy jelenése lesz Schladmingban. Ma sem látszódtak rajta a megilletődöttség jelei, nagyobb gond, hiba nélkül leért, alig-alig maradt el honfitársától. Didier Défago (4.) harmadik szektoráról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a többiben már nem vitte a prímet, rendre elnyújtotta ugrásait, bő 8 tizedes hátrányával azért így is besorolt a norvég mögé. Christof Innerhofer (11.) egy-két tizedeket szórogatott el szektoronként, a végére ő is elvesztette a fonalat, túl szélre sikerültek a kanyarok, kiszorult a TOP-10-ből. Joachim Puchner (15.) egész tűrhető kezdés után alul nagyon sokat kapott, rendre kiszélesítette a pályát nagy fékezésekkel kombinálva.

A világranglista legjobbjai egy ideig finoman sem jeleskedtek, gyengélkedésükért csak részben volt felelős a szikrázó napsütéssel romló pálya. Romed Baumann (18.) nagy elánnal nyitott, rögtön az első kanyart elmérte, onnantól csak a hátrány mértéke volt kérdéses. Esélye sem volt pontszerzésre. Johan Clarey közepes menetét kieséssel zárta. Az egyik ugrató előtt nem fért be a kapuba, majdnem bukás lett a vége a letörésnél, szerencsére talpon maradt. Kezét fájlalta, vélhetőleg beüthette az érintőre vett akadályba.

Sorsfordító csúszások következtek… Didier Cuche (17.) csalódást keltett – habitusát ismerve különösen önmagának. Már felül nagy hátrányt szedett össze, középen már hiába jött jól, az utolsó szakaszon kis híján elesett, métereket csúszott oldalán, míg nagy bravúrral fel nem állt. Az ott elvesztegetett sebesség miatt még a pontszerzésről is lecsúszott. Franz Klammer rekordja tehát továbbél! Hannes Reichelt (3.) fokozta a sógorok jó hangulatát. Az egy dolog, hogy Svindållal szemben élből esélytelen volt, a végén azért hozott rajta valamicskét, egy széles, ám jelek szerint gyorsan vett ív aranyat, egész pontosan egy harmadik helyet ért az osztrák számára. Jó másfél tizeddel előzte meg Défagót.

Klaus Kröll (7.) sem versengett egy méterig sem a norvéggal, mire eljutott a középső szakaszra, már akkora hátránya gyűlt össze, hogy hiába verte kevéssel, az elrontott utolsó kanyarral kiegészülve ma távolkerült a dobogótól. Egyben megadta a nagy lehetőséget Beat Feuz-nak! Az összetettre hajtó svájcinak nem volt más dolga, minthogy „csak” felülmúlja Svindåé etalonját, az esetben ő viszi a szakágit! Két borzalmas szektor után erről le is mondhattak szurkolói, más kérdés, hogy aztán úgy összeszedte magát, hogy egy tizeddel teljesen váratlanul beékelte magát Reichelt elé. Három boldog ember üvöltött teli torokból a célban: Svindål, aki hosszú idő után tudott nyerni ismét lesiklásban, Kröll, aki hazai közönség előtt hódította el a szakági elsőségét és nem utolsósorban Feuz, aki mai 80 pontjával óriási lépést tett az összetett megnyerése felé!

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy amennyiben még ketten Feuz és Kröll közé ékelődtek volna a hátralévő háromból, síri hangulat költözött volna a Planaira. Erre nem került sor, mert noha Erik Guay (13.) sokáig egészen jól állt, a végét szintén elrontotta. Peter Fill (19.) még alul tudta múlni az alsó szakaszt, nála az izomfáradság jeleit is fel lehetett fedezni. Kjetil Jansrud briliáns hazai hétvégéje után lendületből indult neki a pályának. Elképesztő tempóban síelt, a harmadik időmérési pontnál az ötödik helyet foglalta el. Aztán jött egy megingás, könnyed esés, még a háló előtt megállt.

Aksel Lund Svindål karrierje 16. Világkupa-győzelmét aratta az idényzárón, lesiklásban negyedik alkalommal diadalmaskodott, a 2009-es Åré-i hétvége után újra. Januári formahanyatlásán úszott el az összetett győzelem, de ha folytatja remeklését, s lesz kis szerencséje, akár beérhet másodikként is. Beat Feuz a 15. dobogónál jár, s csak emlékeztetőül: tavaly március óta hozta össze ezt a mennyiséget! Hannes Reichelt jóval hosszabb idő alatt tizennyolcat gyűjtött, az eredendően óriás-műlesikló osztrák lesiklásban idén már negyedszer zárt TOP-3-ban.

A futam részletes statisztikájáért kattints a linkre!

A Lesikló Világkupa győztesének portréja:

Klaus Kröll

Született: 1980. április 24., Öblarn

Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G

Olimpia: olimpiai kilencedik (2010 Vancouver) és huszonkettedik (2006 Torino)

Világbajnokság: világbajnoki kilencedik (2009 Val d’Isére) és tizenegyedik (2011 Garmisch) lesiklásban, illetve tízedik (2009 Val d’Isére) Szuper-G-ben

Junior-világbajnokság: kétszeres junior-világbajnok (1999 lesiklás, 2000 Szuper-G) és vb-ezüstérmes (2000 lesiklás)

Világkupa-debütálás: 2000, Chamonix

Világkupa-rajt: 148

Vk- futamgyőzelem: 6 (4 lesiklás, 2 Szuper-G)

Vk- dobogó: 18 (15 lesiklás, 3 Szuper-G)

Vk- összetett: tízedik (2010/2011)

Vk- szakági: a lesiklás győztese (2011/2012), második (2008/2009) és harmadik (2010/2011) helyezettje

Európa Kupa: a lesiklás második helyezettje (2000/2001), továbbá 2 győzelem, 5 dobogós helyezés

További eredményei: kétszeres osztrák bajnok (2008 lesiklás és 2010 Szuper-G), kétszeres junior-osztrák bajnok (1999 és 2000 lesiklás), két győzelem FIS- versenyekről

Klaus Kröll az osztrák aranygeneráció árnyékában kezdte meg Világkupa-pályafutását. A schladmingi síakadémia növendéke a tartományi bajnokságok után nemzetközi versenyeken is kipróbálhatta határait. Sok sikerrel, mint jelezte az a tény, hogy 1998-ban beválogatták az osztrák válogatott bő keretébe. Két eredményes junior-vb és megbízható EK-szereplés után a Világkupában is bevetették, élete első versenyén, Chamonix-ban rögtön becsusszant a pontszerzők közé. 2001-től már az első csapattal dolgozhatott, elmondása szerint felemelő érzés volt kolosszusok közt készülni, ám minden dolognak két oldala van, nem tudott kitörni a háttérből. A kezdeti időkben egyszer mégis sikerült a nagy haditett: 2002 decemberében Stephan Eberharter mögött második helyen végzett.

Az elkövetkező öt évet gyorsan el kellett feledni: mindössze egyszer került ismét dobogóra, rendre lemaradt az aktuális világversenyről. Hermann Maierék visszavonulása alapozta meg lendületét, 2008-ban beköszönt a világelitbe, s azóta masszív tagja. Dacára annak, hogy minden idegszálával a lesiklásra fókuszált, faramuci módon Szuper-G-ben nyerte élete első VK- versenyét, nem is akárhol, épp odahaza Kitzbühelben. Nem váratott sokára az első lesikló siker, Kvitfjellben a királykategóriában is révbe ért. 2011-ben behúzott egy klasszikust (Wengen), de hiába irigylésre méltó stabilitása, a szakági győzelemre nem volt igazi esélye belefolyni Walchhofer és Cuche csatájába. Az utolsó mohikán visszavonulása után ránehezedett minden nyomás, ami szárnyalásra késztette az idei évben. Nyolcadik helynél egyszer sem végzett hátrébb, öt dobogó, közte két győzelem is összejött, miközben Szuper-G-ben is mind versenyképesebbnek bizonyult. Ha valaki rászolgált erre a kristálygömbre, akkor ő Klaus Kröll.

Beat Feuz alighanem vigasztalódni fog néhány nap múlva a hétpontos lesikló fiaskóért, amit döntően bormiói kiesésének és két félresikerült versenyének köszönhet. Didier Cuche-nek még egy dobása van, de nagyon össze kell szednie magát, ha újabb kristálygömbbel a birtokában szeretné szögre akasztani a sícipőt.