Előzetesünkben már kiokoskodtuk, hogy a Walchhofer és Cuche közt meglévő 14 pontos különbség nem volt igazán jelentős, hiszen a svájcinak egy győzelem, vagy egy második hely (amennyiben nem az osztrák győz) biztosan kristálygömböt ért volna hazai pályán, míg Kröll az első két hely valamelyike mellett riválisai nullázásához is szüksége lett volna. Megtehette volna, de a Szuper-G-re, s különösen a szlalomra tartalékolva Ivica Kostelic ma nem állt rajthoz.

 

A tragikus pályafutást zárt Silvano Beltramettiről elnevezett lenzerheidéi pálya egészen különleges a maga nemében. Mind hosszúságában, mind nyomvonalában inkább hajaz Szuper-G-re, több igencsak merész kombinációt is magában foglalt. Miután ráadásul 200 méterrel lejjebb vitték a rajthelyet, amivel jó 800 méterrel megkurtították a pályát, lassan a régi kétfutamos lesiklásokat idéző sprintszám kerekedett az egészből.

 

Yannick Bertrand (9.) nyitotta a szakág krémjét felvonultató 23 főt számláló mezőnyt a mintegy 5 fokos hőmérséklet mellett, borús időben rendezett utolsó versenyén. Hiányzott a precizitás a francia menetéből, a pálya felső részén található szűk átsíelős részen, az ún. „Pipa Valbellán” vesztett teret, így is idei második, élete hatodik TOP-10-es helyezésével zárta az évet. Werner Heel (15.) jócskán elmaradt tőle, az olasz teljes idényének lenyomata volt a mai futam, alig-alig fért be abba a kapuba, amivel már a francia megszenvedett, az ottani fékezése után már nem is tudta visszaszerezni tempóját, vesztett dinamikájából. Joachim Puchner (2.) már jóval inkább ügyelt a pontos ívekre, a tempóval sem volt gondja, az alsó szakaszon viszont legalább két-három tizedet vesztett, ezen múlt élete első győzelme. A hat tizedes előnyből azért lehetett már erre-arra következtetni. Guillermo Fayed volt a kombinatív pálya első áldozata. Hatalmas tempóban kezdett a spanyol származású francia, fent még 14 százados előnyt jelzett a mérőműszer, majd nem sokkal később, a pálya már említett pontján csúnyán lecsúszott a bukótérbe, majd egy kapuval később már esélye sem volt a korrigálásra.

 

Dominik Paris (14.) ment talán mindközül a legszebb nyomvonalon, nagyon magasan vette a kritikus kanyarokat, ezt sebessége bánta, Heelt azért így is megelőzte. A junior-világbajnok Boštjan Kline (15.) egyáltalán nem vallott szégyent, néhol késésben volt ugyan, de alapvetően biztató menettel Heel-lel holtversenyben a pillanatnyi utolsó helyet foglalta el. Hetedik Világkupáján első pontszerzésének örülhetett, rögtön elég komoly pontmennyiséghez jutott. Peter Fill (6.) elsőként még a második szektorban is jobban állt Puchnernél, míg egy bukkanó miatt ki nem kellett lépnie gubbasztott testtartásából, az ott bukott tizedeken múlhatott a dobogó.

 

 

Adrien Théaux (1.) igazán agresszív sízéssel rukkolt elő, komoly előnyre tett szert az első két szektorban, lent aztán komoly problémái voltak, olyan vehemenciával tette be léceit, hogy gyakran besokallt, de az utolsó előtti szektorban meglévő egyetlen százados előnyét megtartotta. Bőségesen verhető menete végül győzelmet ért számára. Két szlovén, két kiesés következett: Andrej Šporn lécei a Heimberg-Kantén fordultak keresztbe, valahogy még megmentette, majd a kombináció balos fordítóján viszont nem tudta megfelelően terheli léceit. 100-150 méteres csúszás után állt csak talpra. Andrej Jerman ezt a részt még több-kevesebb sikerrel megoldotta, a sikán előtt nem sokkal megdobbant az egyik buckán, ő is a pálya szélére került. Aksel Lund Svindål (3.) katasztrofális hazai hétvégéje után nagyon el volt keseredve, ma azonban ismét bizonyította sportemberi nagyságát: átlépte saját árnyékét. Végig másfél tized környékén maradt a különbség a franciával szemben, akad néhány bizonytalansága, nem is volt felhőtlen az öröme a célba érkezéskor. Pedig ha tudta volna, hogy idei második lesikló dobogóját jelenti ez az időeredmény. A világbajnok Erik Guay (11.) ma finoman szólva sem remekelt, fura íven vette már az ominózus felső szakaszt is, vissza kellett térnie az ideális nyomvonalra. Lényegében onnan jött össze az egy másodpercet is meghaladó hátrány. Patrick Küng (7.) párszor mélyre került, de nem maradt el 5 tizeddel az éllovastól, a kvitfjelli nyolcadik és ötödik után újabb kiváló helyezéssel fejezte be idényét.

 

Christof Innerhofer (4.) menetéből elsősorban a precizitás hiányzott, a tempóval nem voltak gondjai, a pillanatnyi dobogóra elégnek bizonyult. Johan Clarey (12.) nem tudta megismételni honfitársa produkcióját. Látványos hibát nem vétett, a sebessége volt távol az igazitól, éppen csak maradt egy másodpercen belül. Az első kvitfjelli lesiklás győztese, Beat Feuz (8.) immáron a kiemelt csoportban kapott helyet, amivel élni is tudott. Szűken, vehemensen, bár valamivel lassabban vette a kanyarokat, mostani helyezése bizonyíték arra, hogy nemcsak az Olympiabakken-nek köszönheti múlt hétvégi sikerét, talán stabilizálni tudja pozícióját az élmezőnyben az egykori háromszoros junior-világbajnok svájci. Carlo Janka (10.) kevésbé tiszta nyomvonalon közlekedett, a „Steilhangon” csúnya késést kellett hamar korrigálnia, így is csak 8 század választotta el honfitársától. Romed Baumann (18.) szokatlanul gyengécske menettel kiszorult a pontszerzők közül.

 

Klaus Kröllt (15.) alighanem összenyomta a teher, mindent beleadott a számára győzelmi esélyt kínáló első két hely (gyakorlatilag csak az első) eléréséhez, de már a pálya felénél tisztán látszott, hogy ez nem az ő napja lesz, végül Klinével és Heel-lel hármas holtversenyben az utolsó pontszerző helyre ért be. Silvan Zurbriggen ott gyülekezett a rajtnál, valami miatt mégsem indult el. Bevallom, nem láttam, mi történt, Szabó Gábor szerint élénken a szemét piszkálta, talán ez volt az oka. Sokat szerintem nem vesztettek vele a svájciak. Puchnert kivéve nagyon rossz ómennel vághatott neki pályafutása utolsó lesiklásának Michael Walchhofer. (11.) Nem jöttek jól a mezőny második felében induló osztrákok. A kiemelt csoportban indulókhoz hasonlóan az ő dolgát is megnehezítették a rohamosan leromlott látási körülmények. A végletekig kockáztatott, de egynéhány ívtévesztése miatt az első két helyre nem aspirálhatott, a TOP-6-ba minden bizonnyal beért volna, ha nem lett volna az az utolsó szektor, azon belül a célegyenesre fordító, amin teljesen ritmustalanul fűzte át magát. Pechére a két svájci mögé, csak a 10. helyre sorolódott, magyarán a nagy riválisnak elég volt egy ötödik helyezés az ünnepléshez.

Didier Cuche (4.) persze nem volt miért taktikázzon, így hát nekiesett a pályának. Felső részén mélyre került, Walchhofertől 25 századdal gyengébben kezdett, a futam másik fele viszont neki sikerült jobban, de az igazán döntő a már említett kanyar volt, az utolsó szektorban négy tizeddel verte az osztrákot, de ami sokkal fájdalmasabb, hogy teljes időt tekintve 5 századdal a hatodik helyezett Fillt is, vagyis eldőlt, hogy Didier Cuche megvédi szakági kristálygömbjét. Ted Ligety (19.) eleve könnyed bemelegítésnek szánta ezt a futamot, de még esetleges dobogójával sem változtatott volna a helyzeten.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Született: 1974. augusztus 16., Le Pâquier

Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, óriás-műlesiklás, (kombináció)

Olimpia: olimpiai ezüstérmes (Szuper-G; Nagano 1998), hatodik helyezett (lesiklás; Vancouver 2010), nyolcadik helyezett (lesiklás; Nagano 1998), tízedik helyezett (óriás-műlesiklás; Salt Lake City 2002 és Szuper-G; Vancouver 2010)

Világbajnokság: világbajnok és aranyérmes (Szuper-G; 2009 Val d’Isère), ezüstérmes (lesiklás; 2009 Val d’Isère és 2011 Garmisch), bronzérmes (óriás-műlesiklás; 2007 Åre), negyedik helyezett (lesiklás; 2003 St. Moritz és Szuper-G; 2007 Åre, ill. 2011 Garmisch), ötödik helyezett (Szuper-G; 2001 St. Anton), hatodik helyezett (lesiklás; 2007 Åre és „óriás”; 2009 Val d’Isère), nyolcadik helyezett (Szuper-G; 1999 Beaver Creek és „óriás”; 2011 Garmisch)

Junior-világbajnokság: 12. helyezett (lesiklás; 1993 Monte Campione)

Világkupa-debütálás: 1993, Bormio

Világkupa-rajt: 343

Vk-futamgyőzelem: 17 (9 lesiklás, 5 Szuper-G, 3 „óriás”)

Vk-dobogó: 60 (28 lesiklás, 20 Szuper-G, 12 „óriás”)

Vk-összetett: harmadik helyezett (2001/2002, 2006/2007, 2007/2008, 2008/2009, 2009/2010)

Vk-szakági: a lesiklás négyszeres győztese (2006/2007, 2007/2008, 2009/2010, 2010/2011), az óriás-műlesiklás egyszeres győztese (2008/2009), szakági második Szuper-G-ben (2001/2002, 2006/2007, 2007/2008), szakági harmadik Szuper-G-ben (2002/2003,2006/2007), a kombináció negyedik helyezettje (1998/1999)

Európa Kupa: egy dobogós helyezés

 

További eredményei: nyolcszoros svájci bajnok (4x Szuper-G, 2x lesiklás, 2x „óriás”), kilenc győzelem (18 dobogó) FIS- versenyekről

 

 

 

 

 

 

Holnap a másik gyors számmal folytatódik a szezonfinálé Lenzerheidén. Didier Cuche előnye 68 pont Kostelić-hez képest, így gyaníthatóan duplán örülhet majd hazai földön. Én még azt is erősen valószínűsítem, hogy a műlesiklás oltárán a horvát fel fogja áldozni ezt a számot.