Két német helyszín (Oberhof, majd Oberstdorf) után Olaszországba látogatott a Tour de Ski mindinkább fogyatkozó mezőnye. Toblach (olaszul Dobbiaco) Dél-Tirolban, a határ tőszomszédságában, az Alta Pusteria sírégió kellős közepén terül el. A mintegy 3000-es lélekszámú falucska kedvelt a magyar síelők körében is, de az elragadó miliő, az autentikus alpesi látványosságok, a tiszta levegő máshonnan is odacsábítja a turistákat.

 

Újabb hét visszalépő (többek közt a német Stefanie Böhler és az orosz Csekaleva) hiányában már csak 44 sportoló vágott neki délelőtt a hölgyek 1,3 km-es sprintselejtezőinek. A feladat ugyanaz volt, mint néhány napja Obersthofban, vagyis az egyenkénti indítás mellett a legjobb 30 idő tulajdonosaként továbbjutni a délután 14:15-kor rajtoló középdöntőkbe. Annyi különbséggel, hogy szabadstílusban síelhettek, vagyis megengedett volt a „korcsolya-tempó”. Az itt elért időeredmény – azon kívül, hogy az összetett eredménybe beleszámolják – a középdöntős kiesettek közt is rangsorol, vagyis fontos időjóváírásokat lehet nyerni, avagy veszíteni már délelőtt.

 

A selejtező legjobb idejét a papírformát igazolva Petra Majdič (3:19,72) futotta meg, egy (sőt kettő) másodpercen belül csak az olasz Genuin tudta követni a villámgyors szlovént, akit két másik honfitársa követett. Kevesen gondolták volna ekkor, hogy öten is nagyon korán búcsúzni fognak a selejtező legjobb tíz versenyzője közül. Kowałczyk még csak be sem került a TOP-10 közé, Saarinen csak a 15., az előző szakaszgyőztes, Anna Haag pedig csak a 20. legjobb időt futotta, vagyis nehéz sorsolásnak néztek elébe. Náluk sokkal rosszabbul járt a szakasz előtt legelőkelőbb helyen áll norvég, Therese Johaug (34.), valamint az előző sprintben döntős Julia Ivanova (40.), már délelőtt befejezték szereplésüket.

 

A középdöntőkben folytatódott a csillaghullás. Rögtön az első hatos illusztrisra sikerült, Majdič és Kowałczyk mellé beosztották Haagot és a finn Sarasoját is. Kegyetlen tempót diktált a szlovén jó szokása szerint, a lengyel egészen az utolsó emelkedőig úgy-ahogy tartani tudta vele a lépést, de ez nagyon nem az ő napja volt, Anna Haag mellett Sarasoja is lehajrázta, mindketten tovább is léptek, a finn néhány századdal ugyan, de befért szerencsés vesztesként az elődöntősök közé.

 

A következő futamban kiderült az is, kinek a kárára. Három finn is helyet foglalt ebben a szextettben, mégsem róluk szólt a történet. A svéd Johansson Norgren mellett a selejtezőt félvállról vevő Procházková jutott tovább egyenes ágon, a finn Lahteenmaki futott be harmadikként, tizedre azonos idővel, mint előzőleg Sarasoja, ám mivel honfitársa több FIS-ponttal rendelkezik, a tabella 5. helyezettje is búcsúzni kényszerült. Még ennél is nagyobb meglepetés, hogy az összetett negyedikje, a délelőtt 4-es rajtszámot szerző Marianna Longa sem folytathatta.

 

A harmadik csoportban Kikkan Randall nyitott hosszú hajrát, épp elég volt arra, hogy az utolsó dombocskán le is szakította magáról az egyéniben vb-aranyérmes Astrid Jacobsent, valamint a csapatban címvédő Saarinent. A célegyenesben érve csak hárman maradtak, mindenki elkönyvelte már, hogy Randall mellett Kalla behúzza az első két helyet, a svéd azonban túl későn eszmélt, így a nevető harmadik, a francia Barthelemy előtte is maradt. Nem tudta tehát kihasználni lengyel riválisa botlását, ő is kiesett.

 

A negyedik futamban kivételesen nem vérzett el egyik nagyágyú sem: Fabjan, Genuin és Zeller is továbbaraszolt. Az utolsó hatosból a táv feléig a két orosz lány állt élen, Follis nem sietett, elégnek látta, ha az utolsó emelkedőn vesz lendületet. Ez elégnek is bizonyult, hozta az első helyet, másodikként viszont megint nem a várt ember jutott tovább, Kristoffersent csúnyán lehagyta az utolsó métereken a cseh Eva Nývltová.

 

Noha még előttük volt egy-egy elődöntő, a látottak alapján úgy lehetett számítani, hogy a döntőben Majdič és a még életben maradt két olasz lány között dőlnek el a lényegi kérdések. Az előfutamok igazolták is várakozásainkat, a szlovén specialista nagyon könnyedén, a célegyenes végén már kiengedve húzta be az első helyet. Mögötte mondjuk ismét borult a bili, épp az a kettő ért célba, s jutott döntőbe, akire aztán senki nem számított. Haag, Procházková és Zeller minden esélyét elveszítette már az utolsó emelkedőnél. A másik ágon a táv 4/5-éig megbújtak, a végén Randalt közrefogva simán továbbléptek az olaszok.

 

A finálé az előre várt forgatókönyvet hozta. Majdič diktálta a minden korábbi futamot felülmúló iramot, de a két olasz piócaként tapadt a szlovénre, ők ketten lényegében egész délután tartalékoltak. Randall nem szólt bele a dobogós helyek sorsába, miután lécei összeakadtak Norgrennel, a francia lány pedig köszönte szépen, megelégedett pályafutása toronymagasan legelőkelőbb egyéni helyezésével. A célegyenesre fordulva óriási hajrát láthattunk. Az olaszok taktikája kis híján bejött, centiről centire közelítettek Majdičra, a célfotó döntött, a szlovén javára, aki ezzel a 60 másodperces időjóváírással – az 5 sec-es selejtezőn gyűjtött különbséggel együtt – 40 másodperc alá szorította hátrányát összetettben. A dobogó harmadik fokára hárman is pályáznak, Kalla, Follis és Longa közt mindössze 5 másodperces a differencia.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A férfiak is tovább fogyatkozott, a visszalépők közt találunk több elismert nevet: a 15 km egykori világbajnokát, Axel Teichmannt, a vb-bronzérmes Jauhojärvit, az olimpiai bronzérmes Alekszei Petyuhovot, valamint az oberstdorfi klasszikus sprint győztesét, Emil Jönssont.

 

Ötvenheten maradtak tehát, a kevés igazi sprintspecialistát felsorakoztató mezőnyben adott volt a lehetőség egy-egy kiugró eredményre. Bernhardt Tritscher bizonyára önmagát lepte meg a legjobban azzal, hogy 2:56,23-as időre volt képes, aminél délelőtt nem is tudott senki sem jobbat. A sífutás – talán a honosított Smutnát leszámítva – annyira nem az osztrákok sportja, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a közszolgálati televízió honlapján még jelen pillanatban sem találom meg szegény Tritscher nevét. Pedig kerestem, eskü!

 

Az osztrák mögött egyébként nem sokkal lemaradva az olasz Frasnelli és a svéd Modin következett, az esélyesnek vélt versenyzők egyébként mind az első 10 között foglaltak helyet. Ismét kiesett viszont a címvédő Lukaš Bauer (34.) és az előző szakasz győztese, Matti Heikkinen (41.) is.

Az öt középdöntő közül egyértelműen az első volt a leggyorsabb, nem véletlen, hogy onnan négyen is továbbfolytathatták. Itt indult a délelőtti meglepetésember is, hiába ette meg a célegyenes végére Tritschert a skandináv légió (Østensen és Hellner), a Svájc első váltó VK- győzelméből oroszlánrészt vállalt Curdin Perl mellett ő is továbbjutott.

 

A második hatosban őrült verseny zajlott, a szélről feltámadó Kershaw lehajrázta Northugot, a két orosz (Morilov és Legkov), valamint Koukal a visszafogott tempó miatt lemondhatott a továbbjutásról. A harmadik csoportban Andrew Newell tükörsima győzelmet aratott, mögötte Hofer hazai közönség buzdításával lehajrázta Gjerdalent, ő volt az egyedüli olasz az elődöntős mezőnyben. A negyedik futamban indult Dario Cologna is, a svájci, ahogyan az egész Touron, most is kifogástalan taktikával versenyzett, hagyta, hogy Rickardsson felvezesse neki a hajrát, majd minden gond nélkül elment a svéd mellett. Biztató délelőtt után nem tudott újítani Frasnelli, búcsúzni kényszerült. Az utolsó középdöntőben Alex Harvey járt csúnyán, egészen a célegyenes közepéig vezetett, ám a célban néhány centivel Jakš és Modin mögé szorult, így ő is kiesett.

 

Az elődöntők közül is az első volt a gyorsabb, ha egy hajszállal is. Persze mit is várhatunk attól a futamtól, amiben két norvég diktálja a tempót, s mellékesen Kershaw és Hellner is erősíti a mezőnyt, kiegészülve az egy szem olasszal és Tritscherrel? Nem volt egy másodperc hatjuk közt. Végül kettős norvég részsiker született Northug vezetésével, de Kershaw és Hellner is döntősnek mondhatta magát. A másik ágon négyen voltak igazán versenyben, Cologna itt sem tudott hibázni, bőven tartalékolva hozta az első helyet, Newell, Jakš és Modin közül utóbbi jutott el a döntőig.

 

A fináléban a sprinthagyományoknak megfelelően két svéd és két norvég is helyet kapott, a végén mégis mindannyian a vert seregben zártak. Østensen és Modin elfáradt a nap végére, majd az utolsó emelkedőn Hellner dobta le a vasmacskát, nem bírták tartani a másik három hosszúra nyújtott hajráját. Devon Kershaw iramváltását aztán már csak Cologna tudta lekövetni, sőt az utolsó méterekhez közeledve mind jobban közelítette. Jobb lécbedobással nyert a kanadai. Ne sajnáljuk tőle, pár napja épp így vesztett Jönssonnal szemben. 22 év elteltével megszerezte Kanada első egyéni Világkupa-győzelmét sífutásban. Összetettben ezzel együtt sem jutott egyről a kettőre, egy tized híján 5 másodperccel került csak közelebb a svájcihoz, Cologna előnye 42,8 másodpercre rúg. A virtuális dobogó harmadik fokán kényelmes távolban Markus Hellner következik, Petter Northug mai szereplésével feljött a tabella 4. helyére.