A pénteki ünnepélyes megnyitóval hivatalosan is kezdetét veszi Pjongcsangban a XXIII. téli olimpiai játékok versenysorozata. Mint azt világversenyek előtt megszokhattátok tőlünk, terjengős felvezetésekkel jelentkezik blogunk csaknem minden olyan sportágban, amikkel részletesen is foglalkozni fogunk az előttünk álló 16 nap alatt. A helyszín bemutatását követően beszélni fogunk a legnagyobb esélyesekről, a lehetséges meglepetésemberekről, no és persze azokról is, akik sérülés miatt nem csatolhatnak sílécet Dél-Koreában. Természetesen szakágankénti bontásban.
Dél-koreai percek – Hogyan ejtsük az olimpia házigazdáját?
Akár vonz minket a téma, akár taszít, a mostani téli olimpia helyszínével kapcsolatban nulladik lépésként némi nyelvtannáciskodás szükséges. Egyszerűen azért, mert valahogy le kell írnunk a város nevét, és erre nehéz tökéletes megoldást találni.
A Wikipédia soha nem tökéletes forrás, de érdemes innen elindulnunk. Szépen, logikusan levezeti, mely grammatikai irányelvek, kiadványok alkalmazásából vezethető le ez a forma. Akár hivatalosnak is nevezhetnénk. Eszerint a téli olimpia házigazdája: Phjongcshang.
Csakhogy a fenti forrás is megemlékezik egy félmondattal arról, hogy az átírási szabályoktól függetlenül írunk néhány más formában meghonosodott koreai szót és nevet. A kérdés csak az, hogy vajon korábban mennyire gyakran emlegettük ezt az apró távol-keleti városkát? Sokat biztosan nem. Viszont a földrajzi nevekre a fenti címkét sokszor rá szokták húzni. Egyszóval, a legegyszerűbb, valóban fonetikus átírás talán egyben a legjobb megoldás is: Pjongcsang.
A harmadik verzió pedig bizonyára a legnépszerűbb és leggyakrabban használt. Az angolszász dominancia mellett aligha kérdéses, hogy az általános megoldás az angol átírás lesz: Pyeongchang.
Egységes írásmódot mi sem ígérünk, legfeljebb annyit, hogy a háromnál több verzió nem fog nálunk előfordulni.
Az olimpia helyszínéről
Pjongcsang mindössze 40.000 lakosú kisváros a Koreai-félsziget középső részén, vagyis a Koreai Köztársaság (közismertebb nevén Dél-Korea) északi felén. Szöultól 180 km-re keletre, a Tebek-hegység területén fekszik.
A Koreai-félsziget jelentős részét hegyvonulatok fedik, igaz, a Pacifikus-hegységrendszer láncai közül a magasabbak a Koreai NDK területére esnek. A Tebek-hegység legmagasabb pontja sem éri el a 2.000 métert, átlagmagassága 1.000 méter körüli. Ennek ellenére hógondok aligha lesznek, az előrejelzések szerint inkább a dermesztő hideg jelenthet gondot. Bár a terület éghajlata a hazánkból ismert nedves kontinentális típusba esik, télen a félsziget elhelyezkedése miatt a szibériai légtömegek gyakran okoznak farkasordító hideget.
Pjongcsang maga 700 méter magasan fekszik. Gangvon tartomány területén helyezkedik el. Idegenforgalmi látnivalói kimerülnek néhány buddhista szentélyben (pl. Voldzsongsza), ennél jóval ismertebbek a körülötte fekvő síterepek. Két nagy síterepet alakítottak ki, a havas események többségének (valamint a "csúszós" sportágaknak) az Alpensia ad otthont. A másik síterep, a Jongpjong az ország legnagyobbja 31 lejtőjével, itt rendezik majd az alpesi sí technikai számait. Ezen kívül két távolabbi helyszín, a Bokvang Phoenix Park (szabadstílusú sí, hódeszka) és a Dzsöngszön Alpesi Centrum (alpesi sí gyors számai) ad otthont a havas eseményeknek. A jeges események otthona a Gangnüng komplexum lesz, amely magában foglalja többek között a Kvandong Jégcsarnokot, valamint a Szong folyó partján épült, 35.000 fős befogadóképességű Olimpiai Stadiont is.
Pjongcsang két sikertelen kandidálás után 2011-ben München és Annecy előtt nyerte el az idei téli olimpia rendezésének jogát.
Lehet-e Beat-koncert a Gangnam Style országában? (Férfi lesiklás, február 11.)
A királykategóriában bizony sokszor beszakadt a jég a megkoronzásra váró királyjelöltek alatt, és váratlan trónkövetelő fejére került a korona. Hiába akadt sokszor egy-egy topfavorit, az olimpiai álmot ritkán sikerült megvalósítania. No és a férfi lesiklás kevésbé híres arról, hogy egy-egy síelő messze a mezőny fölé nőne – a technikai számokban napjainkban se kell nagyon mélyre ásni az ellenpéldáért.
Messzire, egészen 1988 Calgary-ig kell visszanyúlnunk az időben, ha egy topfavorit álmának beteljesülését szeretnénk felidézni, akkor és ott Pirmin Zurbriggen győzedelmesedett lesiklásban. Azóta olyan Világkupában nyeretlen outsiderek aratták le a babért, mint az osztrák Patrick Ortlieb, az amerikai Tommy Moe, a francia Jean-Luc Crétier, vagy a honfitárs, Antoine Dénériaz. Nyolc esztendeje Didier Défago teremtett csodát Vancouverben, és bár közel sem volt csoda, de azért Matthias Mayer diadala sem volt épp előre jósolható legutóbb, Szocsiban.
A topfavorit: Beat Feuz
Ki mást is írhatnánk, mint az aktuális világbajnokot, a szakági világkupa éllovasát, Wengen győztesét, Kitzbühel majdnem-győztesét, az olimpia előtti utolsó verseny győztesét? Nos, ha ezt így végiggondoljuk, akár oda is adhatjuk előre az aranyat a Beat Feuznak. A valóságban persze azért nem ilyen egyszerű a helyzet, de tagadhatatlan, hogy a helvét várja a legjobb előjelekkel az olimpiát. Az olimpiai lejtő sem szól ellene, tavaly, talán gyengébb időszakában is 5. helyet ért el az itteni lesikláson.
Feuz lába nem remeg meg a világversenyeken, ezt tavaly Sankt Moritzban már bizonyította. Hazai közönség előtt VB-címet nyert – ehhez legalább olyan vasidegek kellenek, mint egy olimpiai sikerhez. Igaz, ha csak olimpiai szereplését nézzük, az bizony kevésbé fényes, 2014-ben Szocsiban a 10-be sem került, pedig három szakágban is indult. Azóta viszont nagyot fordult a világ...
A vetélytársak:
Mindenekelőtt Kjetil Jansrudot kell kiemelni. Szocsiban szuper-G-ben olimpiai aranyat nyert, azóta is stabilan ott van a gyors szakágak elitjében. A legnyomósabb érv pedig a csöngszoni lejtő: tavaly, az olimpiai tesztversenyen övé lett az első hely lesiklásban. No és ha Jansrud esélyes, akkor mellette mindig meg kell említeni honfitársát is: Aksel Lund Svindal már veteránkorba lépett, mindig mindene fáj, nem képes már úgy kiemelkedni a mezőnyből, mint akár négy éve – mégis lehet, hogy épp most tudja elnyerni az az olimpiai aranyat, ami pályafutása alapján bizony kijárna neki.
Másodsorban az alpesi nemzeteket kell kiemelnünk. Matthias Mayer címvédőként nyilvánvalóan egyike a favoritoknak, a formája sem rossz – Szocsiban sem volt többbb esélye, mint most. A bőség zavarával küzdenek majd a sógorok, Vincent Kriechmayr, Max Franz, Hannes Reichelt egyaránt ott lehetnek a végelszámolásnál – már ha elindulhatnak, és nem más mellett dönt a szakvezetés. A svájciaknak most inkább csak Feuz jelenti a valódi esélyt, rajta kívül csak Gilles Roulin jár 100 pont felett a Vk-ban, ő pedig inkább a jövő embere. Persze, egy Patrick Küngöt, vagy akár Carlo Jankát (már ha elindítják lesiklásban) soha nem szabad leírni.
Korábban évtizedeken át nem gondoltunk ugyan az alpesi címszó alatt az Alpok északi részére, ám most a németek is magukra találtak a gyors szakágakban, a kitzbüheli győző Thomas Dreßen, vagy akár Andreas Sander tovább folytathatja a szárnyalást. Észak után dél: az olaszok is örök esélyesek, Dominik Paris és Peter Fill évek óta tűzközelben van, most sincs ez másképp. A franciákat viszont alighanem kihúzhatjuk a listáról, az idény eleji sokk nemcsak a hangulatra, de az eredményekre is rányomta bélyegét. Adrien Théaux és társai ezúttal jóval kisebb reményekkel várhatják az olimpiát.
Észak-Amerika sem táplálhat vérmes reményeket. Erik Guay hatalmasat küzdött, hogy Pjongcsangban lécre állhasson, ám végül hátpanaszai miatt le kellett erről mondania. Az USA csapata is gyengébbek tűnik, mint általában, a legnagyobb ászuknak számító Steven Nyman is megsérült az utolsó versenyhétvégén, hiányában Bryce Bennett lehet a legnagyobb esélyük.
Egy lehetséges meglepetésember: Christof Innerhofer
Jó sok nevet felsoroltunk az előző pontban, mondhatjuk, a dél-tiroli síelő is csak azért maradt ki, hogy valakit itt is megemlíthessünk. 34 éves, rutinos veterán, évek óta erősen ingadozó formával. Idén igazi edzésmenő, a versenyek már kevéssé jönnek össze neki. Lehet, hogy az olimpián fordul a kocka?
A legnagyobb hiányzó: David Poisson
Persze, ha csak a csupasz számokat nézzük, írhatnánk más is – de aki a leginkább hiányozni fog az olimpiai mezőnyből, és az olimpiai mezőnynek, az a franciák tavaly novemberben elhunyt síelője. Poisson a franciaválogatott kanadai edzőtáborában szenvedett halálos balesetet az idény kezdete előtt, és ez mostanáig rányomja a bélyegét minden egyes versenyre. Soha nem szabad elfelejteni, a gyors szakágakban még napjainkban is a testi épség a legfontosabb, nem a siker.
Az alpesi síversenyek tűzijátékára van kilátás (Női óriás-műlesiklás, február 12.)
Akárcsak a férfiaknál, a hölgyek óriás-műlesiklása sem bővelkedett a duplázásban, esetükben is egy olasz, mégpedig Deborah Compagnoni büszkélkedhet eme fegyverténnyel.
Tucatnyi nemzet rendelkezik olimpiai bajnokkal a szakágban, az osztrákok kellemetlenségére ők mindeddig nem iratkoztak fel erre a listára. Megannyi klasszisuk volt már, de hat ezüst- és három bronzérem mellett a legfényesebb medáliából nem jutott nekik. Aligha fog ez idén megváltozni. Ha az érmek mennyiségét tekintjük, akkor a németek tűnhetnek a szakág ászainak az olimpia vonatkozásában, mérlegük 2-4-3. Három olimpiai bajnokukkal Svájc és az Egyesült Államok a legeredményesebb, de előbbieknek Schneider, majd Nef óta tartósan erős óriás-műlesiklót nem sikerült kinevelniük. Az amerikaiknál más a helyzet, könnyen lehet, hogy 12 év elteltével Mancuso győzelme után újra ők örülhetnek. Marielle Goitschel 1964-es sikere óta vágyik Franciaország egy hasonlóra, mondjuk egy egyszerű éremre, 34 éve erre sem volt példa körükben.
A topfavorit: Viktoria Rebensburg:
Ez a kitétel női óriásban enyhe túlzás, de ha már muszáj valakit külön kiemelnünk, akkor ki más lenne, mint a németek ásza, aki három győzelmével és öt dobogójával egyedülálló statisztikát tudhat magáénak, s nem mellékesen vezeti a szakági tabellát?!
A maradék két versenyt is helyén kell kezelnünk. Courchevel porhanyós hava egyáltalán nem passzol „Vicky” ízléséhez, ennek is tulajdonítható az a totális homály, amit ott előadott. Kranjszka Gorán egy vállalható futamot követett egy bűngyenge csúszás, a hóviszonyok ott sem volt minden igényt kielégítőek. Mint amilyenre a jégkorszaki Dél-Koreában lehet majd számítani.
Lényeg a lényeg, Rebensburg visszaülhet az olimpiai bajnokok trónjára, minden esélye megvan arra, hogy 2010 Vancouver után, immáron nem az esélytelenek nyugalmában aranyéremmel gazdagodjon. Fizikumával eddig sem voltak gondok, s a mentális oldallal sem igazán, egészen jól megbirkózott azzal a teherrel, hogy átvegye Maria Riesch helyét a női alpesi sízők zászlóvivőjeként.
A vetélytársak:
Senki nem kaphatná fel a fejét, amennyiben nem a német, hanem a következő három hölgy valamelyike nyerné az óriás-műlesiklást.
Az aktuális forma a szám kétszeres világbajnoknője, egyszersmind a szakági VK- címvédő mellett szól. Tessa Worley négyszer állt dobogón, a főpróbának szánt lenzerheidei óriást pedig egy rezzenés nélkül megnyerte. Bár nála is akadtak homályos futamok, önbizalmát azok sem ásták alá.
Másodikként Mikaela Shiffrint kell kiemelnünk, elvégre meglévő négy dobogós versenyéből kettőt sikerült megnyernie. Klasszis megkérdőjelezhetetlen, január hó vége felé ugyanakkor mintha krízisbe került volna. Egymást érték a kiesések, a gyöngébb szereplések. Lenzerheidét is elszúrta, a stockholmi parallelre már el sem utazott. Talán életében először megérzi az esélyesség terhét, netán formahanyatlásról van szó? Akármi is zajlik Shiffrin körül, ne csodálkozzon el senki, ha a károgóknak csattanós válasszal fog üzenni.
A harmadik jelölt Federica Brignone. Ő nyerte a két ünnep közti versenyt Lienzben, emellett van még egy dobogója. Nála minden apró mozaiknak össze kell érnie ahhoz, hogy kihozza magából a maximumot. Csibészes alkat, hektikus versenyző, nála éppúgy benne van az aranyérem, mint egy gyöngébb szereplés lehetősége.
Ha már róla beszélünk, maradjunk egy gondolat erejéig az olasz hölgyeknél. Rövid VK- pályafutása során voltak sokkal jobb idényei óriásban, egyszeri dobogójával azért üzent vetélytársainak Sofia Goggia. A feje tetejére állított lebonyolítás okán nem hinnénk, hogy a végsőkig feszítené a húrt óriásban, hiszen a gyors számokban egyértelműen jobbak az esélyei. Más megvilágításból nézve viszont ő meg a visszafogottság két külön dolog. Ha nem ő, akkor Marta Bassino érhet oda a dobogós helyek környékére. Várakozások alatt teljesít idén, sokat esik-kel, tempójával viszont nincsenek bajok. Manuela Mölgg esete érdekes. Három dobogóval nyitott, amire emberemlékezet óta nem volt példa. Januárra aztán teljesen beleszürkült a mezőnybe. Nehéz megfejteni, mire lehet képes.
Nem szabad megfeledkezni a skandinávokról sem. Ragnhild Mowinckel úgy áll a szakági pontverseny ötödik helyén, hogy dobogón csak egyszer állt. Igaz, Kronplatzon egy hajszál választotta el élete első győzelmétől. Nagyot lépett előre idén, veszélyes ellenfél. Aztán ott vannak a svédek. A régi bútordarabnak számító Hansdotter, a sérülése után mind jobb formába lendülő Sara Hector, s még valaki. De róla a következő blokkban szólunk.
A hagyományos alpesi országok aligha várnak érmet női óriásban. Svájci és osztrák részről is ez a leggyengébb számuk idén. Nyugati szomszédunknál Stephanie Brunner vitte a prímet idén. Dobogóra nem állt, de rendre nagyon kicsi választotta el ettől. Ha nem ő, talán egy csodaszámba menő nappal Anna Veith vezetheti éremig Ausztriát. A svájciaknál már az sokat elmond a helyzetről, hogy Holdener a legeredményesebbjük. Gut teljesen homály óriásban, Meillard pedig egy-egy kiugró futamát rögtön képes elrontani.
Erős csapattal érkeznek a szlovénok. Az évek óta megbízhatóan erős Ana Drev mellé felcseperedtek a fiatalok, Robnik számos TOP-10-helyezéssel, Hrovat pedig egy dobogóval tört be a nemzetközi elitbe. A szlovákok Vlhovában bízhatnak, aki szlalom mellett most már óriásban is kezd tényezővé lenni.
Meglepetést okozhat: Estelle Alphand
A lesiklóként és autóversenyzőként egyaránt a legendák közé emelkedett Luc Alphand lánya anyai jogon kapta meg a svéd állampolgárságot, s minthogy összekülönböztek a francia szövetséggel, remek menekülőpályának tűnt a skandináv váltás.
Tavaly még nem akartak jönni az eredmények, idén viszont hatalmas lépésekkel haladt felfelé a ranglistán és a rajtlistán egyaránt. Egymást érték a TOP-10-helyezések, még ha a záró versenyek nem is sültek el olyan jól. Az esélytelenség nyugalma is mellette szól. Az, mondjuk, elementáris szenzáció lenne, ha a fentebb említett hölgyek közül csak kettő tudná megelőzni. Na, de ki mondta, hogy csak az éremszerzés számít meglepetésnek?
A legnagyobb hiányzó: Eva-Maria Brem
A két évvel ezelőtti Világkupa-szezon bajnokának a teljes világbajnoki szezont ki kellett hagynia tavaly, s hiába sikerült jól a rehabilitáció, nem sikerült visszatalálnia a régi kerékvágásba. Irtó nagy kínlódásait nem övezte siker, pontot is csak a legritkább esetben gyűjtögetett. Az osztrákok márpedig nem feltétlenül a név, sokkal inkább a mutatott teljesítmény alapján döntenek. Így maradt le a szocsi olimpiáról az aktuális címvédő Andrea Fischbacher, vagy ezúttal épp a kombináció vb-érmese, Michaela Kirchgasser. Brem sem élvezett védettséget.
Világversenyt nyer-e végre Pinturault, esetleg egy outsider elhappolja előle az aranyat? (Férfi alpesi összetett, február 13.)
A férfi alpesi összetettben ugyan van egy-két kimagasló név, akik közül jó eséllyel az érmesek is kikerülnek, de láttunk már karón varjút... Valljuk csak be, tavaly a világbajnokság előtt sem gondoltunk arra, hogy az újdonsült világbajnokot majd Luca Ärninek hívják. De négy éve is meglepetésre lett olimpiai bajnok Sandro Villetta. Így akár ezúttal is egy meglepetésgyőztest láthatunk majd, aki surranópályán oson egészen az aranyig. Rossz ómen lehet Pinturault számára, hogy a legnagyobb esélyes a korábbi olimpiákon nem állhatott fel a dobogó tetejére. A szám korábbi ura, Ivica Kostelić, három olimpián keresztül üldözte az aranyat - három ezüst lett az eredménye.
Minden valószínűség szerint a szám utolsó olimpiai bajnokait avatják majd Pjongcsangban, így azt is lehet mondani, hogy az alpesi összetett olimpiai bajnoka örökre a szám címvédője marad. Azt viszont érdemes leszögezni, hogy az olimpiai éremnek még ebben a számban is komoly jelentősége van, annak ellenére is, hogy a világkupákon egyre csökken a mezőny színvonala. Így az olimpián várhatóan továbbra is viszonylag erős felhozatalt várhatunk.
A legnagyobb favorit: Alexis Pinturault
A francia a jelenlegi mezőnyben egyértelműen a legsokoldalúbb síző. Talán már egyedüliként képviseli azt a sokszámos versenyzőt, amivel korábban olyanokat azonosítottunk, mint Kostelić vagy Miller. Pinturault bármikor képes egy lesiklásra, amivel csak egy-két másodperccel marad el a specialistáktól. Ezután pedig következik saját terepe, a műlesiklás, ahol ennél nagyobb hátrányokat is képes visszafordítani.
Ami idén még győzelem ellenére is ellene szólhat, hogy műlesiklásban elmarad formája a korábbiaktól. Ennek ellenére hiba lenne nem őt a legnagyobb esélyesként felírni.
A legnagyobb kihívó: Marcel Hirscher
Érdekes egy olyan sízőt komoly esélyesnek nevezni, aki általában még csak nem is indul kombinációs versenyeken. Marcel Hirscher általában csak a világversenyek alkalmával áll rajthoz, de ott rendre kiválóan teljesít. Beaver Creekben világbajnok volt, tavaly pedig mindössze egy század választotta el a címvédéstől.
Ha a versenyen romló körülményekkel kell szembenézni a második futamban, akkor Hirscher lehet a topfavorit, mivel gyengébb lesiklótudása miatt várhatóan még a mezőny elejéből rajtolhat. Ha viszont a várható hidegben rendezik a versenyt, akkor nem biztos, hogy egy jó szlalom elég lesz a franciák ellen.
További kihívók:
Pinturault útjába lehet épp honfitársai állhatnak majd: a wengeni versenyt Pinturault hiányában Victor Muffat-Jeandet nyerte. Bár nem a legjobb műlesikló, de ha elkapja a fonalat, akkor egy közepes lesiklás után is dobogói juthat. A franciák másik versenyzője Thomas Mermillod-Blondin, aki a szó klasszikus értelmében vett kombinációs sízője: egyik klasszikus számban sem erős, de kéterős közepes futammal éremesélyes lehet.
Mindenképp meg kell említeni a regnáló világbajnokot is, akkor is, ha újabb sikere akár még nagyobb szenzáció lenne, mint tavalyi aranyérme. Luca Ärni csakis szlalomtudásával tud nagyot villantani alpesi összetettben. Viszont esetében az is előfordulhat, hogy a lesiklásban nem végez a legjobb harminc közt, ezzel pedig minden esélye elszállna egy jó eredményre.
És most lássuk azokat, akik kiváló első futam után érhetnek fel a csúcsra: az idei szakági győztest Peter Fillnek hívják, az olasz ráadásul a lesiklók közt még az ügyesebb málesiklók közé tartozik. Honfitársának, Dominik Parisnak viszont már hatalmas előny kellene egy futam után a szlalomosokkal szemben. A norvégok közül Jansrudot említhetnénk először, aki egykor technikai sízők közt is előkelő helyet foglalt el. Egy egyszerűbb tűzésű műlesikló pályán akár aranyig is juthat. Kilde is odaérhet esetleg, Svindal viszont kérdéses, ugyanis visszatérése óta csakis gyorsszámokban versenyez.
Svájci részről Ärni mellett Mauro Caviezelt érdemes még megemlíteni, míg az osztrákok Hirscher mellett elsősorban Matthias Mayerben reménykedhetnek. Mindkettejüktől láttunk már tűrhető műlesiklást. Német részről pedig Thomas Dreßen okozhat kisebb meglepetést. Nem lesikló ugyan, de Pavel Trikhichevtől is láthatunk valami kiemelkedőt. A legutóbbi világkupán egészen a dobogóig jutott.
Meglepetést okozhat: Vincent Kriechmayr
Az idei két alpesi összetett versenyen eddig egyetlen egyszer sem ért még célba az osztrák, ettől függetlenül jó eséllyel pályázhat akár a győzelemre is. Meglepetést azzal okozna, ha szokásos jó lesiklása után a jellemzően bevállalós műlesiklása közben nem esne ki ismét. Ha ezt a kitételt teljesíti, akkor a gyorsszámosok közt a legnagyobb esélye akár neki lehet.
A legnagyobb hiányzó:
Nehéz egy olyan számban legnagyobb hiányzót keresni, ahol olyanok sem állnak mindig rajthoz, akik egyébként eséllyel szállhatnának harcba az érmekért. Emiatt most mi sem teszünk kísérletet arra, hogy ebben a kategóriában megnevezzünk valakit.
Megszorongatja-e valaki öt év után a szlalomkirálynőt? (Női műlesiklás, február 14.)
A női műlesiklók esetében a korszakos versenyzők jellemzően odaértek az elmúlt években az olimpiai aranyig. Ez egyedül Marlies Schildnek nem sikerült a legnagyobbak közül. A jelenlegi mezőnyben igazán domináns sízőnek Miakela Shiffrint nevezhetjük meg, de már ő is rendelkezik a számból bajnoki címmel. Viszont meg kell jegyezni, hogy még Janica Kostelićnek sem sikerült Torinóban a címvédés.
A topfavorit: Mikaela Shiffrin
Évek óta a műlesiklás a legegyértelműbb szám, ahová meg kellene nevezni a legfőbb esélyest. Az amerikai lány 2013 óta mindent elnyert szlalomban, amit csak lehetett, legyen az olimpia, világbajnokság, vagy szakági világkupa (2016-ban is csak sérülése állt útjába). Mellette szólnak idei eredményei is: az eddigi hét klasszikus szlalomversenyből 5-öt megnyert, további egyen pedig második volt – még legutóbbi két nullázásával is magabiztosan vezeti a szakági világkupát.
Viszont az az utolsó két nullázás… A még mindig szemtelenül fiatal amerikai eddigi karrierje talán legnagyobb hullámvölgyébe került január végére. A lenzerheidei betli után Stockholmba már el sem utazott. Ettől függetlenül nehéz elképzelni, hogy ismét megremegni lába a nagy súly alatt. Ne csodálkozzunk azon sem, ha ismét két másodperc körüli előnnyel veri majd a teljes mezőnyt.
A vetélytársak:
Bernadette Schild szerint amíg Shiffrin versenyzik, addig az utána következő négyfős közvetlen élmezőny csak a második helyért csatázik. Ennek megfelelően egyébként nem is beszélhetünk egyértelműen legnagyobb riválisról, de forma alapján mindenképp Petra Vlhovával kellene kezdeni a sort. A szlovák lány a legnagyobb kihívóvá vált az idei szezonban: már két versenyt is nyerni tudott úgy, hogy Shiffrin is rajthoz állt, ebből egyszer pedig célba is ért. Ha nem az amerikait avatják ismét a szám bajnokává, akkor elsőként Vlhovára tippelnénk.
A szlovák mellett ki más lehetne sorra venni, mint a Marlies Schild és Mikaela Shiffrin mögött is örök másodikként elkönyvelt Frida Hansdotter. Újév óta a svéd az egyetlen, aki mindegyik műlesikláson dobogóra állhatott, igaz győzni utoljára egy éve tudott. Egy olimpiai bajnoki címmel minden bizonnyal kitörne a második szerepéből. Wendy Holdener szintén azok közt szerepel, aki jó eséllyel távozhat éremmel Koreából. A svájci az elmúlt két-három évben az egyik legkomolyabb tényezővé lépett elő műlesiklásban, 15 dobogós helye ellenére viszont még sosem tudott győzni. Tavaly hazai pályán is ezüstöt szerzett ebben a számban. Talán olimpián nyeri első szlalomversenyét?
A fenti okfejtést Bernadette Schild gondolataival kezdtük, az osztrák lány azonban az előbb felsorolt három lánynál valamivel halványabb teljesítményt nyújt. Azt már az idén is több alkalommal is bizonyította, hogy tudásban nem marad el az előbbiektől, de kiegyensúlyozottságával akadnak még problémái. Ha nem hibázik, ott lehet az érmesek közt.
Nehéz helyzetben vagyunk, ha további éremesélyesekről akarunk beszélni, ugyanis az előbbi öt hölgyön kívül más nem állt idén klasszikus szlalomban dobogón. Ettől függetlenül mindössze a kisebb meglepetés kategóriájába tartozna, ha Melanie Meillard vagy Nina Haver-Løseth domborítana nagyobbat, ahogy azt parallelversenyen már megtették januárban. Esetleg Irene Curtoni, vagy Anna Swenn-Larsson, de ehhez már tényleg a körülmények különleges összjátékának kellene megtörténnie.
Meglepetést okozhat: Katharina Gallhuber
Valójában bárki meglepetést okoz, aki az elsőként felsorolt ötös tagjain kívül olimpiai érmes lesz műlesiklásban. Azért Gallhuberre esett a választás, mert az osztrák 30 feletti rajtszámokkal kezdte meg a szezont, most pedig már csak versenyek választják el attól, hogy a legjobb rajtszámok közül sorsoljanak neki. Lienz óta minden versenyen a legjobb tíz között végzett. Ráadásul ő mindenképp azok közé tartozik, akikre semmilyen eredménykényszer nem nehezedik – húszévesen még számos olimpia áll előtte.
Legnagyobb hiányzó
Ide előzetesen Veronika Velez-Zuzlovát gondoltuk, de a szlovák felépülése sikeresen haladt, így Lenzerheidén már pontokat is szerzett. Így a női műlesiklás kapcsán valóban beszélhetünk arról, hogy nem lesz komoly hiányzó az olimpián.
El lehet-e venni az aranyat Norvégiától? (Férfi szuper-G)
Osztrák sugallatra hozták létre a nyolcvanas évek folyamán, férfi fronton mégis norvég hegemóniát hozott a technikai száguldás terepe, a szuperóriás-műlesiklás. A háromszoros olimpiai bajnok Kjetil André Aamodt után Szocsiban némi meglepetésre Kjetil Jansrud nyert. Meglepetést persze leginkább azért jelentett, mert honfitársától, Svindaltól vártuk volna a norvég sikert...
A topfavorit: Kjetil Jansrud
Ő a címvédő, ő vezeti a szakági tabellát. Mi más kellhet még? Nos, nem ártana például egy kicsivel több győzelem. A norvégek korábbi másodhegedűsből Szocsiban Svindallal egyenrangú sztárrá előrelépő sízője idén közel sem magaslik ki a mezőnyből. Utoljára novemberben, Lake Louise-ban ízlelhette meg a győzelem ízét. Cserébe viszont rendkívül stabilan ott van az élmezőnyben, legyen szó bármelyik gyors szakágról. A 2.-3. helyek után talán épp az olimpián jön össze az az aprócska előrelépés. A lejtőt biztosan jól érzi, hisz a tesztversenyen a lesiklást megnyerte, ugyanakkor az is tény, hogy szuper-G-ben nem ért célba.
A vetélytársak:
Ahol Jansrud, ott mindig előkerül Aksel Lund Svindal neve is. A norvég óriásról már leírtuk a lesiklásnál, mennyire kijárna neki az olimpiai bajnoki cím. Nos, két esélye most is lesz erre, a formája egészségi állapotához képest jó, a szuper-G szakági tabelláján övé a második hely Jansrud mögött. Az osztrákok eközben a bőség zavarával küzdenek, Vincent Kriechmayr, Hannes Reichelt, Max Franz és Matthias Mayer kéz a kézben szerezték a jobbnál jobb Világkupa-eredményeket. Akár egy színosztrák dobogó is benne van a pakliban... A németek ebebn a szakágban leginkább talán Josef Ferstlben bízhatnak, a szárnyaszegett olasz és francia csapat pedig a csodában... Egy technikásabb pályán esetleg Alexis Pinturault is odaférkőzhet az élmezőnybe.
Egy lehetséges meglepetésember: Andrew Weibrecht
Sokat elmond Weibrecht híres-nevezetes formaingadozásairól, hogy Szocsi ezüstérmeseként most csak ebben a kategóriába fér be. Hogy nevezhetnnk viszont favoritnak valakit, aki még a top-20-ba se tudott befurakodni a mostani Világkupa-idény során? Az amerikaiak az esélytelenek nyugalmával indulnak ebben a szakágban, de leírni soha nem szabad őket.
Legnagyobb hiányzó: Erik Guay
A kanadai gyorssíelés igen mély gödörben van mostanság. Osborne-Paradis ott volt ugyan a Vk-mezőnyben, de teljesítménye korántsem volt paradicsomi, sőt, olykor a rothadt paradicsomot juttatta inkább szurkolói eszébe. Persze, nem is ő volt a kanadaiak fő reménysége, hanem Guay. 36 évesen élete utolsó olimpiáján szeretett volna még egyszer valami nagyot alkotni. Hátfájdalmai miatt viszont erre nem volt lehetősége. Kihagyja Pjongcsangot, és közel sem meglepő módon azt is kijelentette, nem indul már többé olimpián.
Ahol bármi megtörténhet (Női Szuper-G)
A nők szuperóriás-műlesiklása hagyományosan kiélezett versenyeket szokott hozni az olimpiákon. Kiszámíthatatlanságban idén sem lesz hiány, megtippelni sem lehet, kinek jön ki legjobban a lépés.
A topfavorit: Sofia Goggia
Nem, nem arról van szó, hogy az olasz lány magyarországi fanklubját alkotnánk titokban. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ebben a mostani női szuper-G mezőnyben nem annyira a szakági tabella tűnik lényegesnek, sokkal inkább az, hogy az adott lejtőn ki tudja kihozni magából a legtöbbet. Márpedig, Sofia Goggia nemcsak a lesiklást, de a szuper-G-t is megnyerte a tavalyi tesztversenyen. Az olasz lányra viszont a kanyargósabb gyors szakágban még fokozottabban igaz, hogy bármikor benne van a kiesés a síelésében. Nem véletlen, hogy csak a 8. helyen áll idén a szakágiban... No de pont ezért kiszámíthatatlan a szuper-G!
A vetélytársak:
Négy éve Lara Gut foglalta el rovatunkban a topfavorit pozícióját, ő vezeti a szakági tabellát is, illik hát elsőként őt említenünk. Csakhogy Gutnak eddig bizony nem jött ki a lépés a világversenyeken (csípőműtétje után ki kényszerült hagyni a vancouveri játékokat, pedig akkoriban élte első virágzását, így ez még csak a második olimpiája lesz). A ráhangolódás viszont egyáltalán nem tűnt biztatónak – ki tudja, talán csak rápihent az olimpiára.
Goggia mellett a tesztverseny, no meg a Világkupa előtti utolsó hétvége is Lindsey Vonnról szólt. Az egykori Lindsey Kildow veteránként akár két olimpiai arannyal is megfricskázhatja a többieket. Persze, lehet hogy az USA helyett egy "valamivel kisebb" ország, Liechtenstein ünnepelhet a végén, Tina Weirather stabilitása szó szerint aranyat érhet. Az osztrák csapat most sem maradhat ki a felsorolásból, a pillanatnyi forma alapján talán Anna Veithben (vagyis Fenningerben) bízhatnak leginkább, de egy versenyre Nicole Schmidhofer is bármikot felszívhatja magát.
Az olasz csapat brutálisan erős idén, Goggia mellett, sőt ha a szakági tabellát nézzük, Goggia előtt a veteránként csúcsformába ért Johanna Schnarf, vagy a technikásabb nyomvonalban bízó Federica Brignone is ott van az élmezőnyben. Ne feledjük el ugyanis, a szuper-G-ben az is rengeteget számíthat, mihez áll majd közelebb a pályatűzés: a lesikláshoz, vagy az óriáshoz? Utóbbi esetben akár Mikaela Shiffrin neve is megjelenhez az esélyesek között, feltéve persze, ha elindul.
Egy lehetséges meglepetésember: Jasmine Flury
No, igen, mi is meglepődnénk, ha teljesen őszinték akarunk lenni. A svájciak fiatal tehetsége viszont Sankt Moritzban már meglepett mindenkit, Világkupa-versenyt nyert. Igaz, ezen kívül nehéz más érvet felsorakoztatni mellette. Annyira már nem fiatal, lassan a 25-öt is betölti, ifjonti lámpalázról tehát talán már nem beszélhetünk. Nem múlhat el olimpia meglepetés-győztes nélkül – ha valahol, hát ebben a szakágban jó esély van ilyesmire.
Legnagyobb hiányzó: Jacqueline Wiles
Ő is inkább a lesiklásról fog hiányozni. Szuper-G-ben ugyan csak 26 pontot gyűjtött az amerikai lány, de a lesiklásnál így is két nevet lőttünk már el, hát inkább itt említjük... Nem lett volna favorit, de nem is lepődtünk volna meg túlzottan, ha ott látjuk a dobogón. Egy lesiklásra hajazó szuper-G-ben éppúgy ott lett volna az említésre méltó nevek között. Borzalmasan peches, hisz az olimpia előtti utolsó versenyen szenvedett szárkapocs-csonttörést. Egyetlen vigasza az lehet, hogy még csak 26 éves, benne van még pár olimpia.
A ti véleményeitek