Hiába tettek meg mindent Walter Hoferék annak érdekében, hogy legalább egy értékelt sorozatot végigvigyenek az erős szél ellenére Kuusamoban, erőfeszítéseiket végül nem koronázta ma siker. Bár elkezdték a versenyt, de miután majd két óra után is csak 36 ugró tudott leugrani a 76 indulóból, a helyzet pedig mit sem javult, meghozták az addig is elkerülhetetlennek látszó döntést, és törölték a mai versenyt, este pedig az is eldőlt, hogy ezt ezen a hétvégén már nem is fogják bepótolni.

Azt nem lehet mondani, hogy különösebben el lennénk kényeztetve az időjárást illetően így a szezon elején, hiszen eddig mind a klingenthali szezonnyitót, mind a tegnapi versenyt itt Kuusamoban, nyilvánvalóan eltérő mértékben, de jelentősen befolyásolta a szél. Igaz, tegnap legalább mindkét sorozatot sikerült megrendezni, amivel, ahogy azt Miran Tepes egy reggeli interjúban némi fekete humorral megjegyezte „felette voltunk az itteni átlagnak”. Mert hát valóban, nem különösebben újdonság, hogy itt Kuusamoban a szezon elején nincsenek egyszerű körülmények, az előrejelzések alapján pedig egy újabb nehéz napra készülhettünk, aminek reggelén az ugyancsak itt versenyző északi összetettesek ugrósorozatát is törölni kellett a szél miatt.

Ami mégis reményt adhatott, az az volt, hogy estére a légmozgás bizonyos mértékű csillapodását jósolták, így bár a 15:30-ra kiírt selejtező sorozatot is törölni kellett, a 17 órás kezdésre a versenyzők, a zsűri és a szurkolók is ott voltak a sánc mellett, remélve a legjobbakat. És lám, eleinte tényleg úgy nézett ki, hogy lehet versenyünk, hiszen néhány perc késéssel sikerült elkezdeni az első sorozatot, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy 1-es rajszámmal Sami Heiskanen le tudott jönni, és az erős szembeszélben a 8-as beülőből 123 métert repült. Ezután viszont Sebastian Klingat már vissza kellett küldeni, és miután a körülmények csak nem akartak stabilizálódni (sokszor nem csak a szél erőssége, hanem az erős turbulencia is gondot jelentett) a zsűri mindjárt kénytelen volt szünetet elrendelni és 17:30-ra csúsztatni a folytatást. Közben pedig azt is eldöntötték, hogy miután a selejtező törlése miatt mind a 76 nevezett versenyző elindulhatott (volna) a versenyen, és így a sorozat amúgy sem ígérkezett rövidnek, csak egy értékelt sorozatot rendeznek.

Na de hol az az egy, tehettük volna fel a kérdést, de mire idáig jutottunk, csak lejöhetett Klinga is, hogy aztán egy 125 méteres ugrással átvegye a vezetést honfitársától. Őt pedig előbb Anssi Koivuranta (127 m), Lauri Asikainen (131,5 m), majd a szokatlanul korán induló Andreas Kofler (134,5 m) váltotta az élen, aki ezt követően egy darabig meg is őrizte az elsőséget, miközben az előzmények ismeretében meglepően gördülékenyen ment a verseny, amit persze úgy kell érteni, hogy bár érezhetően sokat kivártak Miran Tepesék, mielőtt leengedték az ugrókat, de nagyobb várakozásra ekkor nem került sor. Mindössze Pascal Kälin bukása borzolta kissé a kedélyeket, akinek a landolásnál elélezett a léce, de szerencsére saját lábán hagyta el a kifutót. Érkezett viszont huszonegyedikként Stefan Hula, aki a szembeszélben már egészen 138 méterig repült, és ezzel átvette a vezetést, tőle pedig, míg a verseny tartott már nem is vette ezt el senki sem. Ezt látva a zsűri rögvest levitte a 7-es kapuba a versenyzőket, jelentősen azonban ez a verseny képén nem változtatott, és a még mindig kitartó szembeszélben továbbra is láttunk egy-egy nagyobb ugrást, többek között Cestmir Kozsektől (131 m), Andreas Wanktól (128,5 m) vagy Vladimir Zografskitól (131,5 m).

Eddig tehát végül is azt lehetett mondani, hogy ha nehézkesen is, de haladt a verseny, azonban a harmincötödiknek induló Jan Matura előtt megint csak egy hosszabb, durván 10 perces szünet következett mielőtt le tudott jönni, elkélt tehát az a pokróc is, amit a finn szervezők a -10 fok közeli hidegben „szélvédelem” gyanánt kitaláltak, és amibe burkolózva a versenyzők megpróbálták átvészelni a kényszerűségből a toronyban töltött időt.

Mi pedig közben azt konstatálhattuk, hogy a széljelző grafikán a szél további erősödését jelezve immár nem csak döntően a szélirányt jelző nyilak váltottak időről-időre pirosra (ez jelzi a veszélyes mértékű turbulenciát), hanem a szélerősséget jelző számok is (ez utal a túl nagy szélsebességre), valamint a stop tábla is megjelent (ami a szélkorridoron kívüli szélértéket jelzi), ami összességében nem sok jót ígért a folytatásra nézve. Matura mindenesetre végül még lejöhetett, ráadásul 132,5 méterrel még csak rosszat sem ugrott, azonban azok után, hogy az utána következő Anders Fannemelnek is egy hasonló tortúrában volt része, mire 15 perc után végre zöld lámpát kapott, egyre inkább felmerült az emberben a kérdés, hogy van-e így értelme a folytatásnak.

Sokatmondó volt, hogy ekkor már Walter Hofer is a sánc mellett ellenőrizte a helyzetet, és amikor egy rögtönzött villáminterjúban (ha minden igaz egy finn tévés munkatárs kapta mikrofonvégre ott helyben a főnököt) már arról beszélt, hogy a versenyzőkkel egyeztetve döntenek majd a folytatásról, már sejteni lehetett a végkifejletet. Ennyiben tehát úgy tűnik, hogy Bardal és Schlierenzauer egy héttel ezelőtti akciója is valamelyest célt érhetett, hogy egy pillanatra még a szezonnyitóra is visszautaljak, legalábbis az áthallás Hofer szavaiban egyértelműnek tetszett. Hogy aztán volt-e valamilyen háttéregyeztetés, azt nem tudni, de a lényeg, hogy Fannemel után még harminchatodikként az amerikai Nicholas Fairall is lejöhetett, majd aztán amikor Jaka Hvala is vissza kellett, hogy másszon a beülőből, a zsűri megelégelte a dolgot, és 1 óra 40 perc után véget vetett a versenynek, amit ezesetben tényleg csak helyeselni lehetett.

A kérdés már csak az volt, hogy ez egyben a kuusamoi hétvége végét is jelenti-e (mármint síugró szempontból), avagy esetleg vasárnapra kiírnak még egy pótversenyt, amit a lefújás után rögtönzött csapatvezetői értekezlet volt hivatott eldönteni. Állítólag a szándék a többség részéről meglett volna, azonban ez ellen szólt, hogy egyfelől a holnapi előrejelzések sem ígértek volna könnyű versenyt, másrészt egy extra nap a csapatok hazautazási terveinek is keresztbe tett volna. Így végül este 9 magasságában lemondtak az esetleges vasárnapi pótlásról is, ami persze nem jelenti azt, hogy később egy másik helyszínen ne lehetne egy extra versenyt rendezni, mint arra többször volt már példa az elmúlt években, de ennek megszervezése persze még az elkövetkezendő napok feladata lesz.

Mindez mintegy másfél percbe sűrítve:

Ami biztos, hogy a folytatás a jövő hétvégén Lillehammerben következik, ahol már a hölgyek is elkezdik a szezont, remélhetőleg végre sokkal nyugodtabb körülmények között. Ránk férne már…

A felhasznált képek forrásai: fisskijumping.com, facebook/skijumping.pl