Talán két kezünkön is megszámolhatnánk hány olyan síugró van a földkerekségen, akiért hazájában anno annyira rajongtak, mint a lengyelek Stanislaw Marusarzért, aki korának egyik legjobb síelője volt! A „Nagyapó” (Dziadek) becenevet is kiérdemlő sífenomén erős, bátor, villám reflexekkel megáldott ugró volt, aki repülés közben mindig elegánsan tartotta a síléceit a levegőben! A lengyel síelés történetének legnagyobb alakja volt, aki több évtizedes karriert tudhatott maga mögött (még ha ez igazán fényesen csillogó érmekben nem is mutatkozott meg), igazi példaképpé vált a lengyel fiatalok számára! Marusarz sokoldalú sportoló volt, nem csak síugrásban, hanem sífutásban, északi összetettben, valamint klasszikus síelésben is jeleskedett! Az alábbiakban eme kiváló sportoló pályafutását követhetitek nyomon a kezdetektől egészen karrierje befejezéséig!

Azonban mielőtt belevágnék hősünk izgalmas, kalandokkal teli életébe lássuk legfontosabb sportsikereit dióhéjban:   

Marusarz 1933 és ’39 között szerepelt FIS versenyeken (ezen idő alatt nyert Angliában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában és Németországban is), világbajnoki ezüstérmes 1938-ban (Lahti), 4-szeres lengyel rekorder (1931:  74 m, 1935: 87,5; 95 és 97 m), világcsúcstartó (1935-ben Planicán 95-, majd 97 m-rel), 20-szoros lengyel bajnok, ebből 11-szer nyert síugrásban (1932, ’33, ’35, ’36, ’37, ’39, ’46, ’48, ’49, ’51, ’52), 4-szer északi összetettben (1932, ’35, ’36, ’46), 3-szor 5x10 km-es váltóban (1931, ’33, ’39), 1-szer 4x10 km-es váltóban (1936) és 1-szer kombinált alpesi síelésben (1933), megnyerte a Magas-Tátra kupát (1949), az Év sportolója volt hazájában 1938-ban (28230 szavazattal), elnyerte többek között a Nagy Becsületrend Sport Díjat, az Arany Érdemkeresztet, a Győzelem és Szabadság Érmét (1945), a Sportok Kiváló Mestere Díjat (1951), valamint számos egyéb elismerést is besöpört hazájában!

Stanislaw Marusarz több mint 30 évet versenyzett pályafutása során és 5 olimpián való részvétele (1932, ’36, ’48, ’52, ’56) egészen 2006-ig egyedülálló volt a világon! Ha nem tör ki a világháború minden bizonnyal  7 olimpián indult volna, mellyel most a jelenlegi csúcstartó, Noriaki Kasai 6 olimpiai részvételét is „elhomályosította” volna! Mindemellett 5-ször volt a lengyel csapat zászlóvívője is a téli ötkarikás játékokon! 1969-ben, a Lengyel Sí Szövetség 50. évfordulóján a legjobb síelőnek választották!

                                                            A jóképű, sármos Stanislaw 30 évesen

E cikk apropója nem más, mint hogy Stanislaw Marusarz éppen ma született 100 éve, 1913 június 18-án látta meg a napvilágot a festői szépségű Zakopanéban, aki – mint később kiderült - igazi sídinasztia tagja volt! Gorál származású szülei, Helen és Jan hat gyermeket nevelt föl nagy szegénységben, de annál nagyobb boldogságban. Édesapja vadász volt, édesanyja pedig háztartásbeli, testvéreikkel egy kis farmon éltek. Stanislawnak volt egy bátyja (Jan, szül. 1912), aki északi összetettben jeleskedett, valamint négy húga (Zofia 1915, Bronislawa 1916, Helena  1918, Maria 1920) is, közülük utóbbi kettő szintén sikeres síelő volt! Helena fiatalon hunyt el, akit a nácik Tarnówban végeztek ki a háború alatt, míg Zofiát a ravensbrücki koncentrációs táborban ölték meg! Stanislaw 1939-ben nősült meg, Irene Jezierskich-t vette feleségül, aki 3 gyermeket szült neki, fia (Peter), valamint két lánya (Barbara és Magdalena) pedig összesen 4 unokával ajándékozta meg! Stanislaw nagybátyjának, Jedrzej Marusarznak két fia (Andrzej és Jozef) is hozzá hasonlóan téli sportokat választottak maguknak, ők sífutásban és északi összetettben jeleskedtek!

                                                    A síugró legenda, Marusarz  és szülei

Stanislaw síelés iránti imádata igen fiatalon, már 10 évesen megmutatkozott. Szülei túl szegények voltak ahhoz, hogy sífelszerelést kapjon tőlük, így első síléce bátyja, Jan segítségével készült el kőrisfából, melyhez drótokkal lett rögzítve a cipője! Első sikerét egy gyermekeknek rendezett síversenyen érte el, győzelmének jutalma pedig egy „Falcon” márkájú síkesztyű volt! 13 évesen már a zakopanei Krokiew sáncon akart versenyezni, ahol eleinte a bírók fiatal kora miatt ellenezték indulását, aztán mégis elindulhatott és 44 m.-es ugrásával bronzérmet szerzett a korszak kíválóságai, Bronislaw Czech és Stanislaw Gasienica Sieczka mögött! Ez a verseny vízválasztó volt karrierjét illetően, hiszen nem sokkal ezután a helyi síugró klub, az SN PTT Zakopane két vezető személyisége, Józef Oppenheim és Ignacy Bujak nagy tehetséget látván benne szerződést kínáltak neki, melyet ő nagy örömmel fogadott el! Marusarz hamarosan olyan (akkori) nagy nevű csapattársakhoz csatlakozhatott Czech és Sieczka mellett, mint Aleksander Rosmus és Henryk Mückenbrunn. Csapatával sokat járt külföldre versenyezni, pl. a Tátra túloldalán lévő Ótátrafüredre (Stary Smokovec) vagy a jóval messzebb fekvő Lwówba is (mai nevén: Lviv, az ukrán város a II. világháború előtt és alatt még Lengyelországhoz tartozott), ahol az 1929/30-as évadban egy 44 m.-es ugrással megszerezte az első helyet! Az igazi áttörés azonban 1931-ben következett be, amikor Zakopanéban első bajnoki érmének örülhetett, csapattársa, Bronislaw Czech mögött ezüstérmet szerzett, míg a dobogó 3. fokára éppen unokatestvére, Andrzej állhatott föl!

             A kép bal oldalán Stanislaw Marusarz, középen Bronislaw Czech, jobb szélen Andrzej Marusarz

A 30-as években a Marusarz-ok növekvő sikerének köszönhetően Lengyelország egyre többet beszélt a „síelő dinasztiáról”! Ez nem volt véletlen, hiszen nem kevesebb, mint 6 Marusarz versenyzett különböző síversenyeken! Stanislaw mellett  Jan (bátyja), Andrzej és Jozef (unokatestvérei) síugrásban, kombinációkban, alpesi és sífutó versenyeken szerepelt és ért el kiváló eredményeket, míg Helena és Maria (húgai) is sikeresen képviselte a lengyel színeket különböző alpesi szakágakban. Közülük Helena volt a sikeresebb, bátyjához, Stanislawhoz hasonlóan többszörös lengyel bajnok volt lesíklásban, szlalomban és alpesi síelésben!

1932-ben Stanislaw első alkalommal volt tagja a lengyel olimpiai keretnek, a nehéz körülmények között megrendezett versenyen pedig a 17. helyen végzett a lake placid-i ötkarikás játékokon.  Még ebben az évben felért hazájában a csúcsra, első bajnoki címét ünnepelhette a Wielka Krokiewen 72 m.-es sáncrekorddal! Az elkövetkezendő években még háromszor ért el rekord ugrást ezen a sáncon, 1934-ben (74 m) és 1948-ban kétszer is (83,5 és 85 m). 1933-ban vett részt először FIS versenyeken, Innsbruckban azonban nem ugrott, hanem a klasszikus kombinációban ért el egy előkelő 6. helyezést.

                                            Marusarz garmischi ugrása az 1936-os téli olimpián

A nemzetközi figyelem akkor irányult rá leginkább, amikor 1935-ben úgy nyert versenyt Planicán, hogy első lengyelként ért el új világrekordot 95 m-es ugrásával és így veszélyeztette a norvég dominanciát a rekordugrások tekintetében! A világcsúcsnak azonban csak percekig örülhetett, mivel a norvégok egykori klasszisa, Reidar Andersen előbb 98, majd valamivel később 99 m-re írta át Marusarz világrekordját! A verseny folyamán azért még sikerült egyéni legjobbját beállítania 97 m-es ugrásával és egyben ez az eredmény maradt a lengyel rekord is 20 éven keresztül! Egyébként a mai napig csak ő és Piotr Fijas (1987-ben 194 m-rel Planicán) tudott lengyelként világrekord ugrást bemutatni! Még ebben az évben nem sokon múlt, hogy dobogós legyen a Magas-Tátrában megrendezett világbajnokságon, ahol 6 norvég közé beékelődve tudta megszerezni az előkelő 4. helyet!

Élete második olimpiáján vehetett részt 1936-ban Garmisch-Partenkirchenben, ahol jóformán csak amatőrök versenyeztek, pl. a legjobb osztrákok és svájciak is hiányoztak. A politikai okokból létrejött olimpián a nácik fanatikus hangulatot biztosítottak sportolóik számára, a rekordlétszámú síugró versenyt pl. 130 ezren tekintették meg! Marusarz erős (39 fokos) lázzal küszködött a versenyt megelőző nap, csak nagy dózisú injekcióknak köszönhetően tudott másnap rajthoz állni, ahol az addigi legjobb olimpiai helyezést érte el hazájának, két nagyszerű ugrással (73 és 75,5 m) 5. lett több norvég és svéd ugró között egyedüli közép-európaiként! Ez volt az első lengyel pontszerzés a téli olimpiák történetében, több évtizeden át egészen Wojciech Fortuna ’72-es sapporói világraszóló olimpiai aranyáig Marusarz volt a legjobb lengyel olimpikon nem csak a síugrók között, hanem az összes téli sportágat egybevéve is!

                    Az olimpiák történetének két lengyel ikonja, Wojciech Fortuna és Stanislaw Marusarz

Stanislaw Marusarz nem volt annyira sikeres, mint egykori nagy riválisa, Birger Ruud, s bár öt olimpián is részt vett dicsőséglistáján (világcsúcsok mellett) csak egy világbajnoki ezüstérem szerepel! Pedig 1938-ban Lahtiban ezüst helyett aranyat érdemelt volna!

Otthonától kissé messze, Lwówban készült föl a versenyre, ahol dolgozott, egy sport üzletben volt alkalmazott. Későbbi feleségét, Irene Jezierskich-t is itt ismerte meg, aki építészként dolgozott. Csak a kvalifikációs verseny előtt ment haza Zakopanéba és azonnal megnyerte a VB-selejtezőt, melyre fizikailag és szellemileg is jól fölkészült. Ő és még 4 lengyel társa repült Finnországba, ahol elsőszámú ellenfeleik természetesen a Ruud fivérek voltak! Marusarz az első körben hihetetlenül ugrott, 66 m-en landolt, majd a fináléban még ennél is messzebbre (67 m) repült! Senki sem gondolta volna, hogy a skandináv hegemónia (mely hosszú évek óta tartott) éppen aznap szakadhat meg, ráadásul az sem várta senki, hogy épp Közép-Európából lesz valaki, aki jobbat tud ugrani az északi „mesterek”-nél! Marusarz legyőzte többek között a későbbi  Négysánc győztes osztrák Sepp Bradlt és a korábbi olimpiai bajnok norvég Reidar Andersent is. A legfiatalabb Ruud fivér, Asbjörn mindkét ugrása (63,5 ; 64 m) méterekkel volt ugyan rövidebb Marusarzénál, de a pontozóbírák esztétikusabbnak ítélték a stílusát, így háromtized pont előnnyel mégis ő nyerte a versenyt! Ruud hezitált, hogy a díjátadón Marusarz nyakába akassza-e az aranyat, végül azonban csak addig jutott, hogy lengyel ellenfelét "erkölcsi világbajnok"-nak nevezze! Marusarz a végén kárpótlásul egy díjjal térhetett haza, melyet a nap legnagyobb ugrásáért kapott! Még ebben az évben az Év sportolójának választották hazájában, megkapta a Nagy Becsületrend Sport díjat és egy fiatal nemzedék szimbólumává vált!

                        Az „erkölcsi”-  és a tényleges világbajnok, Stanislaw Marusarz és Asbjörn Ruud

1938-ban úgy tűnt, csak idő kérdése, hogy a lengyel síugró fenomén mikor taszítja le a trónról a norvégokat! 1939-ben azonban nemcsak egy kézsérülés szólt közbe (kulcscsontját törte) - emiatt a hazai, zakopanei világbajnokságon csupán ötödik lett -, hanem maga a történelem is!

Marusarz a háború elején csatlakozott a lengyel ellenálláshoz, Zakopane környékén, a hegyi utakon vezette a szlovák határon át Magyarországra a menekülőket. 1940 márciusában feleségével együtt maga is útra kelt Budapest felé, de szlovák határőrök elfogták, és kiadták a Gestapónak! A szlovákiai Eperjesen (Presov) kegyetlen módon vallatták a nácik, de a kínzás ellenére ő hallgatott, nem akarta elárulni bajtársait! A Gestapo taktikát váltott és jövedelmező együttműködést ajánlott föl neki, amit ő visszautasított! Tovább kínozták, majd  Marusarzt 133 társával együtt halálra ítélték! A kivégzés elől az utolsó pillanatban szökött meg a krakkói börtönből: társaival együtt két asztalláb segítségével feszítette ki az ablakrácsot. A foglyok sorban ugráltak ki, de egyikük megkapaszkodott az ablakszárnyban, ami nagy csörömpöléssel esett az udvarra. Az őrök lőni kezdtek, de Marusarz még kijutott;  fejjel előre nyomakodott át a vasrudak között, ugrás közben fordult úgy, hogy végül talpra érkezzen. Golyózáporban, a szögesdrótokba kapaszkodva mászott át a falakon, így jutott ki a városba, majd onnét erdőn-mezőn át Zakopanéba! A jól ismert útvonalon érkezett Magyarországra, hogy aztán a felszabadulásig többféle álnéven (pl. Stanislaw Przystalski) folyamatosan itt is tartózkodjon!

                                            Stanislaw Marusarz pilótaként a II. Világháború alatt

Eleinte menekülttáborban élt, azonban Belloni Gyula, a Belügyminisztérium tisztviselője - egykori kiváló síversenyző, középtávfutó- és gyeplabdabajnok - rátalált és állást ajánlott neki a Síszövetségnél:  a sokoldalú Marusarz, aki síugrás mellett északi összetettben és sífutásban is helyezéseket ért el a korabeli világversenyeken, a magyar síugrók és lesiklók edzője lett! Emellett síugrósáncokat is tervezhetett; munkája nyomán készült el a kassai és a borsafüredi (Borsa Fantana) sánc! Utóbbi avatásán majdnem lebukott, egykori német versenyzőtársa, Sepp Weiler a próbaugrásnál a mozgásáról (és hihetetlen eredményéről) felismerte, de nem árulta el! Néhány nappal Buda felszabadulása előtt azután rejtekhelyén, barátai Attila úti lakásában a németek ismét elfogták, a kivégzéstől most egy becsapódó orosz gránát mentette meg; Marusarz a zűrzavart kihasználva elmenekült!

Az ostromot követően még részt vett a dunai pontonhidak építésében, és néhány hónappal később tért haza Zakopanéba. Ismét edzésbe állt, és visszatért a versenyekre, évtizedeken át aktív sportolóként, illetve élő legendaként képviselte a világban a lengyel síugrósportot! 1946-ban ott folytatta, ahol a világháború kitörése előtt abbahagyta, ismét lengyel bajnok lett, immár hetedszer! A 7 keservekkel teli év után sem felejtett el magas színvonalon versenyezni, ezt bizonyítja az ezt követő 5 évben elért 4 bajnoki címe is, így 11-szeres lengyel bajnokként vonult be a lengyel síugró almanachba! Nála csak Adam Malysz (39) és Piotr Fijas (12) tudott több lengyel egyéni bajnoki címet szerezni! Pályafutása során több mint 25 éven át, 1926-tól egészen 1951-ig volt hűséges klubjához, a zakopanei SN PTT-hez, majd még 5 évig a szintén helyi WKS-hez szerződött, ahol utolsó két bajnoki címét szerezte közel 40 évesen!

                                                    Stanislaw a WKS Zakopane szolgálatában

1955-ben a síelés történetének egyik legnagyobb sportolója, a norvég Birger Ruud egy interjúban kijelentette: „Marusarz több mint 40 évesen, több évtizednyi síugrással a háta mögött még mindig nem vész el az élvonalban! Igazából szerintem nincs más síelő a világon, aki több mint 30 évet versenyzett volna és nála 20 évvel fiatalabb versenyzőket tudott volna legyőzni! Stanislaw Marusarz a „Tátra sasmadara”, a „Krokiew királya”, de azt hiszem a legfontosabb kifejezés rá: a „Sí királya”!

1956-ban ötödik alkalommal vett részt téli ötkarikás játékokon, méghozzá Cortina d’Ampezzóban, de nem versenyzőként, hanem az olimpiai síugró versenyt nyitotta meg, valamint előugróként tesztelte a sáncot! 1957-ben végül úgy döntött véget vet a karrierjének! Marusarz pályafutása során mintegy 10000 ugrást hajtott végre és számítások szerint több mint 700 kilométert repült a levegőben! Amikor a finnországi Lahtiban megkérdezte egy tanár a gyerekeket, hogy tudják-e a leghíresebb lengyel nevét, a fiatalok kórusban válaszolták: „Marusarz”! „Zakopane sí királya” (ahogy őt gyakran a külföldi sajtó is nevezte) karrierje befejezése után edző lett, majd később egykori klubjának, a zakopanei WKS csapatának vezetőjévé választották! Az ő hathatós közreműködésének köszönhető, hogy a sáncot átépítették az 1962-es VB-re, stadiont illetve új versenybíró tornyot is kapott az új komplexum!

                  Stanislaw Marusarz egykori nagy sikerei helyszínén, a róla elnevezett Wielka Krokiewen

Legendájához sokat tett hozzá egy 1966-os ugrása is, amelyre a hagyományos Négysáncverseny garmisch-partenkircheni (egyes források szerint oberstdorfi) állomásán került sor! Az egész azzal kezdődött, hogy a másik díszvendég, az immár 55 éves Birger Ruud a versenyt megelőző valamelyik fogadáson tréfából helyből hátraszaltót ugrott! Marusarz úgy vélte, hogy mivel ő még csak 53 éves, ettől nem maradhat el! Így a verseny kezdetén a közönség legnagyobb meglepetésére egy lengyel versenyzőtől kölcsönkért léccel, de öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben megjelent a sánc tetején mint próbaugró. A legenda szerint a versenybírók először rémületükben lezárták a sáncot, majd a zsűri vitáját és némi meggyőzést követően engedélyezték az ugrást. Marusarz "nagyapó" pedig 66 méterre repült, és ugrását egy háború előtti, klasszikus esztétikájú leérkezéssel zárta! Az ünneplés jó néhány percig tartott, Marusarzt a legjobb ugrók (többek között Björn Wirkola) a vállukon vitték a díszpáholyba! Másnap az olimpiai sáncon, az innsbrucki Bergiselen is ugrott, bevallása szerint borzongás futott át a testén, mikor meglátta a sánc tetején a közeli temetőt, azonban ez nem tántorította el őt és 70 m-ig jutott, az osztrák közönség tapssal búcsúztatta! Az utolsó ugrást 1979-ben 66 évesen (!) hajtotta végre szülővárosa, illetve egykori nagy sikerei helyszínén, Zakopanéban! 

 Marusarz utolsó ugrása 1979-ben

Marusarz élete volt a sport, imádta a sebességet, melyet nem csak a síelésben, a síugrásban élt meg, hanem egyik kedvenc időtöltésében, a motorozásban is! Ez a szenvedélye a 30-as években kezdődött, amikor egy 500 köbcentis brit Rudge Ulster-t vásárolt magának, ami a kor egyik legjobb motorkerékpárjának számított (végsebessége elérte a 90 mérföldet is, ami több mint 140 km/ó-nak felelt meg)! Motorszenvedélye végig kísérte egész életében, amint véget ért a tél kitolta a pincéből „vasparipáját” és csak fantáziája szabott határt, hogy merre vegye az irányt! Stanislaw több Tátra rally versenyen is részt vett motorkerékpárjával, s ha már ott volt, 6 alkalommal nyert is! Marusarz a síelés és motorozás mellett rajongott a régi autókért is, szeretett vadászni, horgászni, imádta az állatokat, főként a kutyákat (volt egy Kajtek nevű magyar pulija is), de repülőgépet is vezetett! Egyszer egy francia gyártmányú, 180 lóerős D140-essel szállt le az Alpokban található St. Sorlin, 2950 m. tengerszint feletti magasságban lévő gleccserére is!

                                         Marusarz kedvenc motorkerékpárjával, a Rudge Ulster-rel.

1989-ben nagy megtiszteltetés érte Marusarzt, hiszen Zakopane „ékszerdobozát”, a Wielka Krokiew síugrósáncot róla nevezték el! Ez a sánc – mely 1925-ben a Nyugati-Tátra északi lejtőjén, a nagy Krokiew hegy oldalán épült Karol Stryjenski tervei alapján – egy különálló, nagyon szép fejezete lett Marusarz sport karrierjének, hiszen számos rekord fűződött itt a nevéhez! Többszörös bajnoka volt anno ennek a sáncnak, négyszer pedig a sánc rekordereként is jegyezték a nevét!

 1925-ben a sáncavatón egykori csapattársa, Stanislaw Gasienica-Sieczka érte el a legnagyobb távolságot (36 m), ekkor ő még csak 12 éves volt! Még nem volt 20, mikor 1932-ben már az ő neve díszelgett a sánc legnagyobb ugrásainak főtábláján, épp Sieczka akkori 66 m-es ugrását überelte 6 méterrel és tette azt a múlttal egyenlővé! Két évvel később saját rekordját javította 74 m-re, melyet a következő évben a norvég Reidar Andersen döntött meg (76 m). 3 év múltán ismét Marusarz volt a rekorder, igaz nem ő, hanem unokatestvére, Andrzej, aki mindössze fél méterrel bizonyult a legjobbnak! Ezt követően 1939-ben két világklasszis ugró is letette itt a névjegyét,  Josef Bradl (80 m) és Birger Ruud (81,5 m), majd a véres történelem hosszú évekre szüneteltette a sportágat, csak 9 év múltán sikerült újból egy lengyelnek visszahódítania a rekordot Ruudtól! Ő pedig nem volt más, mint a nagy vetélytárs, Marusarz, aki előbb 83,5, majd később 85 m-re javította a csúcsot, épp lányai – Barbara és Magdalena – születésük napján! Egészen 1955-ig ő volt a sáncrekorder, őt honfitársa, Antoni Wieczorek (86,5 m) váltotta az élen!

                                Marusarz ugrására készül hazai közönség előtt a Wielka Krokiewen

Stanislaw Marusarz 5 évvel Birger Ruud előtt, 1993 okt. 29-én hunyt el szívroham következtében! Temetésén háborús évekbeli jó barátja, Waclaw Felczak lengyel történész mondott beszédet Zakopane egyik turisztikai látványosságának is számító, 1858-ban alapított ún. „Kiválók temetőjé”-ben (Stary Cmentarz), melyben az 1920-as évektől kezdődően csak Zakopane, a Tátra és a Havasalja életében fontos szerepet betöltő személyek földi maradványait helyezik örök nyugalomra (kivéve azokat, akiknek régebbről van itt családi kriptájuk). Az 1931-ben műemlékké nyilvánított temetőben mintegy 500 síremlék található, olyan előkelő személyiségek között nyugszik itt Marusarz, akik életükkel és munkásságukkal beírták nevüket a város és a Tátra történelmébe: művészek, írók, költők, sportolók, hegyi vezetők és hegyimentők. Itt nyugszik pl. Tytus Chalubinski (akinek köszönhetően a korábbi eldugott pásztorfalucskából kialakult Lengyelország egyik leghíresebb gyógyüdülőhelye), Stanislaw Witkiewicz (drámaíró, aki a zakopanei építészeti stílust kitalálta), Jan Sabala (gorál mesemondó, Chalubinski legendás kisérője), Bronislaw Pilsudski (néprajzkutató), Jan Kasprowicz (Lengyelország egyik legnagyobb költője, drámaírója), de itt nyugszik Helena Marusarz is, akit ugyan Tarnówban végeztek ki a nácik és ott is temettek el 1941-ben, de később a család exhumáltatta és most már ő is ebben az egyedi műalkotású síremlékekkel teli temetőben alussza örök álmát, éppen bátyja mellett!

Tavaly ősszel készített saját fotó, középen Stanislaw Marusarz és felesége sírja, míg bal oldalt testvéréé,    Helenáé

Helena  1958-ban került át végső nyughelyére, Zakopanéba, a helyi SN PTT klub pedig még ebben az évben úgy döntött, hogy évente  síugró emlékversenyt rendez ő- és az auschwitzi koncentrációs táborban mártírhalált halt Bronislaw Czech számára, melyet Stanislaw nyert meg elsőként! Ezt az eseményt a mai napig minden évben megtartják Zakopanéban, mely azóta már nemzetközi hírnevet szerzett magának!

Marusarz sport örökségét, sí szeretét egyedül fia, Piotr vitte tovább, aki ugyan nem ért el olyan sikereket a sportban, mint apja, de juniorként számos győzelmet aratott! Az 1968-as innsbrucki Universiadén 13. helyen végzett alpesi síelésben. Piotr miután visszavonult 25 éven át dolgozott síoktatóként Franciaországban. Stanislaw két lánya művészi pályára lépett, míg az idősebbik, Barbara sok éven át dolgozott külföldön restaurátorként, addig a fiatalabbik, Magdalena üvegfestészettel foglalkozik a mai napig! Édesapja hegyvidéki házát (Andrzej Struga ul. 18) – melyet édesanyja, Irene tervezett 1955-ben – ma Magdalena lakja családjával, aki apja egykori sport trófeáinak, érmeinek és emléktárgyainak egy galériát alakított ki az épületben, a relikviákat pedig nagy becsben tartva gondozza, minden évben tisztítja és polírozza! 2010-ben Lech Kaczinski lengyel elnök posztumusz ítélte oda Marusarznak a Lengyel Nagy Érdemrendet, melyet lánya, Magdalena és unokája vett át!

                                               A lengyel síugrás legendája, Stanislaw Marusarz

Stanislaw Marusarz minden bizonnyal generációkon át a hazafiság szimbóluma volt hazájában, aki ha kellett pisztollyal  a kezében küzdött Lengyelországért, valamint a szabadságért! Igazi sídinasztia tagjaként az ő nevéhez fűződik a lengyelek első pontszerzése a téli olimpiák történetében, ő volt az első lengyel, aki világrekord ugrást tudott bemutatni, s akinek nevét nemzetközileg is magas szinten jegyezték, az összes téli sportágakat egybevéve is! A 30-as évek vége felé a norvégok dominanciáját neki sikerült először megtörnie, az akkorra már világhírnevet szerzett Ruud testvérek is csak a legnagyobb elismeréssel beszéltek róla! A világháború alatt futárszolgálatot (Zakopane-Budapest útvonalon) is teljesítő Marusarz még életében legendává vált és szülővárosának, Zakopanénak büszkesége lett!

Stanislaw Marusarz záró gondolatai sport karrierjéről:  „Amikor vissza tekintek sport pályafutásomra úgy érzem sok mindent elértem! Küzdelem és rivalizálás a versenyeken a legrangosabb trófeákért lengyel színekben, mindig is azt hittem, hogy csak hazafias kötelességemnek teszek eleget! A versenyeken hordott meleg kis piros sapkám maradt csak meg emlékként számomra (népszerű nevén: „Marusarka”, lásd. legfölső képen)!”.