A szezon első klasszikus lesiklása századok krimijét hozta, nem mellékesen holtversenyes győzelmet hozott a férfiak évadzáró versenye. Hannes Reichelt révén megszületett az első osztrák lesikló siker idén, ő maga is elsőként győzött a királykategóriában; a kilátogató szépszámú olasz legnagyobb örömére Dominik Parisszal osztozott az elsőségen. A szakági és az összetett pontversenyt vezető Aksel Lund Svindål egyetlen századdal maradt el kettejüktől, Klaus Kröll pedig ugyanennyivel szorult le a dobogóról. Az olasz lesiklók szárnyalása nem ért véget, hárman is befértek a legjobb 10 közé, mint ahogy a svájciak vesszőfutása sem akar lezárulni, a tavalyi győztes Didier Défago 20. helyezése volt ma a csúcs a helvétek számára. Bormio egyébiránt szebbik arcát mutatta, az időjárás egyáltalán nem szólt bele a verseny kimenetelébe, ugyanakkor abban is hozta formáját az idény legfárasztóbb pályája, hogy tökéletes sízésre ma sem volt lehetőség, minimum egy jókora hibát mindenkitől láttunk.

Legendás helyszínen fejeződött be a férfi alpesi sízők számára az idei év: az Olasz-Alpokban, a Bormio melletti Vallecetta hegyen, a közrettegésnek örvendő Stelvio lejtőjén csaptak össze a legjobb lesiklók. 1010 méteres (2255 – 1245 m) szintkülönbség, 3270 méteres táv, 43 éles fordító, 30%-os átlagos dőlésszög, 120 km/h-t súroló sebesség, kegyetlen fizikális és mentális erőpróba két perces tömény adrenalin!

A svájci-olasz határ mellett fekvő Bormio 1980-ban mutatkozott be a VK- sorozatban, éves rendszerességgel azonban csak 1995-től szerepel a versenynaptárban, a csúcspontnak számító lesiklás mellett a kombináción kívül rendeztek itt már versenyt minden szakágban. Közben két alkalommal (1985-ben és 20 év múlva) világbajnokságnak is otthont adott. Előbbi évben a luxemburgi Pirmin Zurbriggen nyert lesiklásban és kombinációban. A 2005-ös világverseny három emberről szólt: a gyors számokban Bode Miller, szlalomban és kombinációban Benjamin Raich, óriás-műlesiklásban pedig az a Hermann Maier nyert, aki további két lesikló és egy Szuper-G-s VK- győzelmével mindezidáig a legeredményesebb versenyzőnek mondhatja magát.

Akadtak hiányzók a két ünnep között. Svájci részről Carlo Janka távollétén nem lehetett csodálkozni, a 2009/2010-es Összetett Világkupa győztesének minden korábbit alulmúlóan gyönge szezonja van, olyan mély válságba került, hogy jelen állás szerint egyetlen számban sem állhat rajthoz a közelgő világbajnokságon. Ivica Kostelić csak tud szabadulni makacs térdsérülésétől, tetejében most még hátában is becsípődött az ideg, legkorábban Zágrábban láthatjuk viszont. Szintén nem találtuk a rajtlistán Ted Ligety nevét sem láttuk a rajtlistán, ami elsőre meglepő, hiszen nyíltan az összetett megnyerése tör az amerikai, onnan nézve viszont már korántsem, hogy a Piste Stelvio könyörtelen bukkanói rendre megviselték lábizomzatát.

A levegő hőmérséklete fagypont körül mozgott, de ami különösen örömére lehetett a legjobb formájú sízőknek, a várt változatóan felhős helyett derült égbolt fogadta őket, így a kirívóan eltérő látási viszonyok sem befolyásolhatták a verseny kimenetelét. A rajtlista mindössze 55 főt számlált, ez azért bántóan alacsony szám, valljuk be.

Yannick Bertrand (28.) menete irányított rá Bormio sokadik szépségére, tudniillik arra, hogy nincs apró hiba, egyetlen megbillenést kapukon keresztül vonszolják magával a sízők. Igaz, a franciánál azért ennél többet láttunk, éppen csak összejött a pontszerzés. Silvan Zubriggen (23.) például sokkal magasabban fordult rá a traverzre, így is csak negyed másodperccel ért hamarabb célba, a jó eredményt kizárhattuk. David Poisson (13.) egészen más sebességtartományban teljesítette a pályát, ugyanakkor egy Canalio Sertorelli (egy szűk átjáró a pálya felső részén) elkövetett kisodródását kivéve tiszta íveket is használt. 89 századdal állt élre, a TOP-10-ről mégis lemaradt. Kedveli egyébként Bormiót, legjobb eredménye egy 4. hely, mely ide köti. Val Gardena egyik malackirálya nem tudott megfelelni a Stelvio kihívásainak, Rok Perko (36.) zaklatott, sok rontással teli meneten volt túl, még tojástartásából is többször ki kellett lépnie, így addig meglévő sebességét is elvesztegelte. Manuel Osborne-Paradis (18.) sem volt peches Grödenben, tőle mégsem sajnáljuk az így kiharcolt alacsony rajtszámot. Látványosat ugrott a Roccán, voltak biztató szakaszai, ám a kulcsfontosságú szakaszokon mélyebben maradt. Andrej Šporn remekül haladt át a keresztcsúszó részen, 4 tized előnyre tett szert. A pálya végére azonban elfogyott – elsősorban koncentrációban, majd amint megdobta egy hupli, fáradt lábaival már nem tudta jégen tartani magát. A nagy bukás elmaradt, a hálót is csak éppen megpuszilta.

Werner Heel (6.) – hála a jó égnek – visszatalált a helyes ösvényre, az Atomic lécein zseniálisat nyújtott a traverzen, tűpontos ívhasználat jellemezte ezen a szakaszon, a szűk baloson (Bosco Alto) eszményien fordult, 73 századdal ugrott az élre. A végén azért volt egy ronda mélyre kerülése, ott mehetett el a még jobb eredmény lehetősége. Didier Défago (20.) egy másodpercet kapott a traverzen, többször bántóan lecsúszott, a buckákat sem érzékelte, nem csoda, hogy lecsúszása után tudhattuk, példátlan módon férfidobogós nélkül zárja az évet, pontosabban a félszezont Svájc. Benjamin Thomsen (15.) azért rátapintott Heel menetének minden előnyére és gyengéjére: a Carcentinán (kanyargós rész) tarthatatlan, ám a végén csak alig kapott a kanadai, dacára annak, hogy rendre a bukótérből kecmergett vissza.

Dominik Paris (1.) ellenben már a traverzén tartotta a lépést honfitársával, s minthogy ő egyedüliként markáns hiba nélkül lehúzta a teljes pályát, megérdemelten állt 42 százados előnnyel az élre. Joachim Puchner volt a verseny második kiesője, szétcsúszott lécei koncentrációs hibát feltételeztek, a gödörből eztán sem tudott kitörni, ami Bormióban egyenértékű a hálóban landolással. El kellett telnie pár percnek, mire kiszabadították, kissé húzta lábát, de kisebb horzsolásokkal megúszta az osztrákok reménysége. Jan Hudec (17.) csúszása nyomvonalra szép volt, nem csoda, specialitása a kanyargós rész, ám sebessége a végére elfogyott. Christof Innerhofer (9.) indulása után várható volt a hármas olasz vezetés, a sorrendet azonban nem találtuk volna el, a Szuper-G világbajnoka ugyanis zaklatott, bár kétségkívül eszeveszetten tempós menetével csupán a dobogó harmadik fokáig tudott felzárkózni. Adrien Théaux-tól (10.) is sokkal többet vártak a franciák, neki a végére fogytak el lábai, pedig addig tartotta a lépést még Parisszal is. Peter Fill (11.) Heel- színvonalon síelte meg a kanyargós részt, aztán kifogyott belőle a szufla, egy század híján másodpercet kapott honfitársától.

Johan Clarey (5.) nyitotta az élcsoportot, nem is akármilyen menettel. A kanyargós részt három tizedes előnnyel abszolválta, úgy tűnt, élre állhat, ám mentenie kellett egy nagyobbat, ami hasonló különbségű hátrány eredményezett a célban. Igaz, csak egy olasztól kapott ki. Hannes Reichelt (1.) siklása kétoldalúra sikerült: fél másodperccel verte Parist a traverzen, majd amikor úgy tűnt, simán élre áll, az alsó szakaszon – ártalmatlan helyen – teljesen elherdálta előnyét, igaz, holtversenyben azért felszökkent a tabella élére.

Romed Baumann (8.) idénybeli messze legjobb lesiklását teljesítette, fönt beszedett nyolc tizedes hátrányát végig tartani tudta a továbbiakban. Aksel Lund Svindål (3.) minden egyes időmérési ponton néhány századdal követte Reicheltet, egy jobbosban aztán nagyot kellett feszítenie jobb lábával, az időveszteséget erősebb végsebességgel kompenzálta volna – majdnem bejött, egyetlen századdal kapott ki a két éllovastól. Erik Guay (24.) lázas betegen nem tudott versenyképes maradni, Kjetil Jansrud (37.) váratlan bukdácsolására viszont nincsenek mentségek. Klaus Kröll (4.) gyönge kezdés – négytizednyi hátrány – után alaposan belelendült, egy szektorban hat tizedet osztott ki a honfitársnak, ami ismerve Reichelt futamot záró bakiját, ígéretesnek tűnt. Erre Kröll, slussz, pár kövér ívvel végzetesen elherdálta sebességét. Kettő százados elmaradás jelen esetben a dobogóról való leszorulást jelentette.

Guillermo Fayed (19.) egyetlen szektora sem volt meggyőző, a középmezőnyre pont elegendőnek bizonyult. Georg Streitberger, majd nem sokkal később Marc Gisin is az utolsó métereken került pályán kívülre, kaput tévesztettek. Felemásan szerepeltek a hadra fogható amerikaiak. Míg Travis Ganong (7.) élete siklásával alig fél másodpercet kapott a győztesektől, zsinórban másodszor végzett a TOP-10-ben, a grödeni hős, Steven Nyman (26.) már a pontszerzésnek is örülhetett. Mielőtt bizonyosan kizúgott volna a legjobb harminc közül, végre összekapta magát Stephan Keppler (11.), másodpercen belüli hátrányt szedett csupán össze. Továbbküzdhet a vb-kvótáért Patrick Küng (29.), míg Florian Scheiber (21.) újabb biztos pontszerzéssel szilárdítja meg helyét az osztrák csapatban.

Harmincon túlról biztatót ment Andrej Jerman (22.), de az igazán impozáns előretörést a francia Brice Roger-től (16.) és a finn Andreas Romartól (14.). Húsz esztendősen először szerzett Világkupa-pontot a svájci junior-vb bronzérmes Nils Mani (27.) és az osztrák Otmar Striedinger (25.), a legnagyobb rajtszám ma a 49-es volt, amivel még be lehetett slisszolni a pontszerzők közé, a szlovén Boštjan Kline (30.) követte el ezt a bravúrt. A Szuper-G-ben újabban folyton remekelő Matteo Marsaglia-nak (34.) egyelőre túl hosszúnak tűnik a lesiklás, negyedik próbálkozása sem sikerült pontot gyűjtenie.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintás után érhetitek el.

Mint azt Szabó Gábor közvetítésében sejteni engedte, valóban ez a mai volt minden idők legszorosabb befutója mindenfajta szakágat figyelembe véve. Ehhez hasonlatost legutóbb az 1999-es világbajnokságon láthattunk, amikor is Hermann Maier és Lasse Kjus századra azonos idővel nyerték a szuperóriás-műlesiklást, s az azóta szakkommentátorként szereplő Hans Knauß pedig egyetlen századdal szorult le a dobogó harmadik fokára.

Dominik Paris élete első Világkupa-sikerét aratta. 2011 januárja óta többször bizonyította, chamonix-i dobogója nem kicsúszott eredmény, hanem egy sikeres VK- pályafutás kezdete. Azóta hatszor végzett a legjobb tíz között.

Hannes Reichelt lesiklóként végzett először az élen, négy Szuper-G-ben és egy óriás-műlesiklásban aratott sikere után történt ez meg vele – négy dobogó után nem volt már váratlan tőle.

A nemrég 30. születésnapját ünneplő Aksel Lund Svindål akár bosszankodhatna is az őt 40 ponttól megfosztó egy század miatt, a norvégok idei hatodik, összesen a 47. dobogóját jegyző klasszisa mindezt könnyebb influenza közben érte el. Biztosnak tűnő előnyből várhatja az újévi kihívásokat, konkrétan a klasszikus versenyek sorát hozó januári hónapot.

Az újév első napján a müncheni parallel szlalommal folytatják az urak az idényt.

A felhasznált képek forrásai: faz.net, uk. eurosport.yahoo.com, pub.tv2.no, bostonherald.com, welt.de, mondoneve.it