Az utolsó bejgli morzsák felcsipegetése után és egy nappal a két ünnep közti versenyek beszámolói előtt egy sokáig húzódó elmaradásunkat kell most pótolnunk. Az elmúlt héten mindkét nem képviselői versenyeztek a Világkupában, a hölgyek Årében küzdöttek meg a két technikai számban, míg az urak maradtak Olaszországban, s egy parádés szlalommal köszöntötték Karácsony ünnepét. Miután munkaszüneti napról álmodni se mertünk, most csak feljegyzések, statisztikák alapján idézzük fel ezt a három versenyt. Lesz miről írni, pályán és azon kívül történt eseményekről egyaránt. Csak címszavakban: Juasza Naoki briliáns kamikáze- menete, Tina Maze megtört győzelmi sorozata, Mikaela Shiffrin 17 évesen VK- versenyt nyert, Lindsey Vonn visszautazott Amerikába, Marlies Schild számára véget ért az idény.

Szakítva az udvariassággal, most a férfiak viadalával foglalkozunk elsőként. Neves helyszínen gyűltek össze a világ legjobb szlalomosai, a Dolomitok gyöngyszemeként emlegetett Madonna di Campiglio már 1967-ben otthont adott Világkupa-versenynek. A tréntinói síparadicsomban anno Stenmarkok, Zurbriggenek, majd Alberto Tombák (helyi születésű) viaskodtak egymással, ehhez képest a kilencvenes években mintha kikopott volna a köztudatból a festői szépségű tájjal megáldott település – már ami a profik világát illeti. Legutóbb hét esztendeje rendeztek itt a férfiak számára szlalomot, akkor az azóta visszavonult olasz kiválóság, Giorgio Rocca – két peches második hely után – aratott diadalt, megelőzve a karrierje zenitjén álló Benjamin Raichot, valamint a finnek specialistáját, Kalle Palandert. Ezt megelőzően győzött már itt Ivica Kostelić, Bode Miller és Mario Matt is.

Ha a természetes külsőségek és az impozáns mezőny nem lett volna elegendők a nézők odacsalogatására, a szervezők az FIS beleegyezésével úgy döntöttek, hogy a másutt nagy népszerűségnek örvendő éjszakai szlalommal kívánják megajándékozni az alpesi síelés kedvelőit. S hogy továbbfeszítsük a húrt, jegyezzük meg, hogy a nagyon meredek, egy ponton 60%-os lejtőt elsőként Ante Kostelić tűzhette, aki informátoraink szerint hű is maradt hírnevéhez. Huszonöten nem értek célba (köztük Hargin, Thaler, Pinturault és Janyk), s olyan szűk elitbe tartozó sízők zuhantak harmincon kívülre, mint Stefano Gross (33.), Mario Matt (37.), vagy Jens Byggmark (45.)

Az első futam egyébiránt igazolta a papírformát, a két legjobb formában lévő szlalomos fej-fej mellett várhatta az éjszakai folytatást. Marcel Hirscher (1.) egy paraszthajszálnyival, egész pontosan 6 századdal múlta felül Felix Neureuthert (2.) – erre szokták azt mondani élversenyzői körökben, hogy ekkora előnyért nem éri meg kint fagyoskodni a reklámfelület előtt. A hazai pálya előnyébe eredményesen kapaszkodtak az olaszok, hiszen hárman is befértek a legjobb ötbe. Pontosabban a legjobb négybe, hiszen a jó fél másodperces elmaradással harmadik Cristian Deville (3.) mögött holtverseny alakult ki Manfred Mölgg (4.) és az olimpiai bajnok Giuliano Razzoli (4.) közt. Már másodpercen kívüli hátránnyal kalkulálhatott, mégis szerfölött elégedett volt az első futam után Ted Ligety (6.), az immáron az összetettért is harcoló amerikai viszont egyáltalán nem mehetett biztosra, elvégre olyan szoros volt mögötte a mezőny, hogy szűk nyolc tizeddel már a legjobb húszból is ki lehetett szorulni…

Miközben több nem várt szereplő került a TOP-10-be (döbbenetes, de Markus Vogel 7. helyénél jobb pozícióban még nem állt svájci férfi síző idén!), az ászok betliztek: az elején említetteken túl nem szerepelt fényesen a szakági címvédő André Myhrer (11.), a középmezőnyben ragadt Benjamin Raich (14. – bár nála ez már korrekt eredménynek számít) is, s Ivica Kostelić (19.) sem tudott egyről a kettőre jutni apja nyomvonalán. Említsük meg, visszatért a versenypályákra a világbajnok, Jean-Baptiste Grange (15.) elsőre kielégítő menettel mutatkozott be idén.

Dicsérjen minden karbantartót, a pálya minőségébe nem lehetett belekötni. Szenzációs meglepetéseknek sem voltunk híján. Már a rőtszakállú Haugen (8.) eredménye láttán is joggal pislogtunk, de ekkor még ránk várt két nem is különösebben fiatal, eleddig komolyabb eredmények híján álló versenyző. A német Dominik Stehle (48-assal a 12.) és a francia Steven Theolier (68-assal a 17.) így utólag gépelési tévedésnek tűnik, a német elkapkodott második siklásával sajnos tett is az ügy érdekében.

A második futam nagy győzteseiről (Alekszander Horosilov (18.) személyében emberemlékezet óta lehet ismét orosz szlalomos a harmincas világranglistán?) és veszteseiről mindenki tájékozódhat a hivatalos statisztikákból, én leszek olyan elvetemült, hogy kiemelten derék japán emberünkről írok néhány sort. Juasza Naoki (3.) a generációkon átívelve is több nemzetközi klasszist felvonultató, ezzel együtt – európai gőggel szemlélve – valamiért egzotikusnak tartott japán alpesi síelés zászlóvivője. Sokan outsider-ként emlegetik, mondván ő a meredek lejtőkön rendezett éjszakai versenyek specialistája, ezen kívül nem képes tartósan a világ élvonalában maradni. Még ha utóbbi állítás hellyel-közzel igaz is, szögezzük le, egy világbajnoki 6. és olimpiai 7. helyezett sportolóról beszélünk. Akinek van egy csak rá jellemző – egy klasszikus idézve „agyabeteg” – stílusa, ami tízből öt alkalommal kiesést, további négy esetben alig értékelhető pontszerzést, egyszer pedig egy kiugró helyezést eredményez. Mindeközben egy japánoktól megszokottan barátságos, szerény ember, mint volt alkalmam személyesen is megtapasztalni egy 2010-es maribori VK- verseny alkalmából. (Honfitársnője, Mizue Hosi kedvéért látogatott ki a helyszínre.)

Juasza nyári felkészülése egyébként csöppent sem zajlott gördülékenyen, több kisebb sérülést beszedett, fizikailag sincs még topformában, felvetődött nála az is, hogy odahaza építi fel magát a februári világbajnokságra (jelszó: Schaldming – éjszakai fények). A baj csőstül jön, emberünk a madonnai első futamban rásérült bal térdére, összecsuklott a célban, normális ember aligha vállalta volna a folytatást. Naoki – csak jó értelemben tessék érteni – nem az, ergo nekifeszült a rajtgépnek, „egy életem, egy halálom”, de megcsinálom. Sokáig toronymagasan övé volt a legjobb második futam, a végén Hirscher tudta csak felülmúlni. (Az is megérne egy misét…) Na, de a karakterek helyett beszéljenek a képkockák! (Zárójelben muszáj kiemelnünk, Juasza a Hart lécein síel, ami az Atomic, a Nordica és a Fischer gyártmányaival nem említhető egy lapon.)

Ahhoz persze, hogy valaki a 26. helyről felszökkenjen a dobogóra, kell temérdek szerencse is, még ha jelen esetben riválisok hibasorozatáról, nem pedig az időjárás szeszélyeiről van is szó. Az amerikai edző sem adta alább, alaposan feladta a leckét több merész kaputűzéssel. Az est másik örömteli fejleménye annak felismerése volt, hogy Ivica (10.) nem felejtett el idénre síelni, káprázatos meredeket síelt, nagy kár a könnyebb részen elkövetett hibájáért. (Térdsérülése kiújult, így legközelebb csak Zágrábban láthatjuk síelni.) Megszerezte első Világkupa-pontjait Steven Theolier (15.), mint már utaltam rá, német társa túlvállalta magát. Levi után ismét erős pontszerző helyen zárt a junior vb-ezüstérmes norvég tehetség, Henrik Kristoffersen (14.).

Juasza elsőségét legelőbb André Myhrer (4.) veszélyeztette, a svéd végre tavalyi fényében tündökölt, a célban mindössze 6 százados különbséget mértek kettejük közt. Mitja Valenĉić (15.) alaposan visszaesett, Reinfried Herbst (7.) öles léptekkel halad oda, ahol tehetsége alapján a helye van, Haugen (8.) és Markus Vogel (6.) pedig élete legjobb VK- szereplésének örülhetett. Utóbbi kiváló formának örvend, az Európa Kupában négy TOP-5-s eredményt tudhat már magáénak. Ted Ligety (9.) hibákkal tarkított menetével előbbiekkel szemben nem lehetett esélye, így is idei legjobb műlesikló eredményét jegyezte. Az olasz nézők csalódottan térhettek haza, hiszen egyedül Manfred Mölgg (5.) ért célba, s mivel három sízővel a vége előtt is csak a virtuális dobogó harmadik fokán álldogált, sejthető volt, elmarad az olasz éremszerzés. Felix Neureuther (2.) előnye már kereken 2 másodpercre rúgott a japánnal szemben, gond nélkül át is vette a vezetést. Igen, ám visszafogott sízésével nem helyezett pluszterhet Marcel Hirscher (1.) vállára.

Az osztrák azonban így is sziporkázott, a legjobb második futammal, bő másfél másodperces előnnyel nyerte szezonbeli második, karrierje 14. VK- versenyét. Neureuthernek ez már a harmadik dobogója (második helye) idén, összességében a 16.-nál tart. Juasza Naoki életében először állhatott fel VK- pódiumra, ő a hatodik japán alpesi síelő, akinek sikerült ez a bravúr. (Legutóbb 2006-ban volt rá példa, Szaszaki Akira végzett másodikként – naná, hogy – Schladmingban.)

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintva érhetitek el.

A férfiak a két ünnep között még maradnak a Dolomitokban, konkrétan Bormióban feszülnek egymáshoz, ahol a hagyományosan kiszámíthatatlan lesiklást rendezik meg szombaton.

....................................................................................................................................................................

A hölgyek svédországi kalandjairól kissé egyoldalúan számolunk be, nem vesztegetünk sok helyett a szerdai óriás-műlesiklásnak. A szezon kilenc szakági versenyéből eljutottunk már az ötödikhez, hamarosan következik a hatodik, tehát lassan, de biztosan körvonalazódni látszanak az erőviszonyok. Tina Maze (3.) eleddig verhetetlennek bizonyult világbajnoki számában, jó úton haladt tehát afelé, hogy Denise Karbon-i mértékben dominálja egy szezonon át a szakágat. Nos, az eddig jobbára bukdácsoló olimpiai bajnok pontot tett a mondat végére, Viktoria Rebensburg (1.) másodpercen túli előnnyel verte többek közt a szlovént is az első futamban, így a folytatás könnyed ujjgyakorlatnak ígérkezett. Maze higgadtan síelt délután is, egy biztos dobogó mind a szakági, mind az összetett tabellán aranyat érhet a végelszámoláskor. Még az sem rendítette meg szilárdságában, hogy előtte Anna Fenninger (2.) kiválóan síelt, nem vállalt felesleges kockázatot, így is csak a végén fordult kárára az időkülönbség. Rebensburg támadta a pályát, kis híján vesztére, nagyot mentett a belső íven, előnyéből azért még vastagon maradt. A második futam legjobb idejét Tessa Worley (4.) síelte, a francia lány szűk 2 tizeddel szorult le a dobogóról.

Fenninger mentette meg a végtelenségig maximalista osztrákok becsületét, a többi sztársíelőjük csődöt mondott. Attól függ persze, mihez viszonyítjuk szereplésüket: Zettel (10.), Köhle (11.) és Görgl (12.) sem tudott élni ígéretes első futamukkal, Zettel előretöréséről pedig mindent elmond, hogy idén már egy 10. helyről is lesújtva bír nyilatkozni. A kakukktojás Eva-Maria Brem (7.), mert egyrészt senki nem várt tőle ennyire jó szereplést (3 éve nem zárt ennyire elől), másfelől neki legalább sikerült előrelépnie. Jól szerepeltek hazai pályán a svédek, négyen is képviseltették nemzetüket a második futamban, Frida Hansdotter (5.) beállította Courchevelben elért legjobb VK- helyezését, míg Jessica Lindell-Vikarby-t (8.) Sölden után ismét a legjobb 10 között üdvözölhettük. Maria Höfl-Riesch (6.) szereplése is feltétlenül a pozitív fejlemények közt említendő. Harmadjára gyűjtött értékes pontokat óriás-műlesiklásban Elena Curtoni (18. – tesója kiesett a második menetben), idény negyedszer örülhetett ugyanennek Lotte Smiseth Sejersted (15.), s örömmel láttuk, hogy Fabienne Suter (48-assal a 21.) is kezd visszatalálni egykori kedvenc szakágához.

A helyezettek közt egy amerikai foglalt csak helyet, Julia Mancuso (14.) jó három másodperces hátránnyal fejezte be a versenyt. Mikaela Shiffrin – immáron 27-es rajtszámmal – ugyan gond nélkül kvalifikálta magát a második futamra, ott rontott, pont nélkül maradt. Lindsey Vonn pedig egyáltalán el sem utazott Skandináviába, mint kommünikéjében tudatta, testi és mentális fáradtság gyötri, s míg nem lendül túl – én mondom ki – a krízisen, s nem érzi úgy, az általa elvárt szinten tud teljesíteni, nem mozdul ki Amerikából. Leghamarabb jövő január közepén Sankt Antonban állhat újra rajtból Vonn, aki mostani döntésével – úgy gondolom, nyugodtan kijelenthetjük – mintegy le is mondott az Összetett Világkupa megvédéséről.

Rebensburg pályafutása kilencedik Világkupa-győzelmét aratta, meggyőző sikere jelzés riválisainak, az idén látott bizonytalan, néhol szétesett Viktóriát a tavalyi és tavalyelőtti váltotta fel. Fenninger 11. alkalommal állt VK- dobogón, ez volt már a nyolcadik TOP-10-es helyezése idén, az osztrák sportsajtó érthetetlen módon mégis a hullámvölgyből kivezető első lépésről írt vele kapcsolatban. Mazéról még úgyis szólunk, most legyen elég annyi, hogy a szakági tabellán öt futam után 460 ponttal masszívan őrzi vezető helyét, Zettel másfél, Rebensburg kétgyőzelemnyi ponthátrányból követi őt.

 A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintva érhetitek el.

....................................................................................................................................................................

A szerda este esedékes rajtszám-sorsoláson még megjelent mosolyogva, a másnap reggeli bemelegítés során bukott Marlies Schild, mint kiderült, jobb térdében elszakadtak a szalagok. A skandináv utazásból rémálom kerekedett, eldőlt ugyanis, hogy a „Szlalomkirálynő” számára befejeződött a szezon. Nincs rekorddöntögetés, nincs hazai rendezésű világbajnokság. Előbbire elvileg még nyílhat lehetősége jövőre, ám Schild megpendítette mankóval két kezében az innsbrucki klinikán, nyitva hagyja a kérdést, ami karrierje lezárását érinti. Lassan 32 esztendős, sokadik komoly sérülését szenvedte el.

Az osztrák tűzésű pálya eztán sem kompenzálta a sógorokat, az elsőként induló Kathrin Zettel nem ért célba, míg Michaela Kirchgasser (10.) is éppen hogy bekerült a legjobb 10 közé, igaz, hátránya nem volt olyan vészes a dobogós helyek környékén állókhoz képest. A ranglista legjobbjai egyébként sem tettek ki igazán magukért, legjobban Tina Maze (4.) szerepelt, miután csak alig 3 tizeddel kapott ki az első futam győztesétől; Tanja Poutiainen (6.) mintegy fél, Maria Höfl-Riesch (7.) háromnegyed másodperccel maradt el, Vélez-Zuzulova (11.) pedig kiszorult a TOP-10-ből.

Varázslatosan indult a nap a svédek számára, hármójuk is beverekedte magát a legjobb 10 közé. (Érdekes módon, épp a jelenleg legmagasabban jegyzett szlalomosuk mondott csődöt, Therese Borssén (23.) a vert mezőny gazdagította.) Frida Hansdotter (1.) várhatta élről a folytatást, előnye azonban nem volt több 15 századnál az amerikai csodagyerekhez, Mikaela Shiffrinhez (2.) mérten. A virtuális dobogó harmadik fokát ekkor Maria Pietilä-Holmner (3.) foglalta el, alig 3 tizedes elmaradással. A nap hazai meglepetésembere Nathalie Eklund (32-essel a 9.) már délelőtt élete pályáját síelte, s hol volt még a vége; mint ahogy Anna Swenn-Larsson (12.) szereplésére sem lehetett panasz. Kanadai részről aznap nem Gagnon szolgáltatta a menetrend szerinti bravúrt, ő helyezetlenül zárt, hanem Erin Mielzynski (6.), aki kevesebb, mint fél szekundumos hátrányból várhatta a folytatást. Hajmeresztően nagy betlire egyébként nem került sor, ergo harmincról túlról se sűrűn jutottak tovább a csajok. Sandrine Aubert (34-essel a 22.) esetében mondjuk az a kínos, hogy egyáltalán odáig süllyedt, mint ahogy Chiara Costazza (37-essel a 25.) is mély gödörből szeretne kimászni. Anémone Marmottan (46-ossal a 28.) két év elteltével került a pontszerzés küszöbére szlalomban, lelőjük a poént, át is lépett rajta. Nina Løsethnek (40-essel a 27.) is jót tett a skandináv levegő, Levi után idén másodszor ismételhetett.

Szó, mi szó, nem igazán sorjáztak a csúcssiklások, a hölgyek egymásnak adták át a kilincset a szponzorfal előtt, huzamosabb ideig Sandrine Aubert (15.) foglalta el az éllovas pozíciót, igaz, hét csúszás után őt is leváltották. Ami viszont sokkalta lényegibb fejlemény, végre kiemelkedően le tudott síelni egy pályát. (Előző hétvégén még versenyt is sikerült nyernie, egyetlen századdal megelőzve a sérülésből visszatért Nastasia Noens-t.)

Jelentős pozícióváltozásokra eztán sem került sor, az első futam legjobb 15 helyezettje nem esett vissza drámaian, mint hallottuk több forrásból, ez az előttük, jobb pályán indulók kritikája is egyben. Előnyének nagy részét megőrizve állt az élre Irene Curtoni (12.), aki ha idén márciusi szereplését, konkrétan legjobb szlalomos eredményét nem is tudta megismételni, előző napi kiesése után legalább részben kárpótolni tudta magát. Pechére az őt követő Wendy Holdener (10.) élete pályáját síelte, az ifjú svájci így először zárt a legjobb 10 között VK- versenyt. Záhrobská (14.) és Swenn-Larsson (13.) még nem tudta felvenni vele a lépést, Veronika Vélez-Zuzulová (7.) aztán hasonlóan pörgős menettel szűk 4 tizedes előnnyel átvette a vezetést. Na, nem sokáig, mert bár Kirchgassert (9. – legjobb osztrák) még maga bírta utasítani, a hazai közönség buzdításában parádézó Nathalie Eklunddal (6.) nem lehetett mit kezdeni, különösen a meredeken volt eszményi. Mondanom se kell, a 20 esztendős lány messze élete legjobb helyezésének örülhetett. (A korábbi 11. pozíció is Åréhez kötődik.)

A németek nem jártak sikerrel: Christina Geiger ígéretes pozícióból kiesett, míg Höfl-Riesch (11.) bizonytalan sízéssel még a tízből is kizuhant. Tanja Poutiainen (8.) részéről ezúttal sem érkezett meg a várva várt győzelmes futam, két nagyobb elfékezéssel oda is lett minden előnye. Erin Mielzynski (5.) végig késhegyre menő küzdelmet folytatott Eklunddal, a célban 4 század döntött a javára – ez a fiatal kanadai második TOP-10-es helyezése, az első idén márciusban, Ofterschwangon győzelmet jelentett számára.

Tina Maze (3.) következett, szemre hibátlan menetet produkált, jó 8 tizeddel állt az élre, minden afelé tendált, hogy a szlovén kiköszörüli az előző napi csorbát, s nem adja alább az első helynél. Maria Pietilä-Holmner (4.) minden rutinja ellenére elizgulta a dolgot, dobogós reményeit azért nem kellett még feladnia. Mikaela Shiffrin (1.) tényleg felvette a harcot Mazéval, lejárt már a szorgalmi időszak, pontgyűjtögetés ideje, amikor megnyílik az esély a sikerre, meg kell ragadni. A még mindig csak 17 esztendős amerikai kiscsillag élt is az alkalommal, az alsó szektorban nagyon megvert mindenkit, a második futam legjobb idejével alaposan feladta a leckét a svédek utolsó reményének. Frida Hansdotter (2.) nem görcsölte el, a pálya utolsó harmadáig tartotta is Shiffrint, de csak összegyűlt 29 százados hátrány a végére.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintva érhetitek el.

Ahányszor szóba kerül Mikaela Shiffrin neve, s szerencsére egyre gyakrabban emlegetjük, mindig ki szoktam emelni, hogy anno blogunkon ismertettük meg nevével a téli sportok szerelmeseit. Két éve, amikor 15 esztendősen megnyerte az Észak-Amerikai Kupa műlesikló pontversenyét. Majd nem sokkal később győzött az amerikai bajnokságon, több neves vetélytársat maga mögé utasítva. Mindkét összevetésben megkapta a legfiatalabb jelzőt. Ugyancsak tavaly bronzérmet szerzett elsőéves juniorként a korosztályos világbajnokságon. Szintúgy tavaly márciusban bemutatkozott a Világkupában, csehországi debütálásán 5 árva századocska választotta el a második futamtól. A mögöttünk hagyott szezon hozta meg számára az áttörést, négy TOP-10-es helyezése mellett Lienzben meg sem állt a dobogó legalsó fokáig – 40-es rajtszámmal. Idén ugyanígy nyitott Leviben, amit egy 7. hely követett Aspenben. Mostani sikere nem egyedülálló, a múltban eljutottak már idáig néhány hónappal fiatalabb korban, de nem is ez itt a lényeg. Hanem az, hogy Mikaela élete – tényleg mindent együttvéve – 31. nemzetközi szlalomversenyén győzött! S nem mellékesen átvette a vezetést a pontversenyben, ő viseli Semmeringen a piros megkülönböztető mellényt, az újévet pedig minden bizonnyal a ranglista legjobbjai közt kezdheti meg…

Frida Hansdotter remek négy napon volt túl: két óriás-műlesiklásban jegyzett 5. hely után – karrierje során harmadszor – dobogóra tudott állni a Világkupában. A győzelem egy idáig még várat magára…

Tina Maze eddigi teljesítményére nincsenek szavak (vagyis vannak, úgymint „Vonn-i”), két lesiklást kivéve valamennyiszer a legjobb 10 között zárt, tízszer dobogóra állhatott, s hat győzelem szerepel neve mellett. Toronymagasan, majdnem 400 pont előnnyel vezeti az összetettet Höfl-Riesch előtt. Emellett jó eséllyel három szakágban is begyűjtheti a kristálygömböt.

Az előttünk álló két nap még mindig a technikai számok legjobbjai mérik össze tudásukat, a hölgyek – páros év végéről lévén szó – Semmeringen gyűlnek össze. Ma óriás-műlesiklás, szombaton szlalom szerepel a programon – ha minden igaz, rekord közeli nézőszámmal.

A felhasznált képek forrásai: euronews.com, stimber-zeitung.de, eurosport.se, getty images, newsrimes.com, skionline.ch, cbc.ca, salzburg.com