A karácsony elmúltával lassan a síugrók is visszatérnek a sáncokra, sőt az elkövetkezendő napokban egyenesen övék lesz a főszerep, hiszen december 29-én az oberstdorfi selejtezővel kezdetét veszi a sportág egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező versenysorozata, az immáron 61. alkalommal megrendezésre kerülő Négysáncverseny. Az oberstdorfi nyitány után a turné a hagyományos újévi versennyel folytatódik majd Garmisch-Partenkirchenben, hogy aztán majd Innsbruckot követően, vízkeresztkor Bischofshofenben megtudjuk, hogy idén ki emelheti magasba a győztesnek járó trófeát. A verseny kezdetét övező várakozás természetesen hatalmas, és mivel a szezon folyamán mindkét házigazda nemzet versenyzői remekül szerepeltek, így a helyszíni hangulat is fergetegesnek ígérkezik. Beharangozó írásunkban természetesen áttekintjük az esélyeket, és arra is keressük a választ, hogy kik törhetnek esetleg mégis borsot a nagy esélyesnek látszó osztrákok és németek orra alá.

Nem véletlenül előzi meg hatalmas várakozás minden év végén szurkolói és versenyzői részről egyaránt a síugró Négysáncverseny kezdetét, hiszen a „Vierschanzentournee” nem csak, hogy a síugró szezon egyik fénypontja, hanem egyáltalán a karácsony és vízkereszt közötti időszak legrangosabb sporteseménye. Kicsit olyan ez, mint a kerékpársportban a Tour de France, erre még talán az is odafigyel, aki a síugrósportot egyébként nem követi rendszeresen figyelemmel. Mindez pedig hála a német és az osztrák szervezőknek olyan körítéssel párosul, ami már önmagában is kiemeli ezt a néhány napot a versenyidényből (elsősorban persze a helyszíni hangulatnak köszönhetően, de hozhatjuk példaként akár az ebben a tekintetben etalonnak számító tv-s közvetítés minőségét is). Síugró berkekben pedig a hagyomány mellett azért is övezi különleges tisztelet azokat, akik meg tudják nyerni ezt a sorozatot, mert magának a versenynek a lebonyolítása sem mindennapi, hiszen aki nyerni akar, annak 8 nap alatt, 4 különböző sáncon, összesen 8 kiváló ugrást kell összeraknia, amelybe egyetlen hiba sem fér bele, hiszen a végső összesítésben ezúttal nem a világkupa pontok, hanem az egyes ugrások pontszáma számít bele.

Mindemellett abban is különbözik ez a négy verseny a többi világkupa fordulótól, hogy csak itt használják a versenyek lebonyolítása során a KO-rendszert, amely szerint a selejtező eredményei alapján az 50 bejutó versenyzőt párokba rendezik (az 1. az 50.-kel a 2. a 49.-el ugrik, stb.), és a párok győztesei kerülnek be a 2. sorozatba, függetlenül az abszolút tabellán elfoglalt helyüktől. Persze emiatt előfordulhat, hogy valaki akár egy olyan ugrással is kieshetne, amivel egyébként simán bekerülne a második körbe egy normál versenyen, így azért, hogy ezt valamelyest megelőzzék, a 25 győztes mellé, a legjobb 5 vesztes („lucky loser”) is ott lehet a második sorozat 30 indulója között. Ez egyébként azt is hozza magával, hogy ezúttal a világkupa sorozat legjobb 10 versenyzőjének sem tét nélküli a selejtező, így bár megtehetik, hogy kihagyják a kvalifikációt (ahogy ezzel sokszor taktikai megfontolásokból szoktak is élni a versenyzők, ami miatt egyébként többször bírálták már ezt a szisztémát), de ebben az esetben csak a rangsor végére kerülnek, azaz a versenyen a selejtező győztesével ugranak egy párban.

Ami az elmúlt 60 év Négysáncversenyeinek legeredményesebbjeit illeti, az összetett győzelmek számában az örökranglistát Janne Ahonen vezeti (valószínűleg egy még jó ideig) öt győzelemmel (1999, 2003, 2005, 2006, 2008), mögötte az a Jens Weissflog (1984, 1985, 1991, 1996) a második négy összetett győzelemmel, aki egyedülálló módon még a klasszikus stílusban, párhuzamos lécekkel repülve, valamint már a V-stílus korszakában is nyerni tudott. 3-3 győzelmet számlál Helmut Recknagel (1958, 1959, 1961) és Björn Wirkola (1967, 1968, 1969), ami még mindig egy elképesztő szám főleg, ha azt vesszük, hogy a jelenleg aktív versenyzők közül senkinek sincs még egynél több sikere.

Az elmúlt néhány év pedig – hogy ezzel azért már az aktualitások felé is kanyarodjunk – ebben a tekintetben abszolút az osztrákokról szólt, hiszen az elmúlt 4 kiírást egyaránt osztrák versenyző tudta megnyerni, 2009-ben Loitzl, 2010-ben Kofler, 2011-ben Morgenstern, tavaly pedig, mint emlékezetes Schlierenzauer tudott diadalmaskodni, sőt, ami a sorozat történetében egyedülálló, a dobogó többi fokán is osztrák versenyző állhatott Morgenstern és Kofler személyében. Emellett pedig ha az egyes állomások eredményeit vesszük alapul, akkor az elmúlt 4-év összesen 16 fordulójából 13-at (!) Alexander Pointner tanítványai söpörtek be.

Ennek fényében nem meglepő, hogy idén is a sógorok számítanak a Négysáncverseny egyik fő esélyesének, melléjük azonban erre a szezonra egyértelműen feljönni látszanak a német fiatalok, legalábbis a szezonban eddig megrendezett világkupa fordulók eseményei egyértelműen erre engednek következtetni, már csak azért is, mert a szezonnyitó vegyescsapat-versenyt leszámítva, ahol norvég siker született, ez a két nemzet osztozik a futamgyőzelmeken. Ha az egyéni versenyeket nézzük, akkor hárman tudtak idén eddig győzni, Gregor Schlierenzauer háromszor, valamint Severin Freund és Andreas Kofler kétszer-kétszer, nem véletlen, hogy a világkupa összetettjében is ők állnak az első 3 helyen (ebben a sorrendben), így az sem meglepő, hogy a legtöbben őket tartják a leginkább esélyesnek a turné-győzelemre is.

Ami Schlierenzauert illeti, már említettük, hogy a tavalyi kiírást ő tudta megnyerni, amellyel saját bevallása szerint is egy nagy gyerekkori álmát váltotta valóra. Akkor egyébként az első két fordulót megnyerte, majd Innsbruckban 2., Bischofshofenben pedig 3. tudott lenni, azaz mind a négy állomáson dobogón végzett, ebből a szempontból tehát teljesen megérdemelten lett övé a győzelem. Ami azonban mégis egy kicsit árnyaltabbá teszi ezt a képet, az az, hogy sajnos éppen tavaly voltak borzasztó balszerencsések a versenyzők a körülményekkel, ebből a szempontból az előző az elmúlt évek (egyik) legrosszabb négysánca volt, amelyen a külső tényezők (és néha bizony nem csak a természet erői, amelyekről azt szokás tartani, hogy benne van ebben a játékban) is jelentősen befolyásolták az eredményeket. Így például el lehet játszani a gondolattal, hogy vajon mi lett volna a végeredmény, ha azon a bizonyos oberstdorfi versenyen a zsűri nem dönt a sorozat újrakezdése mellett, miután a német és osztrák favoritok többsége – Schlieri is – betlizett a rossz körülmények között. Egy szó mint száz, anélkül, hogy ezen (amúgy szabályos és szakmailag indokolható) döntések mögött hátsó szándékot feltételeznénk, azt azért elmondhatjuk, hogy nem teljesen alaptanul lehetett az a benyomása sokaknak, hogy a versenyirányítás egyes versenyzőkre jobban vigyáz, mint a többiekre.

Az idei évet illetően egyébként Schlieri az eddigi versenyeken mutatott teljesítményével egyértelműen bejelentkezett az idei győzelemre is, a formája ehhez megfelelőnek látszik, nála az elsődleges kérdés elsősorban a stabilitás lehet, mivel ha nyerni akar, akkor egy olyan verseny semmiképp sem fér bele neki, mint az a bizonyos Sochiban, amikor általános elképedésre csak 25. lett.

Andreas Kofler ezzel szemben kicsit döcögősebben indította a szezont, viszont Sochi óta, azaz az elmúlt négy versenyen kétszer győzött, és mindig a dobogón végzett, úgy néz ki tehát, hogy idén a Négysáncverseny szempontjából abszolút ideális a 2009/2010-es győztes formaidőzítése. Ami a többieket illeti, Morgenstern nem kezdte rosszul a szezont, de az engelbergi hétvégén úgy nézett ki, hogy egy kisebb hullámvölgybe került, (ennek ellenére biztosan szívesen emlékszik majd vissza az elmúlt napokra, ugyanis karácsonykor megszületett a kislánya) eközben az idén ismételten az A-keretben szereplő Wolfgang Loitzl a jelek szerint ismét kezdi megtalálni az egy-két éve látott formáját, így tőlük is egy erős szereplés várható.

Na de nézzük az eddigi versenyeken kellemes meglepetést okozó németeket, akiknek a jó szereplésére lehetett ugyan számítani, de arra talán kevesen fogadtak volna, hogy Werner Schuster legénysége a Nemzetek kupájában is teljesen egyenrangú ellenfele tud lenni az ezen a téren az utóbbi időben egyeduralkodó osztrákoknak. A régen látott jó szereplésnek köszönhetően Németországban kitört a turné-láz, a szervezők elmondása szerint soha nem látott mennyiségben fogytak a jegyek elővételben az ünnepek előtt, így vélhetően a két német állomáson Oberstdorfban és Garmisch-Partenkirchenben (sem) lehet majd egy gombostűt sem leejteni a nézőtéren. A német szurkolók legnagyobb reménysége természetesen Severin Freund lehet, aki egyetlen versenyt leszámítva idén mindig az első 6 hely valamelyikén végzett, ennek köszönhetően a legutolsó engelbergi versenyen még ő viselhette a sárga trikót is, igaz ekkor Schlierenzauer meg tudta őt előzni az összetettben. Ettől függetlenül, ahogy a világkupában is, úgy a négysáncon sem lenne meglepetés, ha Freund késhegyre menő csatát vívna az osztrákokkal a győzelemért, ami egyébként német ugrónak most már azt mondhatjuk, hogy viszonylag régen, 2002-ben jött össze utoljára, mint ismeretes akkor egy legendás versenyen Sven Hannawald nyerte az összetettet, mind a mai napig egyedülálló teljesítménnyel, hiszen a síugrás történetében egyedül ő tudta eddig a "Grand-Slamet" elérni, azaz egyazon évben mind a négy versenyt megnyerni.

Freund mellett kifejezetten kíváncsiak leszünk a fiatal Andreas Wellinger teljesítményére is, aki valósággal berobbant a világkupa élmezőnyébe azzal, hogy a lillehammeri szezonnyitón az első sorozat után még vezetett élete első világkupa versenyén, végül pedig az 5. helyet tudta megszerezni. De, ami talán még ennél is fontosabb, nem egy egyszeri jó teljesítmény volt ez a 17 éves tehetségtől, hanem például azóta már kétszer is dobogón tudott végezni, Sochiban egy 3., legutóbb Engelbergben pedig egy 2. helyet szerezve, így most már tényleg csak az a kérdés, hogy vajon az első győzelme meddig várat magára. Egy biztos, nem lenne egy kis történet, ha netán ez a Négysáncverseny valamelyik hazai állomásán jönne neki össze. Vele kapcsolatban fiatal kora okán persze többen feltették már azt a kérdést, hogy vajon erre a jó teljesítményre milyen hatással lesz a négysánc hangulata, illetve a felfokozott várakozás a szurkolók részéről, hiszen azért valljuk be, eddig azért olyan versenyünk nem volt, ahol a nézőtéri hangulat (ha egyáltalán voltak nézők ld. Sochi) egyáltalán közelébe ért volna annak, mint ami most várható, bár azért ettől függetlenül nem úgy nézett ki az eddigiek alapján, hogy Wellinger nagyon megrettenne az előtte adódó lehetőségektől.

A fentebb említetteken kívül úgy néz ki, hogy lassan Richard Freitag is kezdi megtalálni a jó formáját, és az elmúlt versenyhétvégén már a nyári GP győztesétől, Andreas Wanktól is láttunk egy-egy jó ugrást, illetve Michael Neumayer is régen látott remek formában versenyez. Egy szóval régen látott bivalyerős kerettel mennek a németek a Négysáncversenyre, amit talán egyedül Martin Schmitt bánhat egy kicsit, akinek így különösen nehéz feladat lesz majd beverekednie magát a szűkebb keretbe (ti. a két hazai versenyen a németek egy bővebb 12 fős csapatot nevezhetnek, így Schmitt jó eséllyel indulhat, az osztrák fordulókon viszont már ismét csak 6 versenyzőjük szerepelhet), már pedig ahogy Schmitt korábban elmondta, ebben az esetben el kellene gondolkoznia a visszavonuláson (bár ezen a kijelentésén azóta valamelyest finomított, és a magunk részéről mi is reméljük, hogy azért nem eszik olyan forrón azt a kását).

Eddig ugyan nagyon az osztrákokra és a németekre hegyeztük ki az esélyek tárgyalását, de azért meglehetős szűklátókörűségre vallana, ha csak velük foglalkoznánk. A norvégok a hazai szezonnyitó hétvégén Lillehammerben nagyon bekezdtek, Anders Bardal, Anders Jacobsen, és Anders Fannemel is a legjobb 10 között volt az első versenyeken, aztán közülük végül mégis csak a VK címvédő Bardal formája bizonyult stabilan jónak, míg Jacobsen és Fannemel szárnyalása egyelőre inkább látszik sánc-specifikusnak. Bár egy kisebb (rejtélyes eredetű) gyulladás a lábában hátráltatta Bardalt a legutóbb Engelbergben, de ezzel együtt Alexander Stöckl olyannyira meg volt elégedve tanítványa teljesítményével, hogy még azt is engedélyezte neki, hogy néhány nappal előbb hazautazzon a csapat oberstdorfi edzőtáborából a családjához az ünnepekre, hogy aztán kellőképpen feltöltődve vághasson neki a turnénak. Persze azért ne felejtsük el, hogy annak idején (2007-ben) Jacobsen is tudott már Négysáncversenyt nyerni, így nem lenne meglepetés, ha ismét egy erős teljesítményt látnánk tőle, mindemellett pedig az is bizakodásra adhat okot az északiaknál, hogy Engelbergben már Tom Hilde is kezdett formába lendülni.

Kamil Stoch az eddig lezajlott néhány versenyen megélhette a mennyet és a poklot egyaránt, ugyanis a kijózanítóan gyenge északi szezonkezdést követően a sochi hétvégére el sem utazott, helyette inkább a lengyelek ilyen téren jól bevált terepén (korábban Adam Małysz is nem egyszer itt tartott külön edzéseket, ha a szükség úgy hozta), Ramsauban élesítette formáját. Hogy Łukasz Kruczekék mit találtak ki ez alatt a bő egy hét alatt, azt valószínűleg sosem tudjuk meg, de tény, hogy Stoch Engelbergben újra a tavalyi önmagát idézte, és egy 2. (illetve egy balszerencsés 14.) helyet követően immár önbizalommal készülhet a négysáncra. Az persze még mindig egy erősen nyitott kérdés, hogy ezek után mire lesz majd képes a turné 4 állomásán. Ha az összetett győzelemért harcban tudna lenni, az inkább lenne meglepetés, mint az ellenkezője, viszont egy-egy szakaszgyőzelemre bármikor esélyes lehet, és azért lengyel részről ez sem lenne kis fegyvertény, hiszen erre 2001, azaz Małysz összetett sikere óta nem volt példa, arról nem is beszélve, hogy a „vészesen közelgő” wisłai és zakopanei VK futamok nézőszámára sem lenne rossz hatással.

Simon Ammann viszont egy ezzel éppen ellentétes pályát futott be, hiszen jól kezdte az idényt, Kuusamoban fel tudott állni a dobogóra is, aztán viszont éppen hazai sáncon okozott komoly csalódást a teljesítményével, Engelbergből ugyanis csak egy 41. és egy 26. helyet mondhat magáénak. Pedig Simi minden évben elmondja, hogy mennyire szeretne Négysáncversenyt nyerni, többek között azért is, mert ez az egyetlen nagy trófea, ami még hiányzik a gyűjteményéből, de egyelőre, legalábbis a közvetlen előzmények alapján nagyon úgy fest, hogy nem ebben a szezonban fog megszületni a svájciak első turné-győzelme.

A japánokkal kapcsolatban a legfontosabb hír mindenképpen az, hogy Daiki Ito visszatér a csapatba, aki amolyan igazi „sötét ló” lehet ezen a versenyen. Ito ugyanis a márciusi Planicán megrendezett szezonzáró óta nemhogy VK, de semmilyen más nemzetközi versenyen nem indult, ugyanis a Nyári GP sorozatban, és az eddigi VK futamokon sem állt rajthoz. Ennek hátterében pedig az áll, hogy sokakhoz hasonlóan neki sem sikerült azonnal alkalmazkodni az új ugróruhákhoz, illetve a nyáron térdproblémákról is lehetett vele kapcsolatban olvasni, állítólag azonban ezeken mostanra sikerült túljutnia és remek formában érzi magát. Ito egyébként tavaly 6. lett a Négysáncversenyen, de ezzel együtt nyugodtan mondhatjuk, hogy bőven volt olyan formában, amivel, ha a körülmények is úgy akarják sokkal jobban is megszorongathatta volna az osztrákokat. Ennek megfelelően erre adott esetben idén is képes lehet, azonban hiába a pozitív nyilatkozatok, közvetlen összehasonlítási alap hiányában szinte lehetetlen megmondani, hogy erre mennyi esélye van. A japán csapatból egyébként a tavaly szintén erős turnét teljesítő Taku Takeuchira is érdemes lesz odafigyelni, illetve a veterán, immáron a 22. négysáncversenyére készülő Noriaki Kasai is okozhat még egy-egy kellemes meglepetést.

Ennyit tehát a legnagyobb esélyesekről, de természetesen a fentebb felsoroltakon kívül is lehetnek még olyanok, akik adott esetben egy-egy versenyen odaérhetnek az elejébe, például a fiatal szlovén csapatból Jaka Hvala vagy Peter Prevc jó szereplése egyáltalán nem lenne meglepetés, de az idén egyszer-egyszer már ismét a régi önmagát idéző Dmitriy Vassiliev is bízhat egy jó szereplésben, hiszen ha jó formában van, akkor általában ő a négysáncon is jó szokott lenni. Összességében éppen azért ígérkezik az idei turné kifejezetten izgalmasnak, mert nagyon szoros a mezőny – és nem csak a középmezőny, hanem legalábbis egyelőre az eleje is – így minden bizonnyal fordulatos négy verseny elébe nézünk. Persze ahhoz, hogy ez így is legyen, nem árt, ha az időjárás is a szebbik arcát mutatja (hiszen nagyjából ilyen előjelekkel vártuk a tavalyi turnét is, aztán mi lett belőle…) Idén eddig egyébként nem volt sok probléma a körülményekkel, bízzunk benne, hogy ez a tendencia ezután is folytatódik, egy biztos, így vagy úgy, de az ünnepek között ezúttal sem fogunk unatkozni.

A Négysáncverseny programja:

(A sáncok adatait a képekre kattintva nézhetitek meg teljes méretben.)

Oberstdorf

December 29., szombat

14:00 Hivatalos edzés (2 sorozat)

16:00 Selejtező

December 30., vasárnap

14:30 Próbasorozat

16:00 Verseny

Garmisch-Partenkirchen

December 31., hétfő

11:45 Hivatalos edzés (2 sorozat)

14:00 Selejtező

Január 1., kedd

12:30 Próbasorozat

14:00 Verseny

Innsbruck

Január 3., csütörtök

11:35 Hivatalos edzés (2 sorozat)

13:45 Selejtező

Január 4., péntek

12:30 Próbasorozat

13:45 Verseny

Bischofshofen

Január 5., szombat

14:15 Hivatalos edzés (2 sorozat)

16:15 Selejtező

Január 6., vasárnap

15:00 Próbasorozat

16:30 Verseny

A felhasznált képek forrásai: fisskijumping.com, rsvlts.com, ns24.de, focus.de, jensen-media.de, sport.pl, nrk.no