A tegnapihoz képest meglepő eredményt hozott a második versenynap Sochiban, ahol a hétvége folyamán az olimpiai normálsáncon mérhették össze tudásukat a világ legjobb síugrói. A tegnap az első dobogóját ünneplő Andreas Kofler magabiztosan szerezte meg idei első győzelmét, azonban nem csak ő, hanem a németek is kiváló napot zárhattak, hiszen a 2. Richard Freitag, míg a 3. az idei nagy felfedezett Andreas Wellinger lett.
Az elmúlt napok enyhe időjárásához képest valamivel hűvösebb időben rendezték a vasárnapi versenyt Sochiban, bár a hőmérséklet még mindig valamivel fagypont felett volt, de már nem volt olyan extrém módon meleg, és ami a legfontosabb ezúttal az eső sem esett, így a mai napra valamelyest tudtak javítani a szervezők az érkező lejtő minőségén. Persze ettől még azért a most is jellemző volt, hogy sok volt a bizonytalanság a talajfogásnál.
Ami még változás volt tegnaphoz képest, hogy megfordult a szél iránya, bár továbbra sem volt különösebben erős, de a tegnapi jellemzően szembeszél ma hátszélbe fordult ez pedig a versenyzők számára is új helyzetet teremtett, talán ennek is volt köszönhető, hogy a verseny kicsit meglepő végeredményt hozott, de még mielőtt erre rátérnénk, ejtsünk szót a selejtezőről, ahol több jónevű versenyző is elvérzett. Elsősorban a szlovénoknak gyűlt meg a baja a kvalifikációs körrel, ugyanis Robert Kranjec mellett Jurij Tepeš és Peter Prevc sem tudott bejutni a versenyre, de így járt a tegnap kifejezetten jól szereplő olasz Sebastian Colloredo is.
Az első sorozatra a zsűri ma a 32-es beülőt jelölte meg, amit aztán a verseny során nem is változtattak meg. A sorozat elején két hazai ugró Dmitriy Ipatov (93m 45.) és Ilja Rosliakov (94,5 m 36.) váltották egymást az élen, de az első igazán jó ugrást a szlovén Matjaz Pungertartól (19.) láthattuk, aki 98,5 méterre repült, ezzel át is vette a vezetést. A következő valamire való repülést Ville Larintotól (33.) láttuk, aki 95,5 métert ugrott ezzel pedig a pillanatnyi második helyre érkezett meg, majd következett a két lengyel Maciej Kot (23.) és Dawid Kubacki (16.), akik önmagukhoz, na meg az elmúlt néhány héthez képest remekül ugrottak. Kot 97 métere még ugyan nem volt elég a vezetéshez, Kubacki 97,5 méteres ugrása viszont már igen, ezzel pedig mindketten jegyet is váltottak a második körre. Kubackitól a huszonharmadikként érkező Karl Geiger (6.) vette át a vezetést, egy nem is akármilyen 101 méteres ugrással, úgy néz ki, hogy Wellinger mellett egy újabb fiatal német csillag bontogatja a szárnyait. És ha már fiatalok, Geigertől az idei nyári GP nagy felfedezettje, a japán Shimizu (3.) tudta átvenni a vezetést 101,5 méterrel, közben azért Lukaš Hlava (14.) is 101,5 métert tudott repülni, azonban neki a leérkezése messze nem volt tökéletes, így az első 30 ugrót követően Shimizu, Geiger, Hlava, Kubacki volt a sorrend az élen.
Hogy a németeknek ma milyen napjuk volt, azt jól mutatta, hogy Andreas Wank (9.) is 100 méterig repült, ezzel pedig a 3. helyre jött be az aktuális listán. Az utána érkező Tom Hilde (15.) hozta a mostanában megszokott átlagos teljesítményét, 98,5 méterrel az 5. helyre érkezett meg. Nem ugrott nála sokkal kisebbet Michael Neumayer (98 m 27.) sem, neki azonban gondjai voltak a talajfogásnál, és hogy mennyit számított ez ma azt jól mutatja, hogy ezzel még a továbbjutás miatt is izgulnia kellett (bár végül azért meglett). Az utána következő Manuel Fettner (96,5 m 35.) nem alkotott igazán maradandót, annál inkább honfitársa Wolfgang Loitzl (12.), aki 99,5 métert ugrott, amelyet jó szokásához híven magas stíluspontokkal egészített ki, ezzel pedig a 4. helyre érkezett meg. Következett Dmitriy Vassilev (32.), akinek a tegnapi versenye nem úgy sikerült ahogy szerette volna, és hiába ugrott ma 100,5 métert a leérkezésbe beleguggolt és ha csak egy pillanatra is, de letette a kezét, bár ezt nem minden pontozóbíró látta így, minden esetre így ma sem sikerült pontszerző helyen végeznie a hazai versenyén. A mezőny doyenje Noriaki Kasai (25.) egy átlagosnak mondható 98,5 méteres ugrással biztosította magának a részvételt a második sorozatban, majd következett a síugrás egyik legfiatalabb titánja Jaka Hvala (10.), aki egy remek 100,5 méteres ugrást mutatott be, a talajfogás azonban nála sem volt az igazi, így csak 4. helyen állt ekkor. Az utolsó még nem minősített ugrónak, Richard Freitagnak (2.) ezzel szemben kitűnő stíluspontjainak köszönhetően 100 méter is elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést, igaz mindössze 6 tizeddel Shimizutól.
Az utlosó tízest nyitó Taku Takeuchi (12.) egy 99,5 méteres ugrást mutatott be ezzel a hatodik helyre jött be, az utána következő Anders Jacobsen (7.), akinek tegnap nem sikerült a pontszerzés, most azonos távolsággal a pillanatnyi negyedik helyet szerezte meg. Következett Andreas Kofler (1.), akinek a jó formájáról árulkodott, hogy Alexander Pointer őt a 31-es beülőből indította. Kofler innen is 101,5 métert tutdott ugrani, ezzel pedig 6,5 pontos előnyel tudta átvenni a vezetést Freitagtól, alaposan feladva ezzel a leckét a többieknek. Anders Fannemelnek (29.) úgy néz ki, nem igazán sikerült ráérezni erre a sochi sáncra, a fiatal norvég 96,5 méterig jutott, ezzel pedig éppen, hogy bekerült a második körbe. Érkezett viszont Andreas Wellinger (5.), akinek a jó formáján most már nem is igazán lepődtünk meg, 100,5 métert ugrott, ezzel pedig erős pozícióból várhatta a második kört. Ugyanekkorát ugrott egyébként Ammann (8.) is, azonban neki a leérkezése sem volt tökéletes, és a szélre is kevesebb pluszpontot kapott így a szors mezőnyben csak a hetedik helyre jött be.
Anders Bardal (102 m 3.) ezúttal is nagyot tudott ugrani, azonban akárcsak tegnap, ma is gondjai voltak a talajfogásnál, így hiába volt az övé a sorozat leghosszabb ugrása, nem tudta átvenni a vezetést, és csak Shimizuval holrversenyben a 3. helyre érkezett meg. Morgensternnél (17.) Pointner ismét megpóbálkozott az alacsonyabb beülőből való indítással (ő is a 31-esből jött), azonban Morgi nem tudott jót ugrani, csak 96,5 métert repült ezzel a dobogós helyekre nem lehettek reményei. Viszont az utána következő Schlierenzauernél (27.) még így is jobban járt, aki immár ismét a 32-esből ugrotta meg ugyanezt a 96,5 méteres távolságot, amivel tulajdonképpen csak a magas stíluspontjainak köszönhette, hogy egyáltalán be tudott kerülni a második sorozatba. Igazi hidegzuhany lehetett ez az osztrák szurkolóknak (bár közben azért Kofler vezetett), és még csak a körülményeket sem okolhatták, hiszen bár hátszelük volt, ebben ma nem voltak nagy különbségek. Hátra volt még azonban Severin Freund, akinek az események alakulása így lehetőséged adott arra, hogy akár el is húzzon az üldözőitől az összetettben. Ezzel azonban csak részben tudott élni, hiszen bár 100 métert ugrott, a stíluspontjai neki sem voltak túl magasak, így csak a 10. helyről várhatta a folytatást, ugyanakkor a hátránya neki is csak 3,2 pont volt a 2. helyezett Freitaghoz képest, azaz a dobogóért való csata rendkívül szorosnak ígérkezett. Komolyabb előnye csak Koflernek volt a többiekhez képest, akinek így viszont remek lehetősége nyílt az idei első győzelem megszerzésére.
Az első sorozat eredménye
(fis-ski.com)
Szokás szerint bő negyed órás szünet után következett a második sorozat, amelyet Martin Koch (18.) nyitott egy 99,5 méteres ugrással ezzel pedig nem csak az utána érkező Fannemelt (98 m 19.) és Neumayert (98 m 22.) tudta megelőzni, de némi meglepetésre Schlierenzauert (25.) is, akinek másodikra sem sikerült igazán javítania, ő is 98 métert ugrott, de a stíluspontjai ezúttal alacsonyak voltak, így csak a 4. helyre érkezett meg, az arcáról pedig mindent le lehetetett olvasni… Schlieri azért mégsem végzett a mezőny legvégén, mivel a rövid időre kissé megerősödő hátszélben az utána következők sem brillíroztak, így aztán 10 ugrót követően is Koch vezetett Fannemel és Neumayer előtt, akivel holtversenyben Maciej Kot (96,5 m 22.) állt a 3. helyen.
Az első kört a 20. helyen záró Rune Velta (16.) aztán már változtatott ezen, 98,5 métert ugrott, amivel átvette a vezetést. Alexander Pointner az első kör dacára kitartott a beülő lejjebb hozatala mellett, így Morgenstern (15.) ismét a 31-esből ugorhatott, azt már valószínűleg nem tervezték, hogy az eredmény is hasonló lesz, Morgi ugyan 97,5 méterrel átvette a vezetést, de igazán vérmes reményei, mondjuk a legjobb tízet illetően nem lehettek. Következett Dawid Kubacki (97,5 m 17.), aki másodikra is stabilan ugrott ez pedig idén saját maga és a lengyel csapat idei legjobb eredményét jelentette. Ezzel együtt azért valószínűleg ő is abban bízik, hogy nem kell sokat várni arra, hogy ez a „rekord” megdőljön. Kubacki után Hilde (96,5 19.) sem volt veszélyes Morgensternre, Lukaš Hlava (14.) 98 méterrel azonban, ha kevéssel is de átvette tőle a vezetést. Sokáig nem örülhetett neki, ugyanis az utána következők egymást váltották az élen előbb Loitzl (96,5 m 13.), majd Takeuchi (99 m 12.) és Hvala (99,5 11.) állt a tabella élén.
Az utolsó 10-es csoportot Severin Freund nyitotta, aki a 103 méteres, kitűnő ugrásával még a dobogóra sem tűnt esélytelennek, hiszen hiába ugrott utána remekül Wank (100,5 10.), Ammann (100,5 8.), Jacobsen (100,5 7.) és a fiatal Geiger (101,5 6.) is a vezetést egyikük sem tudta átvenni tőle. Jött viszont Andreas Wellinger (3.), akitől már többször láttuk, hogy nem ijed meg a kínálkozó lehetőségtől. Most sem tette, és akárcsak Freund 103 méterig jutott, ezzel pedig át is vette tőle az első helyet. Reruhi Shimizu (9.), aki Bardallal holversenyben a 3. helyről várta a második sorozatot szintén nem ugrott rosszul, az ő 100,5 métere azonban elsősorban a leheletnyivel kevesebb szélkompenzációs pluszpontja miatt csak a pillanatnyi 6. helyre volt elég, az elképesztően szoros mezőnyben. Ezzel szemben Bardal (4.) akárcsak az első körben, most is a sorozat leghosszabb ugrását hajtotta végre (104 m), ráadásul Stöckl döntése értelmében ezúttal a 31-es beülőből, nem is olyan apró szépséghiba azonban, hogy ezúttal is beleguggolt a leérkezésbe, így a gyenge pontjai miatt csak a 2. helyre tudott bejönni, ez pedig azt jelentette, hogy Wellinger már dobogósnak mondhatta magát! Következett Richard Freitag (2.), aki 102,5 métert ugrott, így ismételten csak a magas stíluspontjai segítették a táblázat élére. Azonban hátra volt még Andreas Kofler (1.), akit Pointner természetesen egyel alacsonyabbról (31-es beülő) engedett le, és aki magabiztosan hozta azt az ugrást, ami a győzelemhez kellett, ugyanis 102,5 métert ugrott, így már a földet éréskor tudni lehetett, ő a mai győztes.
Kofler ezzel idei első és összességében pályafutása 11. világkupa futamgyőzelmét szerezte, és ha a négysáncversenyt tekintjük, akkor éppen a legjobbkor látszik ismét formába jönni a kicsit gyengébb szezonkezdetet követően. Nem lehet azonban elégedetlen a másik két dobogós, Richard Freitag és Andreas Wellinger sem, előbbinek ez az eredmény eddig a legjobbja a szezon során és egyébként is erős hétvégét zárhatott. Wellingerről pedig már eddig is csak dicsérően szólhattunk, akinek élete mindössze ötödik világkupa versenyén összejött az első dobogós helyezés, most mér lassan csak az a kérdés, hogy a győzelem meddig várat magára. A német csapat egyébként is borzasztó erősen szereplelt, hiszen az első 6-ban 4, az első 10-ben pedig 5 ugróval képviseltették magukat, joggal örülhetett tehát Werner Schuster a hétvégi teljesítménynek, de azért ugyekezett leszögezni, hogy ő a maga részéről azért továbbra is két lábbal a földön marad. Egy versenyt tekintve hasonló dominanciára egyébként az elmúlt években csak az osztrákoktól láthattunk példát, de lehet, hogy amit, most látunk az egy új korszak kezdete lesz. Az viszont a történtek fényében egészen bizonyosnak látszik, hogy a nézőszámmal nem lesznek problémák a négysáncversenyen.
Mai 5. helyének köszönhetően Freund növelte az előnyét a VK összetettben a betliző Schlierenzauerrel szemben, így kettejük között a különbség immáron 52 pont. Bardal a mai 4. helyének köszönhetően felkapaszkodott a 3. helyre, mögötte Kofler a 4., a mai ugyancsak nem villogó Morgenstern pedig visszacsúszott az 5. helyre, de a különbségek egyelőre továbbra sem nagyok az élmezőnyben.
A mai verseny rövid összefoglaló videóját itt találhatjátok: link
A verseny részletes végeredménye
(fis-ski.com)
Akárcsak tegnap, a mai nap során is rendeztek egy versenyt a hölgyeknek is még a férfi versenyt megelőzően, ami igazán érdekes eredményt hozott, ugyanis holtversenyben Daniela Iraschko és Coline Mattel végeztek az első helyen. Az osztráknak ez pályafutása 3. a fiatal francia ugrónak viszont élete első világkupa győzelmét jelentette. Meglepetésre a két legesélyesebbnek tartott versenyző, Sara Takanashi és Sarah Hendrickson ezúttal nem igazán brillíroztak, Takanashi ugyan még az első kör után vezetett, tehát versenyben volt a győzelemért, végül azonban be kellett érnie a 3. hellyel. Ezzel szemben Hendricksonnak egyik ugrása sem volt kimagasló, így csak a 7. helyen végzett. A női világkupa összetettjét 3 verseny után továbbra is Takanashi vezeti Hendrickson és Iraschko előtt.
(fis-ski.com)
Ami a folytatást illeti a jövő héten előbb a női mezőny látogat majd el Ramsauba, ahol pénteken rendezik számukra a következő fordulót, a férfiak pedig szokás szerint Engelbergeben versenyeznek majd utoljára a négysáncversenyt megelőzően, számukra szombaton és vasárnap rendeznak majd egy-egy egyéni fordulót. Kíváncsian várjuk egyébként, hogy ott hogy alakulnak az erőviszonyok, hiszen azért az a sánc egy egész más jellegű versenyt hozhat majd, mint ez a normálsáncos hétvége, ne feledjük, hogy ismét a mezőnyben lesz majd Kamil Stoch, aki a lengyel szurkolók reményei szerint talán végre meg tudja majd kezdeni a felzárkózást, de hogy még egy nevet említsünk, aki egész biztosan várja már a jövő hétvégét, az engelbergi sáncon a (nem hivatalos) sáncrekordot egy bizonyos Jaka Hvala tartja… mondom én, hogy kíváncsiak vagyunk.
A felhasznált képek forrásai: sport.onet.pl, fisskijumping.com
A ti véleményeitek