Ha nem világos, hogy mi fán terem a curling, illetve mi sziklán terem a curling kő, itt ez a pár éves felzárkóztató cikk, ami ennyi idő távlatából sem tűnik olyan rossznak, mit sejtettem. Szóval fogyasszátok.

Mostantól egy héten át a curlingeseké a főszerep a télisportok repertoárjában, hiszen december 7. és 15. között a svédországi Karlstadban gyűlnek össze a csapatok, hogy - mint az minden évben ezidőtájban szokásos - eldöntsék egymás közt az idei Európa-bajnoki címek sorsát. Mint mindig, a férfi és a női küzdelmek ezúttal is együtt zajlanak, így jövő szombaton már mindkét nemben újra bajnokot avatnak.

Ezen belül az A és B csoportos bajnokságokat is egyidejűleg rendezik, ez a két szint úgymond első és második ligának felel meg a curlingben. Az A csoportban a kontinens legjobb 10 csapata küzd a bajnoki címért, míg a B-ben a tét a legjobbak közé való feljutás a következő évre. 2013-ra a „második liga” legjobb két csapata helyet cserél az „első liga” leggyengébb két csapatával, így gondoskodva arról, hogy senki ne ülhessen kényelmesen a babérjain.

Pont ennek a kieséses/feljebbjutásos rendszernek köszönhető a magyar curlingsport valaha volt legnagyobb sikere: tavalyi remek szereplésükkel ugyanis mind a férfi, mind a női csapat továbbjutott a B csoporton (előbbi a 2., utóbbi az 1. helyet megszerezve), így idén a kontinens legjobbjai ellen mérhetik össze erejüket. A férfiaknak a 90-es évek óta néhányszor sikerült már ez a bravúr, a női válogatott azonban most első ízben kvalifikálta magát Európa élmezőnyébe. Az urakat név szerint a Hall Krisztián, Nagy György, Ézsöl Gábor, Belleli Lajos kvartett, és Kiss Zsolt cserejátékos képviseli, míg a hölgyek a Szekeres Ildikó, Béres Alexandra, Patonai Ágnes, Ádám Boglárka, Páthy-Dencső Blanka felállásban vesznek részt a tornán. Aki a magyar válogatottak szereplését az elmúlt években figyelemmel kísérte, már gyakran találkozhatott ezekkel a nevekkel.

Számukra a tisztes helytállás, illetve a világbajnokságra való kvalifikáció (amihez a férfiaknak legalább a 8., a nőknek a 7. helyet kell megszerezniük) lehet az elsődleges célkitűzés, a mezőnyben azonban ott lesznek a már jól ismert arcok is, akik közül egyesek csak a végső győzelemmel lennének igazán elégedettek.

A férfi mezőny egyik legnagyobb esélyese a sokáig örök másodiknak tartott, ám 2010-ben áttörést elérő norvég csapat lesz, akik a legutóbbi két EB-t megnyerték, azaz címvédőként érkeznek a tornára. Irányítójuk személye sem változott - Thomas Ulsrudék nem csak szimpatikus játékukkal, hanem már-már hagyományosan tarka nadrágjaikkal is tettek azért, hogy közönségkedvenccé váljanak az évek során.

Svédországban azonban természetesen a hazaiakért, azaz Niklas Edin fiatal csapatáért fognak szorítani a legtöbben, akik 2009-ben azonnal bajnoki címmel robbantak be a világ élvonalába, és tavaly is csak egy ponttal maradtak alul Ulsrudékkal szemben a döntőben.

Esélyesként kell még számolni a dánokkal, hiszen a Rasmus Stjerne által skippelt csapat 2010-ben majdnem a svédekéhez hasonlóan debütált a legjobbak között, illetve számításba kell vennünk a németeket, akiknél a korábban sokáig Andy Kapp jobbkezeként tevékenykedő Andreas Lang vette át az irányító szerepet, és épített maga köré egy új csapatot.

A skótok Tom Brewster csapatával érkeztek, akiknél a skipként már háromszor is Európa-bajnoki címet szerző David Murdochnak csak a cserejátékos szerepe jutott. Thomas Dufourék révén, mint egy régi bútordarabként itt lesznek a stabilan a középmezőnyt képviselő franciák, a csehek pedig Jiri Snítil vezetésével szintén jó úton haladnak afelé, hogy megszilárdítsák helyüket a legjobb tíz gárda között. A legnagyobb kérdőjelet talán a svájciak jelentik majd, akik egy új, fiatal csapattal érkeztek, a 24 éves Sven Michellel az élen.

A Nagy György által skippelt magyar csapat mellett az oroszok kerültek még fel a B csoportból idén - őket Aleksej Tselousov irányítja majd.

A hölgyek mezőnyében szintén a rengeteg nemzetközi tapasztalattal rendelkező, így a curling nézői számára már jól ismert csapatok dominálnak a nevezési listán. Itt a bajnoki címvédők a skótok - Eve Muirheadék a 2010-es olimpiai aranyról is csak egy hajszállal maradtak le, és most is fő esélyesként érkeznek Karlstadba. A papírforma alapján legveszélyesebb kihívóik a svájciak és a svédek lehetnek. Előbbieket szokás szerint Mirjam Otték, utóbbiakat pedig Margaretha Sigfridsson kisebb módosításon átesett csapata igyekszik majd előrébb juttatni.

A mezőny rangidőse ezúttal is Andrea Schöpp lesz, aki immár az őt több mint három évtizeden keresztül végigkísérő társa, Monika Wagner nélkül, egy még tovább fiatalított német csapattal érkezett, és bizonyára már kell sok idő ahhoz, hogy ő maga is végleg átadja a stafétát tanítványainak.

Lene Nielsennel a dánok, Anna Sidorovával pedig az oroszok is veszélyesek lehetnek, míg az olaszoknak (Diana Gaspari) és a cseheknek (Linda Klímová), bizonyára már nem lesz beleszólásuk az első helyek sorsába.

Szekeres Ildikóék mellett még Anne Malmival a finnek jutottak fel a B csoportból, de ez persze koránt sem jelenti azt, hogy bérelt helyük lenne a tabella utolsó két pozíciójára. Sőt, mint arra következő cikkünkben fényt derítünk, a magyar női csapatnak ennél jóval nagyobb ambíciói vannak...

A hivatkozásokra kattintva elérhető és svédországi EB teljes férfi és női mezőnyének névsora.