Igazán drámai versenyt hozott a síugrók kuusamoi hétvégéjének második, és egyben záró versenynapja, amelyen végül Severin Freund tudott diadalmaskodni, aki sikerének köszönhetően visszavette az összetettben vezetőnek járó sárga trikót is. Mögötte a hosszú idő után ismét remek formában ugró Dmitriy Vassiliev végzett a második helyen, a dobogó harmadik fokára pedig Simon Ammann állhatott fel. A verseny és egyben a hétvége főszereplője azonban a szlovén Jaka Hvala volt, aki az első sorozat után egy parádés ugrásnak köszönhetően biztosnak tűnő előnnyel vezetett, a második sorozatban azonban nem bírta el az esélyesség terhét és egy rontott ugrást követően csak a 24. helyen végzett. A mai napra megerősödő szél eközben nem egy esélyest megtréfált, közülük a kevésbé szerencsések, mint Thomas Morgenstern, Anders Jacobsen vagy éppen Anders Fannemel a második körbe sem kerültek be, mondhatjuk tehát, hogy a hírhedt Kuusamo ezúttal hű volt önmagához.
Rutinosabb síugrást kedvelő olvasóink a címből már kitalálhatták, hogy az elmúlt két nappal ellentétben, a hírhedt kuusamoi helyszín ezúttal nem hazudtolta meg önmagát. A változékony, érős szélben ma korántsem zajlott olyan sallangmentesen a verseny, mint a tegnapi csapatverseny alkalmával, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, bizony az eredmények alakulásába is rendesen beleszólt az időjárás. (Viszont, ha úgy vesszük, legalább mindent a tervek szerint meg lehetett rendezni, az elmúlt évekhez képest ez is egyfajta pozitívum). Alapvetően egyébként szembeszél volt az érkező zóna felett, ami akár ideális körülményeket is eredményezhetett volna, azonban a lejtő magasabb részei felett, elsősorban közvetlenül a sáncasztal után időnként befújt egy kifejezetten erős oldalhátszél, ami a verseny során elég sokaknak tönkretette az ugrását, na de ne szaladjunk még ennyire előre.
A versenyt a zsűri az 5-ös beülőből indította útjára, amin azonban látva a kis ugrásokat (Kobayashi (25.) vezetett 117 méterrel, a többiek a 100-at is alig ugrották túl) már öt ugró után változtattak, így a verseny nagy része a 6-os beülőből zajlott le. Az első K-pont feletti ugrást a kilencedikként érkező Alexey Romashovtól (26.) jegyezhettük fel, aki 121 métert ugrott, ám ez a beülő és a szembeszél miatti levonással együtt nem volt elég ahhoz, hogy átvegye a vezetést, ahogy az utána következő Gregor Deschwanden (26.) ugrása sem, aki nemcsak a távolságot, de a stílus és kompenzációs pontokat tekintve is azonosat teljesített Romashovval, így vele holtversenyben a 2. helyre jött be. Következett aztán tizenegyedikként Lauri Asikainen (20.), aki a tegnapi csapatversenyben kifejezetten reményt keltően teljesített, és most is 126 méterig repült, amivel átvette a vezetést. Örültek is neki a hazai szurkolók, hiszen úgy nézett ki, hogy a sok probléma és sérülés ellenére, mégis lehet egy jól szereplő emberük, Pekka Niemelä arcán pedig a szezon során talán először lehetett igazi mosolyt felfedezni. Következett Dawid Kubacki (22.), aki 127,5 méterig repült, viszont a szél miatt tőle már 14,6 pont volt a levonás, így nem tudta átvenni a vezetést, de legalább a lengyel csapatból egyedüliként bejutott a második sorozatba. Jött Andreas Wank (10.), aki viszont még ennél is nagyobbat 131,5 métert ugrott, és mivel nála nem volt nagy pontlevonás, a vezetést is átvette, ezzel pedig a nyári GP idei győztese idén először tudta magát kvalifikálni a 2. sorozatba, nem is rossz helyen.
Nem sokkal később érkezett azonban Dmitriy Vassiliev (4.), aki a hétvégi jó teljesítményét folytatva 136 métert repült, ezúttal a stíluspontjai is rendben voltak, több mint 8 ponttal megelőzve a németet az első helyre jött be. Azt megmondom őszintén, nem tudom, honnan varázsolta elő ezt a formáját az utóbbi években nem igazán remeklő Vassiliev, hiszen Lillehammerben még semmi hasonlót nem láttunk, de minden esetre jó volt ismét ilyen formában látni a 33 éves orosz versenyzőt. Nem sokkal később egyébként honfitársa Denis Kornilov (15.) is jót ugrott, 129 méterrel a pillanatnyi 3. helyre tudott bejönni.
Vassiliev vezetését ezután egy jó ideig nem veszélyeztette senki sem, Rune Velta (9.) ugyan 134,5 méterig repült, ugyanakkor tőle viszonylag sok pontot vontak le a szél miatt, így csak kevéssel Wank elé, a 2. helyre tudott bejönni. A tegnapi csapatversenyen nagyot rontó Robert Kranjec (16. 126,5 m) ezúttal nem ugrott rosszat, bár kiemelkedőt sem, így csak az 5. helyre fért be, ezzel az első 30 ugró után tehát Vassiliev, Velta, Wank, Kornilov, Kranjec volt a sorrend az élen.
A szokásos technikai szünet után az első kiemelkedő ugrást Michael Neumayer (7.) mutatta be, aki 136,5 méterig repült, ezzel pedig Vassiliev mögé, a 2. helyre érkezett meg, az utána következő Kofler (11.) ugyan csak 127,5 métert ugrott, viszont mivel nála nem volt annyi levonás, ez a pillanatnyi 5. helyhez volt elegendő. Jurij Tepeš (37.) viszont nem ugrott jól, többek között a nála megerősödő hátszélnek köszönhetően sem, 107 méterével neki nem lehetett esélye a második sorozatba kerülni. Kasainak (12.) ezután már ismét szembeszele volt, amit ki is tudott használni, egy remek 131,5 méteres ugrással biztosította a helyét a második körben. Az utána következő Richard Freitag (19.) viszont már ismét nehezebb körülmények között volt kénytelen ugrani, az eredmény: 121,5 méter, viszont legalább a második körbe ő is be tudott kerülni.
Érkezett viszont Jaka Hvala (1.), aki eddig ezen a hétvégén élete formájában versenyzett, a versenyt megelőzően a próbasorozatot is megnyerte és most is megmutatta, hogy azért lehet ilyen körülmények között is jót ugrani, a repülés végén ő még gyönyörűen meg tudott siklani és 141 méternél landolt, és mivel nála sem volt sok levonás (5,5 pont) a szél miatt ezzel toronymagasan átvette a vezetést. Wolfgang Loitzl (8.) sem ugrott egyébként rosszat ezt követően, de a 134,5 méteres ugrásával Hvalara nem volt veszélyes, ahogy az utána következő Taku Takeuchi (130,5 m 13.) és Manuel Fettner (128 m 14.) sem. Ők viszont legalább egy stabil ugrást tudhattak maguk mögött, nem úgy Peter Prevc (30.), aki egy instabil ugrást követően csak 119 méterig jutott (pedig ha a kompenzációs értéket vesszük alapul, nála az összesített érték szembeszelet jelzett, de hát tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű) ezzel pedig éppen, hogy csak bejutott a második sorozatba. Ezzel szemben Andreas Wellinger (5.) hozta az elmúlt napokban látott jó formáját, és ha nem is ugrott olyan kiemelkedően, mint tegnap, de a 136 méterének köszönhetően erős pozícióból várhatta a második sorozatot a németek legújabb „csiszolatlan gyémántja”. Hasonlóan erős volt Simon Ammann (4.) ugrása, aki 135 méterével, nem sokkal maradt el Wellinger mögött (ennek ellenére Martin Künzle csóválta egy kicsit a fejét az edző toronyban, ő talán úgy gondolta, hogy több is lett volna ebben). A norvégoknak amennyire jól kezdődött az idény Lillehammerben, annyira nem alakult jól a mai verseny, Jacobsen (110,5 m 39.), Bardal (128,5 m 21.) és Fannemel (102 m 49.) is igencsak megküzdött az elemekkel, és egyikük sem tudott jót ugrani. Közülük még Anders Bardal járt a legjobban, ugyanis a világkupa címvédője legalább a második sorozatba kerülést abszolválni tudta, a dobogóra ugyanakkor neki sem maradt esélye. Közben azért lejött Severin Freund (2.) is, aki annak ellenére, hogy hátszélben volt kénytelen ugrani, egy kifejezetten erős 134,5 méteres ugrást hajtott végre, amellyel bejött a 2. helyre, Hvalaval szemben azonban ő is 8,1 pontos hátrányban volt ekkor. Összességében Schlierenzauer (3.) sem panaszkodhatott az első ugrására, közepes erősségű szembeszél mellett 137,5 métert repült ugyanis, ezzel pedig ha Hvalaval nem is, de Freunddal tudta tartani a lépest, így versenyben volt ő is a dobogóért. Ekkor már csak az összetettben vezető Thomas Morgenstern (33.) volt hátra, akinek azonban nem kedveztek az elemek, az ismét megerősödő hátszélben csak 111,5 métert tudott ugrani, ez pedig kevés volt még a második sorozatba kerüléshez is. A viszontagságos körülmények közepette igencsak érdekesen alakult tehát az első sorozat, amely után Jaka Hvala megnyugtatónak mondható előnnyel vezetett az üldözőkhöz képest, nagyon érett tehát az ifjú szlovén ugró első világkupa győzelme, ehhez azonban még sikerrel abszolválni kellett a második sorozatot is, ami, mint azt már sokszor láthattuk, ilyen helyzetben nem mindig olyan egyszerű.
Az első sorozat eredménye (fis-ski.com)
Ekkor még minden rendben volt, Jaka Hvala 141 méterrel biztosan vezetett:
A második sorozatot Peter Prevc (15.) nyitotta, aki 135,5 métert repült, így aztán igazán bánhatta, hogy az első ugrása nem sikerült, hiszen két hasonló repülés minden bizonnyal egy előkelő helyezést ért volna. Persze ezzel az ugrással is sokat lépett előre, hiszen a közvetlenül utána következők még csak veszélyesek sem voltak a vezetésére. Ennek ellenére mégsem ő, hanem Anders Bardal (10.) állt az élen az első tízes csoportot követően, ugyanis Prevchez hasonlóan 135,5 métert ugrott, így a szlovén elé tudott kerülni. Bardal után következett az a Lauri Asikainen (23.), aki egyetlen finn ugróként tudott bekerülni a 2. körbe, a hazaiak bánatára azonban a második ugrása már nem sikerült, és csak 112 méterig jutott. Hozzá hasonlóan Richard Freitag (21.) sem tudott javítani az első körös teljesítményén, hátszélben ugyan, de csak 114,5 métert tudott ugrani. A körülmények változékonyságát mutatja, hogy az utána következő Tom Hilde (12.) viszont már szembeszélben ugorhatott, ezt pedig ki is tudta használni, 133,5 méteres ugrásával bejött Bardal mögé a 2. helyre. Az első helyre ezután Stjernen (130 m 14.), Kranjec (122,5 m 16.) és Kornilov (117,5 m 20.) sem voltak veszélyesek, Manuel Fettner (11.) már inkább, azonban hiába ugrott 132 métert, az érkezése nem volt tökéletes, így csak a 2. helyre tudott bejönni. Taku Takeuchi (6.) 133 méterrel viszont már leszorította Bardalt az első helyről és hasonlóan jól ugrott honfitársa, a veterán Noriaki Kasai (7.) is, aki 134 métert repült, de a több szél miatti levonás miatt ez csak a 2. helyhez volt elegendő. Kofler (8.) sem ugrott rosszat másodikra, de a vezetéshez az ő 132 métere is kevés volt, így az utolsó tízes előtt Takeuchi, Kasai, Kofler álltak az első három helyen.
A második sorozatot a 10. helyről váró Andreas Wank (13.) ezúttal nem tudta megismételni az első jó ugrását, csak 122 métert ugrott, így néhány helyet visszaesett, és ugyanígy járt a norvégok mai utolsó ugrója, Rune Velta (17.) is, aki csak 116 méterig jutott. Wolfgang Loitzl második ugrása ugyan a körülményekhez képest stabil volt, de a 125,5 méterrel csak a 4. helyen állt ekkor. Sokkal rosszabbul járt viszont Michael Neumayer (19.), aki egy kifejezetten jó helyezést dobott el azzal, hogy másodikra csak 118,5 métert ugrott, ráadásul nála a kompenzációs pontlevonás is relatíve sok (9,9 pont) volt. Kifejezetten szépet ugrott viszont Simon Ammann (3.), aki a nehéz körülmények ellenére 130,5 métert repült, ezzel pedig át tudta venni a vezetést Bardaltól. Következett Andreas Wellinger (5.), aki úgy tűnik, egész jól viseli azt a nyomást, ami egy jól sikerült első ugrással jár, bár a 126,5 méter nem mondható kiemelkedőnek, de a körülményekhez képest rendben volt, így pedig, bár egyelőre csak 2. volt Ammann mögött a végén meg tudta őrizni, az első sorozatban elért 5. helyét. Az első sorozatot a 4. helyen záró Vassiliev (2.) ismét remekül ugrott, és 132 méterének köszönhetően át is vette a vezetést. Érkezett Schlierenzauer (4.), aki bár nem ugrott rosszat, de a 128,5 méter kevés volt számára ahhoz, hogy átvegye a vezetést, sőt még Ammannt sem tudta vele megelőzni. Igencsak beszédes volt az ugrás után Alexander Pointner arckifejezése, ami egyértelműen arról tanúskodott, hogy ebben az ugrásban bizony maradtak még méterek. Utolsó előttiként Severin Freund ugorhatott, aki meg kell hagyni, nagyon kitett magáért a második sorozatban, bár a leérkezése kissé instabil volt, 135,5 méterrel átvette a vezetést Vassilievtől (aki viszont ekkor már biztos dobogósnak mondhatta magát). Hátra volt még azonban az első sorozatban magának kényelmes előnyt kiépítő Jaka Hvala (24.), akinek egészen idáig ezen a hétvégén tényleg egyetlen rossz mozdulata nem volt, most pedig egy jó 130-132 méter körüli ugrás (széltől függően) a győzelmet jelentette volna számára. Ha belegondolunk, hogy a hétvégén hányszor ugrotta túl ezt a távolságot, szinte sima ügy, és mégis, a döntő pillanatban, az elugrása után megbillent az erős oldalszélben, így stabilitást veszített, ezzel pedig szertefoszlottak a győzelemről szövögetett álmai. Mindössze 97 métert ugrott, ezzel pedig a 24. helyre csúszott vissza, ezek után nem lehetett nem sajnálni szegényt, hiszen bár a sportban a „megérdemelte” kérdés mindig erősen szubjektív, de abban szerintem minden síugrást szerető szurkolóval egyet érthetünk, hogy a hétvégi kiemelkedő teljesítménye után nem ezt a befejezést érdemelte.
Freund győztes ugrása:
Ezzel viszont a győzelem Severin Freundé lett, nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy az első sorozatban talán egyedül az élmezőnyből hátszélben ugorva is tudta tartani a lépést a legjobbakkal, aminek jelentőségét egy ilyen maihoz hasonló versenyen nem lehet eléggé hangsúlyozni, ezzel pedig, a riválisok gyengébb szereplésének is köszönhetően visszavette a vezetést a világkupában is. Dmitriy Vassiliev számára is vélhetően győzelemmel ér fel ez a 2. helyezés, hiszen ilyen előkelő helyen pályafutása során eddig mindössze kétszer (még 2001-ben Garmisch-Partenkirchenben, valamint 2009-ben Lillehammerben) végzett, ráadásul az elmúlt szezonban még pontszerző is csak egyszer volt, Sapporoban, ahol a 28. tudott lenni. Ehhez képest ez a hétvége komoly minőségi előrelépés, amelynek egyébként itt Kuusamoban is szép számú orosz szurkoló volt szemtanúja, és reméljük, hogy ez a siker majd a következő sochi hétvége hangulatára is jó hatással lesz. A 3. helyezett Simon Ammann idén első alkalommal állhatott fel a dobogóra, ezzel pedig az összetettben feljött az ötödik helyre, ahol a mai 4. helyének köszönhetően Freund mögött Schlierenzauer áll a második helyen, míg Morgenstern a mai nullázást követően visszacsúszott a harmadik helyre.
Mivel a selejtezőből nem jutott tovább, nem indult a mai versenyen Kamil Stoch, ennek ellenére, vagy inkább éppen ezért, róla is szót kell ejtenünk. Egyre biztosabbnak látszik ugyanis, hogy a tragikus szezonkezdésre reagálva Stoch kihagyja a soron következő hétvégét Sochiban, helyette pedig Ramsauban élesítené a formáját. A lengyel média eközben szokás szerint kombinál, a rossz kezdés okozta sokk hatására már Hannu Lepistö visszahívása is képbe került, aki egyébként, ha már megkérdezték, elmondta, hogy továbbra is közeli kapcsolatban van a lengyelekkel, bár annyira nem lát bele most a csapaton belüli helyzetbe, hogy meg tudja mondani, mi a probléma. (Vagy csak nagyon diplomatikus, de ezt már csak én teszem hozzá...). Egyébként, mint mondta, látta Kamilt ugrani az edzéseken, azok az ugrások még rendben voltak, ezért is érdekes a visszaesés. Meg azt is mondta, hogy „ha megkérik rá, akkor kész segíteni” és hogy Kamil minden kétséget kizáróan tudja a telefonszámát. Ez persze még nem jelenti azt, hogy Lepistö újbóli visszatérése napirenden lenne, egyelőre most a Łukasz Kruczek vezette szakmai stábon múlik, hogy eldöntsék, milyen megoldás szolgálná legjobban a lengyel csapat érdekeit.
Következik tehát a 2014-es téli olimpia házigazdája, Sochi, egy teljesen új helyszín a világkupában, ami ráadásul még azok számára is tartogathat újdonságot, akik ott voltak nyáron a kontinentális kupa versenyen, hiszen ezen a hétvégén mindkét versenynapon a normálsáncot használják majd, míg a nyáron a nagysáncon zajlottak a versenyek. Nem ez az oka, de ha már így alakult, akkor feltehetően nem bánják a szervezők, mivel az oroszok is az enyhe időjárással küzdenek, ami miatt a sáncot is csak 3000 köbméternyi hó odaszállításával tudják előkészíteni a versenyekre.
A jövő hétvégén ismét a megszokott menetrend szerint péntektől vasárnapig versenyeznek majd a síugrók, és ezúttal a férfiak mellett a hölgyek számára is rendeznek majd két-két versenyt.
A felhasznált képek forrása: fisskijumping.com, sport.onet.pl
A ti véleményeitek