Túlvagyunk az első Világkupás hétvégén, megmérkőztek a fiúk és a lányok is, ráadásul abban a szakágban, amely az elmúlt időben a legtöbb vitára adott okot: óriás műlesiklásban. Hallottunk jót, s rosszat, láttuk saját szemünkkel az elmúlt versenyt, van valami véleményünk, de valószínűleg a szezon hátrelévő része lesz az, amely mindenre választ adhat.

Kezdjük először a számokkal

A legjelentősebb változás az óriás lécek méreteiben történt. A férfiaknál az eddigi 185 cm hossz helyett a minimális hossz 195 cm, a nőknél a 180 cm helyett 188 cm lett. Hozzá kell azonban tenni, hogy ugyan az alsó határ eddig 185 cm volt, de a komolyabb férfi versenyzők  tavaly is 190 cm-es sível mentek.

A változtatás önmagában egy gyorsabb menetet kellene jelentsen, azonban mindkét esetben nőtt a lécek megengedett rádiusza is – azaz az az ív, amelyen megfordul a léc, ha az élére állítva megnyomja a versenyző. A nőknél ez 23 méterről 30 méterre, a férfiaknál pedig 27 méterről 35 méterre. Ebből logikusan nagyobb kanyarodó ívek adódnak a pályában.
Pár éve már volt egy nagyobb változás, 21 méterről 27-re növelték a rádiuszt, de ez nem kapott akkor ekkora hírverést, és mindenki megbirkózott vele.

A pályákra vonatkozó szabályok emellett nem változtak, az ívek változtatása azt jelenti, hogy nehezebb végig élen megoldani a kanyart, többet kell korrigálni a léc nyomvonalán, másképpen fogalmazva több lesz a sodródás a léccel.
Egy szabványos óriás pálya a nemzetközi szövetség által elég pontosan megadott:

-       A pálya függőleges esése a férfiaknál 250-450 méter közötti, nőknél 250-400 méter közötti kell legyen.

-       A fordító kapuk száma a pálya esés méterben mért számának 11-15%-a. Azaz pl. egy 300 méter esésű pályán 33-45 db között van a kapuk száma. Söldenben a fiúk pályájában 370 méter szintkülönbség volt, 47 fordító kapuval.

Ebből látszik, hogy a pálya tűzésére az edzőnek egy kerete van, tehát természetesen nagyon függ az edzőtől, milyen lesz a végén a menet. Kérdés az, hogy a lécek hosszának és rádiuszának változását a kereten belül visszakövetik-e majd a pályát tűző edzők. Ennek hatását a hétvégi versenyeken nem nagyon láthattuk.

A változások nem most kezdődtek. Alig több, mint 10 éve használnak a versenyzők carving léceket, és mind a hossz, mind a sugár változott már ezalatt. 2004-ben a szuper G léceket 205 cm-ben minimalizálták, 33 m-es rádiusszal. 2007-ben az óriás lécek rádiuszát növelték 21 méterről 27 méterre, amely elég jelentős ugrás volt.

Előnyben persze azok a versenyzők vannak, akik elég idősek ahhoz, hogy régebbi szabványos léccel is mentek már. Épp az idén hagyta abba a versenyzést az utolsó olyan versenyző – Kalle Palander – aki még nyert világbajnokságot hagyományos lécekkel. Az ilyen versenyzők már szinte teljesen kikoptak, a fiataloknak teljesen újak a lécek. A mostani 20-22 évesek már carving-lécekkel kezdtek el versenyezni, nem is nagyon láttak mást.

Mi indította el a változtatást? Nagyon egyszerű rámondani, hogy csupán kereskedelmi érdek, ti. emiatt minden versenyzőnek új lécet kell vennie. Aki kicsit is közelebb áll a versenysporthoz, annak ez legalábbis vicces okfejtés. A legjobb versenyzők a léceiket a gyártóktól ingyen kapják, tehát ezen nem keres senki. A világranglista első 1.000 helyezettje minden évben  - ha van szabálymódosítás, ha nincsen – akkor is minden szakághoz vadonatúj léceket kap vagy vesz. 1 év alatt a lécek elfáradnak, szinte soha nem használják az előző évit. Tehát ez a logika megcáfolható.

Sokat hangoztatott érv, hogy növeljék a biztonságot. Részben azáltal, hogy lassabbak – vagy gyorsabbak? – lesznek a futamok.
A szabályváltoztatás hátterében statisztikák állnak, melyből az olvasható ki, hogy az óriásban a legnagyobb a térdsérülés veszélye. A Salzburgi Egyetem vizsgálatai alapján az óriás kanyarokban – és nem a jól végigvitt ívben, hanem amikor valami miatt korrigálni kell – a kicsúszásnál nagy az esélye az erős terhelés miatt a térd megcsavarodásának. Ennek okát abban látták, hogy a kis rádiusz miatt sokkal agresszívebben veszi a versenyző a kanyart.

Már tudjuk egy éve, hogy ilyen változások lesznek, a versenyzők “ellenzéki” csoportokat alkottak, aláírást gyűjtöttek, ellenvéleményeket fogalmaztak meg. Ennek egyik élharcosa volt Ted Ligety. A FIS-en belül van versenyzői képviselet, ők próbáltak ellenérvelni, de jelentős eredményt elérni nem tudtak. Az érvelés leghangsúlyosabb eleme a végén már az volt, hogy hogyan képzeli a FIS, hogy nem hallgatja meg a versenyzőket. Ami önmagában persze igaz, de szakmailag kevés. Érdekes volt azonban látni, hogy az osztrákok nem nagyon álltak be ezen csoportokba, még Raich sem, akinek az ominózus térdsérülését az egyik iskolapéldaként mutaják be azóta is – nem igazán gyors menetben, nem túl agresszív kanyarban, kívülálló számára szinte érthetetlen módon történt. Ő végig a változtatások mellett volt, megfogalmazása szerint kevesebb erőt kell kifejteni az ívekbe.

Hirscher nyilatkozata arról szólt, hogy sokkal jobbnak érzi, mint eleinte gondolta, és nem túl fagyos pályán alig érez eltérést. Kostelic pont Raich szavait cáfolta meg, aki politikusan azt mondta, hogy ez a szabály, el kell fogadni, de logikusan több erőt kell beletenni a síelésbe.

Mik most a vélemények? Csatolva Warner Nickelson videója, melyet a szezon elején  Új-Zélandon vett fel. Magáért beszél.

Mit láttunk a mostani hétvégén? Sok esetben sokkal kevésbé szép futamokat. Lehet hosszan elemezni a fizikát, a versenyzők technikáját, a menetek szépségét, de egyet ne felejtsünk el: ezt a versenyt nem a szépségre játsszák, hanem másodpercekre. Sok esetben nem igazán szépen síelő versenyzők sokkal gyorsabbak lehetnek – gondoljunk akár Svindalra, aki sohasem a gyönyörű meneteiről volt híres, viszont nyert már 1-2 versenyt. Tehát e versenyzők továbbra is azt fogják keresni, hogyan legyenek a leggyorsabbak, és ebben csak másodlagos szerepet kap a síelés szépsége. A versenyző attól versenyző, hogy megkeresi  síelése határait a gyorsaság érdekében, tehát nem fogja csökkenteni a terhelést a biztonság érdekében. Mi, a nézők esetleg visszasírhatjuk azokat a meneteket, ahol gyönyörűen élről-élre váltva szabályos ívekben jöttek le.

Hogyan látják az edzők? Egyik fontos pont, hogy az idei évben kizárólag a világversenyeken – azaz a Világkupán, Európa Kupán, Világbajnokságon és az ifi Világbajnokságon kell használni ezt a lécet. A világ élmezőnyének ez nem jelent semmit, de azoknak, akik ennek előszobájában vannak, és nagyrészt még egyéb versenyeken – FIS versenyeken – indulnak, ez sokat jelent. Bizonyos körülmények között ugyanis a régi léceikkel közelebb tudnak kerülni a legjobbakhoz, ezzel tömörödik az első 500 mezőnye. A fiatalabbaknak lehetőséget ad egy előrelépésre.
Azonban az új szabványú lécek pont a fiatalabbaknak jelent nagyobb gondot. A hosszabb és nagyobb sugarú lécet sokkal nagyobb erővel kell majd megnyomni, hogy a megfelelő – óriás műlesiklás szabályainak megfelelő – ívet tudják vele meghúzni. A fiatalabbaknál testi fejlődésükből adódóan nagy átlagban még nincsen meg az az izomerő, ami ehhez szükséges. Viszont logikusan felmerül a kérdés, ha nincsen meg a szükséges nagyobb izomerő, a versenyző viszont erőlködik, akkor nem a szalagok fogják-e ezt bánni – ellentétben a kinyilvánított céllal?
Másik gondolat, amelyet többször hangsúlyoznak, hogy jobban ki fognak jönni a technikai tudásbeli különbségek. Tehát a rossz sítechnika jobban megbosszulja magát, illetve az elkövetett hibák sokkal nehezebben korrigálhatók. Ez is a fiatalabbak gyors előretörését gátolja.

Versenyzők körében több alkalommal voltak összemérések, ahol is ugyanazon a pályán mentek a régi szabványnak megfelelő, és az új szabvány szerinti léceikkel. Egy átlagos meredekségű nem túl jeges pályán az új lécekkel 2-3 másodperccel volt lassabb a menet. Ezen logika alapján elérik a szabálymódosítást támogatók, elindítók a célt: lassabb futamokkal kisebb sérülésveszély.

Összességében elmondható, hogy nagyon jeges, egyenetlenség nélküli pályán, persze rengeteg gyakorlás után gyorsabb lehet a léc, vagy legalább ugyanolyan gyors. Viszont amint kádas, alacsony sebességű, puha havú vagy szűk pályára kerül sor, a különbség óriási lesz.

MIT TUDNAK TENNI A GYÁRAK?

Fontos végiggondolni a gyárak oldalát is. Az elmúlt pár év alatt ki tudta fejleszteni az összes gyár a tökéletes technológiát. Milyen anyagokat, milyen arányban használjanak, milyen vastag, széles legyen a léc, milyen legyen a struktúra, milyen a talpa és még sorolhatnám oldalakon keresztül. Idén viszont mindez eltűnt. Majdnem a nulláról kellett felépíteniük a léceket, mert egy hosszabb és más rádiuszú léc logikusan egészen más összetételt igényel. Az egész tavalyi év tervezéssel, tesztekkel és fejlesztésekkel telt. Mindegyik gyárban hetente új léceket gyártanak le, ami nem feltétlenül jobb az előző hetinél, egyszerűen csak próbálkoznak. Már említettem, hogy ezekért a világon senki nem fizet, tehát a gyáraknak közvetlenül ez nagy veszteség.

Felmerült az a pletyka is – mely véleményem szerint nem igaz – hogy az utóbbi években az egyik lécgyártó – és nem etikus leírni ide a nevét - egy kicsit lemaradt a többiekhez képest a fejlesztésekben, és ők kezdeményezték az új szabályokat, így mindent üres lappal kezdve újra a legjobbak között lehetnek. Ez persze csak egy pletyka.

Konklúzió nincsen. Az viszont önmagáért beszél, hogy a legnagyobb ellenzéke a változtatásoknak, Ted Ligety az első versenyen óriási fölénnyel nyert. Twitter oldalán csak annyit írt: “I do not know what to say...” A saját oldalán viszont az opinion menüpontban még mindig végigolvashatjuk a nemzetközi szövetséget ostorozó mondatait. Dátum ugyan nincsen rajta, azért várom, megjelenik-e valamilyen folytatása.

Ha végigfutjuk a hétvégi eredményeket, semmiféle következtetést nem tudunk levonni. Nem jelentek meg igazán új nevek, nem tűntek el nagy versenyzők – Vonn rosszabb versenyzése meg pont ellentmond a logikának, mert ha a női mezőnyben valakinek van elég izomereje és technikája megsíelni egy nehezebb, keményebb lécet, akkor pont ő az.

Tehát igazság sincsen ilyen egyszerűen. Van egy szabály, amelyet a FIS bevezetett, minden ellenkezés ellenére és sok-sok egyeztetés után, fejlesztő intézetek bevonásával. Egy dolgot lehet ezután: elfogadni és ehhez igazítani a felkészülést és versenyzést, és a lehetőségekből kihozni a lehető legtöbbet. Abban mindenki egyetért, hogy sok-sok edzéssel az idén életbe léptetett szabályok mellett is kihozható a lehető legjobb menet.