Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A planicai szuper hétvége középső napján a csapatok mérettettek meg egymással a szezon során utolsó alkalommal, melyen ismét az osztrákok bizonyultak a legjobbnak, hatalmas fölénnyel nyertek a norvégok előtt, akik viszont a németeket előzték meg! A harmadik helyért nagy küzdelmet vívott egymással a német és a hazai csapat, akiktől Robert Kranjec szerezte a nap legnagyobb ugrását, de most ő is kevésnek bizonyult egy újabb dobogós hely megszerzésében! Sajnos Evensen után a finnek többszörös Vk győztes ugrója, Matti Hautamäki is búcsút intett a versenyzésnek, a csapatversenyen szerepelt utoljára aktív ugróként!
Ami eddig csak szóbeszéd volt és csupán sejthettük az most már a planicai csapatverseny előtt valósággá vált: Matti Hautamäki utoljára vett részt a finn csapat tagjaként, a verseny után nem folytatja tovább pályafutását, aki 15 éven keresztül volt a finn csapat egyik oszlopos tagja!
2010-ben, valamint tavaly is térdproblémákkal küszködött, elmúlt nyáron már fontolgatta a visszavonulását, de nem akart még súlyosabb csapást mérni az amúgy is komoly válságát élő finn csapatra, miután két csapattársa, Ahonen és Olli is a befejezés mellett döntött! Egy évet adott még magának, de lényegébe véve nem tudott top formába lendülni, több alkalommal is nagy kihívás volt számára az 50 fős mezőnyből pontszerző helyre kerülnie, legjobb helyezését a szezon során Oberstdorfban érte el, ahol a 13. helyen végzett! Döntésében kellő motiváció hiánya szerepelt, de a Finn Síszövetség jelenlegi súlyos anyagi helyzete is „segített” erre a lépésre szánnia magát! Rövid időn belül 3 alapemberét veszítette el tehát a finn csapat, remélhetőleg trénerük, Pekka Niemelä megtalálja legütőképesebb alapcsapatát a következő szezonra a háttérben sok igéretes fiatallal kiegészítve! Matti Hautamäki számos sikert ért el pályafutása során, hogy miképp alakult karrierje a kezdetektől egészen a tegnapi csapatversenyig arról alább olvashattok:
Matti közel 7 éves volt, amikor először próbálkozott a síugrósáncon. Amikor bátyja, Jussi és a barátja, Lauri Hakola (szintén egykori síugró) Kuopióba költöztek, Matti követte őket. Először nagyon nehéz volt függetlenítenie magát a szüleitől, mert még csak 16 éves volt, a bátyja segített neki, ebben az időben nála is lakott! Új edzője, Pekka Niemelä is segített neki a fejlődésben! Már ebben az évben (1997) bemutatkozott a Világkupában, második versenyén pedig pontszerző (17.) is lett Lillehammerben. 1998-ban már érmet nyert a st. moritzi junior VB-n, ahol egyéniben (Loitzl és Nakamura mögött) és csapatban egyaránt bronzérmet szerzett!
A következő Vk szezonban csak 4 versenyen számítottak rá, melyeken csak 1 pontot szerzett a Vk-ban, ugyanakkor a saalfeldeni junior VB-n csapatban ezüstérmes lett. 1999-ben, éppen a lakhelyén, a kuopiói sáncon érte el első egyéni érmét a Vk-ban, bronzérmes lett Martin Schmitt és Andreas Goldberger mögött. Ekkor már kezdtek felfigyelni tehetségére, edzője is egyre több bizalmat szavazott neki, amit meg is hálált, a szezonban még további 4 alkalommal végzett top10-es helyen!
A 2000/01-es Vk szezonban aztán végleg befutott! A nyári felkészülése ragyogóan sikerült, többször végzett érmes helyen, első és egyetlen Grand Prix győzelmét Hakubában érte el, melyen épp csapattársát, Janne Ahonent győzte le. Ezután a Vk-ban ott folytatta, ahol nyáron abbahagyta. A szezont otthonában kezdte, ahol a nemzeti csapatban debütálva megszerezte első bronzérmét, majd egyéniben élete első Vk sikerének örülhetett a kuopiói sáncon, ahol nyerni tudott! 2001-ben épp hazájában (Lahti) rendezték a világbajnokságot, mely első komoly megmérettetése volt világ versenyen. Egyéniben a 9. lett, míg csapatban ezüstérmet szerzett. A szezont több alkalommal is a top10-ben végezte, összetettben pedig az előkelő 6. helyen végzett.
A 2001/02-es szezon még jobban sikerült! Villachban egy ezüstérmet szerzett, majd első csapat győzelmét ünnepelhette itt a Világkupában. Innentől kezdve végig a top10-ben szerepelt, 3 alkalommal is nyerni tudott (többek között Falunban 130,5 m-es sáncrekorddal nyert, melyet a mai napig nem tudott megdönteni senki!). A Négysáncon ezüstérmet szerzett a történelmi sikert arató Hannawald mögött, míg a Négysánc „kisöccsét”, az Északi turnét megnyerte! A szezon során első olimpiáján is részt vehetett, Salt Lake Cityben normálsáncon 6., míg nagysáncon már bronzérmes lett, a csapattal (Ahonen, Lindström, Jussilainen) pedig ezüstöt söpört be úgy, hogy csak egy tized (!) ponttal maradtak le a németek mögött! Még ebben a szezonban kiderült mennyire jó sírepülő is, a harrachovi sírepülő VB-n bronzérmes lett, ahol máig tartó (10 éves) sáncrekordot tart fönn 214,5 m-es ugrásával! Az összetettet a végén egy 3. hellyel zárta!
A 2002/03-as szezonban egy gyenge kezdést erősebb folytatás követett, a szezonban épp a planicai fináléja sikerült a legjobban! A csapattal győzelmet aratott, majd az ezt követő két egyénit is megnyerte! A szezon alatt megrendezett val di fiemmei VB-n egyéniben ezüstérmes lett a nagysáncon, majd ugyanitt csapatban világbajnoki aranyat szerzett! Az összetettet egy 8. hellyel zárta! 2004-ben a Vk szezont rögtön egy győzelemmel kezdte Kuusamóban, majd formája vissza esett, később azért még Hakubából elhozott egy aranyérmet. A planicai sírepülő VB-ről egy csapat ezüsttel tért haza. Összetettben újból a legjobbak között végzett, a 7. lett.
A 2004/05-ös szezonban több rekordot is feljegyezhettünk a neve mellett! A szezon során leginkább az utolsó 7 versenye sikerült igazán, 6 versenyt zsinórban megnyert, mellyel beállította kollégája, Ahonen szezon eleji parádés kezdését, ami máig rekord (ezt még Schlierenzauer és Morgenstern is beállította később)! Közben az oberstdorfi VB-n csapat ezüstöt szerzett, a nagysáncon pedig 6. lett. A 6 megnyert versenyéből négyet épp az Északi turnén érte el, mellyel Hannawald Négysáncbeli sikeréhez hasonlóan ő is 100%-osan teljesített (később ezt Ammann szintén megismételte)! A szezonzáró planicai versenyen sorra dőltek meg a világrekordok, többek között az ő rekordját (melyet két éven át tartott 2003 és ’05 között) döntötte meg Romören, melyet 234,5 m-re írt át. Hautamäki ezt még meg tudta dönteni (235,5 m – ez lett az utolsó egyéni rekordja), de 10 percre rá a norvég „távolságvadász” 239 m-re javította az új sánc- és egyben világrekordot! Pazar hajrájával az összetettben ismét bronzérmes helyen végzett!
A 2005/06-os szezont gyatrán kezdte, majd fokozatosan javult a teljesítménye, Zakopanéban például már dupla győzelmet szerzett! Az első napon két csapattársával (Kiuru, Ahonen) épp a hazaiak kedvencét, Adam Malyszt szorították le a dobogóról! Ekkor végzett utoljára a dobogón 3 finn egyszerre, ugyanakkor itt szerezte egyben utolsó Vk győzelmeit is! A Kulmon rendezett sírepülő VB-n újabb csapat ezüst volt a termés, majd a pragelatói olimpia normálsáncon csak egy pont hiányzott, hogy olimpiai bajnok legyen, ebben a norvégok fenegyereke, Lars Bystöl akadályozta meg! A nagysáncon 5. lett, majd ugyanitt társaival, Happonennel, Ahonennel és Kiuruval olimpiai ezüstöt szerzett csapatban! Az összetettben a 11. helyen végzett!
A következő szezonban (2006/07) csak egy ezüst és 3 bronzérem volt a termés a Világkupában! A sapporói VB normálsáncán 15., míg a nagysáncon 18. helyen végzett. Összetettben sikerült a legjobb tíz közé kerülnie, a 9. helyet csípte el. 2008-ban csak csapatban tudott érmeket szerezni, ezekből 3 alkalommal (2 ezüst és egy bronz) a Vk keretén belül! Az oberstdorfi sírepülő VB-n ezüstérmes csapat tagja lett! A szezon során kuusamói 5. helyezése volt legjobb eredménye, összetettben pedig csak a 19. helyen végzett!
2009-ben a Világkupát rögtön egy csapatgyőzelemmel kezdte Kuusamóban, majd az egyéni versenyen sikerült egy különleges „bravúrt” véghez vinnie! A kvalifikációt a verseny legnagyobb ugrásával (135 m) nyerte csapattársa, Keituri előtt, aztán a másnapi versenyen a nap legkisebb ugrásával (78 m) tök utolsó helyen végzett! Ilyen formaingadozásokra ezután egyre többször került sor! A szezonban kétszer sikerült dobogóra kerülnie (Trondheimben 2., Vancouverben 3. lett), egy csapat győzelmet is szerzett. A libereci VB nagysáncán 11. lett, összetettben pedig a 12. helyen végzett!
2009/10-ben formája erősen hanyatlani kezdett, még a vancouveri olimpián sem tudott maradandót alkotni, csapatával a 4. helyet szerezte meg. A Vk szezon során legjobb helyezése egy 10. hely volt, melyet hol másutt, mint Kuopióban ért el. Összetettben csak a 29. helyen végzett. A szezonzáró planicai sírepülő VB-n csapatban egy bronzéremmel vigasztalódhatott.
A tavalyi szezonban aztán másodvirágzását élte, úgy nézett ki sikerül tartósan a legjobbak közt maradnia, sajnos egyetlen alkalommal sem tudott nyerni, pedig Kuopióban nagyon közel állt hozzá, hiszen épp csapattársával, Larintóval szemben maradt alul mindössze egy tized ponttal! A szezon során sikerült még egy bronz- illetve ezüstérmet szereznie, utóbbi pedig – mint utóbb kiderült – utolsó érme is volt egyben a Vk-ban, melyet Oberstdorfban ért el. Összesen 16 alkalommal végzett a top10-ben, melynek a végén egy összetettbeli 8. hely lett a jutalma! Utolsó komolyabb eredménye az oslói VB nagysáncán elért 5. helyezése volt!
Az idei utolsó szezonjában kritikán alul teljesített, mindössze csak 7 versenyen tudott pontszerző lenni, abból is 3-szor az utolsó helyen végzett. Legjobb helyezését Oberstdorfban érte el, ahol a 13. lett. Utolsó nagy világ versenyén, a vikersundi VB-n csak a 26. helyen végzett. Ahonen és Olli visszavonulásával, valamint Happonen és Larinto többszöri sérülés miatti kiválásával nem tudott csapata vezéregyénisége maradni, a Finn Síszövetség súlyos anyagi helyzete sem javított a helyzeten, kellő motivációt nem érezve már a szezon során elhatározta, hogy ez lesz élete utolsó Vk szezonja, melyet be is tartott!
Matti Hautamäki tartalmas pályafutást hagy maga mögött! 15 éven keresztül volt oszlopos tagja a finn nemzeti csapatnak, mellyel számos sikert ért el! Karrierje során 16 Vk győzelmet aratott, ebből 3-szor nyert repülő versenyt! Hautamäki technikája remek volt, számtalanszor adtak rá maximális 20 pontot a bírók (persze nem mind az öten egyszerre)! A legjobb sírepülők közt tartották számon, 4-szer ért el világrekordot pályafutása során (mind Planicán), ebből 3-at két nap alatt szerzett, melyből az utolsót (231 m) két évig tartotta! Honfitársa és egyben druszája, Nykänen volt még erre képes (ő 1984 és ’85 között ért el szintén 4 világrekordot)!
A Világkupában összesen 289-szer állt rajthoz, melyeken 38-szor állt föl a dobogóra (éremeloszlása: 16-10-12), 8 csapatversenyt nyert meg a Vk-ban, összesen pedig 7776 pontot gyűjtött össze, mellyel a Vk pont örökranglistán a 10. helyen áll! 4-szeres finn bajnok, egyike volt azon ritka ugróknak, aki az elmúlt 15 évben egyszer sem szerepelt a Világkupánál alacsonyabb rangú versenyeken (mint pl. FIS Cup, COC). 2000 óta a nemzeti csapat egyik legbiztosabb pontja volt, összesen 8-szor sikerült győzelemre vezetnie csapatát, 25 alkalommal pedig érmes helyen végzett társaival! 2004 és ’08 között 3 alkalommal is ezüstöt szerzett bátyjával, Jussival a finn csapat tagjaként! Hautamäki egyelőre nem tárta föl terveit a jövőre nézve, de remélhetőleg nem szakad el teljesen a síugrástól, talán egyszer láthatjuk majd hazája csapatát irányítva nagy világ versenyeken!
A verseny első sorozata a 18-as beülőből kezdődött 11 nemzet részvételével! Alaposan bekezdtek a norvégok, kiknek első embere, Velta egyből egy hatalmas ugrással nyitott, 215,5 m-es távolságával ugyanakkor csak szűk 6 ponttal tudták megelőzni a második helyet megszerző szlovéneket, akiktől Tepesnek egy 201 m.-es ugrás is elég volt, hogy szorosan tapadni tudjanak rájuk! A harmadik helyre Kot hozta be a lengyeleket egy 188,5 m-es ugrással, de ők már 20 pontos lemaradásban voltak a szlovénekkel, míg közel 30 pontra voltak a norvégoktól! Az osztrákok beragadtak a rajtnál, első emberük, Morgenstern csak egy 186,5 m-es ugrásra volt képes, de nem volt jobb nála Mechler sem, aki egy méterrel repült messzebbre, így a németek is nagy hátrányban találták magukat rögtön az elején. A japánoktól Takeuchi pontos a K-ponton ért földet, mellyel a 4. helyen álltak. A finnektől Muotka (157,5 m), míg az olaszoktól Bresadola betlizett, aki ráadásul az egész verseny legkisebb távolságával (106 m) sodorta kieső helyre csapatát!
A második sorozatban Fannemel (205 m) növelte csapatának előnyét, közel 30 ponttal vezettek már, de akkor már nem a szlovének, hanem az időközben feljövő németek voltak az elsőszámú üldözőik. Freund ugrott 211 m-ig, a szlovének pedig Hvala gyengébb ugrásának (183,5 m) köszönhetően estek vissza egy helyet. Az osztrákokat Kofler (209 m) hozta föl a 4. helyre, akik csak 3 tizedre voltak a szlovénektől. A lengyelektől Zyla ugrott, aki 10 m.-rel repült messzebbre (198,5 m), mint az első körben Kot, mégis két hellyel estek vissza a dobogóról. A finnektől Happonen még csapattársa, Muotka teljesítményét is alul tudta múlni, csupán 134,5 m-en landolt, így pedig a finneknek két gyenge ugrással nem sok esélyük maradt a továbbjutásra!
A 3. sorozatban a norvégok ismét belehúztak, a kvaligyőztes Romören repült 215,5 m-ig, mellyel megtartották előnyüket, de most már nem a németek, hanem legfőbb riválisuk, az osztrákok voltak a nyomukban! Tőlük Schlierenzauer az első kör legnagyobb ugrásával (222,5 m) jelentős tudtak javítani, de még így is 23 pontra voltak a norvégoktól!
Wank kereken 200 m-es távolságával a 3. helyre csúsztak vissza. A japánok legjobbja meglepetésre nem Ito, hanem a nagy „öreg”, Kasai volt, aki 204,5 m-ével a 4. helyre hozta föl csapatát. A szlovéneknél Sinkovec teljesített a vártnál gyengébben, aki csak 188 m-ig repült, így a kezdeti második helyről egészen az 5. helyig estek vissza. A csehek Koudelka (208,5 m) révén tartották 7. helyüket, míg az oroszok egy újoncot avattak csapatukban, Petr Chaadaev első alkalommal jutott a Vk közelébe, de nem hagyott mély nyomot szereplésével, mindössze csak 160 m-ig tudott repülni. Az olaszoktól egyedül Morassi tudott kiemelkedni, 204,5 m-es ugrása messze a leghosszabb volt csapattársaiénál, de ez már nem osztott, nem szorzott semmin!
Az első kör utolsó sorozatában az osztrákok Koch hatalmas ugrásával (219,5 m) beérték a norvégokat, nem kevesebb, mint 23 pontot dolgoztak le, ehhez kellett mondjuk az is, hogy a norvégok összetett Vk éllovasa, Bardal betlizzen egyet, ő csak 190,5 m-ig repült, így számukra hatalmas előnyük a kör végére teljesen elapadt, mindössze 2 tizeddel (!) szorultak az osztrákok mögé! Mögöttük igen nagy volt a „szakadék”, 30 ponttal vezettek a németek előtt, akiket Freitag (202,5 m) tartott a dobogón. Hatalmas előnyük nekik is megcsappant az őket követő szlovénekkel szemben, miután Kranjec egy ideális szembeszelet kifogva óriásit ugrott, messze a zsűritávolságon túl ért földet, a 231 m-es jelnél! A szlovének előtt így újból felcsillant a remény, hogy elcsípjék a dobogó alsó fokát!
A lengyelek legjobbja szokás szerint Stoch volt, de 209,5 m-es ugrása is csak az 5. helyre tudta őket behozni több, mint 30 ponttal leszakadva a németek mögött. A japánoktól Ito ugrott mélyen tudása alatt, csak a K-pontot tudta elérni, így csapata nem sok vizet zavart már a második körben. A cseheknél Hlava javította meg korábbi egyéni legjobbját (214,5 m), de nagy ugrása sem javított semmit a helyzetükön, továbbra is a 7. helyen maradtak. Alattuk óriási szakadék tátongott, az oroszok több mint 100 ponttal voltak tőlük lemaradva, de még ők is közel 40 ponttal (!) előzték meg az idei szezonban már nem első alkalommal kieső finneket! Hautamäki ugrott utolsóként, akinek 176,5 m-es ugrása volt így is csapata leghosszabb távolsága, amit el tudtak érni a versenyen! Az olaszok és az amerikaiak búcsúztak még velük együtt!
Mivel a finn csapat nem tudott a következő körbe lépni, így Hautamäki az utolsó hivatalos versenyén a szünetben még egyszer utoljára leugorhatott a sáncról, aki így búcsúzott el végleg a síugrástól, valamint a közönségtől is! Bár az első körben gyenge teljesítményt (176,5 m) nyújtott a búcsú ugrása elég jól sikerült, 200 m környékén ért földet! Mikor leérkezett csapattársai várták, akiktől kapott egy üveg pezsgőt, majd vállukon vitték ki az egykori világrekordert egyik legnagyobb sikereinek helyszínéről! A közel 20 ezer fős közönség őt éltette, szép búcsú volt!
Matti utolsó ugrása:
A második kör első sorozatát az osztrákok és a szlovének kapták el a legjobban, míg a „sógoroknál” Morgenstern másodjára már alaposan javított (208,5 m) első körös ugrásához képest, addig a szlovéneknél Tepes szállította a 3. helyhez elegendő pontokat, 35 pontot faragott le a németek előnyéből, akiknél Mechler (194,5 m) volt a leggyengébb láncszem! A norvégoknál Velta most csak 203 m-ig repült, mellyel kezdtek lemaradni az osztrákoktól, ekkor már 17 pontra voltak tőlük! Ebben a sorozatban világossá vált, hogy az osztrákok és a norvégok az aranyért, míg a németek és szlovének a bronzért fognak nagy csatát vívni egymással. Az 5. helyért szintén nagy versengés folyt, a lengyelek próbálták megőrizni pozíciójukat a japánokkal szemben, Kot (193 m) és Takeuchi (199 m) ugrása után mindössze egy pont volt a két nemzet között. A csehek és az oroszok „berendezkedtek” a két utolsó helyre, esélyük sem volt onnan elmozdulni!
A 6. sorozatban ismét nőtt a különbség az osztrákok és norvégok közt, míg Kofler 214,5 m-ig szállt, addig Fannemel csak 192,5 m-en fogott talajt, mellyel a „vikingek” újabb 26 pontot veszítettek, összeségében pedig már 43 pontra voltak az éllovas osztrákoktól! Freund (223,5 m) és Hvala (213 m) ugrása igen jól sikerült, mivel épp akkor támadt föl egy erősebb értékű szembeszél, melyet mindketten ki tudtak használni! Igen ám, de a szlovén versenyző új egyéni rekordját úgy tudta elérni, hogy 1,82 m/s-os szél támogatta, melyért az egész verseny legnagyobb kompenzációs pontlevonásával sújtották (-21,8 m/s)! Emiatt a két nemzet helyet cserélt egymással, de igen szoros volt a különbség köztük, mindössze 1,7 pont!
A 7. sorozatban tovább nőtt a különbség az éllovasok között! Schlierenzauer egyre följebb „srófolta” az osztrák távolságot a második körben, ő már 218 m-nél tartott, ugyanakkor Romörené sem volt kicsi (213,5 m), de ez is kevés volt ahhoz, hogy lépést tartsanak az ellenállhatatlanul versenyző osztrákokkal! Az utolsó sorozat előtt már szinte eldőlni látszott az aranyérem sorsa, a németek és szlovének közti csata viszont tovább folytatódott! Wank lépéselőnybe hozta csapatát 210 m-es ugrásával, a szlovéneknél Sinkovec csak 193,5 m-ig repült, mellyel 15 pontos hátrányba kerültek a németekkel szemben! Egyébként a 4. helyen álló szlovének már 100 pontra voltak az 5. helyezett lengyelektől, akik viszont csak 5 pontra voltak a 6. japánoktól!
Az utolsó sorozatban már nem változott semmi, ha csak az nem, hogy az osztrákok tovább növelték tetemes előnyüket, a norvégokkal szemben végül közel 80 pontos fórral nyerték meg a versenyt, akik pályafutásuk 25. csapat győzelmét aratták! Az utolsó ugrásuk sikerült egyébként a legjobban, Koch csapata legnagyobb távolságát (225 m) érte el a versenyen!
Ahhoz képest, hogy az első sorozat után még 34 pontos hátrányban voltak a norvégokkal szemben igen csak felpörgették magukat, bomba formában versenyeztek és megérdemelten szerezték a szezon utolsó csapat győzelmét! Morgenstern ezzel 40. Vk győzelmét aratta pályafutása során, egyúttal 100. Vk érmét szerezte (éremeloszlása a Vk-ban: egyéniben: 22-28-20, csapatban: 16-6-5, összetettben: 2-0-1)!
A norvégok végeztek a második helyen, Bardal 204,5 m-es ugrással fejezte be a versenyt. A legnagyobb izgalmat és versengést a németek és szlovének szolgáltatták a 3. helyért, a befejező emberük ismeretében a szlovének álltak inkább közelebb a bronzéremhez, hiszen Freitag és Kranjec próbálta maga illetve csapata felé billenteni a mérleg nyelvét! Mire azonban rájuk került a sor elkezdett össze vissza kavarogni a szél, mely inkább oldalról jött, emiatt csak kis idő elteltével tudtak lejönni a sáncról! Freitag 203 m-en landolt, amivel nem szerzett nagy előnyt csapatának ahhoz képest, hogy Kranjec milyen hatalmas ugrásokra képes! Viszont a szlovén repülő világbajnok csak fél méterrel tudott ennél messzebbre repülni, ami kevés volt a hátrányuk lefaragásához, így a németek lettek a bronzérmesek! A lengyeleket végül Stoch (203,5 m) hozta be az 5. helyre, míg a japánoknál Ito (206,5 m) zárta a sort. A csehek a 7. helyen végeztek (Hlava – 207 m), az oroszokat (Kornilov - 187 m) pedig nem kevesebb, mint 270 ponttal (!) előzték meg!
Verseny utáni nyilatkozatok:
Gregor Schlierenzauer:„Mindig nagyszerű érzés a csapattal nyerni! Az utolsó csapatverseny megnyerése a szezonban mindig nagy motivációt jelent a következő évre! Egy kicsit szeles volt az idő ma, de a zsűri nagyon jó munkát végzett! Elégedett vagyok az ugrásaimmal és optimista vagyok a jövőt illetően! Most örömmel várom az utolsó versenyt holnap, aztán pedig a szünetet! Úgy gondolom holnap egy kemény küzdelem lesz, nagyon sokan vannak, akik nagyon jól ugranak! Nagy ugrásokat akarok bemutatni, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle! Eredetileg a célom a Négysáncverseny megnyerése volt és azt teljesítettem!”
Rune Velta: „Ez egy nagyszerű nap volt csapatunk számára, mindenki jó munkát végzett és egy igazán jó eredményt értünk el! Az osztrákok ma nagyon jók voltak és 8 nagyon jó ugrást kellett volna bemutatnunk, hogy legyőzzük őket! Erre ma sajnos nem voltunk képesek!”
Richard Freitag:„Ez valami különleges itt, Planicán! Az időjárási körülmény igazán kellemes volt és mellesleg a közönség is hangos volt – különösen Robert Kranjec első ugrása után! Ez nagyszerű volt! A többi csapat (osztrák és norvég) jobb volt ma, mint mi, de mindent megteszünk, hogy ez megváltozzon a jövőben! Holnap nagyszerű lenne, ha sikerülne a top10-ben végezni! Remélem, hogy a feltételek olyan jók lesznek, mint ma és a közönség is remek hangulatot csinál! Már nagyon várom a versenyt!”
Robert Kranjec: „ A többiek ma egyszerűen jobbak voltak! A 4. hellyel igazán elégedettek lehetünk! Nem éreztem semmilyen nyomást, mert egyszerűen jól kezeltem a dolgokat! Remélem a holnapi versenyen lépést tudok tartani Itóval és Kochhal!”
Jurij Tepes:„Nem várhatjuk el, hogy mindig Kranjec intézze a munka oroszlán részét! Ezzel a nyomással nekünk is tudni kell bánni! Küzdöttünk a végéig és a legjobb teljesítményünket adtuk! Sajnos ez nem volt elég a 3. helyhez!”
.jpg)
A ti véleményeitek