Nem várt fordulat Schladmingban! A szezonfinálé második számában, szuperóriás-műlesiklásban alaposan megkeveredtek a kártyák, miután Marcel Hirscher alacsony rajtszámát nagyszerűen kihasználva életében először dobogóra állhatott a gyors szakágban, legnagyobb összetettes riválisa, Beat Feuz a pálya első felén bukott, így pont nélkül zárt. A két fiatal közti pontkülönbség így 75 pont a svájci javára, vagyis a két technikai szám előtt még minden nyitott! A versenyt egyébként a világbajnok Christof Innerhofer nyerte, megelőzve két századdal Alexis Pinturault-t – aki így negyedik szakágában is pódiumra állhatott idén –, valamint hattal a már említett Hirschert. A világranglista legjobbjai már távolról sem síelhettek optimális pályán, nem is tudtak beleszólni a dobogóért folytatott csatába. Didier Cuche élete utolsó – éles – versenyén a 9. helyen végzett, ami annak ellenére nem ért kristálygömböt, hogy Aksel Lund Svindål végül pontot sem szerzett. A norvég karrierje során harmadszor győzött Szuper-G-ben.

Hosszú idő után, ötödik alkalommal rendeztek Schladmingban versenyt a kanyargósabb gyors számban, az ún. szuperóriás-műlesiklásban. A szakág többszörös koronázott legendája, Hermann Maier győzött az előző három ízben, mi több, az utóbbi kilenc dobogósból nyolcat is a hazaiak adtak, ami annak dacára is bizakodással tölthette el nyugati szomszédunkat, hogy a lejtő karakterisztikája alaposan megváltozott az eltelt 13-14 év alatt. A rajtlista mindenesetre sokat sejtetett: a 27 indulóból kilencen képviselték a sógorokat. Sérülés miatt nem utazott el a helyszínre Bode Miller és Sandro Viletta, Ivica Kostelić egy szlalomos címvédéssel tenné pozitívvá idényét, az összetettért harcoló Marcel Hirscher viszont újra nekiveselkedett a nagy feladatnak a Crans Montana-i kudarc után.

6 Celsius-fok, változó intenzitású szélmozgás és hétágra sütő nap fogadta a helyszínre szép számmal kilátogató nézőket. Az osztrák szervezők, pályamunkások igyekezete példaértékű, egy pillanatig nem fordult meg az igazgatóság fejében a törlés gondolata, noha a körülmények távol voltak az optimálistól, alacsony rajtszámmal meglepetést lehetett okozni, menthetetlenül irreális versenyről szerencsére nem beszélhettünk.

Georg Streitberger (11.) izzította az osztrák fanfárt, rettentően pontatlan menete normál körülmények közt aligha ért volna pontot, szerencséje az elején indult, így hozta idén megszokott helyezését. Összegezve szezonját elmondhatjuk, hogy tavaly chamonix-i bukása után nem nyerte vissza csúcsformáját, nagyon össze kell szednie magát, ha be akarja verekedni magát a világbajnoki csapatban. Marcel Hirscher (3.) egészen más dimenzióban síelt, ám ezúttal felfelé lógott ki a középmezőnyből. Rendkívül energikus, magabiztos sízést mutatott be, 9 tizedet vert szakági specialista honfitársára – az éles szeműek már ekkor sejtették, nagy nyomást helyezett Beat Feuz vállára.

Harmadjára is osztrák következett, Romed Baumann (15.) rosszabbik arcát mutatta, mindkét társától kikapott, de hiába minden széles forduló, a pontszerzés így is összejött. Peter Fill (25.) eleve lassú volt, pontgyűjtésre esélytelen, pocsék menetére a bohócsipkát – mégse írhatok koronát… – az utolsó letörés tette fel, olyannyira lesodródott, hogy minimális sebességgel bírt csak célba gurulni. Alexis Pinturault (2.) az elejétől fogva vezetett, előnye 2-3 tizedre rúgott, az utolsó szektorban aztán megbillent egy picit, 4 századdal így is befért Hirscher elé. A nap első svájcija a szám újdonsült junior-világbajnoka, Ralph Weber (22.) volt. Fent beszedett nyolc tizedes hátrányát szektoronként további fél-fél másodperccel hizlalta, Világkupa-debütálásnak azért elment ez a kulturált menet.

Matteo Marsaglia (4.) rettentő agilitással, keményen tette léceit a fordítókban, de hiába vezetett már 3 tizeddel is, élete első dobogója elmaradt, két tizeddel kapott ki a franciától. Christof Innerhofer (1.) folytatta a remek csúszások sorát, hasonló rendszer szerint alakultak részidői, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a célban is zöld maradt az eredményjelző: kettő, azaz 2 századdal befért Pinturault elé. Hármójuk, vagy inkább négyük teljesítménye első blikkre is acélosnak tűnt, valószínűsíthető volt, hogy legalább egyikük dobogóra fog állni a végén, de ha a pálya oly mértékben romlik, mint az bekövetkezett, időeredményeik megdöntése is nehéznek ígérkezett.

Az osztrákok nagy felfedezettje, Max Franz (18.) tegnapi enervált sízését idézte, simán kicsúszott a TOP-15-ből, nem úgy Matthias Mayer (7.), aki néhány százados hátrányát csak az utolsó métereken növelte meg jócskán, de így is fél másodpercen belül tudta tartani a különbséget. A változatosság kedvéért újabb osztrákért szoríthatott a nagyérdemű, Joachim Puchner (20.) menetéről sem lehetett túl sok jót elmondani, egyszer majdnem oldalára borult, bukótérből kecmergett vissza a pályára. Andreas Romar (13.) szakította meg a labancok sorát, ívhasználata nem volt eléggé következetes, rendre lecsúszkált, néhány pontot azért így is zsebre vágott. A lesiklás világbajnoka, Erik Guay (19.) például erre sem volt képes, miután már fent beszedett majd’ 8 tizedes hátrányt, menete kapcsán azért egyvalamit le lehetett szűrni: a végén verhető Innerhofer.

Feltartóztatatlanul siklottak az osztrákok, Benjamin Raich (5.) és Hannes Reichelt (5.) századra azonos időt repesztett a szemlátomást romló pályán. De míg előbbi a végén jócskán javítani tudott, Reichelt ígéretes szektoridők után (konkrétan a pálya közepén verhetetlen volt), hét százados hátrányból szedett be két tizedet az utolsó kanyarokban. Sokat síelt a porhóban.

A szakági világranglista legjobbjai csak eztán következtek, ám gyakorlatilag egyiküknek sem volt reális esélye felküzdeni magát a dobogóra. Aksel Lund Svindål (16.) például összehozott magának egy agyvérzés közeli negyedórát, 8 tizeddel nyitott, ami csak továbbnőtt a célig. Pontot sem szerzett a szezonzárón, izgulhatott, mire képes a két svájci. Didier Cuche (9.) nagyságrendekkel biztatóbban kezdett, ám a hibák ma sem maradtak el, bő négy tizedet vert a norvégra, ám ez kevés volt az üdvösséghez, Reichelték szintjétől távol került. Adrien Théaux (21.) gyalázatos produkcióval rukkolt elő, joggal rázta fejét a célban.

Beat Feuz csúszása több szempontból is sorsdöntő volt. Koncentrált, elszánt tekintetéből kiolvasható volt, kettős céllal vág neki a távnak: végleg pontot akar tenni az összetettes versenyfutás végére, ezzel együtt be kívánja gyűjteni a kis kristálygömböt. Síelése már nyomokban sem idézett koncentráltságot, négy tizedes hátrányból ugyan láttunk már felállni sízőket (ld. Reichelt), nem tudni, mire lett volna képes a pálya másik felében a svájci. Mellékes, Feuz ugyanis döntő hibát vétett, túl szűk íven próbált bevenni egy kaput, ami megbillentette, majd oldalára esett. Hirscher sportszerűségét jellemzi, hogy szurkoló extázisával szemben sztoikus nyugalommal vette tudomásul a helyzetet.

Eldőlt tehát egyszersmind Svindål szakági győzelme, a norvégok örömét Kjetil Jansrud (8.) még szívesen fokozta volna. Konkrétan 1-2 tized környékén tartotta végig a különbséget, a végét azonban Reichelthez hasonlóan elrontotta, pedig korábbi szektorokban látott vehemenciájából kiindulva a győzelemre is volt némi esélye. Jan Hudec (12.) lécei után már porzott a hó, ennyit tudott kihozni a pályából, Klaus Kröll (17.) alighanem egy kiadós buli másnapján nem égett ezer fokon. Silvan Zurbriggen (24.) folyamatos fékezésekkel bírta csak pályán tartani magát, Didier Défago (13.) már jóval biztatóbban síelt, összességében biztató visszatérő éven van túl. Stephan Keppler (23.) kapcsán nem ilyen egyértelmű a helyzet, sokat kell javulnia, ha tavalyi eredményeit meg szeretné ismételni. A versenyt két amerikai zárt. Az olimpiai bronzérmes Andrew Weibrecht bevállalós menetének Feuz-éhez hasonló vége lett, Ted Ligety (10.) viszont kitett magáért, az összetettes pontjai jogán indult óriás-műlesikló specialista idei legjobb gyors számos eredményével hangolt legerősebb számára. Negyedjére végzett a TOP-10-ben, legutóbb két éve zárt ilyen előkelő helyen.

Christof Innerhofer furcsa egy szerzet. Képességei az összetett potenciális győztesévé predesztinálnák, ehhez képest csak az esetek kis részében tudja kihozni magából legjobbját. Hihetetlen, de a mai mindössze a harmadik Világkupa-győzelme, a szám világbajnokaként ráadásul ma nyert először Szuper-G-ben, korábban két másik számában, lesiklásban és kombinációban volt még egy-egy sikere. Összesen hetedik alkalommal lehet részese a virágceremóniának.

Alexis Pinturault valósággal berobbant a Világkupába, illetve mondjuk ki bátran, az élmezőnybe. Azok után, hogy ez a végtelenül szimpatikus, mosolygós fiatalember lenyomta korosztálya legjobbjait a junior-vb-ken, magalázó fölénnyel nyerte az Európa Kupát, valami hasonlót vártak tőle a franciák, de mondjuk 2-3 év múlva. Ehhez képest jelenleg ott tartunk, hogy már majdnem 800 pontot gyűjtött összetettben, s az öt számból négyben is dobogóra állhatott, sőt, VK- győzelme is van, igaz, a kevésbé elismert parallelversenyen. Értjük már, miért emelték a franciák Jean-Claude Killy-i magasságokba…

Marcel Hirscher az esélytelenek nyugalmával vágott neki a mai napnak, hiszen mindössze negyedik alkalommal állt rajthoz Szuper-G-ben. A meccslabda Beat Feuz kezében volt, elrontotta, de ebben vastagon benne volt Hirscher váratlanul ütős menete is. Karrierje 26. dobogójával 75 pontra csökkentette hátrányát összetettben, vagyis a papírforma szerint innentől ő számít a nagy kristálygömb favoritjának.

A verseny részletes statisztikájáért kattints a linkre!

A Szuperóriás-műlesikló Világkupa győztesének portréja:

Aksel Lund Svindål

Született: 1982. december 26., Lørenskog

Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, óriás-műlesiklás, szlalom, (szuper-) kombináció

Olimpia: olimpiai bajnok és aranyérmes (Szuper-G; Vancouver, 2010), ezüstérmes (lesiklás; Vancouver 2010), bronzérmes (óriás-műlesiklás; Vancouver 2010), ötödik (Szuper-G) és hatodik („óriás”) helyezett 2006 Torino

Világbajnokság: négyszeres világbajnok és aranyérmes (szuper-kombináció; Val d’Isère 2009 és Garmisch, 2011; lesiklás és óriás-műlesiklás, mindkettő Åre 2007), ezüstérmes (kombináció; 2005, Bormio), bronzérmes (Szuper-G; Val d’Isère 2009), továbbá három ötödik, egy hatodik és két hetedik helyezés
Junior-világbajnokság: aranyérmes (kombináció), ezüstérmes (Szuper-G) és kétszeres bronzérmes (lesiklás, szlalom), mind 2002 Tarvisio

Világkupa-debütálás: 2001, Sölden

Világkupa-rajt: 293
Vk- futamgyőzelem: 16 (6 Szuper-G, 5 lesiklás, 4 óriás-műlesiklás, 1 szuper-kombináció)

Vk- dobogó: 41 (14 Szuper-G, 11 lesiklás, 10 óriás-műlesiklás, 6 kombináció)

Vk- összetett: kétszeres győztes (2006/2007 és 2008/2009), második helyezett (2005/2006)

Vk- szakági: háromszoros győztes Szuper-G-ben (2005/2006, 2008/2009 és 2011/2012), győztes óriás-műlesiklásban és kombinációban (mindkettő 2006/2007), negyedik helyezett lesiklásban (2008/2009)
Európa Kupa: az összetett harmadik helyezettje, a szlalom győztese és az „óriás” negyedik helyezettje (mind 2002/2003), 7 dobogós helyezés, 5 győzelem

További eredményei: tizenötszörös norvég bajnok (négyszer „óriásban”, háromszor Szuper-G-ben, szlalomban és kombinációban, kétszer lesiklásban); két Szuper-G-ben aratott győzelem az Ausztrál-Új-Zélandi Kupában; 13 győzelem különböző FIS- versenyeken.

Aksel Lund Svindål még mindig alig múlt 29 éves, ám már gyakorlatilag mindent megnyert, amit csak alpesi síző megnyerhet. Van olimpiai aranyérme, ezüstérme, bronzérme, négyszeres világbajnok, kétszer megnyerte már az összetett Világkupát, s most már ötszörös szakági Vk- győztes...

A Lørenskog falucskában született Aksel Lund Svindål viszonylag későn érő típus, tulajdonképp csak húsz évesen kezdték el megismerni az alpesi sí szerelmesei. Persze, ebben nyilván szerepet játszik nemzetisége is, a norvégok nem szeretik elsietni a dolgokat, csak alapos felkészítés után engedik rá a világra az újabb és újabb tehetségeket.

2002-ben Tarvisio-ban, a junior-VB-n tűnt fel először az ifjú Svindål, miután megnyerte a kombinációt. Mellékesen begyűjtött még egy ezüstöt is Szuper-G-ben, és egy-egy bronzot lesiklásban és szlalomban. Figyelemreméltó eredménysor, de ez csak a kezdet volt.

Egy évre rá, St. Moritzban már a felnőttek között tündökölt, óriás-műlesiklásban egyVB-5. hellyel tette le a névjegyét. Junior VB-s remeklésekor ez a szakág különös véletlen folytán úgyis kimaradt... A 2005-ös VB-n, Bormióban már az érem is sikerült, újfent kombinációban, Benni Raich mögött zárt ezüstérmes pozícióban. 2007-ben, Åréban aztán felkapaszkodott a dobogó legfelső fokára, rögtön két számban is: a lesiklás mellett az óriást is megnyerte.

Persze, ekkorra már a Világkupában is szép eredményeket tudhatott magáénak. 2005. november 27-én Lake Louise-ban megszerezte élete első Vk- győzelmét, a változatosság kedvéért Szuper-G-ben. Ha már így belelendült, az idény során nem is adta sokkal alább, és elhódította a szakági Világkupát, két ponttal megelőzve a legendás Hermann Maiert. 2006/2007-ben még magasabbra lépett: megnyerte a kombináció és az óriás szakági kristálygömbjét, valamint ezekkel együtt az összetettet is! A szenvedő fél ezúttal is egy osztrák volt, Raichot utasította maga mögé.

2007. november 23. komoly törést jelentett Svindal pályafutásában. Szó szerint értendő, Beaver Creekben egy lesiklótréningen hatalmasat bukott, ezzel idénye be is fejeződött. A visszatérése azonban fergetegesre sikeredett: 2008/2009-ben újra az ő kezébe adhatták az összetett Világkupa győzeleméért járó elismerést, ráadásul a Val d’Isère-i VB-n szuper-kombinációban aranyat, szuper-G-ben bronzot nyert.

A 2009/2010-es szezonja ehhez képest kicsit gyengébbre sikeredett, az összetett címét nem sikerült megvédenie. Így is újabb kategóriával növelte dicsőséglistáját, hisz a vancouveri olimpián Szuper-G-ben nem talált legyőzőre. Alighanem ez is volt az oka a relatíve gyengébb Vk- idénynek, Kanadára hegyezte ki a formáját a norvég, és el is érte a célját. Lesiklásban egy ezüstöt és óriásban egy bronzot is begyűjtött még, mintegy mellékesen, ezzel az olimpia alpesi sí-versenyeinek egyik legnagyobb sztárjává vált.

Az elmúlt – most már talán mondhatjuk – két idényben felemás teljesítményt nyújtott, fergeteges versenyek és érthetetlen betlik követték egymást. A tavaly január egyértelműen Kostelić mellett döntött, alighanem még egy élete formáját futó Svindål is csak megszorongatni tudta volna. Kombinációs világbajnoki címe azonban kárpótolta. Világverseny nem lévén, idén az összetett elhódítására törekedett a norvég, ennek megfelelően is kezdett, a tabella élén szilveszterezett. A január viszont egészen borzalmasra sikeredett, alighanem ott bukta el esélyeit, a későbbi forgatókönyvet ismerve, nagy esélyt szalasztott el. Búslakodni persze nincs oka, karrierje ötödik kis kristálygömbjével gazdagodott, így önbizalommal telve készülhet majdan a schladmingi világbajnokságra.

Didier Cuche nagyon igyekezett, de már januárban érezni lehetett, csak kis szerencsével érhető el valamelyik szakági elsőség, így a szép búcsú lehetősége. Hiába nyert zsinórban két sprintlesiklást, teljesítményben nem hozta tavalyi formáját. A 38 évesen visszavonuló Cuche így maradt 21 futamgyőzelemnél, és hat kis kristálygömbnél (négyszer lesiklásban, egyszer-egyszer Szuper-G-ben és óriás-műlesiklásban), nem elfeledkezve világbajnoki érmeiről és fiatalkori olimpiai ezüstjéről. A részleteket majd kicsit később, külön posztban. Ne lepődjünk meg, ha akár óriásban, akár szlalomban még látni fogjuk a napokban búcsúzóul.

Beat Feuz nehéz, de még talán nem kritikus helyzetbe került. A lesikló második helyet ma egy harmadik pozíció követte, ám mit se bánná, ha a jelenlegi 75 pontos előny kitartana a végéig. A szombati óriás-műlesiklásban feltétlenül be kellene verekednie magát a pontszerzők közé (volt már rá példa), miközben szorítania kell Hirscher aktuális ellenfeleinek, hogy minél több pontot raboljanak az ambiciózus osztráktól.