Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Az Északi Turné következő állomásán, a norvég Trondheimben folytatódott az összetett Világkupa soron következő versenye, melyen újabb japán siker született, természetesen Daiki Ito jóvoltából, aki szezon előtt még nem nyert versenyt, most pedig már negyedik győzelmének örülhetett! Ito ráadásul nagy küzdelemben és új sáncrekorddal bizonyult jobbnak a németek legújabb reménységével, Richard Freitaggal szemben, aki az első sorozatban szintén sáncrekordot ugrott! A harmadik helyet a szezon végére feltámadó korábbi sáncrekorder, Simon Ammann szerezte meg!
Körvonalazódni látszanak az esélyek 3 versennyel a vége előtt! Anders Bardal 4. helyezése most alighanem felért egy győzelemmel annak tükrében, hogy osztrák riválisai (Schlierenzauer ésKofler) mind betliztek! Nem hogy nem tudtak faragni hátrányukon, de még súlyos pontokat is veszítettek ellene, így Bardal előnye Schlierenzauerrel szemben már több mint 100 pont (112)! Az elmúlt versenyeken kifulladni látszó osztrákok nem igazán tudnak lépést tartani a szezon meglepetésemberével, Bardallal, akinek idei szezonja káprázatosan sikerült, eddigi 23 versenyéből 18-szor végzett a top10-ben, abból is 12-szer a dobogón (éremeloszlás: 3-4-5)! Nem lehet tőle elvitatni, hogy érdemtelenül vezetné az összetettet, az egész szezon alatt kiegyensúlyozottan versenyzett, a 15. helynél is csak egyszer végzett rosszabb helyen, amikor Zakopanéban kiesett a versenyből az irreális körülmények miatt! A mostani versenyen is meg volt minden esélye, hogy dobogóra kerüljön, mindössze 2,3 pont hiányzott hozzá, nem beszélve arról, hogy a 8. helyről küzdötte föl magát!
Egy nagy siker küszöbén áll most a norvég síugrás, hisz utoljára összetett győztest Espen Bredesen személyében avattak még 1994-ben, az pedig nem mostanában volt! Bardal kedvező helyzetben várhatja tehát a folytatást, ráadásul a következő versenyt is hazájában rendezik, alighanem telt ház előtt bizonyíthat majd a síugrás mekkájának számító Holmenkollenen is, ahol akár már az összetett cím sorsa is eldőlhet, a javára!
„Jót kellett ugranom ahhoz, hogy hibára késztessem őt, de Anders most nagyon jó formában van! A legjobbomat próbáltam nyújtani, sajnos ma ez is kevés volt!” – mondta Schlierenzauer a verseny után.
Minden bizonnyal bosszantó lehet az osztrák rivális számára, hogy a verseny előtti próba ugrás alkalmával a leghosszabb távolságot (138 m.) érte el, ennek ellenére még sem tudott a versenyen hasonló teljesítményt produkálni, első ugrása nem igazán sikerült!
„Amikor eljöttem az asztaltól jó volt minden, aztán a levegőben egyszerűen valami nem klappolt” – mondta az osztrákok jelenlegi legjobbja! „Valami olyasmit éreztem, mint a futballban ha valaki kihagy egy helyzetet, az ellentámadásból pedig gólt kap csapata! Most természetesen minden adu Anders kezében van, mindenesetre szeretnék Oslóban és Planicán is jó ugrásokat elérni és a hátralévő versenyeken jól érezni magam!”
Bardal nagy előnye birtokában sem gondol még a hőn áhított összetett győzelemre. „Egyszerűen csak azt tettem, amit a közelmúltban is!” – mondta a norvég éllovas szerényen.
Daiki Ito kirobbanó formában versenyez már egy jó ideje, s ha így folytatja nem lesz elérhetetlen cél számára az összetettbeli 3. hely sem, hiszen míg ő elmúlt 9 versenyén 7-szer végzett a dobogón, (ebből 4-szer is nyerni tudott), addig Kofler Sapporo óta mélyrepülésbe kezdett, még a top10-be kerülés is nagy kihívást jelentett számára! 82 pont a hátránya vele szemben és nem nehéz megjósolni, hogy mi lesz kettejük „párharca”, ha mindketten jelenlegi formájukban versenyzik végig a még hátralévő 3 versenyt! Ito győzelmével 13 éves japán nyeretlenségi sorozatot szakított meg a sáncon, utoljára 1999-ben a még mindig aktív Noriaki Kasai nyert és az azt megelőző 3 versenyen is honfitársai diadalmaskodtak (1998-ben Harada, ’97-ben pedig Okabe és Harada). A trondheimi versenyen Ito pályafutása második sáncrekordját érte el (az elsőt még 2005-ben Bischofshofenben – 143 m), Freitag első körben beállított új rekordját (140,5 m) javította tovább fél méterrel!
Ito leginkább a 2010-ben megnyert Grand Prix címe után tűnt a Vk-ban esélyesnek, aztán a szezon befejeztével még a top10-ben sem tudott végezni! Az idei szezonja is döcögősen indult, igazán a Négysáncon talált magára, egyre nagyobb ugrásokkal és dobogós helyezésekkel hívta föl magára a figyelmet, Sapporóban megtört a jég, életében először nyerni is tudott, most pedig már 4 győzelemnél tart és az összetett dobogóért szállt harcba - látván utóbbi hetekben elért formáját - cseppet sem esélytelenül!
Kofler számára azért is kínos az utóbbi versenyein elért eredményei, mert a szezon elején zsinórban 3-szor is az élen végzett, mely után az összetett Vk kristálygömbjének megszerzését tűzte ki célul, most pedig már azért kell aggódnia, hogy legalább a dobogós helyezését megtartsa, mely jelenleg pályafutása legjobb Vk szereplése lenne, hiszen eddig még nem volt sohasem összetett érmes, 2010-ben és tavaly is csak „centikkel” csúszott le róla!
Már talán nem is meglepetés, hogy a kvalifikációt nem tudták eredeti időpontjában megrendezni, a szél most is hallatott magáról! A selejtezőt így kénytelen volt a zsűri másnapra áttenni, melyet közvetlenül a verseny előtt rendeztek meg!
A selejtezőt Simon Ammann nyerte meg, aki a verseny legnagyobb ugrásával (137,5 m) lett a legjobb a nem minősített ugrók közül, 6 pontnyi fórral előzte meg a második helyezett Martin Kochot (133 m), valamint 13-mal a harmadik Anders Fannemelt (128,5 m). Meglepetésre nem tudta magát kvalifikálni az 50 fős mezőnybe Sinkovec, Mechler és a nemrég visszatért Larinto sem! A versenyre épp hogy csak bekerült a legutóbbi bronzérmes, Lukas Hlava, aki 128 m-es ugrását nem tudta megfogni, elesett, ezért csúnyán lepontozták, csak 1,5 ponton múlt, hogy ki ne essen! Szerencsére nem esett baja! A top10-es ugrók közül a verseny előtti próbaugrás Gregor Schlierenzauernek sikerült a legjobban, aki 4 méterrel szárnyalta túl a zsűritávolságot, 138 m-en landolt.
A verseny első köre a 10-es beülőből indult és nem csak hogy ott is maradt a szünetig, hanem a fináléban is változatlan maradt! A szezon során első alkalommal maradt következetes a zsűri, így – a szélviszonyokat leszámítva - egyenlő feltételek mellett versenyezhettek az ugrók!
Szembetűnő volt az első kör folyamán, hogy az 50 ugróból csupán 9-en nem tudták elérni a K-pontot (123), ami igen jó eredménynek számít a versenyzők részéről, a beülő helyes megválasztása is segítette őket ebben, hogy viszonylag nagy távolságokat érjenek el. Az időjárás is ideálisnak volt mondható, a minimális szélértékek többnyire segítették, mint hátráltatták volna az ugrókat!
Az első kör végén a németeknek volt a legnagyobb okuk az örömre, hiszen míg Freund enyhe hátszélben is 136 m-ig tudott repülni, mellyel a 3. helyre futott be, addig csapattársa, Freitag az első sorozat legnagyobb ugrásával (140,5 m) új sáncrekordot ért el, ami Schlierenzauer és Ammann 3 évvel ezelőtti rekordja fölött volt fél méterrel! Freitag a nagy ugrással nem csak a vezetést vette át Itótól, hanem komoly pontelőnyre is szert tett, hiszen kettejük között 7 pont volt a különbség! Freitag harrachovi sikere után most nagy lehetőség előtt állt, hogy újból győzelmet szerezzen és ezzel „túlszárnyalja” édesapja 30 évvel korábban szerzett egy darab Vk aranyát!
Freitag utánItovolt a második leghosszabb távolságot (137,5 m) elérő ugró és a közel tíz pontos hátrány ledolgozása igazi kihívás volt számára! Bár nem volt ismeretlen szituáció neki, hiszen Sapporóban megszerzett második győzelme épp hasonló körülmények közt történt, akkor a vezető Stochhal szembeni 6 pontos hátrányát dolgozta le sikeresen!
A cseh Koudelka mutatta be a harmadik leghosszabb ugrást (137 m), mellyel épp hogy csak leszorult a dobogó harmadik fokáról, csupán egy tizeddel maradt le Freundtól, így izgalmas második körre volt kilátás a dobogós helyezések megszerzését illetően! A legutóbb bronzérmet szerzett Hlava épp csak befért a második körre, 125 m-es ugrásával csak a 26. helyen állt!
A svájciak meglepően jól szerepeltek az első körben, hiszen Deschwanden az elején még úgy tűnt pontszerző lesz, 3.-ként rajtolva bőven K-pont fölötti ugrást (127,5 m) tudott végrehajtani, aztán, hogy ebből még sem lett semmi az nem rajta múlt, túl sokan teljesítettek átlag felett a gyengébb ugrók közül, így csupán 1,5 pont hiányzott, hogy pályafutása során első alkalommal pontot szerezzen. Csapattársa, Grigoli viszont valamivel szerencsésebb volt, ő egy méterrel repült messzebbre, így a szezon során másodszor is Vk finalista lett! Grigoli egyébként a szerdai tréningugrás során már megmutatta oroszlánkörmeit, hiszen egy rendkívül szerencsés pillanatban sikerült egy jó szelet kifognia, mellyel a korábbi hivatalos sáncrekordot (140 m) ugrotta meg! A svájciak legjobbja, Ammann is kitett magáért, selejtezőbeli győzelme után az 5. helyre jött be 132,5 m-es ugrásával, csak 5 ponton belül volt a 3. helytől!
Az osztrákoktól Morgenstern tudott leginkább éremesélyes pozícióban végezni, 133,5 m-ével a 7. helyre ért be, ő, Ammann és Stoch csupán 6 tized pontra voltak egymástól, leginkább ők tűntek még esélyesnek, hogy megcsípjék a dobogó valamely fokát! Schlierenzauer nagyot rontott, csak 126,5 m-ig repült, mellyel a 14. helyre került, ezzel pedig igen megcsappantak esélyei Bardallal szemben az összetett címért vívott harcban! Bardal sem teljesített túl jól (131,5 m), csak 8. helyen fordult a fináléra, de az ő szempontjából mindenképp megnyugtató volt, hogy 10 ponttal kapott többet ugrására az osztrákénál! A másik nagy rivális, Kofler sem tudott nagyot ugrani, 129 m-en landolt, így az ő teljesítménye is elmaradt a vártnál!
Igazi unikumnak számított még az olaszok két ugrójának szereplése is, Morassi 131,5 m-ével a 12., míg Colloredo 129,5 m-es ugrásával a 16. helyre sikerült beérniük. A szlovének teljesítménye a finn helyszínhez (Lahti) hasonlóan szintén a várakozás alatt maradt! Csak Kranjec (124,5 m) és Dezman (126,5 m) tudott a második körbe kerülni, de ott is csak a mezőny alsó harmadában foglaltak helyet a tabellán. A finnek legjobbja – úgy, mint legutóbb – most is Koivuranta volt, aki 132,5 m-es ugrásával top10-en belülre „verekedte” magát, míg csapattársai, Muotka és Hautamäki is kiesett, utóbbi már lassan nem is meglepetés, most a verseny legkisebb távolságával (111 m) borzolta edzője, Pekka Niemelä idegeit, tök utolsó helyen zárta a versenyt! A kiesettek népes táborát szaporította továbbá még Tepes, Damjan, Wank, Zyla, Hilde, Neumayer és Fettner is, aki épp 100. Vk rajtján maradt pont nélkül!
A második körben sokan javítottak első ugrásukhoz képest, helyezés javításban ez leginkább Mietusnál mutatkozott meg, aki 127 m-es ugrásával 9 helyet lépett előre és az előkelő 14. helyen végzett! Szépen ünnepelte a lengyel ugró 21. születésnapját (Zniszczolról viszont ugyanez már nem volt elmondható, ő is a verseny napján ünnepelt, 18. életévét töltötte be, de ő már a kvalin kiesett)! Hocke volt az, aki a legtöbbet rontott teljesítményén, másodjára már csak közel 10 méterrel kevesebbet ugrott (120 m), mellyel a 15. helyről zuhant vissza a 26.-ra! A svájci Grigoli második ugrása is jól sikerült, 128 m-en landolt, mellyel pályafutása legjobb Vk eredményét érte el, a 15. helyen végzett! Korábban csak egyszer volt pontszerző, idén Sapporóban 6 pontot gyűjtött 25. helyezésével!
Schlierenzauer másodjára már javított, 136 m-re szállt, de ezzel is csak két helyet tudott előrébb lépni, mely kevés volt, hogy Bardallal lépést tudjon tartani! A norvég éllovas nem tette meg azt a szívességet az őt üldöző osztrákoknak, hogy egy esetleges betlivel esélyt adjon nekik a felzárkózásra, Bardal is 136 m-ig repült, s mivel jelentős pontelőnyben volt már így is velük szemben csak az volt kérdéses mennyivel végez előrébb náluk! Nos, Bardal épp hogy csak lemaradt a dobogóról és ismételten növelni tudta amúgy sem kicsi előnyét!
Anders Bardal:„Elégedett vagyok ma a 4. helyemmel! Mindenekelőtt a második ugrásom volt tökéletes! Az első rendben volt, így pozitívan tekintek a közelgő versenyekre – sárga trikóval a testemen!”
Kofler sem tudott sokat javítani, 135 m-es ugrásával a 8. helyen végzett, a legjobb osztrák végül Morgenstern maradt, aki 132 m-ével stabilizálni tudta első körös helyezését! A 7. és 13. hely között több osztrák ugró is csoportosult, az előbbieken kívül még Koch (134 m) és Zauner (125,5 m) is a legjobb 15-ben tudott végezni, közülük is Zauner lehet az, aki leginkább elégedett lehet teljesítményével!
Az élbolyban szereplő ugrók közül sem Koudelka (135 m), sem Stoch (135,5 m) nem tudott olyan extra nagy távolságot elérni, mint Ammann, aki 140 m-es ugrásával beállította 3 évvel ezelőtt szerzett sáncrekordját, mellyel igen kedvező pozícióba került! Az élre került és már csak az első körben dobogón végzett ugrók voltak hátra! Elsőként Freund jött le, aki 133,5 m-en landolt, még a telemarkja is úgy ahogy sikerült, de ahogy síklott a kifutó zóna felé a bal lába alól kiment a léc és az esést már nem tudta elkerülni! A német ugró nem érte még el a kifutó zóna végét jelölő vonalat, így esését a bírók komoly pontlevonással sújtották, amiért dobogós helyezését sem tudta megtartani, csak a 9. helyen végzett!
Ammann ekkor már biztos dobogósnak érezhette magát, a szezon során második alkalommal sikerült érmes helyen végeznie, legutóbb nem is olyan rég, Oberstdorfban csípett el egy 3. helyet! A svájciak 4-szeres olimpiai bajnoka gyengébb szezon eleji teljesítményéhez képest a végére egészen formába lendült, ha a hátralévő 3 versenyen jobb eredményeket ér el, mint Kranjec, akkor még a minősített pozíciót jelentő top10-be is bekerülhet!
Simon Ammann:„Jó volt ide visszatérni a Granasenre, ez egy nagyon szép sánc! Végre volt egy igazán tisztességes versenyünk, melyen minden ugró azonos feltételekkel ugorhatott! Természetesen számomra is jó volt ez, mivel Oberstdorf után ismét a dobogóra állhattam! Az első körben az ugrásom egészen rendben volt, ezután a fináléban még tökéletesebb! Egy ilyen ugrást ezen a távolságon bemutatni, majd még egy telemarkot is csinálni nagyszerű dolog!”
Ito mindent egy lapra tett föl, második ugrásából kihozta a lehető legtöbbet, ami történetesen a Granasen sánc legújabb sáncrekordja lett!
Freitag nem sokáig örülhetett új sáncrekordjának, Ito, ha csak fél méterrel is, de tovább repült és 141 m.-en tette le magát, mellyel természetesen átvette a vezetést az addig vezető Ammanntól! Ez volt egyébként a szezon 3. sáncrekord döntése, Kofler (Lillehammer) és Tepes (Lahti) után most Daiki Ito is beírta magát a sáncrekord történelembe, ráadásul a versenyen szerzett 100 pontjával átlépte 3000. Vk pontját is (3009)!
Daiki Ito:„Azt hiszem elnézést kell kérnem a másik két kollegámtól, hogy beállítottam a sáncrekordot!” – viccelődött Ito. „Ez tényleg tökéletes nap volt ma! Hihetetlenül jó érzés nyerni! Szeretném megköszönni mindazoknak, akik kijöttek ma a sánchoz és buzdítottak bennünket, a közönség plusz energiát adott nekem!”
Freitag volt már csak hátra és hogy vissza vegye a vezetést Itótól (mely egyben második Vk győzelmét is jelentette volna) közel akkorát kellett volna ugrania, mint amit a japán versenyző ugrott, de mindenképp legalább 139 méteren kellett volna talajt fognia, hogy mindez sikerüljön!
A fiatal német versenyző azonban csak 133 méteren landolt, mely messze elmaradt attól, amit előzetesen meg kellett volna ugrania! Freund bakija után így ő sem tudta megtartani első körben elért pozícióját, a szezon során 5. érmét szerezte (ebből 4 ezüst!).
Richard Freitag: „Első alkalommal vagyok itt Trondheimben és nagyon boldog vagyok! Ez remek verseny volt ma! Az első ugrásom volt a legjobb ugrás, amit be tudtam mutatni itt! A második már sajnos nem volt igazán jó, de egy remek verseny volt ez és elégedett vagyok a 2. helyemmel!”
.jpg)
A ti véleményeitek