Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A vikersundi sírepülő világbajnokság egyéni küzdelmei után másnap a csapatok mérték össze erejüket, melyen az osztrák csapat megvédte két évvel ezelőtti planicai VB címét! Martin Koch volt csapata vezéregyénisége, aki negyedmagával lett sírepülő világbajnok és szerzett végül az egyéni bronzérme mellé egy még szebben csillogó csapat aranyat is! Világbajnoki címe társai (Thomas Morgenstern, Andreas Kofler és Gregor Schlierenzauer) érdeme is, akik utoljára ugyanebben az összetételben 2008-ban nyertek, most ismét hódított a siker négyes! Az ezüstérmet a szenzációsan küzdő németek szerezték, míg harmadik helyen az első sírepülő érmüket szerző szlovének végeztek!
Véget ért a XXII. sírepülő világbajnokság, melyen a szombati két körösre csökkentett egyéni verseny után a csapatokra összpontosult most a figyelem! Meglepetés nem történt a csapatversenyen, ha csak az nem, hogy a túl favorizált norvég csapat érem nélkül maradt, pedig eredetileg az egyéni versenyek függvényében az aranyéremre is igen esélyesek voltak! Az idei szezonban két csapatversenyt is megnyerő „vikingek” csupán a 4. helyen végeztek, közel 40 ponttal (!) lemaradva a szlovének mögött, akik első ízben örülhettek történetük során sírepülő csapat éremnek! A norvégok közül messze kilógott az a Björn Einar Romören, aki csapata leggyengébb láncszeme volt, lényegében rajta ment el a bronz, de a szombaton majdnem világcsúcsot ugró Fannemel, valamint az összetettet vezető Bardal sem tudott felnőni legújabb csillagukhoz, Rune Veltához, aki mindkét körben a legjobb norvég teljesítményt hozta, ráadásul új egyéni rekordot is döntött!
Egy héttel ezelőtt szinte senki sem tudta ki az a Rune Velta! Volt korábban egy meglehetősen átlagos egyéni rekordja, 206 méter és sohasem állt még dobogón a Világkupában! Most viszont hazájában lett ezüstérmes a sírepülő világbajnokságon és övé az 5. leghosszabb ugrás (243 m) a világon! Az egyéni versenyen pályafutása legnagyobb sikerét ünneplő Rune Velta eddig nem sűrűn hallatott magáról, első alkalommal talán akkor, amikor az új Holmenkollen sáncavatóján az első sáncrekordot állította föl 141 m-es ugrásával. Tavaly nyáron a GP-n már lehetett „ízlelgetni” a nevét, hiszen Hinterzartenben bronzérmes csapat tagja lett, míg Einsiedelnben már egyedül állt a dobogó 3. fokán! A Vk-ban eddigi legjobb helyezését – talán nem véletlen - Kulm repülősáncán érte el, ahol top10-en belül végzett, 8. lett. A Team Touron már első győzelmét aratta, igaz negyedmagával (Sklett, Fannemel, Bardal), ugyanis Willingenben újból sikerült legyőzniük az osztrákokat!
Veltának a sírepülő VB előtti napokban látványosan javult a teljesítménye, csütörtökön 3-szor is megjavította korábbi 206 m-es rekordját, a tréningeken 208 és 210 m-t ért el, majd a selejtezőn 221,5 m-ig repült, melyen második lett! Pénteken a törölt egyéni versenyen az addigi legnagyobb ugrást érte el, 234 m-ig repült, végül Freund mögött szintén a második helyen állt. Szombaton 217,5, valamint 234,5 m-es ugrásaival az ezüstérmes helyen végzett, nem sokon múlt a még fényesebb érem, csupán 3 ponttal maradt le Kranjec mögött. Vasárnap ő volt a norvég csapat legjobbja, nem rajta múlt, hogy csapata jobb helyezést érjen el, 229 és 243 m-es ugrásokat ért el, utóbbi csak 3,5 méterrel volt kevesebb az aktuális világrekordnál, melyet honfitársa, a nemrég visszavonult Johan Remen Evensen tart tavaly óta!
Csak 4 ember ugrott nála hosszabbat, a már előbb említett Evensen (246,5 m), Fannemel (244,5 m), Kranjec (244 m) és Schlierenzauer (243,5 m). Elképesztő javulás a 243 m-es ugrása ahhoz képest, hogy a szezon előtt még csak 198 m.-es egyéni rekordnál tartott!
„Minden bizonnyal új csillag született hétvégén Rune Velta személyében! Most ez a mi feladatunk, hogy sok-sok éven át az is maradjon!” – mondta a Norvég Síszövetség sport igazgatója, az egykori norvég síugró, Clas Brede Braathen.
Nem mehetünk el szó nélkül a másik nagy felfedezett, Anders Fannemel teljesítménye mellett sem, hiszen az egyéni versenyen hatalmas ugrást hajtott végre, 244,5 m-ig repült, mellyel megadta a verseny alaphangulatát extázisba hozva ezzel a norvég szurkolókat! Sajnos kellő rutin hiányában nem tudott többet kihozni magából, mint hogy a 13. helynél előrébb végezzen! Nem kevesebb, mint 65 m-rel (!) ugrott kisebbet a fináléban első ugrásához képest (179,5 m)! Az egész vikersundi VB legnagyobb ugrását a legideálisabb időjárási körülmények közt érhette el, hiszen 1,53 m/s-os szembeszélben szerezte, viszont a fináléban alaposan kibabrált vele az idő, ugyanis akkor már a hátszél (-0,56 m/s) dominált, melyből nem tudott akkora előnyt kovácsolni, mint néhány vetélytársa! Ennek ellenére a csapatversenyen sem csalódtunk benne, a második legjobb teljesítményt produkálta Velta mögött, így hozta a tőle elvárhatót!
Fannemel egyébként Veltával ellentétben már többször nyert versenyt. Igaz, nem a Vk-ban, hanem a Kontinentális Kupában (télen 1x, nyáron 3x), valamint a FIS Kupában is egyszer. A tavalyi otepää-i junior VB-n bronzérmes volt csapatban, valamint Veltához hasonlóan ő is bronzérmes lett a GP-n, Almatyban csípte meg a 3. helyet Tepes és Sinkovec mögött. Az osztrákokat legyőző norvég csapat tagja volt szintén Willingenben, most pedig a vikersundi repülő VB egyik üde színfoltja lett! Ha fejlődésük töretlen marad még nagyon sok dicsőséget szerezhetnek hazájuknak a közeljövőben!
A csapatverseny legjobbjai egyértelműen az osztrákok voltak, akik sikeresen védték meg 2010-es planicai VB címüket! Abban a csapatban Kofler helyett Loitzl szerepelt, de ebben az összetételben is nyertek már sírepülő aranyat, hiszen 2008-ban Oberstdorfban is ők voltak a legjobbak, zsinórban harmadjára hódították el a legfényesebb érmet a repülő VB-ken! A csapat motorja most nem az egyéni versenyt szó szerint elbukó, viszont bronzérmet szerző Martin Koch volt, hanem Thomas Morgenstern, aki egyenletes, nagy ugrásokkal (224,5 és 225,5 m) vezette a győzelem kapuja felé társait. Koch így utólag talán kevésbé bánja már, hogy kicsúszott kezei közül a várva várt egyéni arany, hogy csapatban ezt pótolni tudta! A sírepülő VB éremtáblázatán Koch feljött a negyedik helyre 4 éremmel (2 csapat arany, 1-1 egyéni ezüst és bronz mellett), őt csak a már visszavonult Roar Ljökelsöy, valamint két honfitársa, Morgenstern és Schlierenzauer előzi meg. A norvég ex ugró 2004-ben és ’06-ban duplázott egyéniben és csapatban egyaránt, a legtöbb VB érem viszont a már tavaly visszavonult Janne Ahonen nevéhez fűződik, aki 7-szer végzett dobogós helyen, legnagyobb bánatára egyszer sem annak legmagasabb fokán (3 csapat ezüst, 2-2 egyéni ezüst és bronz).
Az osztrák csapat tehát idén is sziporkázik, ha nem is úgy, mint tavaly, amikor egyedülálló módon minden megszerezhető aranyérmet besöpörtek, viszont egy kisebb megingást (Team Tour első két versenyén) leszámítva visszatértek a helyes útra! Az idei szezonban övék a Négysánc arany, a Team Tour elsőség, valamint a sírepülő csapat arany is, nem beszélve a számtalan Vk győzelemről (12), melynek köszönhetően két ugrójuk is (Schlierenzauer, Kofler) eséllyel pályázhat a még hátralévő 5 versenyen az összetett aranyért!
A vikersundi repülő hétvége számos egyéni- és nemzeti rekordot is hozott, összesen 23-an javították meg egyéni legjobbjukat és 8 nemzet legnagyobb ugrása íródott át az elmúlt hétvégén! Többek között megdőlt a szlovén (Kranjec – 244 m), a japán (Ito – 240 m), a lengyel (Zyla – 232,5 m), az orosz (Kornilov – 232 m), a német (Freitag – 230 m), a francia (Descombes Sevoie – 225 m), az észt (Nurmsalu – 204 m) és a kanadai (Boyd-Clowes – 194 m) rekord is! Szép termés! A nagy ugrásokat tekintve most „termékenyebbek” voltak a versenyzők a tavalyi versenyhez képest! Az előbb felsorolt rekorderek közül csak az egyéni győztes Robert Kranjec volt az, aki korábbi saját rekordját (232 m) döntötte meg, melyet Vikersundban ért el tavaly! A többi nemzetnél több nevesebb ugró is bánkódhat, hogy elorozták előlük egy hazájuk fia a nemzeti csúcs büszke birtokosának címét! Így járt a japán Kasai (224 m.), az orosz Vassiliev (228 m), a lengyel Malysz (230,5 m), a német Neumayer (227,5 m), a francia Chedal (215,5 m), az észt Salumae (195 m) és a kanadai Read (191,5 m). Közülük is az észt rekord dőlt meg a legrégebb óta, hiszen Jens Salumae 8 éven keresztül tartotta a nemzeti rekordot, még 2004 feb.-jában Planicán érte el 195 m.-es ugrását, most honfitársa, Kaarel Nurmsalu, aki egykori szintén északi összetettesként kezdte pályafutását első észt ugróként repülte át a 200 m-es határvonalat! A legnagyobb nemzeti rekord javítást méterben Daiki Ito érte el, aki Kasai 2010-es planicai 224 m-es rekordját überelte most 16 méterrel! Egyénileg a legnagyobb forma javulás Anders Fannemelnél volt tapasztalható, aki nem kevesebb, mint 54,5 m-t javított korábbi legjobbján (190 m – Vikersund ’11), őt honfitársa, Rune Velta követi 40 m-rel (203 m – Oberstdorf ’12)!
Hogy egy kicsit a sírepülő VB történetéről, valamint statisztikai adatokról, rekordokról is szó essen: 1972-ben rendeztek első ízben sírepülő világbajnokságot, méghozzá Planicán, ahol az a svájci származású Walter Steiner nyert, aki egy hónappal korábban mindössze 1 tized ponttal maradt alul a sapporói olimpián a lengyel Fortunával szemben! A második a keletnémet Heinz Wossipiwo, míg a bronzérmes a csehek nemrég elhunyt kíválósága, Jiri Raska volt. Ezt követően még 21 alkalommal bonyolították le a világ legnagyobb ugrásainak világbajnokságát, melyet két évente, minden páros évben rendeznek meg! Az egyéni címeket tekintve hárman vannak, akik 2-2 VB arannyal büszkélkedhetnek, az egyikük épp az első kiírást megnyerő Walter Steiner, aki második aranyát itt Vikersundban szerezte. Sven Hannawald (2000, ’02) és Roar Ljökelsöy (2004, ’06) pedig úgy nyert másodjára, hogy azzal sikeresen védték meg korábbi címüket! A sírepülő VB-k történetének első csapatversenyére Planicán került sor 2004-ben, onnantól kezdve pedig szerves részei a világbajnokságoknak. Az összesített (egyéni+csapat) aranyakat illetően Roar Ljökelsöy és Gregor Schlierenzauer szerezte a legtöbb aranyérmet, 4-szer állhattak föl a dobogó legmagasabb fokára! Az osztrák klasszis ráadásul első és eddigi egyetlen egyéni sírepülő aranya pl. úgy született meg 2008-ban Oberstdorfban, hogy előtte egyszer sem ugrott le repülősáncról (leszámítva a VB verseny előtti tréning- és próbaugrásokat, melyek alapján nem számított esélyesnek)!
Idén kereken 40 éve annak, hogy az első sírepülő VB-t megrendezték Planicán! Ezen hosszú idő alatt 27 versenyző örülhetett aranyéremnek egyéniben és csapatban egyaránt, összesen pedig 68-an VB éremnek! Most nem kevesebb, mint 9-en szerezték életük első sírepülő medálját, Rune Velta egyéniben, míg a komplett német (Freitag, Freund, Wank, Mechler) és szlovén (Kranjec, Damjan, Tepes, Sinkovec) csapat. Közülük Robert Kranjec és a most csapatban aranyat szerzett Martin Koch az, akik legeredményesebbek voltak, egy-egy arany és bronz éremmel!
A legnagyobb előnnyel nyert sírepülő világbajnok a finn Jari Puikkonen volt, aki 1981-ben Oberstdorfban úgy nyert aranyat az osztrák Armin Kogler előtt, hogy magabiztos, 60,5 pontos fórt mért rá (1201 pontja a mai napig legmagasabb sírepülő VB pontszám!), míg a legvékonyabb siker a keletnémet Hans-Georg Aschenbaché, aki mindössze fél ponttal bizonyult jobbnak a ’73-as oberstdorfi VB-n a később 2-szeres sírepülő világbajnokká avanzsált svájci Walter Steinernél!
Mint az az előbbi cikkemből is kiderült ketten büszkélkedhetnek a legtöbb világrekord beállítással! Ők mindketten finnek, a két Matti! Míg Nykänen 1984 és ’85 között (182; 185 m Oberstdorfban, 187 és 191 m Planicán), addig Hautamäki 2003 és ’05 között (227,5; 228,5; 231,5; és 235,5 m. mind Planicán) érte el legnagyobb ugrásait a világon!
A legfiatalabb sírepülő verseny győztes a mai napig a tavaly visszavonult Primoz Peterka, aki 1997-ben a Kulmon 17 év 11 hónaposan lett a legjobb Andreas Goldberger és Takanobu Okabe előtt. A legfiatalabb sírepülő világbajnok viszont Gregor Schlierenzauer, ő 2008-as oberstdorfi versenyén 18 év 1 hónaposan nyert csapattársa, Martin Koch és Janne Ahonen előtt. A legidősebb sírepülő verseny győztes és egyben sírepülő világbajnok egyaránt a mostani aranyérmes, Robert Kranjec, aki ezt pályafutása legnagyobb sikereként 30 év 7 hónaposan érte el!
A csapat verseny továbbra is telt ház előtt zajlott 10 nemzet részvételével, talán csak az olaszok és a franciák hiánya volt meglepő, hiszen míg előbbi nemzetnél két jó sírepülőjük (Morassi, Colloredo) is versenyzett egyéniben, addig utóbbinál Chedal mellett Descombes Sevoie is igazi sírepülővé nőtte ki magát, pénteken új nemzeti rekordot is fölállított 225 m-ével!
Az első sorozat enyhe hátszélben kezdődött, melyben rögtön magukhoz ragadták a vezetést a címvédő osztrákok Morgenstern révén, aki nem csak sorozatát nyerte, hanem csapattársai közül is kimagaslott az első körben. 224,5 m-es ugrással nyitott és már rögtön az elején közel 35 pontos előnyre tettek szert a nagy esélyes házigazdákkal szemben, mivel Romören csak 196 m.-re volt képes, ez nagyban meghatározta a norvég csapat szereplését a továbbiakban!
Az osztrákok mögött a németek és a japánok voltak még igazán partiban, Wank 211, míg Watase 212 métere adott erre okot. Nagy meglepetésre a norvégok mellett a szlovének is behúzott kézifékkel indultak, Damjan 202 m.-es távolsága csak a 7. helyre volt elegendő. A finnektől Happonen kezdte a sort és 208 m-ével a 4. helyre jöttek be, csupán pár pontra voltak a dobogós helyezéstől, a csehek pedig Janda hasonló távolsága révén 4 tizedre a finnektől. Az oroszoknál legjobb ugrójuk, Kornilov kezdte a versenyt és 207 m-ével a 6. helyen fordultak a következő körre és csak 6 pontra voltak a dobogós japánoktól. A lengyelektől Kot kezdett egy rém gyenge ugrással (174 m), mellyel megpecsételték sorsukat!
A második sorozatra erőre kapott a német csapat olyannyira, hogy mindössze 7 tized pontnyi fórral át tudták venni a vezetést az osztrákoktól! Freitag egy igen erőteljes ugrást tudott bemutatni, 223,5 m-es távolságával 9 métert javított egyéni legjobbján és bár Kofler sem volt gyenge (212,5 m), jelentősen faragni tudott tetemesnek tűnő hátrányukon! Meglepetésre a finnek jöttek be a 3. helyre, mivel Muotka csapata legjobbjaként 220,5 m-ig repült, 14 pontos előnyük volt ekkor az őket üldöző szlovénokkal és norvégokkal szemben. Mivel a csehek, japánok és oroszok egy-egy ugrója egyaránt betlizett (még a K-ponttól is igen messze voltak), így 3-3 pozíciót léptek előre Fannemel (206,5 m) és Tepes (202 m) ugrásainak köszönhetően. A lengyelektől Zyla is kitett magáért, 223,5 m-ével sikerült javítaniuk, de így is 44 pontra voltak a bronzérmes helytől. Az oroszok időközben végleg elszálltak, mivel Ipatovot kizárták nem megfelelő öltözet miatt!
A 3. sorozatra ismét bekezdtek az osztrákok és komolynak tűnő 22 pontos előnyt szedtek össze a németekkel szemben, akiktől Mechler csak 199,5 m-en landolt, míg Schlierenzauer hozta a kötelezőt, 217 m-en fogott talajt. A norvégok ismét nagyot léptek előre, az első kör végén még csak a 8. helyen kullogtak, most viszont az újdonsült sírepülő VB ezüstérmes Velta 4 méterrel szárnyalta túl a zsűritávolságot, 229 m-ével pedig több mint 17 pontot faragott le velük szemben, de még így is 25 pont volt köztük. A második helyen álló németektől ekkor már csak 3 pontra voltak. A szlovénektől Sinkovec volt a leggyengébb az első körben, 199,5 m-es ugrása közel 40 ponttal taszította el őket a dobogótól! A csehek viszont javítani tudtak Koudelka révén, ő egyben saját egyéni csúcsát is meg döntötte 224,5 m-ével. A finnek egy helyet visszább csúsztak (a 4.-re), Hautamäki 207,5 m-es ugrása által leszakadni látszottak a norvégoktól (15 ponttal), viszont az 5. helyen álló szlovének szemben növelték előnyüket, 26 pontra voltak tőlük!
A szünet előtti utolsó sorozatra került sor, ahol az osztrákok tovább növelték amúgy sem kicsi előnyüket a németekkel szemben. Koch volt a befejező ugrójuk és egy 217,5 m-es ugrással tette biztossá vezető pozíciójukat. Freund 212 m-ig repült, ami most ebben a helyzetben kevésnek bizonyult. A 3. helyen csere történt, a szlovének utolsó embere, az előző nap egyéni aranyat szerző Kranjec 235,5 m-es ugrásával az első kör második legnagyobb távolságát érte el és mivel Bardal csúnyán elrontotta ugrását (194,5 m) nem csak hogy ledolgozták 40 pontos hátrányukat, de még plusz 10 ponttal meg is léptek tőlük!
A japánoknál Ito is jó munkát végzett, a dobogós hely viszonylatában 70 pontos hátrányukat 30-ra redukálta le, mindehhez az első kör legnagyobb távolsága (240 m) és az ezzel járó magas pontszámok is kellettek. Egyben a 240 m azt is jelentette, hogy Kasai 224 m-es eddigi nemzeti rekordja a múlt ködébe veszett! A finnek, csehek és a lengyelek nem igen tudtak lépést tartani a mezőnnyel, így őket már csak a tisztes helytállás éltethette a fináléra. Az első kör után az orosz és kazah csapat búcsúzott a további küzdelmektől!
A folytatásban az osztrákok ott folytatták, ahol az első körben abbahagyták! Morgenstern bombaformában versenyzett ezen a napon, hasonló ugrást hajtott végre, mint az első körben, 225,5 m-ével csapata legjobbja volt! A németeknél Wank kezdte a második kört és hiába ugrott 214 m-ig (mely egyéni legjobbja lett) újabb kemény pontokat veszítettek az osztrákokkal szemben, már 45 pontos hátrányban voltak! A szlovének sikeresen tartották a dobogós helyet, ebben nagy érdeme volt Damjannak, aki 211 m-ig repült, de kulcsszerepet játszott Romören is újbóli betlijével (172,5 m), ami végleg eltaszította őket a bronzéremtől! A japánoknál Watase 197 m-es ugrása is elég volt, hogy feljöjjenek a 4. helyre, de a bronzéremre már nekik sem volt esélyük, 50 ponttal (!) voltak ekkor már lemaradva!
A 6. sorozatban ismét felcsillant a remény a németek előtt! Freitag hatalmasat ugrott, Koflerrel szemben (210,5 m) 25 pontot dolgozott le és már ismét 20 ponton belül volt a különbség a két nemzet között!
Nem mellékes, de Freitag 230 m-es ugrása azon túl, hogy egyénileg csúcsot javított új német rekord is lett egyben, Neumayer 2005 óta érvényben lévő 227,5 m-es csúcsát tette a múlttal egyenlővé! Freitag kezdetben nem igazán érezte a repülő sáncokat, de itt Vikersundban megtáltosodott, csapata vezéregyénisége volt és meglepő tény, de ha ez egyéni lett volna, akkor magabiztosan nyeri a versenyt a norvégok legújabb csillaga, Velta előtt! A szlovénektől Tepes javított első ugrásához képest (217,5 m), mellyel megerősítették dobogós helyüket olyannyira, hogy az őket követő finnektől 75, míg a norvégoktól már 82 pontra voltak!
Még ebben a sorozatban egy újabb nemzeti rekorddöntésnek lehettünk szemtanúi, méghozzá a lengyelekének! Malysz tavaly szerezte 230,5 m-es új rekordját, de honfitársai közül senki sem tudta őt letaszítani a trónról 2001 óta! Akkor Harrachovban 4,5 m-rel javította meg Robert Mateja 201,5 m-es új rekordját, aminek nem sokáig örülhetett, mert Malysz még ezen a versenyen 206 m-re írta át a lengyel rekordot! 2001 óta 6-szor döntötte meg egyéni legjobbját, most pedig hogy visszavonult nem lesz több esélye rá, de legalább az új nemzeti csúcsa a „családban” marad, hiszen egykori versenytársa, Zyla (aki a magánéletben a sógora) 232,5 m-re javította az új lengyel rekordot! Ebben a körben még Muotka 219 m-es ugrása érdemel említést, de ez helyzetükön már nem osztott, nem szorzott!
A 7. sorozatban az osztrákoknál még az is belefért, hogy Schlierenzauer rontson, csak 190,5 m-ig repült, de még ezzel a rontott ugrással is hozott 2 pontot csapatának a németekkel szemben annak ellenére, hogy Mechler majdnem 20 méterrel ugrott messzebbre (208 m) nála, a kompenzációs pontok most az osztrákoknak kedvezett! A szlovének Sinkovec jóvoltából hozták a biztonsági ugrást (208 m). A norvégok legjobbja, Velta ismét parádézott, 243 m-es ugrása már az aktuális világrekordot „súrolta”. Ez lett a nap, egyben a világ 5. legnagyobb ugrása! A norvégokon még ez a hatalmas ugrás sem segített, még mindig volt 46 pont hátrányuk a szlovénekkel szemben a bronzéremért vívott harcban! A csehektől Koudelka tovább javította saját rekordját, 226,5 m-re tornászta föl egyéni legjobbját!
Az utolsó sorozatban az élen már nem változott a sorrend, maradt az első kör végén kialakult állás! Az osztrákoktól Koch odacsavart még egy 218-ast, Freund pedig 213,5 m-en tette le magát, mellyel így az osztrákok megvédték 2010-ben szerzett VB címüket, sorrendben pedig harmadszor sem találtak legyőzőre a sírepülő VB-ken! A németek nagyszerű eredményt értek el, sírepülő VB-n utoljára 2006-ban voltak dobogósok, mostani ezüstérmükkel tovább fényesítették akkori érmüket (bronz)! A szlovének egyéni aranyuk után egy csapat bronzot is hazavisznek Vikersundból, bár Kranjec igen csak rá hozta a frászt társaira, amikor lécei már messze a K-pont előtt súrolták a talajt, de aztán kapott egy kis szelet a végére, amivel meg tudott síklani az utolsó 20 méteren, végül 205 m-en landolt! Bardal ugrása (211 m) arra volt csak elég, hogy a 4. helyet tartani tudják, 40 ponttal csúsztak le a bronzról, viszont 70-nel végeztek a japánok előtt! Ito 215,5 m-es ugrása a 7. helyről hozta föl őket az 5.-re, ebben még Hlava (164,5 m) és Koivuranta (168,5 m) is segítette!
Martin Koch:„A tegnapi versenyt magam mögött hagyva azt mondom, hogy a bronzérem egy nagyon jó eredmény! Csapattársaimnak köszönhetően most van egy másik ok az örömre! Tudtam, hogy ők mind jól ugranak, így igazán tudtam élvezni ezt a napot, hasonlóképp jó ugrásokat tudtam nyújtani, mint tegnap. Ma az érmemnek megfelelő színe volt, mely természetesen nagyon tetszik! Jó munkát végeztünk ma!”
Thomas Morgenstern:„Mindig különleges, mint ahogy most is a csapattal világbajnokságokon versenyezni! Számomra ez a mai nap különleges volt, mert igazán keményen megdolgoztam ezért a sikerért! Azt hiszem a vikersundi hétvégével elégedett lehetek, köszönöm csapattársaimnak ezt a csodálatos napot! Nagyszerű, hogy ilyen sikeres a csapat, ez az eredmény mindenkit közelebb hozott egymáshoz!”
Andreas Kofler: „Nagyon elégedett vagyok az ugrásaimmal és először tekintek nagy önbizalommal a következő sírepülő esemény elé, ami nem volt mindig így! Ez egy őrült nagy sánc és még az időjárás is jó volt ma!”
Gregor Schlierenzauer:„Személy szerint nem ez volt a legélvezetesebb hétvégém, de hála a társaknak győzelmünk igazi happy end volt! Minden esetre nagy elégtétel számomra ez az arany, mivel ma sem voltak egyszerűek a körülmények! Mindig nagyszerű nyerni és világbajnoknak lenni különösen jó érzés! A turné győzelem után eddig Vikersundra összpontosítottam, mivel ez a fejezet ma pozitív véget ért most már a Világkupára koncentrálok! Ott még minden nyitott, most ismét kis sáncokra megyünk és a kártyákat újra lesznek keverve!”
A képen (balról jobbra):Mechler, Freitag, Freund és Wank
Severin Freund:„Azt gondolom, hogy ez az érem nagyon sokat jelent a síugrás érdeklődésének fenntartására Németországban, mert az elmúlt években nem igazán volt sírepülő nemzetünk! Ez nagyszerű eredmény itt Vikersundban, hogy a világ legnagyobb sáncán ezüstérmet tudtunk szerezni! Remélem, hogy a német közönség elégedett most velünk!”
Rune Velta: „Ami engem illet egy nagyszerű hétvégén vagyok túl, fölülmúltam minden eddigi várakozást!”
Robert Kranjec: „Ez olyan, mint a filmben! Alig tudtam itt aludni, összesen talán két éjszakát! A próbakörben 233 métert mutattam be, az első körben 235 métert és ezzel harmadikok lettünk! Ez igazán nagyszerű! Ez az érem nagyon fontos volt Szlovéniának és Planica sincs már olyan messze!”
Jurij Tepes:„Bebizonyítottam, hogy ilyen helyzetben is képes vagyok jól teljesíteni, úgy érzem jó úton járok! Az első ugrásom miatt egy kicsit dühös vagyok magamra, jó repülés volt, de nem annyira nagyszerű, mint vártam! A második ugrás igazán jó volt! Norvégia fontos helynek tűnik számunkra (a szlovének a tavalyi oslói VB-ről is bronzéremmel tértek haza)!”
A képen (balról jobbra):Damjan, Sinkovec, Kranjec és Tepes
.jpg)
A ti véleményeitek