Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A Team Tour fináléján nem várt szlovén siker született, hiszen fennállásuk óta első alkalommal nyertek csapatversenyt, ráadásul a két fő rivális, az osztrák és a norvég csapat előtt végeztek az élen! A versenyen nagyot bukó Peter Prevc a második körben nem tudta folytatni a versenyzést, így az addig vezető szlovének a zsűri korrekt döntésének köszönhette, hogy az irreális körülmények közt zajló versenyt félbeszakította és ezzel pedig történelmi sikert arathattak! Az osztrákok az utolsó pillanatban bukták el a versenyt, de a turnégyőzelmet végül megszerezték a norvégok elől, így zsinórban 3. alkalommal hódították el a csapatturné trófeát! A szlovének váratlan sikerüknek köszönhetően a Team Tour dobogójára is felkapaszkodtak, s lettek megérdemelten bronzérmesek!
A szlovén síugrás legnagyobb sikerét érte el vasárnap csapat szinten, hiszen korábban még sosem szereztek aranyérmet a Világkupa kiírása alatt! 1992 jan. 12-e mérföldkő volt a síugrás történetében, ugyanis akkor rendeztek először csapatversenyt a Vk keretén belül, akkor Predazzóban a szlovén csapat 7. hellyel mutatkozott be, melyért 14 pontot kapott! A pontozási rendszer kétszer változott az idők során, 1992-ben 60 pont ütötte a győztes csapat „markát”, majd ’94-től 200, 2001-től pedig 400 pont!
Első komolyabb sikerükre nem kellett sokáig várniuk a szlovéneknek, egy évvel később, 1993 márc.-ában hazai közönség előtt, Planicán szerezték első érmüket az Urban Franc, Matjaz Zupan, Samo Gostisa és Robert Meglic összetételű csapattal, akik bronzérmes lettek! Ezután egészen 2001 feb.-jáig még véletlenül sem jártak a dobogó közelében, hosszú évekig a 6. helynél nem tudtak előrébb végezni! 2002 márc.-ában Lahtiban szerezték második érmüket, akkor Primoz Peterka, Igor Medved, Robert Kranjec és Peter Zonta nyakába akasztottak ezüstérmet! Ezután újabb 3 év telt el szürkeségben, majd 2005-ben újabb ezüst hullott az ölükbe, Peterka és Kranjec maradt a csapatban, Medved és Zonta helyett viszont Rok Benkovic és Jernej Damjan volt a másik két „sikerkovács”! A szlovének többször is voltak mélyponton az idők során, 2006-ban és ’07-ben volt olyan, amikor Peterkáék még pontszerző helyen sem tudtak végezni, ha pedig igen, akkor sem tudtak a 8. helynél előrébb jutni! 2011-ig sem tudtak igazán jó eredményeket elérni, hiszen az 5.-6. hely volt átlagban az a pozíció, amit meg tudtak szerezni. Az elmúlt szezon fináléján (Planica) aztán megszerezték 3., majd az idei szezon második csapatversenyén (Harrachov) a 4. érmüket is, mind kétszer bronzérmes helyen végeztek. Ezekben a csapatokban már feltűnt a mostani aranyérem két kulcsfigurája, Peter Prevc és Jurij Tepes is! Az azért kézenfekvő, hogy a szlovének leginkább repülő versenyeken tudnak dominálni, az osztrákok és norvégok mellett ők is igazi repülő nemzetté avanzsáltak az utóbbi időben, főleg Kranjecnek volt ez köszönhető, aki mamut sáncokon érzi magát igazán otthonosan, eddigi 3 győzelméből kettőt ott szerzett! A feltörekvő ifjú generáció (Prevc, Tepes, Sinkovec) is egyre inkább veszi ki a maga részét a sikerből, nélkülük egyedül Kranjec kevés lenne (lásd a svájciak helyzetét) egy nagy eredmény elérésében!
A szlovének felnőtt „A” kategóriás csapata tehát még sohasem nyert versenyt, de rész sikereket arattak már! Ilyen volt például a 2002-es salt lake city-i téli olimpia, ahol fennállásuk legnagyobb diadalát aratták, bronzérmet szereztek, a sikercsapat összetétele pedig nem volt más, mint Peterka, Kranjec, Zonta és Fras! Ez az egyetlen érmük olimpiáról, azonban a ’88-as Calgaryban zajló ötkarikás játékokon akkor még jugoszláv színekben szereztek ezüstérmet Ulaga, Debelak, Zupan és Tepes (a most Vk versenyt nyert Jurij édesapja) jóvoltából! A másik nagy világeseményen, a világbajnokságon is letették már a névjegyüket, 2-szer is felállhattak a dobogó harmadik fokára! Először 2005-ben Peterka, Benkovic, Damjan és Bogataj szerzett világbajnoki érmet, másodjára, s egyben utoljára pedig legutóbb Oslóban, ahol a most csapatversenyt ugrók közül hárman is (Kranjec, Prevc, Tepes, Damjan) nagy dicsőséget szereztek hazájuknak!
Szlovén csapat egyébként nyert már versenyt korábban is, de nem felnőtt szinten! A 2005-ös seefeldi Universiadén nyertek egyszer, valamint 3x bizonyultak jobbnak az 1997-es, 2005-ös és ’07-es junior Vb-n is vetélytársaiknál! A mostani aranycsapatból Jurij Tepes az, aki a két legutóbbi ifi VB-n is megérezhette már a győzelem ízét, természetesen csapatban!
Hogy a turnégyőztes osztrák csapatról is essen néhány szó mindenképp elmondható róluk, hogy megérdemelten szerezték sorrendben harmadik aranyukat a Team Touron! Az idei sorozat eléggé nyögvenyelősen kezdődött számukra, hiszen az első, willingeni állomáson a norvégok mind egyéni, mind csapatszinten jobbnak találtattak náluk és közel 50 pontos hátrány birtokában utazhattak Klingenthalba, ahol még az időjárás is ellenük dolgozott, a versenyt törölték, így az osztrákoknak Oberstdorf repülősáncán kellett bizonyítaniuk! Itt pedig fordult a kocka, feltámadt poraiból az addig meglepően visszafogott teljesítményt nyújtó osztrák csapat elsősorban Martin Kochnak köszönhetően, aki először az egyénit nyerte (Schlierenzauer 7. helyével a másik legjobb osztrák volt), majd most az egykörössé vált csapatverseny legponterősebb ugrását mutatta be, melyet szintén nyert volna ha ez egyéni verseny! Az osztrák csapatnak még az is belefért, hogy Schlierenzauer révén ekkorát rontsanak, alighanem ebbéli botlását sosem bocsátotta volna meg magának, ha ezen múlik a csapatturné győzelem! Szerencséjükre az addig szerzett pontelőny elegendőnek bizonyult és ha összeségében 26 ponttal is, de mindent összevetve jobbak lettek a norvégoknál, akik nagy lehetőséget engedtek ki a kezükből az egyéni versenyen, valójában ott dőlt el minden!
Visszatérve a csapatversenyre: szóval, ha ez egyéni verseny, akkor Koch nyeri, de az sem mellékes, hogy kik követték volna őt a képzeletbeli dobogón! Ha a pontszámokat vesszük figyelembe és ugye mi mást, akkor Jurij Tepes és Anders Fannemel első érmeit szerezte volna a Vk-ban pályafutásuk során, előbbi ezüst-, míg utóbbi bronzérmes helyen végzett volna! Muotka volt a finn csapat motorja olyan nevek mellett, mint Happonen és Hautamäki, de az idei szezon legjobb finn teljesítményét nyújtó Koivurantánál is jobb volt, összeségében pedig a 10. legjobb eredményt érte el a versenyen, ami esetében is egyéni javítás lett volna! Érdekes, hogy a győztes szlovén csapatban annak ellenére, hogy Jure Sinkovec szerezte a legkisebb távolságot (189,5 m), mégis Tepes mögött ő volt az, akinek a legnagyobb érdeme volt a sikerben, hiszen tízzel alacsonyabb beülőből (14!!) is csak 16 ponttal szerzett kevesebbet csapattársánál! Alapvetően csapatuk összes tagja egyformán vette ki részét a sikerből, hiszen ha nem így lenne, akkor most nem beszélhetnénk erről a történelmi jelentőségű győzelemről, így minden elismerés megilleti őket!
A verseny nem a legideálisabb körülmények közt kezdődött, hiszen a szél mellett még hó és ónos eső is nehezítette a versenyzők dolgát, a verseny előtti próbaugrásokat félbe is szakították emiatt! A nyomvonal tisztántartása volt a legfontosabb feladat a szervezők számára, ezért folyamatosan készenlétben álltak a sáncon a nekifutó melletti szűk területen kezükben speciális fúvó készülékkel, mellyel az időközben felgyülemlett havat próbálták a nyomvonalból kitisztítani, ami ugye a nagy távolságok elérésében játszik fontos szerepet! A verseny kezdetére az ónos esőt havazás váltotta föl, ami ebben az esetben a havat nem a nagy klasszikus értelemben vett hópelyhek jelentették, hanem nehéz, vizes hó formájában érkezett „Szent Pétertől”, ami még rosszabb volt! A zsűri először fél órát határozott meg a verseny eltolását illetően, aztán pár perc elteltével mégis úgy döntöttek, hogy elkezdik. Az első sorozat ugrásai aztán nem igazán támasztották alá a zsűri döntésének helyességét!
11 csapat részvételével indult el a verseny a 24-es beülőből és az első sorozatban a finnek hozták is szokás szerinti betlijüket most éppen Happonen jóvoltából (119 m), mellyel elszállt minden reményük egy jó helyezés elérésére, jelen állás szerint a második körbe jutás hatalmas kihívásnak tűnt részükről! A franciák első ugrója, Chedal volt, aki az idei Vk szezonban egy árva pontot nem tudott összekaparni, most itt 190,5 m-ével a jelenlegi körülmények között nagyon szép ugrást hajtott végre. Majd lejöttek az oroszok, csehek és lengyelek egy-egy ugrója, de még a K-pontot sem tudták elérni, így továbbra is nagy meglepetésre a franciák vezették a versenyt, amit időközben meg-meg kellett szakítani, hogy a nyomvonalat tisztítani tudják az elugrási sebesség növelése érdekében! Aztán a japánoktól jött Kasai és az első 200 méter fölötti ugrást mutatta be (204,5 m), melyet a korábban lejött ugrókkal ellentétben ő enyhe szembeszélben ért el. Ezután Tepes következett, aki 1 m/s-os szembeszélben bőven zsűritávolság fölött ért földet (218 m), mellyel alaposan feladta a leckét a „nagyoknak”!
Természetesen a zsűri egyből intézkedett is, egy méterrel lejjebb hozták a beülőt, nevezetesen a 22-esbe. A szél közben össze-vissza fújt, a sáncasztalnál oldal hátszél, utána szembeszél, majd oldal szembeszél fújt, aztán a pukli fölött ismét hátszeles értékek jöttek ki. Wank végül elindulhatott, aki K-ponton túl, 194,5 m-nél fogott talajt, utolsó 20-30 méterén szépen „vitorlázott”, kb. egy méterrel lebegett a föld felett! A norvégoktól ezután az a Fannemel jött le a sáncról, aki utóbbi időben egyre jobb eredményekkel hívja föl magára a figyelmet, most is kijött neki a lépés, 216 m-ig repült, de pár ponttal így is elmaradtak a szlovének mögött! A zsűri újból „megrettent”, már a 20-asból jött le Morgenstern, ugrásának hosszán ez meg is látszott, 203,5 m-en ért földet, de természetesen ez kompenzálva lett plusz pontokkal, így az osztrákok a 3. helyre jöttek be a norvégok mögé, ekkor még igen szoros volt az élmezőny!
A második sorozatban a franciáktól Mabboux csak 140 m-ig repült, mely ez nagyon visszavetette őket. Muotka 209 m-ével javított valamit a finnek helyzetén, természetesen nem lehetett más céljuk már, mint a szégyenteljes kiesés elkerülése! A szél folyamatosan erősödött, a zsűri pedig attól félt, nehogy túl nagy ugrások legyenek a szembeszélben, ami egyre inkább növelte a sérülés kockázatát! Ugyan a 24-es beülőből kezdődött a verseny, de már a 18-asnál tartottunk Muotka ugrása után! A zsűri félelme talán nem volt alaptalan, miután az utóbbi időkben gyengélkedő Hajek 209 m-ig, majd a lengyelek második számú versenyzője még ennél is tovább repült! Zyla egy erős szembeszél értékre (1,47 m/s) ugrott 217 métert, melyet nem tudott megfogni, mindkét keze érintette a talajt, majd utána még el is esett!
Zyla túlságosan is ráfeküdt a szembeszélre, megijedt a nagy ugrástól, hirtelen akart kiállni belőle és elképzelhetően ezért esett le olyan magasból, amit már nem tudott megfogni, szerencsére nem esett baja! Az erős lepontozás miatt csak az 5. helyen végeztek a második ugrásuk után a lengyelek. A zsűri páni félelmében újból hozzányúlt a beülőhöz és most már a 14-esből indulhatott neki Tochimoto! Nem egészen fél óra alatt már 5 méterrel (!) volt alacsonyabban a beülő az induláshoz képest (két beülő közti távolság egyébként fél métert jelent)! A japán versenyzővel alaposan kiszúrt a szél, valószínűleg az elugrás pillanatában kaphatott egy komoly hátszelet, ami idő előtt nyomta le őt, 88 m-es ugrása még egy normálsáncon is kevés lett volna, ezzel a japánok végleg „elszálltak” az esélyeket illetően! Sinkovec következett és az ő ugrása (189,5 m) sem volt „egetrengető”, de K-pont fölötti ugrása legalább az élmezőnyben tartotta csapatát! A németek Neumayer (163 m), míg a norvégok Velta (169 m) révén rontottak, velük is elbánt a szél! A legfőbb probléma az volt, hogy idő közben lecsökkent a szél és ugrásuk alatt azokhoz a szélértékekhez már nagyon alacsony volt a nekifutó hossz! Koch volt még hátra a sorozatból és a beülő maradt a 14-esben, menet közben jött meg számára a szembeszél, melynek segítségével meg sem állt 213 m-ig, mellyel az osztrákok át is vették a vezetést a szlovénektől több mint 20 pontos előnyt szerezve! A norvégok a 3. helyen álltak ekkor és hátrányuk az osztrákokkal szemben már 50 pont volt!
A harmadik sorozat előtt a zsűri észbe kapott és visszavitte a beülőt a 16-osba, majd miután Descombes Sevoie (165 m) és Hautamäki (140 m) is betlizett meg indult ismét a tili-toli, nem kevesebb, mint 3 métert emelt a beülő hosszán egyszerre a zsűri, egyből a 22-esbe került a palló! A Walter Hofer vezette zsűri időnként nem volt a helyzet magaslatán, mert a legkisebb szél erősödésre is páni sebességgel vitték le a beülőket, de amikor csökkent a szél ugyanott hagyták, ami az ugrók teljesítményén is alaposan meglátszott! Az ugrások között 60-70 m-es különbségek voltak, Takeuchi 206 m-es ugrása már kezdett hasonlítani egy repülő versenyre, 0,7 m/s-os ideális szembeszélben érte el ugrását! A szlovénektől az utóbbi időben igen jó formába lendült Prevc következett, aki az egyéni verseny előtt 221,5 m-ig repült, mely egyéni legjobbja is lett egyben. Mivel időközben a szél ismét felerősödött (1,55 m/s) a zsűri nem tétlenkedett tudván azt, hogy a szlovén ugró az elmúlt napok tükrében akár képes kirepülni a stadionból is, ezért újból letolták a beülőt a 18-asba!
Mint utólag kiderült jól tették, mert a szlovén ugrót lapáttal szedhették volna össze hatalmas ugrása után! Miután stabilizálódott a szél elengedték Prevcet, aki repült, repült, mint aki nem is akar leszállni, jócskán túl volt már a zsűritávolságon (213 m) és 225,5 m-en ért földet, ami az aktuális sáncrekord is volt egyben, hiszen Harri Olli 2009-ben állította föl ezt a rekordot az első ízben megrendezett Team Tour alkalmával! A talajfogás során Prevc nagyon előredőlt, elvesztette az egyensúlyát, az esést pedig már nem tudta elkerülni és nagyot zuhant a bal vállára! Az egyik léc lerepült a lábáról, a másik pedig eltört úgy, hogy az nem is oldott le róla! Szerencsére az esést jól koordinálta, kezdetben úgy tűnt semmi baja, felkelt a jégről és elhagyta a kifutó területét. Kint megvizsgálták nem tört-e el valamelyik csontja, majd fél órával később annyira rosszul lett, hogy elveszítette eszméletét, ezután rögtön hordágyra fektették, majd az immenstadti kórházba szállították, ahol elsőre kulcscsonttörést diagnosztizáltak az orvosok! A tehetséges 19 éves szlovén ugró bal vállában végül is egy ínszalag szakadt el, melyet azóta meg is műtöttek! Fémlemezeket helyeztek be a vállába, ezért a karját még nem tudja mozgatni! A mindössze 20 perces rutinműtét komplikációk nélkül zajlott! Azóta már el is hagyta a kórházat, edzőjével, Goran Janus-sal hazatértek Szlovéniába. Hogy a szezon során fog tudni –e még versenyezni azt egyelőre nem tudni, a vikersundi VB-n – ahol az esélyesek közt szerepelt – természetesen nem vehet részt, de a szezonzáró planicai versenyekről még nem mondott le!
Prevc hiánya a hétvégén sorra kerülő vikersundi repülő VB-n óriási veszteség a szlovén csapat számára, hiszen az elmúlt hetekben, de leginkább itt Oberstdorfban bizonyította kíváló repülő tehetségét, amit a versenyig ügyesen titkolt! Nagyon jó formába lendült itt egy héttel a VB előtt, a pénteki kvalifikáción egyéni legjobbját (221,5 m) érte el, most pedig a csapatversenyen is igazolta remek formáját! Ha sikerül az ugrást megfognia sáncrekordot ért volna 225,5 m-es ugrása (a sáncon Harri Olli ugrott ekkorát még három évvel ezelőtt), így természetesen ez nem minősül egyéni legjobbnak! Ebben a szezonban Prevc 6-szor végzett top10-es helyen (ebből 2x volt 4., mely eddigi legjobbja!), kereken 400 pontot szerzett a Világkupában és a 13. helyen áll összetettben! A vikersundi VB keretbe edzője Jernej Damjant nevezte a helyére, a tartalék pedig Dejan Judez lesz!
A kínos közjáték után a zsűri úgy döntött tovább folytatják a versenyt! A legfőbb probléma továbbra is az volt, hogy pillanatról pillanatra változott a szél. Volt olyan ugró, akit leengedtek, mert éppen megszűnt a piros szélfolyosó a szélmérő monitoron, de abban a pillanatban, hogy az edző keze leért elindítva ezzel ugróját a sáncról már ismét piros volt és arra ugrott rá a versenyző. Prevc bukása után a zsűri ismét levitte a beülőt, ami újból a 14-esbe került, innen indulhatott el Freitag, aki jócskán megjavítva korábbi egyéni rekordját 213 m-en landolt, melyre a legmagasabb zsűripontot is kapta (57,5) a versenyen. Hilde ezután 206 m-ig szállt, mellyel a norvégok tartották a lépést a szlovénekkel szemben. Kofler volt már csak hátra és ugrása után (208,5 m) toronymagasan, 50 pontnyi előnnyel várhatták a folytatást az osztrákok a szlovének előtt!
Az első kör utolsó sorozatában a kazahok és a franciák már a 12-es beülőből indultak, melynek meg is lett az eredménye: Zhaparov 93, míg Mayer 122 m-en tette le magát! A zsűri újabb beülő változtatásra kényszerült, egyből föltolták a 20-asba! Ezzel alighanem rekord számmal (11-szer) nyúlt a zsűri a beülőhöz egy körön belül! A finnek ezután Koivurantában bíztak, hogy ne égjenek le még jobban a kelleténél, de miután az egykori északi összetettes csak 157 m-en fogott talajt megpecsételődött a sorsuk! A finnek gyenge teljesítményük mellett annyira pechesek is voltak, hogy ha Koivuranta mindössze csak 3 méterrel hosszabbat ugrik, akkor a franciákat megelőzik, viszont ebben az esetben sem jutottak volna tovább! A finnek minden idők leggyászosabb csapatteljesítményével rukkoltak most elő! Ezután jöttek a jobbak, Koudelka (195 m), Stoch (196 m) és Ito (198 m), azonban egyikük sem tudott 200 m fölé repülni! A szlovének befejező ugrója Kranjec volt, aki már jócskán túl haladta ezt a távolságot, 209 m-es ugrása továbbra is az élen tartotta őket! A németektől Freund volt az, aki a sorozat leghosszabb távolságát érte el, 211 m-ig szállt, de ez is kevés volt a vezetéshez! Bardal próbálta ugrásával a norvégokat feljebb tolni a dobogón, de 201,5 m-e kevés volt, hogy labdába rúgjanak a szlovénekkel szemben, így mögéjük értek be!
Már csak Schlierenzauer volt hátra és pusztán formalitásnak tűnt, hogy az osztrákok lazán átvegyék a vezetést a szlovénektől, hiszen 50 pont fórjuk volt velük szemben! Aztán Schlierenzauer ugrott és a tv képernyőjén feltűntetett kék vonalhoz (amit ha túl ugranak az ugrók, akkor az a vezetés átvételét jelenti) egyre jobban közeledett, de lécével nagy meglepetésre nem fölötte több méterrel, hanem annak környékén tette le magát! Első ránézésre úgy tűnt, ha visítva is, de nyernek az osztrákok, aztán az eredményjelző 170,5 métert írt ki, melyen mindenki megdöbbent, leginkább az osztrákok! Miután másodiknak hozta ki őket a gép (mindössze 7 tizeddel) arcukra fagyott a mosoly, nem kevesebb, mint 50 pontnyi előnyt „szórakozott” el az osztrákok egyik legjobb sírepülője! Szerencséjükre még így is volt 16 pontos fórjuk a norvégokkal szemben (+10, amit hoztak az egyéni verseny után), így fellélegezhettek! Az izzadtságcseppeket aztán végleg letörölhették a homlokukról miután a szünetben bejelentette a zsűri, hogy nem lát esélyt az elkövetkezendő egy órában sem, hogy jobb körülmények közt folytassák a versenyt, így az addig kialakult állást tekintette végeredménynek! Története során így első alkalommal nyerhetett Vk versenyt a szlovén csapat, melyet Prevc sajnálatos bukása után leginkább a rossz időjárásnak köszönhet, hiszen ha a zsűri folytatta volna a versenyt, akkor esélyük sem lett volna Prevc hiányában a dobogós helyezésüket megtartani! A szlovének mellett az osztrákok is örülhettek, hogy idő előtt ért véget a verseny, a nagy blama után boldogan vehették át 2010 óta harmadszorra is a Team Tour trófeáját és a győztesnek járó 100 ezer eurós csekket!
Most két hétig szünetel a Világkupa, a hétvégén Vikersundban rendezik a soron következő versenyt, ami egyúttal a XXII. sírepülő világbajnokság, ahol pénteken és szombaton egyéni versenyt rendeznek, míg vasárnap csapatban mérik össze erejüket a nemzetek! Az egyéni világbajnoki cím sorsa, mint azt az elmúlt években megszokhattuk négy sorozatban dől el, ezért is van szükség két egyéni versenynapra, mely után összesítik a négy ugrás után kapott pontszámokat és ezután hirdetnek végső győztest!
Jurij Tepes: „A mai verseny a zord időjárás miatt nem volt könnyű! A nekifutó mindig lassult a hó miatt, de a szervezők jó munkát végeztek! Boldog vagyok, hogy csapatom képes volt kezelni ezeket a problémákat és hogy ilyen magas szinten tudtunk teljesíteni! Természetesen sokat gondolunk csapattársunkra, Peter-re, mielőbbi gyógyulást kívánunk neki!”
Goran Janus:„Gratulálok a srácoknak,ez hihetetlen teljesítmény volt! Egytől egyig szuper ugrások voltak, sajnos keserű szájízt adott győzelmünknek Peter elvesztése! Szívesen látnám itt Petert és mondanám neki, hogy mennyire elégedett vagyok veled! Ő egy őrült nagy ugrást hajtott végre, mellyel nagyon sokat segített a csapatnak!”
Alexander Pointner:„Egy magas színvonalú versenyt láttunk ma sok kíváló repülőképességgel megáldott versenyzővel! Ez a csapatturné nagyon fontos volt csapatunknak! Mindig minden elvárásnak meg kell felelnünk és a willingeni hétvége után egyszerűen csak a munkára koncentráltunk! Nagy örömünkre szolgál, hogy sikerült a turnét megnyernünk! Minden elismerésem a szlovéneknek, hatalmas ugrásokat mutattak be ma!”
Andreas Kofler: „A mai nap hihetetlenül szép és fontos volt számomra! A körülmények nagyon nehezek és idegörlőek voltak! Ennek ellenére valószínűleg a legjobb repülést sikerült elérnem ezen a hétvégén! Nem voltam egészen biztos benne, hogy ilyen nehéz körülmények közt is tudok repülni! Ezt a tudást viszem most magammal Norvégiába!”
.jpg)
.jpg)
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3129/2012JP3129RL.pdf
A ti véleményeitek