A csapatverseny után most egyéniben mérettették meg magukat a versenyzők Willingenben a Team Tour következő etapján, ahol tovább folytatódott a norvégok remeklése! Csapat győzelmük után tovább növelték előnyüket az osztrákokkal szemben, mivel Anders Bardal szezonbeli 3. versenyét nyerte úgy, hogy legfőbb riválisai mind alul múlták korábbi önmagukat, így „nevető harmadikként” maga mögé utasította az osztrák duót és remek teljesítményének köszönhetően hosszú idő után ismét norvég ugró állhatott föl személyében az összetett élére! Az ezüstérmet a már csapatversenyen is kíváló formát mutató cseh Roman Koudelka, míg a harmadik helyre a verseny legnagyobb ugrását szerző Daiki Ito került!

                 Anders Bardal adatlapja.doc          Willingen HS145 adatbank.xls

Alighanem jó dolog most norvégnak lenni! Legutóbb Anders Bardal és a mellé beépített fiatalok (Sklett, Velta, Fannemel) két egymást követő csapatversenyen is két vállra tudták fektetni az évek óta domináns szerepet betöltő osztrák csapatot, mely például az elmúlt szezonban egyedülálló módon minden megnyerhető érmet, kupát besöpört! Az idei szezonban történt valami, vagy az osztrákok lettek gyengébbek, vagy a norvégok lettek igazán jók, gyanítom ez utóbbiról van szó, hiszen azért az osztrákok idén sem maradtak siker nélkül. Az első, kuusamói csapatversenyt például ők nyerték, aztán Schlierenzauer révén sorrendben negyedszer is elorozták a Négysánc trófeát vetélytársaik elől, nem beszélve a szezon során szerzett 11 Vk győzelemről sem! Anders Bardal idén már 11 éremnél, azon belül pedig 3 győzelemnél jár, eddigi 20 versenyéből csak 4-szer szorult ki a top10-ből. Mostani győzelmével életében először került rá a sárga trikó, melyet az összetettet aktuálisan vezető síugrónak kell viselnie, ilyen már 5 éve hogy nem fordult elő norvég versenyzővel!

Utoljára norvég ugró 18 éve nyert összetett Világkupát, akkor az 1993/94-es szezonban Espen Bredesen bizonyult a legjobbnak, olyan neveket utasított maga mögé akkor, mint Jens Weißflog és Andreas Goldberger. Az összetett Vk 1979/80-as bevezetése óta 32 szezont zavartak le, de Bredesen ’94-es sikere mellett csak egy alkalommal ünnepeltek norvég győztest, ő Vegard Opaas volt, aki 25 évvel ezelőtt, 1986/87-ben kísérteties módon épp két osztrákot, Ernst Vettorit és Andreas Feldert győzött le, pedig abban az időben is az osztrákok voltak a fő esélyesek a végső győzelemre! Az elmúlt tíz évben három alkalommal is volt sanszuk a norvégoknak összetettet nyerni, de a tavaly visszavonult ikonok, Janne Ahonen és Adam Malysz elütötték őket ettől a nagy lehetőségtől! Roar Ljökelsöy volt az 8 évvel ezelőtt, aki a legközelebb állt az összetett győzelemhez, hiszen minden idők legizgalmasabb fináléján mindössze 10 árva ponttal maradt alul Ahonennel szemben, pedig a szezon két utolsó versenyét is nyerte, de mindez kevésnek bizonyult, hiszen a szezon oslói fináléján Ahonennek egy 8. helyezés is elég volt a végső győzelemhez! A következő évben is ők csatároztak egymással a kristálygömbért, de akkor már nem volt ennyire szoros a véghajrá kettejük között. 2006/07-ben rögtön az első szezonjában debütáló, a névtelenség homályából felbukkanó Anders Jacobsen lepte meg a síugróvilágot szenzációs szereplésével, de nem volt ellenszere a nagyszerű hajrát levágó, utolsó 11 versenyéből 8-at megnyerő Adam Malysszal szemben. Öt év telt el azóta és ismét egy norvég áll a siker kapujában Anders Bardal személyében. Bár még 7 verseny hátra van (abból kettő számára hazai földön lesz) korai lenne még bármi nemű következtetést levonni idei remek szerepléséből, hiszen legnagyobb ellenfelei bármikor képesek a megújulásra, de kétség kívül egy nagy lehetőség küszöbén áll és egy további remek Team Tour szereplés megalapozhatná számára a véghajrát!

Főhősünk, Bardal éppen ennek a nagy ugrásnak köszönhetően készülhetett neki az egyes pallóról, de ennek megfelelően kompenzálva lett, dupla annyi pontot (8,6) kapott érte, mint japán ellenfele. Ráadásul közel 1 m/s-mal kisebb szélben ugrott, így levonása is jócskán kevesebb volt, mint riválisaié. 145,5 m-es ugrásával több mint 8 pontos előnnyel vonulhatott szünetre, de a 4. helyen lévő Stochnál is már 16 pontra volt! A harmadik helyre a szombati csapatverseny legjobbja, Roman Koudelka ért be, aki Ito után a második leghosszabb távolságot érte el (147,5 m) az első körben. Ők hárman abszolút esélyesei voltak a győzelemért vívott harcban, Stoch már 6 pontos hátrányban volt a dobogós helytől.

A németek közül Freitag volt a legjobb pozícióban, ő 140,5 m-es ugrásával az 5. helyre jött be, viszont Freund csak fél méterrel ugrott kevesebbet mégis 5 ponttal maradt el tőle, a stílus- és kompenzációs pontok együttesen megtették hatásukat. Freund végül a 12. helyről várhatta csak a folytatást. A szlovén Prevc továbbra is meggyőző teljesítménnyel rukkolt elő, aki 138 m-ével az előkelő 6. helyet csípte meg. Az osztrákokat érte a legnagyobb kudarc, hiszen a nem prekvalis helyen tanyázó Koch (139 m) volt tőlük a legjobb pozícióban, de az is csak a 8. helyre volt elég. Morgenstern (141,5 m) a 9., míg legnagyobb meglepetésre Schlierenzauer csak a 19. helyen találta magát mindössze 131 m-es ugrását követően, így 22 pontos hátrányt hozott össze csupán a dobogós helyen lévő Koudelkával szemben. És mind ez még semmi! Ezután jött csak a feketeleves az osztrákoknak, hiszen Kofler egy ideálisnak tűnő (0,61 m/s) szembeszélben sem tudott jót ugrani, olyannyira nem, hogy 111 m.-es ugrása hatalmas meglepetésre a kiesését jelentette, így már ekkor borítékolhatta magában azt a tényt, hogy a verseny után le kerül az élről! Kofler a szezonnyitó kuusamói győzelme óta hordhatta egyébként az összetett éllovast jelképező sárga trikót, melytől így most - ha fájó szívvel is - meg kellett válnia! A kiesés sorsára jutott a selejtező második helyezettje, Zauner (121 m) és a norvég csapatgyőzelem legfőbb letéteményese, Sklett (112 m) is. Az osztrákoktól a szezon eleje óta formáját kereső Loitzl is idő előtt búcsúzhatott, neki leginkább azért fájhatott a kiesés, mert épp a versenyen rajtolt 300. alkalommal pályafutása során, így a jubileum csúfosra sikerült! A csehektől Hajek is kiesett, ő épp ezen a napon töltötte be 25. születésnapját, így nem ünnepelhetett valami felhőtlenül.

 Anders Bardal: „Ez egy nagyszerű verseny volt, a hétvége nem is sikerülhetett volna jobban! Ez őrület! Örülök, hogy a sárga trikó rám került, jól nézek ki benne, nagyon boldog vagyok! J Van egy fantasztikus csapatunk, de a pontokat csak Oberstdorf után számolják össze! Még mindig van hátra 3 verseny! Amennyiben mindent így folytatunk a továbbiakban is tartani tudjuk a lépést az osztrákokkal!”

A két német, Freitag (144,5 m) és Freund (146 m) is kiszolgálta a hazai közönséget nagy ugrásaival, de míg előbbi rontott két helyet (7. lett), addig utóbbi 3 pozíciót „tört” előre és a 9. helyen végzett. A „nap embere” a versenyen végül Prevc lett, aki a szezon során már harmadszorra érdemli ki ezt a megtisztelő címet, ha így folytatja előbb-utóbb dobogós helynek is örülhet majd. A finálé leghosszabb ugrását (149 m) érte el, mellyel egyéni legjobb helyezését ismételte meg Zakopane után, melyet idén januárban ért el első alkalommal!

Teljes végeredmény:  http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3124/2012JP3124RL.pdf

Team Tour állása:  http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3124/2012JP3124STTET.pdf