Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Szombaton elkezdődött az újabb csapatturné (eredeti nevén: FIS Team Tour), melyet immár negyedik alkalommal rendeznek meg 2009 óta 3 állandó német helyszínen. A két csapat- és 3 egyéni versenyből álló versenysorozat első állomása Willingen volt, ahol először a csapatok mérték össze erejüket! Úgy, mint legutóbb Harrachovban most is a norvég csapat bizonyult a legjobbnak az elmúlt szezon alapján verhetetlennek minősült osztrák csapattal szemben, ráadásul míg az osztrákok állandó csapatukkal álltak ki, addig a norvégok 3 helyen is változtattak és egy megfiatalított csapattal diadalmaskodtak felettük. A bronzérmet a házigazda német csapat szerezte meg!
A 2009-ben bevezetett Team Tour 4. kiírásához érkeztünk, melyen az elsőt a norvégok, majd az azt követő kettőt az osztrákok nyerték! Szinte borítékolni lehet, hogy az újabb győztes is közülük fog kikerülni az 5. verseny után, de a házigazda németek is beleszólhatnak még kettejük versengésébe! Mindenképp szót kell ejteni ennek a versenysorozatnak a lényegéről, szabályairól, mely egyébként a Négysáncversenyhez hasonlóan az összetett Vk része!
5 versenyen (3 egyéni+2 csapat) és 3 különböző német helyszínen (Willingen, Klingenthal, Oberstdorf) kerül megrendezésre, melyet egy héten belül lebonyolítanak! A Team Tour alatt a versenyeken nemzetenként 5 sportoló vehet részt. A kupa abszolút győztese az a nemzet, mely az 5 versenyen a legtöbb pontot gyűjti (itt nem a Vk pontok: 100, 80, 60 stb., hanem az adott versenyen elért össz pontszámok számítanak), azok összértékének összeszámlálása pedig a következőképpen történik: mind az egyéni-, mind a csapatversenyen ugrott versenyzők összes pontjai beleszámítanak az értékelésbe. Az egyéni versenyeken a nemzetenkénti 5 ugróból a két legjobb eredményt elérő versenyző pontszámaihoz a csapatversenyek pontszámai adódnak hozzá és így alakul ki a Team Tour végeredménye. A bajnokok 100 ezer eurós csekket, valamint a FIS Team Tour trófeáját kapják. Ez a versenysorozat az összetett Vk részét képezi, azaz az egyéni versenyeken szerzett pontok a Világkupa, míg az egyéni+csapatversenyeken szerzett pontok a Nemzetek Kupája értékelésébe is beleszámítanak!
Ez a kupa egyre jobban kivívja rangját az összetett Vk –n belül, a látogatottsága ha nem is vetekszik a Négysáncéval, de igen komoly érdeklődésre tart számot a 3 német helyszínen, melyeket kíválóan válogatott össze a FIS! Az 5 versenyen nagy- és repülősáncokon mérik össze tudásukat a versenyzők, egyéni versenyeken 3 különböző méretű sáncon (HS140, 145 és 213), míg csapat versenyen egy nagy (HS145) és egy repülő sáncon (HS213). A Team Tour első helyszíne Willingen, amely a világ legnagyobb nagysáncával (Mühlenkopf) büszkélkedhet, itt legtöbb esetben garantált a 130-140 m körüli ugrás, de a 150 m körüli is előfordult már néhány alkalommal! A sáncrekordot Janne Ahonen tartja, aki 2005-ben már-már a fizika törvényeinek ellentmondó ugrást hajtott végre, 155,5 m-ig repült, amit azóta sem tudott megismételni senki!
Hivatalosan 152 méter a rekordja, mert akkoriban ilyen hatalmas ugrásra nem volt felkészülve senki (óriási baki ez a FIS részéről!), hiszen a videó mérőrendszer csak 152 m-ig volt kalibrálva, így ez került be a jegyzőkönyvekbe, de mindenki tudja, hogy a valós rekord ennél jóval több! A sáncon 150 m vagy a fölötti távolságot eddig csak heten, illetve péntek óta már nyolcan tudtak elérni! Az elsőt (ami egyben történelmi jelentőségű is, hiszen addig senki sem ugrott ekkorát) a lengyelek egykori kíválósága, a tavaly visszavonult Adam Malysz érte el, aki anno 11 éve, 2001 feb. 2-án úgy ugrott 151,5 métert, hogy az első köréhez képest mintegy 30 métert javítva a középmezőnyből tört föl egészen ezüstérmes pozícióig, csak az aznap ellenállhatatlanul versenyző finn Ville Kantee tudott jobb lenni nála! Egy évvel később a német Sven Hannawald ugrott kereken 150 métert a tréningen, majd a finn Veli-Matti Lindström ugrott ugyanennyit a kvalin, melyet meg is nyert! 2003-ban az eddigi egyetlen COC versenyt rendezték a sáncon, ahol a verseny előtti tréningen a német Maximilian Mechler érte el szintén a 150 m-es határt. Ezután jött az emlékezetes világrekord ugrás Ahonentől, majd ezután 3 évet kellett várni az újabb 150 m fölötti ugrásra, melyet Gregor Schlierenzauer ért el (151 m) a tréningen. Újabb egy év telt el és a norvég Anders Jacobsen iratkozott föl e kivételes listára, aki szintén tréningen érte el 150 m-es távolságát. Három év szünet után most pénteken Anders Bardal is csatlakozott a „150-esek klubjába”, a tréningen 151 m-ig repült!
A norvégok alapos fiatalításba kezdtek, csapatuk legutóbbi harrachovi sikere óta két helyen is változott! Míg Romören szimplán forma hanyatlás miatt került ki a csapatból, addig Hilde még a Négysánc első állomásán, Oberstdorfban bukott nagyot, így helyén mindenképp debütáltatnia kellett egy fiatalt Alexander Stöcklnek és úgy néz ki nem nyúlt mellé! A norvégok osztrák edzőjének a bombaformában versenyző Anders Bardal köré kellett csapatát felépítenie és most 3 norvég fiatal is egyre jobb formába lendült az elmúlt versenyeken. Vegard Sklett a harrachovi győztes csapat egyik tagja biztos pont volt eddigi remek teljesítménye alapján. A szezonban nyert néhány selejtezőt, egyre nagyobb ugrásokat produkált, összetettben pedig feljött az előkelő 12. helyre. Ha így folytatja kihagyhatatlanná válik a csapatból. Rune Velta is egyre jobb formát mutat, a pénteki selejtezőn például a 3. legjobb eredményt érte el, Anders Fannemel pedig leginkább azzal hívta fel magára edzője figyelmét, hogy legutóbb a brotterodei COC versenyt megnyerte, valamint eddigi három Vk versenyén a top10-ben végzett, Sapporóban érte el legjobb eredményét, ahol 7. lett. Őszintén szólva jelen állás szerint nem is rakhatta volna össze jobban csapatát, hiszen pillanatnyi formájuk alapján most ők a legjobbak a norvégoknál. Az igazán nagy nevek közül Evensen és Romören gyengébben teljesített az idei szezonban (bár Romören legutóbb Predazzóban elcsípett egy 7. helyet), Hilde sérült, Jacobsen pedig a vikersundi VB-n tervezi visszatérését! Apropó Tom Hilde!
Tavaly decemberi sérülése óta éppen a napokban tért vissza a sáncokra, Lillehammerben gyakorol, eddig már 17 ugrást hajtott végre és állítása szerint jobb formában érzi magát, mint sérülése előtt! Edzője a Team Tour 2. állomásán, Klingenthalban veti be, így a nemrég egyre jobb formába lendülő Andreas Stjernent nem figyelmen kívül hagyva igen csak főhet a feje Stöcklnek, hogy a legközelebbi oberstdorfi csapatversenyre hogyan rakja össze csapatát! Ilyen kellemes gondja már rég volt a norvégok aktuális kapitányának!
Az egész versenyt meglepő módon nem az osztrákok, hanem a vetélytárs norvégok dominálták, egyetlen kör erejéig sem engedték ki kezükből a vezetést, így nagyon magabiztosan nyerték meg újból a csapatversenyt! Az első körben még közel 30 pontos fórban voltak az északiak, az akkor még második helyen lévő szlovénokkal szemben is volt 10 pontos előnyük. Anders Fannemel nyitott elsőként a norvégoknál, aki hozta a tőle elvárhatót, bár a legkisebb ugrást (133,5 m) érte el közülük, szerencséjére a riválisok mind rontottak, így még ez is belefért. Ami hatalmas meglepetés volt az a svájci csapat bronzérmes pozíciója és még véletlenül sem Ammann ugrott elsőként! A hamarosan 21. születésnapját ünneplő Gregor Deschwanden kapott el egy komoly szembeszelet és 130,5 m-ig meg sem állt, ami nagyszerű eredmény volt tőle, még a körülményeket illetően is! Mivel Ammann még nem ugrott és tőle nagyot várt mindenki, így hosszú idő után esély nyílt, hogy a svájci csapat a második körbe jusson. Az osztrákok közül Koch kezdett, aki a csapat leggyengébb láncszeme volt, 119,5 m-ével igen csak lehúzta a csapatot. Ami az osztrákoknál Koch volt, az a németeknél Mechler, ő is mélyen tudása alatt teljesített, csak 118 m-re volt képes, így nagy meglepetésre az első kör után a házigazda németek csak a 6., míg a nagy favorit osztrákok csak a 7. helyen álltak!
A második sorozatban aztán helyre állt a világ rendje! Az osztrákoktól az összetettet vezető Andreas Kofler következett, aki csapata legnagyobb ugrásával (143,5 m) egészen a második helyig emelte föl csapatát és a norvégokkal szemben 20 pontot faragott hátrányukból. Velta 135,5 m-es ugrása nem tűnt kicsinek, de most ez is kevésnek bizonyult, hogy tetemes előnyüket megtartsák az osztrákokkal szemben. A svájciaktól Egloff sorozatának legkisebb ugrásával (99,5 m) kieső helyre juttatta csapatát, pedig csapattársához hasonló ugrással biztos továbbjutók lettek volna! Míg a szlovének visszább estek eggyel, addig a németek Wanknak köszönhetően (135 m) ismét elérhető közelségbe kerültek a bronzéremhez! A finnek 4. helyről csúsztak le Muotka rontott ugrása (103 m) után egészen a kieső helyig!
A 3. sorozatban szerezték a norvégok körük legnagyobb távolságát (139,5 m), melyet Sklett révén értek el, s mivel Morgenstern csak 133,5 m-en landolt, így újból duplájára nőtt a különbség az osztrákokkal szemben. A 3. helyre sikerült végül felérniük a házigazdáknak, Severin Freund az egész verseny egyik legnagyobb ugrását szerezte, fél méterrel szárnyalta túl a sánc K-pontját (145,5 m) és dobogós pozíciójuk stabilnak tűnt, miután a szlovének 3. embere, Sinkovec csak 126,5 m-es ugrásra volt képes, így helyet cseréltek a tabellán.
A japánoktól Takeuchi is nagyot ugrott, Freundhoz hasonlóan meg sem állt 145,5 m-ig, mellyel igen sokat léptek előre, bár 20 pontos lemaradásuk így is meg volt a németek mögött. A finnektől Hautamäki lepett meg mindenkit egy 137,5 m-es ugrással , mellyel csapata legjobbjának bizonyult, pedig az idei szezonban mélyen tudása alatt teljesít. A kieső helyről elmozdultak, mivel az oroszoktól Kalinitschenko csak 124,5 m-ig repült, így helyet cserélt egymással a két nemzet.
Az utolsó sorozatban újból csökkent a két rivális között a pontkülönbség, Schlierenzauer 138 m-ével szemben Bardal csak 133,5 m-t tudott kihozni ugrásából, a kompenzációs pontok is az osztrák felé billentette a mérleg nyelvét, így ismét 10 ponton belül voltak egymástól. A 3. helyre a japánok jöttek be, miután a németektől Freitag rontott (129,5 m), Itonak pedig egy 134,5 m-es ugrás is elég volt a helycseréhez. A szlovének tartották 5. helyüket Prevcnek (134 m) köszönhetően, Roman Koudelka pedig egy pozíciót javított a csehek helyzetén, aki 139 m-es ugrásával csapata legjobbja volt.
A lengyelek több mint 50 ponttal végeztek a finnek előtt, de így is csak a 7. helyen voltak, még Stoch sem tudott kiemelkedni társai közül (133 m). A svájciaktól a pénteki egyéni selejtező győztese, Ammann zárta a sort, akinek 133 m-e már nem volt elég, hogy a második kört megérjék, így rajtuk kívül még az orosz és kazah csapat búcsúzott idő előtt a versenytől.
A fináléban ott folytatódott minden, ahol az elsőben abbamaradt! A norvégok első körük után sem hagytak esélyt az elkeseredetten próbálkozó osztrákoknak, a tisztes távolságot megtartották velük szemben. Fannemel (124,5 m) pár pontot hozott csapatának Kochhal (123 m) folytatott párharcából. A szlovének ismét dobogóra kerültek Kranjec 130,5 m-es ugrásának köszönhetően. A németek ismét visszább estek, méghozzá az 5. helyre, mivel Mechler hajszálra megismételte első körös gyenge produktumát (118 m).
A második sorozatban nem történt változás a dobogós helyekért vívott harcban, az élen állók közül mindenki hozta saját körét. A németek Wank hathatós segítségével (134,5 m) sikerült egy keveset faragniuk a szlovénekkel szemben, a finnek viszont a verseny végéig kibérelték a 8. helyet, egyedül Hautamäki kevés volt ahhoz, hogy jó eredményt érjenek el.
Az újabb körben megduplázták előnyüket a norvégok, Sklett újból hatalmasat ugrott, 138,5 m-es ugrásával csapata legjobbjának bizonyult. Morgenstern csak 131 m-ig repült, így lélekben kezdték feladni a versenyt az osztrákok. A németeknél viszont Freund hozta azt, amit vártak tőle a hazaiak, 138 m-es ugrásával ismét fölkerültek a dobogóra, pedig a japánok is tartották velük a lépést, hiszen Takeuchi is szépen teljesített, 138,5 m-ével csak 3 pontra voltak a németektől. Kiélezett véghajrára volt kilátás!
A döntő sorozatban az osztrákok egyre jobb formába lendülő versenyzője, Schlierenzauer próbálta megkísérelni a lehetetlent, bár 137 m-es ugrása nem volt kicsi, alighanem sejtette, hogy a norvégok legjobbja ellen ez kevés lesz! Bár Bardal biztonsági ugrást (134,5 m) hajtott végre és csökkent is ezáltal a két nemzet közötti pontdifferencia, de volt miből leadni, így a norvégok idén második győzelmüket aratták, mellyel a Team Touron is élről várhatták a másnapi folytatást! Bardal újabb csapatgyőzelmével (mely a 7. volt) kereken 30. Vk érmét szerezte, hiszen 10-szer nyert, valamint ugyan ennyiszer lett ezüst- és bronzérmes pályafutása során a Világkupában (egyéniben 3-5-8, csapatban pedig 7-5-2 az érem eloszlása). A norvég csapatból múltkor Sklett szerezte első győzelmét debütálása során, most pedig Fannemel és Velta is így tett, utóbbi ráadásul sehol sem nyert még versenyt, így neki külön öröm volt számára ez a diadal!
A harmadik helyért nagy csatát vívott egymással a házigazda német és a japán csapat. Két rendkívül jó formában lévő versenyzőjük szinte egyforma távolságokra ugrottak, Freitag (137,5 m) és Ito (138 m) között a kompenzáció döntött utóbbi javára, de ez kevés volt, hogy a németeket megfosszák a bronzéremtől. A szlovének lettek az 5.-ek, melyet nagyban Prevcnek köszönhettek, aki 139 m-es ugrással zárta szereplésüket. Stoch 134,5 m-ével behozta a lengyeleket a 6. helyre, míg a csehek csak mögöttük végeztek. Hogy nem végeztek előrébb azt csak Janda és Hajek gyenge teljesítményén múlt, Hlava és legfőképp Koudelka nagyszerűen versenyzett. Koudelka egyébként 141 m-es ugrással fejezte be a versenyt és két ugrása alapján az egész csapatverseny legjobbja volt, ha egyéni lett volna, akkor élete első győzelmét arathatta volna a Világkupában!
Alexander Stöckl:„Még egy jó nap! Nem hittem volna, hogy ma norvég himnuszt fogunk hallgatni, de a fiúk lehetővé tették ezt nekünk! Bízunk benne, hogy holnap az egyéni versenyt is megnyerjük! Ez egy jó nap és ismét a legjobb formánkat nyújtottuk!”
Alexander Pointner:„Először is szeretnék gratulálni a norvég csapatnak! Ma egy nagyon jó versenyt láthattunk! Nálunk ma nem volt minden egészen kerek, nem lehetünk beképzeltek ezután, a földön kell maradnunk, megpróbáltuk helyrehozni a hibáinkat, de ma a norvégok jobbak voltak! Ez megadja nekünk a lehetőséget, hogy fejleszteni tudjuk magunkat!”
Ha ez egyéni verseny lett volna ez a végeredmény születik (top15):
.jpg)
.jpg)
.jpg)
A ti véleményeitek