Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A síugrók visszatérve a Távol-Keletről Olaszországban, azon belül Predazzóban folytatták Világkupa szereplésüket, mely a jövő évi északi sí-VB ún. teszthelyszíneként került be a Vk naptárba. A részben felújított sánclétesítményben a sapporói versenyeit kihagyó Gregor Schlierenzauer nyerte, aki mindkét kör legnagyobb ugrásait bemutatva jubileumi győzelmet aratott, ugyanis 40. Vk sikerének örülhetett, mellyel a Vk győzelmi örökranglista második helyét foglalja el Matti Nykänen (46) mögött! Rajta kívül a dobogóra még Severin Freund és Thomas Morgenstern ért föl!
Újabb mérföldkőhöz érkezett az osztrákok rekordvadásza, Gregor Schlierenzauer! Már zakopanei győzelmével sikerült befognia egykori példaképét, Adam Malyszt, hiszen akkor 39. Vk sikerével az örökranglista második helyére került föl, mostani jubileumi győzelmével pedig már egyedül „trónol” ott! Kereken 40-szer „mattolta” ezidáig az aktuális Vk mezőnyt, s még ki tudja mennyiszer fogja, hiszen az osztrákok extra klasszisa még jócskán pályafutása elején jár, januárban betöltött 22. születésnapját épp egy Négysánc győzelemmel ünnepelte!
Ez a 7. Vk szezonja, de ha az elsőt nem számítjuk bele (hiszen csak egyszer szerepelt versenyen, akkor is pontszerző volt) mindenképp elmondható róla nem telt úgy évad, hogy ne nyert volna legalább egy versenyt! Eddigi legtermékenyebb szezonja a 2008/09-es volt, amikor rekordot rekordra halmozott! Az első komolyabb rekord, amit ha nem is döntött meg, de beállított az a szezonbeli győzelmi sorozat rekordja volt, 6-szor nyert egymás után, ami addig csak a finneknek sikerült Ahonen és Hautamäki jóvoltából (azóta már Morgenstern is csatlakozott hozzájuk). Az egész szezont tekintve pedig szám szerint 13-szor tudott versenyt nyerni, ezzel pedig korunk egyik legjobb finn síugrójának, Janne Ahonennek a rekordját (12) tette a múlttal egyenlővé, amit csupán 4 évig tartott! A finnek igen csak aggódhatnak most, hiszen egy másik megdönthetetlennek hitt rekordjukat is veszélyezteti, ez pedig az össz Vk győzelem rekordja, Matti Nykänentől mindössze csak 6 győzelemre van, amit akár már idén megdönthet! Fura ezt kimondani, de az osztrákok fiatal klasszisa még meg sem született mikor a finnek egykori ikonja utolsó (46) győzelmét aratta 1989-ben! Schlierenzauerben ízig-vérig meg van a győzni akarás, eddig megszerzett 65 Vk érme is ezt mutatja, hiszen ennek több mint kétharmadát győztes verseny után kapta meg, emellett mindössze 15 ezüstöt és csupán 9 bronzérmet szerzett!
40 Vk győzelem csekély 5 év alatt! A jubileumi szám miatt érdemes pár mondatot ejteni róluk, van köztük néhány olyan győzelme, melyre talán ő maga is szívesen visszaemlékezik! Ilyen lehet pl. az első győzelme, mely már a 4. Vk versenyén megszületett, Lillehammerben az akkor a síugrás elitjébe szintén üstökösként berobbanó Anders Jacobsent győzte le!
Azon a versenyen egyébként az első kör után még vezető példaképét, Adam Malyszt fosztotta meg a győzelemtől, a 3. helyről hajrázta le! A következő sikerére nem kellett sokat várnia, egy hét múlva szintén nyert, ráadásul akkor a 6. helyről, a sorrend pedig ugyanaz volt, mint korábban, Jacobsent és Malyszt előzte meg! Akkor majdnem sáncrekordot is döntött, csak fél méterre volt Janne Ahonen 141 m-es rekordjától. Harmadik Vk győzelme Oberstdorfban (ami egyúttal első Négysánc szakaszgyőzelme is volt) már rajt-cél győzelem lett szintén egy hatalmas ugrással, 142,5 m-ig repült második körében, amivel a finn Tami Kiuru 139 m-es rekordját döntötte meg (ez volt egyébként első sáncrekordja!). A 2006/07-es szezont 5 győzelemmel zárta, ekkor még a kétkedők sem hitték volna róla, hogy ezt a teljesítményt még überelni fogja az elkövetkezendő években!
2007/08-ban már 6 győzelmet szerzett és ezek közül több is emlékezetesre sikerült! Garmischban szintén nagy hátrányból nyert, 10 pontot dolgozott le akkor másik nagy példaképével, Janne Ahonennel szemben úgy, hogy még a sáncrekordot tekintve is külön párbajt vívtak. Ahonen az első körben elért 139 méterével közel tíz métert javított Malysz korábbi rekordján (129,5 m), de ez csak úgy történhetett meg, hogy 2007-ben egy új sáncot rittyentettek a németek a régi helyére, melynek K-pontja 10 m-rel nagyobbodott! Schlierenzauer aztán a fináléban 2 métert vert Ahonen újdonsült rekordjára is! Majd jött ezután első zakopanei győzelme, amit még számos Wielka siker követett (lásd idei zakopanei cikket róla). A szezon utolsó négy versenyét pedig zsinórban nyerte, többek között Planicán is, ahol élete második sírepülő versenyén győzött a Vk-ban (az elsőt 3 héttel korábban Oberstdorfban, ami világbajnoki címet eredményezett számára!), ráadásul új nemzeti rekorddal, ami akkor 232,5 méter volt!
A 2008/09-es szezonban minden elképzelhetőt fölül múlt! Első győzelmét Trondheimben gyűjtötte be, ahol újabb sáncrekorddal nyert! Hautamäki Malysz 7 éven át tartó rekordját döntötte meg fél méterrel (139 m), melyet még aznap Schlierenzauer beállított, majd a másnapi versenyen meg is döntött egy méterrel! A szezon folyamán új helyszín debütált a Vk-ban, még pedig a vancouveri Whistler sánc, melyen Gregor élete (hivatalosan szerzett) legnagyobb ugrásával (nagysáncon!) nyert 149 m-rel!
Sapporóban aztán élete addigi legnagyobb különbségével nyert (36,4 pontnyi fórral) honfitársai, Morgenstern és Loitzl előtt! Ezután jött a jubileumi 20. Vk győzelme Willingenben, melyet úgy nyert meg, hogy az első körben még 22 pontos előnye volt Ammannnal szemben, ami a végére 2 pontra apadt, izzadtságszagú győzelem lett a vége! A szezon folyamán nem kevesebb, mint 13 győzelmet aratott (!), ami új rekord is lett egyben, Ahonen 2004/05-ös csúcsát (12) írta át!
A 2009/10-es szezont is jól kezdte, élete első győzelmének helyszínén, Lillehammerben nyert, méghozzá 11 pontos hátrányból (a 6. helyről), majd ezután eddigi legkisebb különbségű győzelmét aratta a Vk-ban, Engelbergben, ahol Ammann ellen nyert mindössze egy ponttal. Aztán Zakopanéban duplázott, mindkétszer Ammann ellen bizonyult jobbnak. Az első versenynapon 30. Vk győzelmét ünnepelte már, míg másnap beállította Sven Hannawald 2003 óta tartó sáncrekordját (140 m), igaz, ennek nem sokáig örülhetett, mert svájci vetélytársa ezt fél méterrel megdöntötte! Ezt a szezont újabb 8 győzelemmel zárta!
A következő szezont (2010/11) igen gyengén kezdte, ráadásul ezt tetézve még egy rosszkor elszenvedett (Négysánc előtt) sérülés is sújtotta, de a szezon végére talpra állt és újabb 3 győzelemmel szaporította győzelmei számát, melyeket mind sírepülő versenyeken szerzett! Ezek közül a legemlékezetesebb a vikersundi dupla győzelme volt, ahol először a nap másik hősével, a világcsúcsot ugró (246,5 m) Johan Remen Evensennel nyert holtversenyben, ráadásul élete legnagyobb fórjával, 46,6 ponttal győzött, nem megfeledkezve új nemzeti rekordjáról, a 243,5 m-es ugrásáról sem! Másnap már egyedül nyert az új norvég világrekorderrel szemben!
Az idei szezonban sem maradt győzelmek nélkül, idáig 5 versenyt húzott be, mely így most a 40. Vk siker lett! Idén Zakopanéban legnagyobb pontszámú (300,3) győzelmét aratta nagysáncon Richard Freitag ellen, most pedig egy másik német, Severin Freund ellen sikerült nyernie!
Gregor Schlierenzauer pályafutása során összesen 19 Vk helyszínen (mint ahogy Nykänen is) hagyta el győztesen a sáncot, ezek közül a legtöbbször Zakopanéban nyert (5-ször), de a planicai sánc is a kedvencei közé tartozik, ahol 4-szer sikerült nyernie! Hihetetlen, de könnyebb felsorolni, hol nem nyert még! Az állandó Vk helyszínek közül már csak Kuusamo vár a behódolására, az időszakos helyszínek közül pedig Kuopio, Liberec, Pragelato és hosszú évek után a 2013/14-es Vk szezonban újból feltűnő Titisee-Neustadt! Ezek mellett még Lahti nagysánca (2009-ben a normálsáncon nyert), míg Harrachov repülősáncának meghódítása (Oberstdorfban sírepülő VB-t nyert) is feladatként szerepelhet számára a jövőben! A Négysáncversenyek állomásai közül mindenhol nyert már, összesen pedig 7 szakasz sikernél tart, 3 győzelemre van az eddigi rekordtól, melyet Jens Weißflog és Björn Wirkola tart (10-10) igen rég óta! Repülő versenyeken viszont már ő a rekorder, 10 győzelmet tudhat magáénak a Vk keretén belül! Mindent összevetve van még kihívás Schlierenzauer számára, ha ilyen ütemben halad és fejlődik, akkor egyre kevesebb célt tűzhet ki maga elé, mindenesetre az idő neki dolgozik!
A szombati versenyt megelőzően természetesen, mint mindig kvalifikációra is sor került, melyen Martin Koch bizonyult a legjobbnak, 130 m-es ugrása a legnagyobb is volt egyben a versenyen. A második helyen Vegard-Haukoe Sklett, míg a harmadikon Lukas Hlava végzett. Meglepetésre a német Stephan Hocke nem tudott jogot szerezni a másnapi versenyen való indulásra!
A versenyt megelőzően Schlierenzauer számított az egyik legnagyobb esélyesnek annak ellenére, hogy két hetet kihagyott! A tréningen például a legnagyobb távolságot érte el, melyet folytatott a verseny első körében is (nem beszélve a fináléról), ahol 134 m-ig repülve meggyőző teljesítményt nyújtva 5 pontos előnnyel fordult a második körre a sapporói versenyeken magát igen csak alulmúló Severin Freunddal szemben. Az ekkor még harmadik helyen álló rivális honfitársa, Andreas Kofler előtt viszont már közel 10 pontos előnyben volt! A versenyen egyébként igen magas értékű szembeszéllel kellett megbírkózniuk a versenyzőknek, olykor 2 m/s-mal fújt a szél, ami a nagy távolságok elérésében egyáltalán nem tűnt nagy hátránynak! Taku Takeuchi volt az, aki a legnagyobb szelet fogta ki, mely kifejezetten segítette őt, 131,5 m-es ugrása a második legnagyobb volt az első körben. Igaz, hogy emiatt vontak is le tőle rendesen, de még így is be tudott jönni a 3. helyre, Koflerrel állt holtversenyben.
Simon Ammann az előkelő 5. helyen állt ekkor, mely az idei szezont tekintve legjobb teljesítménye elé nézett, hiszen eddig nem szerepelt valami fényesen az elmúlt évek sikereinek viszonylatában, a top10-be kerülés igen nagy kihívás volt számára idén! Ammann egyébként egy jó hírrel is szolgált szurkolóinak még a verseny előtt, ugyanis hivatalosan is bejelentette mindenképp folytatni szeretné a versenyszerű sportolást a 2014-es Szocsiban rendezendő olimpiáig, hiszen felesége, Jana orosz származású és így számára érzelmileg oly fontos helyszínt semmiképp sem hagyná ki, a sportszakmai szempontokról nem is beszélve, hiszen eddig meg szerzett 4 egyéni olimpiai aranya rekord a maga nemében (2002-ben és 2010-ben is duplázott!) és mindenféle elvárás nélkül szállhatna harcba az újabb aranyakért! Bár Schlierenzauer meggyőző előnyre tett szert az őt követőkkel szemben a harmadik helyért is nagy küzdelemre volt kilátás, mivel még a 10. helyezett is csupán 7 pontos lemaradásra volt egy esetleges éremszerzéstől. Azért a szembeszél sem jelent mindig egyértelmű előnyt a sportoló számára, hiszen Bardal (126 m), Stoch (123 m) és Morgenstern (123,5 m) sem tudott mit kezdeni ezzel a pozitív lehetőséggel, sorrendben 10., 11. és a 14. helyről fordultak a következő körre! Freitag, Ito és Sklett még ennél is gyengébben teljesített, ők egyaránt 120 m-ig repültek, pedig a verseny előtti próba ugrásaik alapján nem utalt semmi jel arra, hogy nem sokkal azután betlizni fognak! Freitag a 19., Ito a 20., míg az idei szezon meglepetésembere, Sklett a 25. helyről próbált javítani a második körében. A legnagyobb hidegzuhany Robert Kranjecet érte a prekvalis ugrók közül, ő még a K-pontot sem érte el ugrásával, 119 m-en landolt és a sok pontlevonás a kiesés sorsára juttatta! Mindenképp megemlítendő, hogy a magas szembeszél értékek miatt az ugrókat a zsűri jóval alacsonyabb beülőből merte csak elindítani, de hogy mindezt a felesből (0,5!) tegye az felettébb meglepő volt!
A második körre aztán enyhültek a szélviszonyok, ezért a zsűri jobbnak látta magasabbról elindítani a versenyzőket, a 4-esbe került a palló. A fináléban sem talált legyőzőre Schlierenzauer, aki a versenyen elért legnagyobb távolsággal (134,5 m), valamint a legmagasabb stílusponttal (58.0) biztosította be győzelmét, így sikerült riválisához, Koflerhez közelebb kerülnie összetettben. Nem kevesebb, mint 60 pontot faragott le vele szembeni hátrányából, miután csapattársa csak a 6. helyen végzett, pedig első ugrása alkalmával még joggal bízhatott abban, hogy sikerül befognia Schlierenzauert.
Gregor Schlierenzauer:„Azt hiszem nagyon jó döntést hoztam azzal, hogy nem mentem el Japánba és így a Vk-ban egy kis szünetet tarthattam! A kimerítő Négysáncverseny és a bad mitterndorfi repülő hétvége után szükségem volt a pihenésre! Fel akartam töltődni, ezt volt most a legfontosabb! Örülök, hogy néhány napot otthon tölthettem. A pénteki tréning jól sikerült, a verseny szintúgy, melyen stabil ugrást tudtam végrehajtani és persze nagyon örülök, hogy én nyertem! Holnap megpróbálok jó ugrásokat bemutatni, aztán majd meglátjuk mi lesz!
Freund másodszorra is közel annyit ugrott (130,5 m), mint elsőre, ez pedig ha a nyeréshez nem is, de az ezüstérmes helyének megtartásához mindenképp elegendőnek bizonyult, így a sapporói kínos (le)szereplést hamar feledtette egy éremmel.
A legnagyobb hajrát Thomas Morgenstern vágta le, aki az első körében ugrott 123,5 m-ére egy 130 m-es távolsággal egészen a dobogóig menetelt, az újabb bronzérme pedig azt jelentette, hogy meg van a 70. Vk érme is, melyet pályafutása során szerzett! Anders Bardal is sokat javított, ő neki egy 125,5 m-es ugrás is elég volt ahhoz, hogy 6 helyet lépjen előre és csak két ponttal maradt le a dobogóról! A versenyen szerzett 50 pontja pedig azt jelentette, hogy túllépte 4000. Vk pontját is (4017)! Ammann is kiegyensúlyozottan teljesített, 128,5 m-ére egy 127,5-est ugrott, mely idei szezonjának legjobb eredménye is lett egyben, a végelszámolásnál az 5. helyre futott be és ezzel a „nap embere” címet is kiérdemelte legjobb nem prekvalisként! A beülő megemelése, valamint a mérséklődött szél viszonyok jót tett a versenynek, hiszen az első körüket elrontók közül sokan tudtak javítani helyzetükön. Az előbb említetteken kívül többek között még így járt Stoch, Ito, Freitag és Sklett is, akik közül a német és norvég ugró lépett előrébb a legtöbbet, egyaránt 10 helyet! Takeuchi és Koch viszont pechesek voltak, előbbi 122, míg utóbbi 118 m-es ugrással esett vissza 11 helyet, a japán ugró a dobogóról csúszott le a 14., míg Koch a 8.-ról a 19. helyre. Az egész verseny legnagyobb helyezés rontását viszont nem ők, hanem Manuel Fettner érte el, aki nem kevesebb, mint 18 helyet zuhant vissza a második kör legkisebb ugrásának (106,5 m) köszönhetően és végül a 27. helyen zárta a versenyt! A hazai pálya előnyét nem tudták kihasználni az olaszok, hiszen Colloredo csak a 25. helyen végzett, míg csapattársa, Morassi még az első körben „elvérzett”!
Dobogósok: Freund (2.), Schlierenzauer (1.) és Morgenstern (3.)
.jpg)
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3137/2012JP3137RL.pdf
A ti véleményeitek