Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Zakopanéban került sor az újabb Vk futamra, ahol a tavalyi Malysz-Stoch „őrület” után most is volt okuk örömre a hazai szurkolóknak, hiszen az a Kamil Stoch győzött, aki tavaly épp ezen a sáncon szerezte első Vk győzelmét és immár a szezonban első, míg összeségében a 4. Vk győzelmének örülhetett! A lengyelek szurkolók – mint mindig – most is fantasztikus hangulatot csináltak, s úgy látszik számukra van élet Malysz után is, hiszen tavalyi búcsúját követően sikerült Stochnak méltó módon örökébe lépnie! A második helyen a szezon meglepetésembere, a német Richard Freitag végzett, míg a dobogóra az ismét nagyszerűen küzdő Andreas Kofler ért föl!
A Magas-Tátra „ékszerdobozában”, a Wielka Krokiewen évtizedek óta garantált volt a fergeteges hangulat, most, hogy a lengyelek legeredményesebb és legkedveltebb versenyzőjüket, Adam Malyszt elveszítették (visszavonult) sokan kételkedtek abban, hogy az a varázs, ami jellemezte az ottani légkört továbbra is megmarad-e?! Nos, a válasz egyértelmű igen! A lengyel szurkolók mindig is ki voltak éhezve a sikerekre, erre kedvencük, Malysz szoktatta rá őket az elmúlt évtized(ek)ben, a rengeteg, szám szerint 39 Vk győzelem és számos egyéb siker rendkívül népszerűvé tette ezt a sportágat hazájában és ez neki volt köszönhető! A szurkolók szerencsére nem maradt(ak) kedvenc(ek) nélkül, annál szebb forgatókönyvet ugyanis, mint amit a sors produkált a tavalyi Vk versenyen nem is írhatott volna, hiszen Adam Malysz (amit mi még akkor nem tudtunk, talán csak sejthettünk) utolsó szezonjában nem is búcsúzhatott volna szebben szurkolóitól, mint egy győzelemmel, utódja, Kamil Stoch pedig élete első Vk győzelmét aratta, így ennél csodálatosabb hétvégét nem is szerezhettek volna az oda kilátogató több tíz ezres közönségnek! Sajnos akkor az örömbe üröm is vegyült, hiszen Malysz 3. versenyén óriásit bukott, mely után a mentők szállították el, szerencsére pár hét múlva már újból versenyzett! Statisztikai szempontból a mostani és a kereken 10 évvel ezelőtti verseny közt párhuzamot is vonhatunk, akkor ugyanis Malysz nyert egy német, azaz Hannawald előtt, most is hasonlóan alakultak a dolgok, hiszen Stoch tavalyi győzelme után ismét nyerni tudott szintén egy némettel, Richard Freitaggal szemben, így elmondható az a tény, hogy az utódok párviadala volt ez a verseny!
Zakopane eddig 3-szor (1929, ’39, ’62) rendezett északi sí-világbajnokságot, az utolsót épp kereken 50 éve, ezért a lengyelek már nagyon ki vannak éhezve egy nagy világesemény megrendezésére! Az elmúlt években kitartóan ott voltak mindig a pályázók között, de valahogy még sem sikerült meggyőzniük pályázatukkal a Nemzetközi Sí Szövetséget, hogy újból alkalmasak lennének egy világbajnokság megrendezésére! Szerencsére nem adták föl és a 2017-es északi sí-VB-re újból pályáztak! Természetesen, hogy ezúttal több eséllyel bírjanak, mint az elmúlt években, évtizedekben mindenképp tenniük kell azért, hogy a FIS kívánalmainak megfeleljenek, ezért jelentős átalakításokat kell majd végrehajtaniuk, hogy kandidálásuk sikeres legyen! Világos volt a sánc üzemeltetőinek, hogy a létesítményt ki kell bővíteni igen nagy mértékben, hiszen itt a Magas-Tátra lengyel oldalán nem csak a síugrásra, hanem egyéb más téli sportágra is jelentős főszerep vár! A Wielka Krokiew mellett a normálsánc, a Srednia Krokiew is bővítésre kerül, valamint a stadion és a sífutópályák sem maradnak majd ki az átalakítási munkálatokból! Az elmúlt évben Zakopane meglehetősen negatív főcímet kapott azáltal, hogy a jövő nyári Grand Prix verseny törlésre kerül, mivel igen sokba kerül a szervezőknek a rendezés. Apolloniusz Tajner, a Lengyel Sí Szövetség elnöke bejelentette, hogy a 2012 januárjában a korszerűsítési munkálatok megvalósításra kerülnek mintegy 3,3 millió zloty összegben (kb. 760 ezer euró). Mindenekelőtt a leszállódomb jobb (keleti) oldali tribünjét újítják föl, valamint egy új jégnyomot is telepítenek a nekifutóba, ezen kívül aszfaltmunkákat is végeznek a stadion körül. Egyelőre a jövő évi Vk naptárban nem szerepel Zakopane a Grand Prix rendezők között, de ez idővel remélhetőleg változni fog, hiszen 2004 óta csak egyszer hiányzott a GP naptárból, akkor Wisla ugrott be helyette, mely egyre inkább elvegyül a nemzetközi síugrás vérkeringésében!
A selejtezőt egy nappal korábban (csütörtökön) rendezték a megszokottól eltérően, hiszen itt Zakopanéban a Vk szezon versenyei közül egyedülálló módon nem szombat-vasárnap, hanem péntek-szombat rendszerben rendezik itt a versenyeket, hogy mind a lengyelek, mind a külföldiek ki tudják pihenni a két versenynap, valamint a hosszú utazás (már akik messzebbről jöttek) fáradalmait. A kvalifikációt a hazai szurkolók legnagyobb örömére Piotr Zyla nyerte az orosz Denis Kornilov előtt, akik a verseny legnagyobb ugrásait (131 m) is szerezték egyúttal. Harmadik és negyedik helyen is lengyelek végeztek, Krzysztof Mietus és az idei szezonban debütáló Alekszander Zniszczol okozott kellemes meglepetést a lengyel drukkereknek!
Az időjárás továbbra sem fogadta kegyeibe a síugrókat, hétvégére sűrű hó borította be a várost és a szél sem fújt kevésbé, mint az utóbbi Vk versenyeken, így már nem is lepett meg senkit, hogy ismét törölni kellett egy kört, ami nevezetesen a verseny előtti próbakör volt. A versenyt csak bő negyedórás késéssel tudták csak elkezdeni, de a lényeg, hogy elkezdték!
Szokás szerint a verseny elején a helyi rendezésnek köszönhetően dupla kvótával induló lengyelek következtek, akik közül Bachleda még nem (113,5 m), de az őt követő mindössze 17 éves Zniszczol a K-ponton túl tette le magát, ami a körülményekhez képest igen jó eredménynek számított! A lengyel srác mindössze 3. Vk versenyén szerepelt, s mivel az időjárás által sokaknak nagy kihívásnak bizonyult a K-pont elérése, így féltávnál borítékolható volt, hogy első Vk pontjait is megszerzi! A selejtező 3. helyezettjének, Mietusnak viszont nem sikerült előző napi produktumát megismételnie, csak 107 m-en landolt, ami kevésnek bizonyult a továbbjutáshoz. A 6.-ként rajtoló szlovén Jaka Hvala (nem összetévesztendő a cseh Hlavával!) első Vk versenyén indult és nem is szerepelt rosszul, hiszen 122 m-es ugrása is elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést a lengyel fiútól. Meglepetésre Mietus után Hula is „elvérzett”, csak 107,5 m-es ugrást tudott bemutatni, ami kevés volt neki is, hogy tovább lépjen a következő körbe. Chedal is kiesett, miután a nap legkisebb ugrását (98 m) hajtotta végre, ezzel hosszú idő után továbbra sem tud pontszerző helyen végezni, ami az elmúlt szezonokhoz képest több mint lesújtó teljesítmény ez részéről, annak függvényében, hogy nyár óta új edző trenírozza Primoz Zupan személyében! A norvég Rönsen azonban remek ugrást mutatott be, 126,5 m-en ért földet, mellyel át is vette a vezetést Hvalától. Ezután Sinkovecet zárták ki ugrása után közvetlenül, mivel a technikai ellenőrzésen fennakadt a testsúlyához képest túl hosszú lécei miatt. Az eddig tompábban versenyző finnek közül Happonen repült 124 m-ig, mellyel beérte pontszámban az éllovas norvégot, így már ketten álltak az élen holtversenyben. A kedvezőbbre fordult időjárásnak köszönhetően Damjan landolt 126 m-en, mellyel már ő vezetett 5 pontnyi fórral. Ezután ismét gyengébb ugrások követték egymást, K-pont alatt ugrott Janda (114,5 m), Tepes (119,5 m) és Zauner is (115,5 m), így a hazaiak a kvaligyőztes Zyla mindössze 122,5 m-es ugrását is díjaznia tudta.
Damjanhoz hasonlóan csapattársa, Prevc is az élmezőnybe ugrotta magát, mindehhez egy 121,5 m-es ugrás is elegendő volt, négy pontra volt ekkor még honfitársától. Ezután a selejtezőn remeklő Kornilov esett ki nagy meglepetésre, egy enyhébb hátszél nyomta le idő előtt, csak 111,5 m-en landolt, miképpen Neumayer sem járt szerencsésebben, aki szintén kiesett, ő fél méterrel ugrott kevesebbet az orosz ugrónál. A 30. születésnapját ünneplő Koch is erre a sorsra jutott, minek után 112 m-e szintén kevésnek bizonyult, a zord idő nem kímélte ezután a jobb képességű versenyzőket sem! A Jiri Raska halála miatt fekete gyászszalaggal ugró Koudelka repült 122 m-ig, mellyel ha a vezetést nem is vette át, de sikeresen „beékelte” magát a két szlovén, Damjan és Prevc közé, így előkelő helyről fordulhatott a második körre. Egy újabb szlovén tudott ezután az első körben a top10-be férni, még pedig Kranjec, aki a selejtezőn minősített ugróként már-már sáncrekord közeli ugrást (137 m) ért el, most ennél lényegesen hamarabb ért földet, csak 118 m-en landolt. Őt Freund követte, aki az első kör legnagyobb ugrásával (128 m) sikerült élre kerülnie, a szlovén Damjannal szemben 6 pont előnyre tett szert. Honfitársa, Freitag is remekelt (126,5 m), így már két német vezette a versenyt, majd a hazaiak hangos üdvrivalgása és dudaszó koncertje közepette Stoch indult el a sáncról! A Malysz visszavonulásával elsőszámú lengyel ugróvá előlépett Stoch 125,5 m-en tette le magát, ugyan a vezetést nem vette át, de a két német közé jött be a tabellán, Freitagot csupán két tized ponttal megelőzve! És ekkor jött a feketeleves! Az addig is nagy pelyhekben hulló hó nehezítette meg az ezután érkezőket, melynek épp az egyik osztrák éllovas lett az „áldozata”!
Morgenstern megpróbálta ugyan a lehető legtöbbet kihoznia az ugrásából, de nem tudott kellőképpen elegendő figyelmet fordítania a landolásra, bal síléce igen közel került a jobbhoz, ami alákeveredett valahogy és az esést már nem tudta elkerülni! Szerencsére nem sérült meg, de azt lehetett látni, hogy igen stumpfos volt a hó az érkező zónában, nem igazán tudta megállapítani hol kell landolni, ez játszott legfőképp szerepet a bukásában!
„Minden rendben van velem, semmi komoly nem történt! A feltételek a nagyon erős havazás miatt elég rosszak voltak, minden irányból egyszerre fújta a szél a havat. Elestem a sűrű hóban, nem láttam pontosan, hogy hova kell érkeznem. De ilyen az élet és a sport! Csapattársaimnak is balszerencséjük volt, a zord idő jó munkát végzett, de sajnos a szerencsét nem lehet megvásárolni!” – mondta a verseny után Morgenstern, aki mindössze 117 m-en ért földet.
Ezután Bardal következett, aki Morgensternhez hasonlóan szintén pórul járt annyi különbséggel, hogy ő legalább nem esett el, viszont 109 m-es ugrása a verseny egyik legkisebb távolsága volt, mellyel természetesen nem tudott tovább lépni a második körbe. Két abszolút esélyes esett ki rövid időn belül, ami a két német malmára hajtotta a vizet, de még hátra volt két osztrák is! Nos, ők sem jártak jobban, míg Schlierenzauer 121,5 m-ével csak a 12. helyre jött be, addig Kofler 3 méterrel repült messzebbre nála, mégis csak a 14. lett a mínuszos kompenzációs pontoknak köszönhetően! Az első sorozat végén a top10-ben nagy meglepetésre nem volt osztrák versenyző, ami nem sűrűn fordult elő mostanság, utoljára 2006 jan. 22-én a sapporói versenyen történt ilyen, akkor Manuel Fettner volt a legjobb, a 16. helyen végzett! Mindenesetre volt még egy kör, nagy összegben lehetett volna fogadni rá, hogy a fináléban javítani fognak az osztrákok és ennél azért jobb eredményt fognak majd elérni!
A második körre a zsűri gondolt egy „merészet” és eggyel feljebb vitte a beülőt, immár a 9-esből indulhattak a versenyzők! Az első komolyabb és egyben K-pont fölötti ugrást a norvég Velta érte el, ő 124 m-es ugrásával nem kevesebb, mint 12 helyet javított pozícióján és a 14. helyen végzett. Őt Tepes tudta megelőzni elsőként, aki 127 m-ig repült és a verseny legnagyobb helyezés javításával (13 helyet lépett előre) a 8. helyen ért célba, eddigi legjobb helyezése is ennyi volt, így beállította korábbi legjobbját (2011 Engelberg).
A 18. helyről várhatta a folytatást a fiatal Zniszczol és talán ő sem gondolta volna, hogy ugrása (123 m) után élete legjobb Vk eredményét éri majd el, hiszen Stoch után a második legjobb lengyelként végzett az előkelő 9. helyen, mely nagyszerű eredménynek könyvelhet el a közelgő erzurumi junior világbajnokság előtt! A másik újonc, a szlovén Hvala ugrott ezután, de ez már nem sikerült úgy, mint az első (104 m), visszaesett a 29. helyre, de ezt aligha bánta, hiszen első Vk rajtján mindjárt pontszerző is lett! Az első körben csak 14. helyen végzett Kofler sokadszor bizonyította már, hogy nagy küzdő, így tett most is, hiszen a verseny folyamán elsőként tudta elérni a 130 m-es határt, mellyel meg sem állt egészen a bronzéremig, persze ehhez az is kellett , hogy az előtte lévők rontsanak, vagy egyszerűen csak ne ugorjanak kiemelkedőt, úgy mint azt most ő tette! Csapattársa, Schlierenzauer még első körös teljesítményét is jócskán alulmúlta, csak 112,5 m-en landolt, mivel egy erősebb hátszél lenyomta és a stíluspontjai is igen alacsonyak voltak, így a versenyt csak a 18. helyen zárta, ami nagy csalódás volt számára! Kranjec viszont tudott javítani, 124 m-e viszont csak Kofler mögé tudta őt besorolni a helyezést illetően. Honfitársa, Prevc is jól versenyzett, bár 125 m-es ugrásával nem tudta ő sem átvenni a vezetést, de a versenyen elért 4. helyével élete legjobb Vk eredményét érte el (korábban 3x volt 11. helyezett, utoljára idén Innsbruckban), egyúttal ő lett a „nap embere” is! Ezután Koudelka (118 m) és Damjan (114 m) is rontott, így ők lemondhattak egy esetleges dobogós helyezésről. Freitag következett, aki lekoppintotta első körben elért távolságát (126,5 m), mely bőven elég volt ahhoz, hogy beelőzze Koflert, ráadásul nem is kicsi fórral, több mint 12 ponttal vezetett és mivel már csak ketten voltak hátra, így biztos volt, hogy a szezon során immár harmadjára is éremmel gazdagodik majd! Ezután az érdeklődés középpontjába az a Stoch került, aki a legutóbbi (egy évvel ezelőtti) hazai versenyen győztesen hagyta el a sáncot, ami akkor élete első Vk sikere volt, most is nagy eséllyel bírt, hogy ez újból megtörténjék! Kamil egy kedvező széljárásnak köszönhetően meg sem állt 135 m-ig, mely így a nap legnagyobb ugrása is lett egyben!
A több tíz ezres túlnyomórészt hazai publikum hatalmas ovációja közepette vette át a vezetést és már csak Freund volt hátra, akit egyrészt nyomasztott az esélyesség terhe, másrészt mire ő rá került volna a sor, addigra megfordult a szél és így engedték le ugrani a sáncról, ami természetesen nem is sikerülhetett neki, csupán 113 m.-en fogott talajt! Ebben a pillanatban úgy még nem örült hazai közönség külföldi ugró produktumának, mint az övénél, ez pedig azt jelentette, hogy kedvencük egy évvel később újra nyerni tudott és pályafutása 4. győzelmét szerezte, mellyel átlépte 2000. Vk pontját is (2054)! Stoch a lengyel szurkolótábornak óriási örömet szerzett, akiknek minden okuk meg volt, hogy a sánc környéki hangulatos éttermek, sörözők forralt bor és Zubrówka készletét jelentősen megcsappantsák! A pénteki verseny után tisztán látszott van élet Malysz után is! :)
Kamil Stoch:„Féltem, hogy a második sorozatot törlik a rossz időjárás miatt, de szerencsére nem ez történt, lássuk be a döntőbeli ugrásom „bomba erejű” volt! Messzire sikerült repülnöm, amit nagyon élveztem! A mai győzelmemet családomnak és feleségemnek ajánlom, valamint mindazon rajongóknak, akik kilátogattak ide a sánchoz! Ne feledkezzünk meg „kollégámról”, Alekről (Zniszczol) sem, nagyon boldog vagyok, hogy 9. lett! Ez egy óriási siker neki! Gratulálok Piotrnak (Zyla) és Maciejnek (Kot) is, akik ismét bizonyították, hogy tudnak messzire és egyenletesen is ugrani! Hogy melyik győzelmemnek jobb az „íze”, az elsőnek vagy a mostaninak nem tudnám összehasonlítani, hiszen mindkettő kemény izzadságszagú munka eredménye, a szívemet tettem bele az ugrásokba, amik sok örömöt adnak nekem! Ez volt az első zakopanei verseny Adam nélkül, az ugrások ikonja volt ő, akit Lengyelországban mindenki szeret(ett)! Biztos valami megváltozott most, de a hangulat még így is valami fantasztikus volt! Zakopane a legfontosabb verseny számomra a szezon során, s mivel nem tartozom a legjobb sírepülők közé, így az volt a legfőbb célom, hogy itt jó eredményt érjek el!”
A dobogósok: Freitag (2.), Stoch (1.) és Kofler (3.)
.jpg)
A ti véleményeitek