Alberto Tomba után 17 évvel újra olasz győztese van a kitzbüheli szlalomnak! A Ganslernhangon rendezett műlesikláson, elsősorban briliáns második futamával Cristian Deville aratta le a babért, a 31 esztendős sportoló élete első Világkupa-győzelmét aratta a patinás helyszínen. A dobogó második fokára Mario Matt állhatott fel, érdekesség, hogy ez már a negyedik hasonló helyezése a Super Mariónak becézett kétszeres világbajnoknak. Harmadikként pedig az az Ivica Kostelić zárt, aki kombinációban aratott fölényes sikerével és Marcel Hirscher kizárásával nemhogy átvette a vezetést összetettben, hanem egészen tisztes, 130 pontos előnnyel halad a címvédés felé. Kombinációban két svájci fejezte be a napot dobogón: Beat Feuz nyerte az Ivica-mentes ligát Silvan Zurbriggent megelőzve.
A hamisíthatatlan, az igazi, vagyis az ún. „klasszikus” kombináció versenyformája mára Kitzbühelre korlátozódik, egyedül itt hozzák ki a győztes egy lesikló és két szlalom futamot követően. Az esélyek a hétvége előtt is világosak voltak, Ivica Kostelić nem is ködösített, amikor zsinórban harmadik győzelmére tört a nevezetes Hahnenkammrennen-en. A hófúvás miatt 60%-ban lerövidített, az inkább tempójában Szuper-G-re, hosszában óriás-műlesiklásra emlékeztető pályán nem volt elég területük a gyorssízőknek, hogy összesíeljék a kívánatos különbséget.
A legjobb kombinációs a tavalyi harmadik Romed Baumann volt a lesiklást követően, 12 századdal vezetett honfitársa, Joachim Puchner előtt, de tudni kellett, hogy utóbbi gyenge összetettes helyezése miatt csak a mezőny végére indulhatott ma délelőtt. Beat Feuz helyzete már érdekesebb volt, neki is csupán 21 százados volt az elmaradása, miközben egy fokkal jobb szlalomosnak számít, csakúgy, mint a nagyságrendileg azonos időkülönbséggel következő Adrien Théaux. A műlesiklásban is számba vehető Zurbriggen- Miller- Ligety- Jansrud négyes másodperc környéki hátrányt szedett össze, a két horvát, valamint Peter Fill további 5-6 tizeddel következett mögöttük. Ivica viszonylatában ez is jelképes differenciának minősült, az olasz pedig már szombaton eljátszotta minden esélyét.
Ante Kostelićnevét találtuk a tűzőmester szerepében, a „papa” hírhedt váratlan nyomvonalairól, pályái súlyos tizedekkel büntetik minden apró technikai bizonytalanságot. A szűkre tűzött, oldalról a pálya egészét kihasználó kapukombinációi, illetve a legkellemetlenebb helyekre rakott sorozói ma is többeket megtréfáltak. Célja nyilvánvaló volt: már délelőtt el akarta dönteni a kombinációs 100 pont sorsát, a kombinációs szinten brutálisan nehéz pályán riválisai esélye a nullához konvergált, beleértve Ligety-t is.
Cristian Deville (4.) eltalálta kezdésként a középutat, hiszen összeszedett volt mozgása, de a tempót sem hanyagolta el. Jean-Baptiste Grange nyert már a Ganslernhang-on két alkalommal is, ideális terepen igyekezhetett tehát felzárkózni az élvonalhoz. Az első szektor után már 3 tizeddel vezetett, nem sokkal később azonban rálépett az egyik kritikus piros kapura, hétből ez már a negyedik kiesése. Ivica Kostelić (2.) rezzenéstelen mozgással küzdötte át magát a kapuk rengetegén, fokozatosan növelte előnyét, alsó szektora már-már a wengenit idézte, 72 századdal vette át a vezetést az olasztól. André Myhrer (7.) dolga nehéz volt, a pálya nyomvonala ugyanis minden tekintetben eltért a neki kívánatostól. A vertikális kapuknál ütemet is tévesztett a végén, csaknem másfél másodperccel ki is kapott. Marcel Hirscher (3.) 2 tizedes elmaradását a pálya felső részén gyűjtötte össze, a korlátokat a végletekig feszítő stílusa miatt többször a kiesés szélére jutott. Utóbb derült ki, mennyire. Rögtön az első kapura rálépett, ideiglenesen ki is zárták a versenyből, a szuperközeli lassításból azonban kiderült, hogy bal lábának kötése a kapu jobbján haladt végig, így hosszas hercehurca után végül visszakerült a tabella harmadik helyére.
Mario Matt (1.) két tizedes előnnyel érkezett az utolsó szakaszra, egyetlen századdal megelőzte a horvátot, aki aligha bánkódott emiatt, legalább nyugodtan készülhetett a délutáni folytatásra. Felix Neureuther (40.) az első méterektől fogva nem volt az igazi, megfontoltsággal leplezte bizonytalanságát, az egyik banánkapunál tért veszít, újra kellett indulnia, mindez kevés volt a második futamhoz. Axel Bäck (9.) teljesítményére nem lehetett panasz, alig másfél másodperccel bekerült a legjobb 10 közé. Három közepes menet következett, sorrendben Mitja Valenčič (16.), Stefano Gross (15.) és Mattias Hargin (17.) került távol egy igazán jó eredménytől. Manfred Mölgg (11.) apró hibáktól eltekintve tűrhetően ment, nem is szólva Jens Byggmarkról (5.), aki legjobb svédként zárta az első futamot. Más kérdés, hogy a dobogótól így is egy másodperc választotta el. Giuliano Razzoli (14.) is a középmezőny derekába sorolt be, Manfred Pranger (8.) nagyjából a táv feléig jó eséllyel pályázott egy másodpercen belüli eredményre, egy komolyabb ritmustévesztés keresztbetett ennek.
Benjamin Raich (12.) visszafogott volt délelőtt, nem tudott élni a reklámszünet adta lehetőséggel. Ivica két legnagyobb kombinációs ellenfele következett, ám egyikük sem tudott élni az előnyösebb rajthely adta előnyökkel. Ted Ligety (32.) és Silvan Zurbriggen (34.) sem került a legjobb harminc közé, a horváttól elszenvedett négy-négy szekundumos vereség lényegében már délelőtt eldöntötte a kombinációs sorsát. Steve Missilier (6.) küzdelmes menete extragyors záró szakasszal végződött, kérdés az volt nála, képes-e rátenni erre még egy lapáttal. Fritz Dopfer (10.) magabiztosan hozott egy TOP-10-es kiindulási pozíciót, Michael Janyk (24.) és Nolan Kasper (19.) viszont távol került ugyanettől. Patrick Thaler (13.) hozta megszokott stabilitását, Reinfried Herbst (18.) ellenben továbbra sem képes kimászni a gödörből. Markus Larsson lassú is volt, még kapura is lépett, utólag kizárták, Alexis Pinturault (26.) ezúttal nem remekelt igazán, a második futam azért így is összejött. Az első harmincast Markus Vogel és Lars Elton Myhre kiesése, valamint Brad Spence (23.) és Juasza Naoki (20.) magabiztos továbbjutást érő menete zárta.
A 31-38 közti rajtszámokban érkeztek azon kombinációs sízők, akik összetettben is értékelhető helyezéssel bírtak a hétvége előtt. Kétségkívül Beat Feuz (35.) síelt a legjobban, azonos színvonalat hozott Ligety-vel és Zurbriggennel, egy másodpercnél valamivel kevesebb előnnyel, de még mindig tartotta második helyét. Sőt, néhány tizeddel Adrien Théaux (38.) is előttük szerepelt az összesített tabellán. Romed Baumann (44.), Christof Innerhofer (46.), Hannes Reichelt (48.), pláne Aksel Lund Svindål (55.) és a néhány kapu után kieső Bode Miller lemondhatott a dobogóról. A mezőny végén, vagy legalábbis hetvenen túl induló kombinációsok közül senki nem tudott kiemelkedőt nyújtani, Natko Zrnčić-Dim (53.) befért Svindål elé, de Feuz-zel szemben ekkor már 4,5 másodperces elmaradása volt summa summarum, vagyis a kettős horvát dobogóról lemondhattak déli szomszédjaink. Dominik Paris (56.) is nagyjából azonos idővel ért célba, Joachim Puchner (61.) kiadós hegymászás után tette meg ugyanezt, Peter Fillt pedig kizárták.
Visszatérve szigorúan a szlalomra, akadt még néhány emlékezetes menet. Jimmy Cochran (41-essel a 20.) érte el a legjobb eredményt, de az osztrákok kiegészítő embere, Wolfgang Hörl (49-essel a 22.), két francia, Maxime Tissot (47-essel a 25.) és Thomas Mermillod Blondin (54-essel a 27.), a szintén amerikai Colby Granstrom (42-essel a 28.), a cseh Kryštof Krýzl (44-essel a 29.), valamint hatalmas meglepetésre az orosz Alekszander Horosilov (51-essel a 30.) is kvalifikálta magát a második futamba. Ez eleddig háromszor sikerült neki, kiverte többek közt Dreiert (31.), Schmidigert (36.) és Schönfeldert (42.) is.
Délután az olaszok trénere volt a soros, s miután egyetlen TOP-10-ből induló tanítványának akár győzelmi esélyei is voltak, nem volt olyan meglepő, hogy a pályát is Cristian Deville pattogós, őrült stílusára álmodta meg. Magyarul szólva: ha lehet, még Ante „papa” remekművét is felülmúlta, annyi ütemváltáson kellett átesniük lejtmenet, hogy ritmusról felesleges is volt beszélni a nyomvonal kapcsán.
Alekszander Horosilov (23.) reálisan felmérve képességeit, a biztosra törekedett, beállította karrierje legjobbját. Krýzl (21.) kevéssel átvette tőle a vezetést, Colby Granstrom (24.) viszont csak a ruszki mögé sorolt, egy nagy rontás következtében. Az előző idény Észak-Amerikai Kupa-győztese, egyben a kombináció 2010-es ifjúsági világbajnoka (igaz, az ún. „hármas kombiban”) első pontjait gyűjtötte a VK-ban. Thomas Mermillod Blondin (17.) a nap harmadik legjobb sízésével jelentősen előrelépett, élete legjobbját nyújtotta szlalomban. Ifjú honfitársa, Pinturault viszont nem jutott sokáig, elvitte a nagy lendület. Tissot (22.), a két kanadai már komolyabb veszélyt jelentett rá, Janyk (18.) bizonytalan alsó szakaszával még nem előzte meg, Brad Spence (14.) viszont régóta nem látott összeszedett menettel két tizedet vert a franciára.
Mégis azonnal át kellett adnia az elsőséget, Wolfgang Hörl (8.) ugyanis mindenki megdöbbenésére önkívületi formában kezdett el síelni, az első szektort követően egy másodpercet vert a kanadaira, egészen a legnagyobbakig mindenki egy másodpercre sem tudta megközelíteni teljesítményét. Hazai földön begyűjtötte első TOP-10-es helyezését, ergo élete legjobbján zárt. Ezt követően jó darabig nem kellett nagyon izgulnia. Juasza (20.) lábai nem tudták lekövetni az általa diktált tempót, nem sikerült javítania, az őt követő két amerikai, Cochran (19.) és Kasper (14.) is inkább a kieséseknek köszönhették előrelépésüket. A bújócskázós alsó szakaszra mindkettejükben elfogyott a koncentráció. Reinfried Herbst (13.) elégedetten biccentett a célban, a kritikus legmeredekebb részt valamivel lassabban, de legalább tisztán bevette, majd a végén felül is múlta honfitársát, két osztrák állt tehát élen a verseny felénél, miután Hargin (16.) ütemtévesztései értékes pozíciókba kerültek, Valenčič és Gross pedig kiesett, előbbi lába közé vett egy szűkre tűzött kaput, utóbbi bal lábáról pedig egyszerűen lecsatolódott a léc.
Hörl-t esetleg az alsó részen lehetett megverni, ezt többek menetén érzékelni lehetett. Giuliano Razzoli (7.) ezt ténylegesen igazolni is tudta, pattogós menetének tisztes hátrányát 6 századdal a maga javára fordította. Patrick Thaler (12.) könnyen rögtön elébe kerülhetett volna, mintegy 3 tizeddel jobb volt nála, remek íveken síelt, a sorozókra vezető kanyarulást viszont elbaltázta, így nulla sebességgel evickélt be a célba. Benjamin Raich (10.) egy csúnya túlsodródással nyitott, bemutatott egy látványos légmozdulatot, hátrányát a pálya második felében sikerült lefeleznie. Nyilvánvaló volt, hogy Razzolit bőven felül lehet múlni, a kérdés csak az volt, ki lesz képes erre alkalmas összeszedett menetet produkálni. Nos, Mölgg ma sem, mentségére legyen szólva, Gross után neki is a bal léce tért külön útra…
Fritz Dopfer (9.) bizonyos pontokon nem vállalt kellő rizikót, a végén ennek ellenére sokat leharapott hátrányából. Bäck a banánkapu előtt mozdult el röppályára, kár, sokat ígért mai sízése. Manfred Pranger (11.) alig-alig fért be a kapukba, roppant zaklatott volt a pálya alja, két századdal Raich mögé érkezett. A 2009-es világbajnok gyengélkedése azért is volt feltűnő, mert a munkások indulása előtt hosszú perceken át tisztították előle a pályát. André Myhrer (6.) vetett véget Razzoli elsőségének. Szemre végig jobbnak tűnt, a stopper azonban csak a pálya végén jelzett némi előnyt, dobogóra ez kevésnek bizonyult. Steve Missilier (4.) mindent egy lapra feltéve támadott, végig a határon síelt, a kiesés lógott a levegőben. Leért, majdnem egy másodperces előnnyel. Kinézett neki egy dobogó, ami felé újabb lépést tett Jens Byggmark (5.) vadulós menete után.
Cristian Deville (1.) azonban nála is sokkal jobban síelte meg azt a bizonyos meredeken oldalra lejtő középső szakaszt, 95 százados előnye birtokában már tényleg nem volt elképzelhetetlen a győzelem sem. Marcel Hirscher szemkáprázatos dinamikával vette az íveket, érintőre vett kapuk sorjáztak. Hiába rontott már fent, 7 tizedre növelte előnyét az olasszal szemben, majd egy újabb komoly megingás után keletkező kicsi hátrányán is fordítani tudott menet közben. Az utolsó túlfordulás tett be neki. Elsődlegesen azzal, hogy csak Deville mögé sorolt, másrészről azzal, hogy az ominózus kaput – mint a szuperlassításból kiderült – valóban lába közé vette, így újabb kizárással kellett szembenéznie.
A rövidebb intermezzo után Ivica Kostelić (3.) nyitott két orbitális hibával, másodjára saját szavai szerint is kis híján a kiesés sorsára jutott. Eztán óvatosabbra vette a figurát, a pillanatnyi második helyre így is csont nélkül befért. Mario Matt (2.) nem vállalta fel a szükséges kockázatot, különösebb hiba nélkül is másfél másodpercet szedett össze egy meneten belül, ez mindent elárul. 72 századdal szorult az olasz mögé.
A kombinációsok sorát Ted Ligety (5.) nyitotta, érezhetően tisztelte a pályát, túlságosan is, nem tudta összesíelni a szükséges különbséget. Silvan Zurbriggen (3.) kevéske hátrányát még egykori vb-ezüstérmeshez méltatlan szlalomjával is könnyedén a maga javára fordította. Beat Feuz (2.) másodszorra sem vallott szégyent, sőt, 25 századdal összesítésben még épp befért honfitársa elé. 4 és fél másodpercet kapott Ivicától a két szlalom alatt, ami az elkövetkező szuper-kombinációk előtt több mint biztató tény. Adrien Théaux (4.) is remek napot fogott ki, komoly harcban volt a dobogóért, szűk 3 tizeddel maradt csak el a gyengébbik svájcitól. Romed Baumann (6.) már inkább Ligety-vel volt versenyfutásban, 2 század döntött kettejük közt. Jansrud (7.), Innerhofer (8.) és Zrnčić-Dim (9.) ma nem volt tényező, Svindål (10.) meg csak mosolyogni tudott gyalázatos műlesiklása után. Pontot szerzett meg Dominik Paris (11.), Andreas Romar (12.), Sebastien Pichot (13.), Joachim Puchner (14.), a bolgár Nikola Csongarov (15. – életében először), s végül Hannes Reichelt (16.). Utóbbi kivételével mindannyian 108%-on belül zártak, így pontokkal gazdagodtak.
Cristian Deville személyében 1995 után nyert ismét olasz Kitzbühelben. Szó se róla, benne volt a pakliban, hét versenyből hat alkalommal is a legjobb 6 között végzett, idő kérdése volt, míg el nem érkezik a nagy sikerhez. A 31 esztendős versenyzőnek ez a harmadik VK- dobogója, természetesen az első győzelme. Mario Matt kezd magára találni, bukdácsoló szezonkezdete után az újévben begyűjtött két negyedik helyet, ezt követte ma idei első, összességében a 34. dobogója.
Ivica Kostelić már 23 Világkupa-győzelemnél tart, dobogók számában pedig átlépte a bűvös 50-es számot. Még fontosabb számára, hogy összetettben is élre áll, 130 ponttal vezet Hirscher (szakában 185 ponttal) és 170-nel a kilencedik dobogóját szerző Beat Feuz előtt. Silvan Zurbriggen legalább kombinációban meg tudta menteni becsületét, ez a mai 14. pódiuma.
A ti véleményeitek