Fergeteges hangulatban, 38 000 néző szurkolása mellett teljesítették a földkerekség legjobb lesiklói a világ leghosszabb pályáját. A két és fél perces fizikumot és koncentrációt egyaránt maximálisan igénybe vevő Lauberhornon kiköszörülte a csorbát a svájci csapat, hárman is képviselték magukat a legjobb tíz között. Beat Feuz elsőrangú sízéssel otthon tartotta a győzelmi trófeát, az egy év alatt az ismeretlenségből világsztárrá cseperedett, még mindig szemtelenül fiatal tősgyökeres wengeni az elsőként lesikló Hannes Reicheltet, vagyis az ősi rivális osztrák válogatott legjobbját taszította le az első helyről. A dobogó harmadik fokára a Szuper-G világbajnoka, Christof Innerhofer állhatott fel. Carlo Janka negyedik helye az előző hetek újságcikkei fényében szintén örömmel tölthetett el minden svájcit. Az összetett elsőségért küzdő Ivica Kostelić ma nem szerzett pontot.

Wengenről, az immáron 82 éves múltra visszatekintő legendás helyszínről még tavaly írtunk egy meglehetősen bő összefoglalót, ezúton is ajánljuk szíves figyelmetekbe.

Az 59 főt számláló mezőnyben négy korábbi győztes foglalt helyet. Bode Miller két alkalommal sem bizonyult legyőzhetőnek, 2009-ben Didier Défago, elkövetkező évben Carlo Janka, míg tavaly Klaus Kröll volt a leggyorsabb, a legkoncentráltabb, a legstrapabíróbb. Előzmények ismeretében a legtöbben az első hazai győzelmére hajtó Cuche, az ifjú trónkövetelő Feuz, valamint a végre ismét régi fényében tündöklő Miller küzdelmét várták a mai naptól.

Idén is megállapíthattuk, hogy az optimális időeredmény eléréséhez a pálya három kritikus szakaszán kellett hibátlanul síelni. Elsőként a „Hundschopf” nevű szűk ugratót azonnal követő jobbos fordítón, a Minsch- kantén kellett tartani az ideális nyomvonalat, szintén nagyon lényeges volt a Kernen- sikán be-és kimenete, az ott elvesztett sebességet ugyanis a következő hosszú szakaszon nem lehet visszahozni, borítékolható az akár egy-másfél másodperces elmaradás. A harmadik pedig a Ziel-S, a kapuk hiába voltak a szokottnál szélesebbre tűzve, az izomláz tüneteivel zsibbadó lábakkal így is pokolian nehéz volt normálisan bevenni őket.

Hannes Reichelt (2.) a szűzpályán rögtön szaggatta kicsit az istrángot. Az osztrákok korábban főleg Szuper-G-ben és sima óriásban vitézkedő rutinos sízője a 2008/2009-es szezonra teljesen eltűnt, már-már temetni kezdték, „jönnek a fiatalok” jeligével. Ehhez képes tavaly Hinterstoderben három év után VK- t tudott nyerni, majd az így kieszközölt világbajnoki indulást is remekül kihasználta, ezüstéremmel térhetett haza.  Három TOP-10-es helyezés és egy önbizalom növelő kombinációs lesiklás után ma sem akart szégyent vallani. Hibapontot találni nem lehetett menetén, a Kernen-S folyamán hozott sebességgel a komplett mezőnyt verte. A kanyargósabb alsó részen talán becsúszott néhány apró bizonytalanság, de ez már a kákán is csomót keresünk kategória. Élete legjobb lesiklása után…

A következő öt síző hozzá sem tudott szagolni az osztrák idejéhez. Guillermo Fayed (23.) és Georg Streitberger (26.) két másodperc környéki hátránnyal ért célba, kellemetlen meglepetésre Hans Olsson-nak (31.) ma még a pontszerzés sem jött össze. Dominik Paris (13.) megismételte tegnapi teljesítményét, a szakági specialistákkal kibővült mezőnyben ez ennyire volt elegendő. Ambrosi Hoffmann (19.) középszerű csúszása vezette fel a svájci örömünnepet. Következett ugyanis a 2009-es győző Carlo Janka (4.), az a fiatalember, akiről az utóbbi időben fizikumát kikezdő, lelki bajait ecsetelő cikkek rengetege íródott. Mi tagadás, idén sem kászálódott ki a gödörből Janka, Wengenben viszont jelek szerint képtelen hibázni. Nagy versenyre késztette az osztrákot, a már említett szakaszon mehetett el szezonbeli első dobogója, mindössze 17 századdal kapott ki.

Johan Clarey (18.) impozáns sorozatának vége szakadt, nem sikerült idénybeli negyedik lesiklásán is a legjobb tíz között végeznie. A világbajnok Erik Guay (8.) kezdi visszanyerni formáját, 6 tizedre Jankától felfért a pillanatnyi dobogóra. Adrien Théaux (16.) és Silvan Zurbriggen (14.) a pálya egyetlen szakaszán sem bírt konkurálni a Reichelt-Janka párossal. Utóbbit annyit szidja újabban mindenki, hogy muszáj megvédenem: meggyőződésem, hogy Silvan valós erejét az idei TOP-15-ös lesiklásai hűen prezentálják, múlt november-decemberi szárnyalása egy kivételesen jól elkapott sorozat volt, semmi több.

Joachim Puchner (25.) roppant zaklatott menetével a pontszerzésnek is örülhetett, nem úgy Christof Innerhofer (3.). A szám világbajnoki bronzérmese ádáz küzdelmet folytatott az órával, hol egyik, hol másik oldalra fordult a mérleg nyelve, a célban 5 századdal az osztrák javára döntött minden. Legutóbb a 2010-es bormiói lesikláson zárt dobogós helyen. Patrick Küng (10.) kicsit lecsúszott a Minsch-kanténál, TOP-10-es eredményére büszke lehet. Mario Scheiber (40.) fizikumán meglátszott a hosszú kihagyás, a végére teljesen felfalta őt Wengen, végül kereken 4 másodpercet kapott a győztestől.

Beat Feuz-nak (1.) összejött az, ami keveseknek szokott, nevezetesen gyors egymásutánban kétszer is szinte tökéletesen megsíelte a Lauberhorn legkritikusabb alsó részét, s mivel a fenti szakasz sem hibádzott különösképp, ma nem is lehetett megverni. A Minsch-kantét követően fél másodperccel ment az osztrák ellen, lényegében ezt őrizgette a pálya végéig. Didier Cuche (15.) Lake Louise-i sikere óta nem találja önmagát, másfél másodpercet kapott fiatal honfitársától, javarészét a Kernenben szedte össze. Romed Baumann (8.) két és fél perce hűen bemutatta karrierjét is: adott volt két világklasszis szakasz (első és az utolsó szektorban verte Feuzt), de ahol a svájci igazán jeleskedett, ott rettentő tompán mozgott, így elmaradt a kiugró eredmény. Klaus Kröll (6.) címvédés reményében vágott neki a pályának, de már az „alpesi útról” kijövet érződött, hogy legjobb esetben a dobogó jöhet össze. A kanyargós részen tán túl szélesre vett néhány ívet, ott mehetett el az éremszerzés. Didier Défago (29.) csípőfájdalmakkal is lejött becsületből, tegnapihoz képest határozottan sokat lépett előre, de ez is csak az utolsó pontszerző helyek egyikére volt elegendő. Aksel Lund Svindål (12.) sem rúgott labdába, noha testes alkatával simán bírta végig feszített tempóval, a vége mégis a szoros középmezőny lett. Bode Miller (5.) hozta rá először és utoljára a frászt a svájciakra, parádésan ugrotta a Hundschopfot, majd hiába vesztett elég sok sebességet a Kernenben, mégis csupán néhány századnyi különbség húzódott kettejük között. A célra fordító sikánt azonban elmérte, így a dobogóról is lecsúszott. Baumann az elején, Miller a középső részen, Kröll az utolsó kapuknál múlta felül az ifjú svájcit, de mindezt egy komplett menetbe senki nem tudta, tán nem is lehetett összegyúrni…

Peter Fill (7.) szépségdíjas sízést mutatott be kielégítő sebességgel, senkinek egy rossz szava nem lehetett rá. Stephan Keppler (17.) formájával sincs gond, már ami a kanyargós pályaszakasz illeti, sajnos ahol tempót kell menni tojástartásban, ott továbbra is verve van a német. Marc Gisin (11.) élete lesiklását produkálta, a „Hundschopf” fémjelezte szakasznak fél másodperces (!) előnnyel vágott neki, mindent egy lapra feltett, kár, hogy erővel nem bírta. Így hiába vezetett még kevéssel az ötödik szektor végén is, a célban kevéssel kicsúszott a TOP-10-ből. Így is karrierje legjobb Világkupa-helyezését könyvelhette el. Yannick Bertrand (30.) az utolsó pontszerző helyre volt jó ma, míg Ivica Kostelić (38.) alighanem átgondolja a jövőben, mennyire kell erőltetnie ezt a lesiklást, e műfajban marad el leginkább tavalyi önmagától. Három vaskos pontszerzés zárta a legjobb harmincat Jan Hudec (22.), Werner Heel (21.) és Andrej Šporn (24.) tálalásában. Heel idén először szerzett pontot, talán ő is megindul felfelé.

Harmincon túlról indulva mindössze hárman szereztek értékes Világkupa-pontokat. Rögtön a 31. rajtszámmal induló Kjetil Jansrud (20.) vágta magát a mezőny közepébe, Marco Sullivan (27.) újabb biztató menettel kezd felkapaszkodni a neki járó helyre, míg utolsóként az 51-es rajtszámot viselő Siegmar Klotz (28.) fért a legjobb harminc közé, bizonyítva, hogy a pálya azért még elbírt életerős sízéseket. A kanadai Louis-Pierre Helie kivételével mindenki leért a célba.

Beat Feuz pályafutása harmadik VK- sikerét könyvelte el, lesiklásban ez szűk egy éven belül már az ötödik dobogós helyezése. Győzelmével a szakági pontversenyben visszavette a vezetést Bode Millertől. Carlo Janka-effektus közeleg? Hannes Reichelt 14. alkalommal állhatott VK- dobogóra, kevesen gondoltuk volt mondjuk másfél évvel ezelőtt, de jelenleg ő az osztrák gyorscsapat vezére. Christof Innerhofer a hatodik dobogónál tart, külön pozitívum, hogy most már Bormión kívül is van érme lesiklásban.

A futam részletes statisztikáját az alábbi linken keresztül érhetitek el.

Holnap a nem kevésbé patinás szlalommal fejeződik be a wengeni hétvége.