Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Utolsó szakaszához érkezett a jubileumi 60. Négysánc turné, mely igen vontatottan, többnyire erős havazás közepette zajlott, ami ennek köszönhetően sajnos egy körösre redukálódott! Gregor Schlierenzauer ettől függetlenül megtartotta előnyét rivális honfitársaival szemben, aki így első alkalommal hódította el a „fírsánc turné” serlegét, s a vele járó pénzjutalmat! A versenyt csapattársa, Thomas Morgenstern nyerte, aki az idei szezonban első, összeségében pedig 22. Vk győzelmét aratta, mellyel így Négysánc összetettben sikerült az ezüstöt eloroznia a versenyen rontó Andreas Kofler elől, aki kénytelen volt most a bronzéremmel beérnie! A versenyen Anders Bardal végzett a második, míg Schlierenzauer a harmadik helyen, mellyel bebiztosította első turné győzelmét egy nappal 22. születésnapja előtt!
Schlierenzauer jött, látott, s győzött! Amit a turné előtt hangoztatott, hogy minden erejével azon lesz, hogy elhódítsa a még hiányos éremkollekciójának legfontosabb darabját azt most megvalósította! Esélyeshez méltóan nyerte élete első Négysánc aranyát, melyet megérdemelten szerzett meg, így csapattársához, Morgensternhez hasonlóan szintén minden fontosabb kupát, aranyat megnyert már, amit csak lehetett, egyedül még a hőn áhított egyéni olimpiai arany (csapatban már ezt két éve megszerezte) vár begyűjtésre, aminek megszerzésére két év múlva a Szocsiban rendezendő téli olimpián - ha formáját tartósan stabilizálni tudja - minden esélye meg is lesz!
Ismerjük meg most jobban a legfrissebb Négysánc győztest, Gregor Schlierenzauert, aki 2006-ban robbant be üstökösként a síugróelitbe a névtelenség homályából, s aki azóta is rekordot rekordra halmoz páratlan tehetségével és győzni akarásával!
Gregor 9 évesen kezdte sportpályafutását, amikor is egyik focista barátja rábeszélte csatlakozzon az Innsbruck-Bergisel ugróegyesülethez. ’99 őszén vett először részt igazi tréningen, ahol nagyon élvezte az ugrásokat, s hamarosan szenvedélyévé is vált. Ezután beiratkozott a stamsi sí gimnáziumba, ami a legjobb képzést biztosította számára mind a tanulást, mind a sportolást illetően. Szerencséjére ott összeismerkedett és jó barátságot kötött Mario Innauerrel, kinek síugrólegenda édesapja, Toni Innauer sokat segített fejlődésében. 2005-ben részt vett a Rovaniemiben rendezett junior VB-n, ahol még nem (20. lett), de egy évvel később Kranjban már minden össze jött neki, mind egyéniben, mind csapatban junior világbajnok lett! Innentől kezdve felfelé ívelt karrierje! Egy hónappal később első FIS Cup versenyét nyerte Sapporóban, majd még abban a hónapban első Vk rajtján (Oslo) pontszerzővé is avanzsált. Fejlődése rohamosan javult, nyáron COC és Grand Prix győzelmeket szerzett, majd eljött az első igazán komoly megmérettetés, a 2006/07-es Vk szezon!
Második Vk rajtján már 4., míg a harmadikon már a legjobb lett, első Vk győzelmét aztán még további négy követte, mellyel a végén összetettben a 4. lett. Első Négysáncán nem sokon múlt, hogy nyerjen, végül ezüstérmet szerzett a nagy rivális, Jacobsen mögött. A szezon folyamán Sapporóban első VB aranyát is megszerezte, melyet csapatával ért el. A következő szezont (2007/08) ott folytatta, ahol abbahagyta. További érmek, győzelmek (szám szerint 6) kisérték útját és hamar kiderült mennyire nagy istenáldotta repülőtehetség ő, hiszen élete első sírepülő versenyén az oberstdorfi VB-t megnyerte egyéniben, majd csapatban is! Aztán a Négysánc „kisöccsén”, az Északi turnén villogott, melyet szintén megnyert! Jött a 2008/09-es szezon és Gregor rekordot rekordra halmozott! Fergeteges szezonját a Grand Prix megnyerésével kezdte, ahol utolsó öt versenyét zsinórban megnyerte. Ezután úgy lett összetett Vk győztes, hogy összes versenyén (27) mindannyiszor a top10-ben végzett, sőt, két verseny kivételével a top5-ből sem szorult ki! A szezon folyamán 13 győzelmet, 20 érmet szerzett és a legtöbb Vk pontot (2083) is ő gyűjtötte, ami máig rekord! Beállította Ahonen 2004/05-ös Vk győzelmi sorozatának csúcsát is, 6-szor nyert zsinórban versenyt! A Négysáncon bronzot, míg a libereci VB-n egy egyéni ezüst mellett újból csapat aranyat szerzett, végül az Északi turnén megvédte címét! A 2009/10-es szezonban újabb 8 Vk győzelmet szerzett, majd első olimpiáján is részt vehetett Vancouverben, ahonnan két egyéni bronzzal és egy csapatarannyal tért haza. A szezont végig domináló Ammannnal szemben mind a planicai sírepülő VB-n, mind az összetettben alulmaradt, ezüstérmeket szerzett, viszont társaival újból begyűjtötte a csapat aranyat Planicán!
A tavalyi szezont gyengébb formában kezdte, majd egy sérülés is hátráltatta, viszont nagy küzdő lévén a szezon második felében magára talált és három Vk győzelmet is szerzett, természetesen mindet repülő versenyen! Az új Vikersundbakkent sikeresen tesztelte, 243,5 m.-es ugrásával új osztrák csúcsot ért el és jelenleg ő a legjobb sírepülő a világon, összesen 11 versenyt nyert meg, lassan dupla annyit, mint nagy elődje, Matti Nykänen (ő 6-ot nyert anno). Az oslói VB-n 3 aranyat is besöpört, ebből első egyéni címére a legbüszkébb, mely még hiányzott hatalmas éremkollekciójából. Schlierenzauer 6 éves pályafutása során 122 Vk versenyen indult, ezeken 62 érmet szerzett, melyből 38 csillog a legfényesebben! Összesen 7452 Vk pontot gyűjtött össze. Évek óta Alexander Pointner csapatának legbiztosabb pontja, eddigi 17 Vk csapatversenyén mindig a dobogón végzett, 12 arany mellett 3 ezüstöt és 2 bronzérmet szerzett. Jelenleg 11 sáncon tart rekordot, 10 osztrák bajnoki címet nyert! Magánéletét tekintve a tiroli Fulpmesben él szüleivel. Két testvére van, nővére, Gloria és öccse, Lukas, aki szintén síugró. Menedzsere, nagybátya, Markus Prock, aki többszörös szánkó világbajnok és 3-szoros téli olimpiai érmes.
Az osztrákok káprázatosan szériája tehát folytatódott, hiszen az elmúlt három, s most már az idei Négysáncversenyen sem találtak legyőzőre, ez pedig új csúcs, hiszen eddig korábban az osztrákok mellett a norvégok tudtak csak 3 egymást követő Négysáncot megnyerni az egyetlen triplázó (1967 és ’69 között) Björn Wirkolának köszönhetően! Volt már olyan, hogy négy német siker született 1958 és ’61 között, de akkor 3 keletnémet (Helmut Recknagel révén) győzelem mellett a negyediket az akkoriban nyugatnémet színekben indult Max Bolkart szerezte! Arra sem sűrűn volt példa a Négysánc 60 éves történetében, hogy a dobogó mindhárom fokára azonos nemzetből kerüljenek föl, ez most harmadjára történik meg! Korábban a finneknek 1954/55-ben (1. Silvenoinen, 2. Kirjonen, 3. Kallakorpi), míg egyszer már az osztrákoknak is sikerült mindez 20 évvel később, 1974/75-ben, akkor Willi Pürstl nyert honfitársai, Edi Federer és Karl Schnabl előtt! Az elmúlt néhány év osztrák sikercsapatának összes tagja (Wolfgang Loitzl, Andreas Kofler, Thomas Morgenstern és Gregor Schlierenzauer) elmondhatja most már magáról amellett, hogy többszörös világbajnokok, hogy egyszer már nyertek egy Négysáncversenyt is, ilyen bravúrra egyetlen nemzet aktuális csapata sem volt még képes a síugrás történetében! Bár Loitzl idei Vk és Négysánc szereplése hagyott kívánnivalót maga után, ettől függetlenül ennek a káprázatos szériának egyik fontos láncszeme ő, aki nélkül nem beszélhetnénk most ilyen rekordokról! Arra sem volt sokszor példa a Négysánc 60 éves történetében, hogy mind a négy szakaszversenyt azonos nemzetiségű versenyző nyerje! Korábban a keletnémetek (1984-ben), a norvégok (1963-ban), a németek (2002-ben) és az osztrákok (1975-ben, 2010-ben és idén) ugrói tudták megnyerni mind a négy alapszakaszt! Ráadásul idén az osztrákoktól ugyanúgy, mint két éve Schlierenzauer kétszer, valamint Kofler és Morgenstern tudott megint nyerni!
Ha már a számok bűvöletében élünk mindenképp élre kívánkozik egy kerek szám, ugyanis ezen a versenyen állt rajthoz 400. (!) alkalommal a jelenlegi mezőny legidősebb résztvevője, a japán Noriaki Kasai, akinek az idei Négysánc volt pályafutása során a 20. turnéja, amin részt vett, ennél többször senki sem szerepelt a Négysáncok történetében, s ez alighanem jó sokáig rekord is marad! Szinte hihetetlen, de a pénteki győztes még meg sem született, amikor Noriaki első turnéján részt vehetett! A világ jelenleg legidősebb síugrója éppen az ő honfitársa, Takanobu Okabe, aki még mindig, 41 évesen is űzi ezt a sportot, igaz alacsonyabb szinten, a FIS Cup-ban, ott viszont nem is olyan rosszul! A Világkupa mezőnyét tekintve viszont Kasai a rangidős és állítása szerint esze ágába sincs abbahagyni a síugrást, eltökélt szándéka, hogy ott legyen a 2014-es Szocsiban rendezendő téli olimpián is! Kasai eddigi 400 Vk versenyén 44 érmet, ebből 15 győzelmet szerzett, nem kevesebb, mint 8176 Vk pontot gyűjtött össze, ami az összes Vk pont örökranglistán a 8. helyre rangsorolta őt!
Ő az egyetlen síugró a világon, aki négy évtizeden keresztül aktív részese lehetett a Világkupa szezonoknak, hiszen pályafutását ’89-ben kezdte, most pedig 2012-t írunk, nem akármilyen teljesítmény ez! Két igazán komoly sikert ért el ezen idő alatt, 1992-ben egyéni sírepülő világbajnoki címet szerzett Harrachovban, majd ’99-ben Északi turnét nyert! Világkupában kétszer volt összetettben bronzérmes (1993, ’99), Négysáncon pedig kétszer ezüstérmes szintén ezekben az években! Több rekord is fűződik a nevéhez, hiszen nem csak a legtöbb Vk versenyen vett részt, hanem a legtöbb olimpián és világbajnokságon is! 6 olimpián szerepelt, melyek közül talán a legkedvesebb a’94-es lillehammeri, ahol csapatban ezüstöt szerzett! A VB-ken már ennél jóval sikeresebb volt, bár sohasem nyert aranyat! 1989-ben Lahtiban vett részt az elsőn és tavaly Oslóban az eddigi utolsón, 10 VB részvétele alatt 30 versenyen vett részt (19 egyéni + 11 csapat), melyeken egyéniben 2 bronzot (mindkettőt 2003-ban), míg csapatban két ezüstöt (1999, ’03) és két bronzot (2007, ’09) is szerzett, legutóbbit 3 éve Liberecben Okabe, Ito és Tochimoto oldalán! 5 sáncrekordot tart a mai napig, ebből kettőt hazájában, Sapporóban, egyéni legjobbját pedig tavalyelőtt érte el Planicán, akkor 224 méterig repült! Remélhetőleg még nagyon sokáig fogjuk őt látni versenyezni, hiszen kellenek az olyan tapasztalt veterán korú síugrók, akik még mindig éreznek magukban annyit, hogy felvegyék a versenyt a legújabb generációval szemben! A jelenlegi Vk mezőnyben egyébként korban őt Martin Schmitt és Jakub Janda követi, akik idén töltik be 34. életévüket! Noriaki Kasai adatlapja.doc
Sajnos egy szomorú jubileum is fűződik ehhez a sánchoz, ugyanis hétfőn (jan. 9.-én) 60 éve annak, hogy belehalt sérüléseibe a sánc névadója, Paul Ausserleitner! A szomorú eset 1952 január 5-én történt, amikor egy tréningugrás során olyan szerencsétlenül esett, hogy négy nappal később életét veszítette! Tiszteletére a bischofshofeni síklub vezetése az akkori Hochkönig-sáncot az ő nevére keresztelte át, ami a mai napig ezt a nevet viseli! A fiatalon, mindössze 27 évesen elhunyt síugró nem tartozott korának elit versenyzői közé nemzetközi szinten, de hazájában sikeres ugrónak számított! Az 1925-ben Bischofshofenben született sportoló 17 évesen német junior bajnoki címet nyert az akkori Anschluss miatt német fennhatóság alá tartozó bajnokságban, majd a II. Világháború után őt tartották az osztrák síugrás egyik úttörőjének! Az ő legnagyobb sporteredménye az volt, amikor 1949-ben megnyerte az osztrák bajnokságot. Még ugyanebben az évben Salzburg egyik hegyoldalán, a Gaisbergen az akkori K50-es Mitteregg-sáncon 10 ezer néző előtt nyert versenyt és 55 méteres ugrásával sáncrekordot ért el! Egyébként anno ez a sánc lett volna a későbbiekben létrejövő Négysáncverseny negyedik állomása, de a Mitterregg alpesi legelő akkori földesura elutasította ezt, így esett ezután a választás Bischofshofenre! Az 50-es évektől már nem rendeztek itt több hagyomány őrző versenyeket, s miután pusztulásnak indult a sánc, így a későbbiekben lebontották azt. Mindenesetre ez a rekord örökké Paul Ausserleitneré marad!
A versenyt megelőző nap olyan hóesésben rendezték a selejtezőt, hogy a nyomvonalat nem győzték tisztítani a létesítmény alkalmazottai, így azt egy idő után már nem lehetett folytatni tovább, a zsűri néhány ugró lejövetele után törölte a kvalit és a verseny napján próbálkoztak újra! A havazás azonban folytatódott másnap is, így a zsűri arra az elhatározásra jutott, hogy kivételesen eltekint a Négysánc védjegyévé vált K.O.-systemtől, azaz nem kieséses, hanem hagyományos rendszerben bonyolítja le a versenyt! Ezután megpróbálkoztak még egyszer a selejtező megrendezésével, ami újfent hasztalannak bizonyult. Loitzl és Kasai vezette holtversenyben a kvalit, mikor Tepes és Hocke is mérhetetlenül kis távolságot ugrott, miután a friss hóval teli nyomvonal lelassította őket. Elugrási sebességük lecsökkent 92-ről 85 km/ó-ra, ami által olyan kicsit ugrottak, hogy a videó mérőrendszer sem tudta lemérni távolságukat (amúgy 60 m. fölött mér, nyilvánvalóan ennek felét sem érték el), már a pukli ívénél lecsapták magukat!
A zsűri ezután úgy döntött (teljesen jogosan), hogy törli a selejtező addig elért eredményeit és fél órával később immár teljes, 62 fős mezőnnyel indítja el a versenyt! A Négysáncverseny fináléja az innsbruckihoz hasonlóan szintén telt ház (26.000 néző) előtt zajlott, természetesen mindenki, legfőképp a hazaiak voltak kíváncsiak arra, hogy ha már a Grand Slamet nem is sikerült elérniük, de újabb osztrák Négysánc győztesnek örülhetnek-e majd Schlierenzauer révén! Az már szinte biztos volt, hogy mindenképp egy osztrák nyeri a turnét, ezért a hangulat fantasztikus volt, ennek megfelelően nem kis mennyiségben fogyhatott a Glühwein! :)
A zsűri a 5-ös beülőből indította el a versenyt, melyen 14 nemzet 62 versenyzője vágott neki a Négysánc finálénak! A hazai rendezés miatt dupla kvótaszám előnyét élvező osztrákok közül az elején senkinek sem sikerült második körre feljogosító eredményt elérnie, így a 16-os rajtszámmal induló Noriaki Kasaira összpontosult a figyelem! A teljes mezőny korelnöke a selejtező törlése miatt már biztos lehetett abban, hogy 400. Vk versenyét itt ünnepelheti majd, mellyel így messze ő szerepelt legtöbbször a Vk szezonok során nem csak Vk, hanem Négysánc versenyeken is! A törölt kvali alapján úgy tűnt jó formában van, hiszen Loitzllal együtt vezette a selejtezőt 130,5 m-es ugrásával, most azonban nem volt ellenszere a zord idővel szemben, csak 103 m-re repült, így kiesett!
Őt egy norvég ugró, Gangnes követte, akinél már csökkentek a magas hátszél értékek, ennek meg is lett az eredménye, hiszen kihasználva ezt meg sem állt 127,5 m-ig, mellyel átvette a vezetést az addig élen álló Meznartól, kettejük közt már 20 pont volt a különbség! Ezután sorra jöttek a jobb ugrások, előbb Watase ugrott 126 m-ig, majd egy újabb norvégnak, Rönsennek sikerült egy K-pont közeli ugrást bemutatnia (127 m), mellyel pontszámra beérte honfitársát és így már ketten vezették a versenyt! A két norvég azonban nem sokáig örülhetett a vezetésnek, mert az osztrákok legnagyobb örömére, Michael Hayböck ugrott egy hatalmasat, a K-pontot jelentősen túlszárnyalva meg sem állt 135 m-ig, mely mint utóbb kiderült a nap hivatalosan elért legnagyobb ugrása volt (a prekvalis ugrókon kívül ő volt a legjobb, így a „nap embere” címet is kiérdemelte). Hayböcköt a legjobb pillanatban segítette ki a közel 1 m/s-os szembeszél, melyet ki is használt és így további 30 ugró lejövetele után is ő vezetett még! Ezt követően senkit sem lepett már meg, hogy a nevesebb ugrók közül Hautamäki, Evensen és Romören is kiesett, igaz, mire ők következtek már megint felerősödött a hátszél! Vassilevnek sikerült ezután egy jó szelet kifognia és 130 m-ével nem sokon múlt, hogy élre kerüljön, mindettől csak 8 tized pont választotta el! Ezután Happonen, Damjan, Zauner, Zyla és Sklett is a kiesés sorsára jutott, majd a legutóbbi bronzérmes, Takeuchi is „elszállt” az esélyeket illetően, 121,5 m-es ugrásával csak a 23. helyen végzett!
Lukas Hlava került sorra ezután és ekkor még nem sejthette, hogy hasonlóképp fog járni, mint Tom Hilde az első, oberstdorfi versenyen! A cseh fiú 123,5 m-en fogott talajt, ami távolság tekintetében a körülményekhez képest nem volt rossz ugrás, aztán a landolás pillanatában bal síléce kiment alóla, mely a jobb elé keveredett valahogy x alakot formázva, onnantól kezdve pedig semmi esélye sem volt, hogy elkerülje az esést! Akkorát esett Hlava, hogy nagy sebességgel arccal esett a jeges talajnak, aki orrát törte ezáltal. Az orvosi team azonnal megjelent mellette, hordágyra tették és véres arccal vitték ki a stadion területéről, majd onnan a helyi kórházba. Ott a CT kimutatta, hogy az orrtörésen kívül az arccsontja is megrepedt a szeme alatt. Szerencsére más sérülést nem szenvedett, így elképzelhetően hamarosan látni fogjuk majd a sáncokon. Trénere, David Jiroutek szerint nem a legjobb hír, amit mondtak az orvosok, de még mindig jobb, mintha a kulcscsontját törte volna!
Ez volt a második súlyos sérülés a Négysáncon! A nyitóversenyen, Oberstdorfban Tom Hilde szenvedett csigolyatörést, míg most a finálén Lukas Hlava törte az orrát. Rájár a rúd amúgy a csehekre mostanság, hiszen hazai sáncon, Harrachovban Roman Koudelka is súlyosan bukott, aki megúszta enyhe agyrázkódással és zúzódásokkal a nyakán illetve gerincén!
Az ilyenkor szokásos sánctesztelés következett az ún. „ágyútöltelékekkel”, azaz az előugrókkal, akik miután kedvező híreket adtak le a sánc állapotáról tovább folytatódhatott a verseny. Kranjec következett, aki enyhe hátszélben is nagyot tudott ugrani, 129 m-es jelnél landolt, mellyel hosszú idő után sikerült a fiatal Hayböcköt letaszítania ideiglenes „trónjáról”. A szlovének legjobbja egyébként 4. lett a végén és a versenyen szerzett 45 pontjával átlépte a 3000. Vk pontját is (3042)! Ezután jött Ito, az innsbrucki verseny legnagyobb vesztese, akit egy nagyobb értékű mínuszos szélre engedtek rá akkor, melynek meg is lett a következménye, 27. helyen végzett, így most mindenféle tét nélkül ugorhatott már. Most enyhe hátszélben is 130,5 m.-ig repült, de ugrásával nem tudta megelőzni a szlovént, csak tizedek hiányoztak hozzá. Koudelka is nagyot ugrott, de távolsága egy méterrel volt kevesebb a japán ugróénál, így a gyengébb távolság- és stíluspontok miatt szorult Ito mögé a tabellán. Itóhoz hasonlóan Stoch is próbált javítani ezen a versenyen, de 129 m-es ugrására nagyon gyenge zsűri pontokat kapott, mellyel így most is csak a 9. hellyel kellett beérnie! A két német, Freund és Freitag ugrása viszont már gyengébbre sikeredett, míg előbbi csupán 120,5 m-t produkált, mellyel épp hogy csak bent maradt (30.) a második körre, addig Freitag 125,5 m-ével a 10. helyet tudta megcsípni. A fiatal német ugrót egyébként nemrég nagy megtiszteltetés érte, hiszen hazájában dec.-ben elnyerte a „hónap sportolója” címet, ahol a szavazatok 57,2%-át kapta meg, amit elsősorban a harrachovi győzelmének köszönhetett. A szavazáson az úszó Britta Steffent és a vitorlázó Robert Stanjeket és Frithjof Kleent előzte meg. Már csak az igazán esélyesek voltak hátra, akik mind enyhe hátszélben ugrottak. Elsőként Morgenstern jött le, aki hatalmasat ugrott, 135 m.-es ugrására ráadásul még kíváló stíluspontokat is kapott, a legmagasabbat (57) a verseny folyamán, így nem volt kérdés, hogy átveszi-e a vezetést, közel 12 pontot vert Kranjecre!
Ezután Bardal is kitett magáért, hajszálra lekoppintotta Morgenstern távolságát, csak éppen a kompenzációs pontjai nem voltak elég erősek ahhoz, hogy az osztrák elé kerüljön, így be kellett érnie a második hellyel. A legnagyobb érdeklődéssel várt ugró következett ezután, az osztrák közönség hangorkánja által próbálta őt feltüzelni egy nagy ugrásra. Schlierenzauernek elég lett volna két biztonsági ugrást végrehajtania ahhoz, hogy megőrizze előnyét Koflerrel szemben, ő mindenesetre odatette magát és 131 m-es ugrásával a verseny második legnagyobb távolságát érte el, mellyel a 3. helyre tudta magát behozni. Bár 10 pontos hátrányban volt Morgensternnel szemben ez őt egyáltalán nem zavarta, láthatóan meg volt elégedve ugrásával, hiszen legnagyobb riválisának, Koflernek így kockáztatnia kellett, ha összesítésben nyerni szeretett volna. Kofler jött le utolsóként és mivel tudta már, hogy csapattársa mennyit ugrott, így neki legalább 9,5 méterrel nagyobbat kellett volna teljesítenie ahhoz, hogy esélye legyen vele szemben a második körben. Kofler kockáztatott és rá is faragott, nem sokkal elugrása pillanatában megbillent a levegőben, melyet próbált korrigálni, s utána minél többet kihozni ugrásából, de emiatt landoláskor majdnem előre bukott, így 122 m-es ugrása után be kellett nyomnia magán az „újratervezés gombot”. Már nem a végső győzelem volt a cél, hanem a Négysánc dobogó, melyért most már Bardallal szemben folytatott harcot, hiszen a kör végén összesítésben csak 1,9 pontra volt tőle a 4. helyen álló norvég! Koflernek szerencséje volt, hogy éppen csak sikerült második körös helyen (27.) végeznie, így egy ugrása még hátra volt, hogy kijavítsa hibáját!
A szünet ezután rövidebb volt a megszokottnál, hiszen az időjárás továbbra sem fordult kedvezőbbre, a zsűri szerette volna a második kört minél hamarabb letudni, mielőtt még a havazás erősebbre fordul. A második sorozat elején szokatlan volt, hogy az összetett Vk-t vezető Koflerre ilyen hamar rákerült a sor, mindenesetre alaposan sikerült javítania, hiszen a nap legnagyobb ugrását produkálva 140 méterig szállt, amivel alaposan javított helyezésén. Hogy minden zavartalanul működhet ezután az csak hiú ábránd volt, hiszen újból havazni kezdett, egyre jobban! 10 ugró lejövetele után a technikai szünet alatt ismét hóseprésre került sor, még a versenyigazgató Walter Hofer is besegített malteros kanállal és láncfűrésszel a kezében, utóbbival a nyomvonalba vágott árkot, hogy onnan a víz arra follyon el, mint utóbb kiderült hasztalan próbálkozás volt! A havazás nem csillapodott, ismét várakozás, majd meeting következett, végül a zsűri a módosított időpontban sem látta biztosítottnak a verseny lebonyolítását és törölte a második sorozatot, így az első alapján hirdettek végeredményt, melynek alighanem Schlierenzauer örült a legjobban, aki így megnyerte első Négysáncversenyét és a vele járó 20 ezer svájci frankos pénzjutalmat is a terepjáróval együtt (amit csak féléves használatra kapott meg a nyertes, úgy látszik a világgazdasági válság itt is érezteti hatását…). Gregor Schlierenzauer két sikertelen Négysánc próbálkozás (egy ezüst, egy bronz) után pályafutása eddigi legnagyobb trófeáját szerezte meg, aki így a lehető legszebben ünnepelhette meg 22. születésnapját!
A versenyen többen is örülhettek annak, hogy sikerült megjavítaniuk egyéni legjobb eredményüket! A legtöbbet a két norvég, Gangnes és Rönsen javított, akik a szembeszél támogatását élvezve, na meg hogy egykörösre rövidült a verseny mindketten a 11. helyen végeztek! Korábban Gangnes 26. volt, melyet pár nappal korábban Innsbruckban ért el, Rönsen pedig 24., ő újév napján, Garmischban végzett ezen a helyen! A fiatal japán, Kobayashi is 6 helyet javított, korábbi 22. helyét (2011 Engelberg) cserélte le most egy 16.-ra!
Az összetett dobogósok nyilatkozatai:
Thomas Morgenstern:„Ez egy szenzációs érzés, a hangulat itt egyszerűen fantasztikus! A győzelem nagy lökést ad nekem a további versenyekre! A feltételek ma nagyon nehezek voltak, de ettől függetlenül nagyon szép és tökéletes volt minden, sok szorongással! Nagyon sajnálom Kofit, mert ma csak egy kör adatott meg neki, különben második lett volna! Büszke vagyok csapatom minden egyes tagjára, hogy ezt a történelmi eredményt elérhettük!”
Andreas Kofler: „Természetesen vegyes érzések kavarognak bennem! Egy nagyon szép turnét tudhatok magam mögött, emellett nagyon jó ugrásaim is voltak. Az utolsó ugrásomnál túl sok kockázatot vállaltam be, mindent egy lapra tettem fel és megpróbáltam kijátszani a kártyákat, sajnos nem sikerült! Amikor a Világkupában hibát követek el, mindig könyörtelenül megbűnhődök érte! Most hibáztam, de a második körben elért ugrásom már újra normális volt. Csapattársam, Gregor győzelmét tekintve azonban mégsem vagyok szomorú!”
Gregor Schlierenzauer: „Nem tudom, hogy mit mondjak most…, ez hihetetlen! Egy álmom vált valóra! Sokáig harcoltam ezért a sikerért! Legfőbb célomat, hogy a Négysáncverseny megnyerjem ma elértem! Többször is közel voltam már hozzá, de most sikerült megtartanom az önuralmamat! Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek abban, hogy mindezt elérhessem! Már a Négysáncverseny előtt volt egy sejtésem, hogy ez az év talán az én évem lesz! A verseny ma nagyon nehéz volt, de sikerült egy jó ugrást bemutatnom! Hogy őszinte legyek anyagi szempontból egy kicsit csalódott vagyok, hogy nem nyertem meg az egy millió frankot, de még sohasem nyertem Négysáncot, így az elsődleges célom az volt, hogy nyerjek, nem számít, hogy nincs meg a Grand Slam! Most nyugodt vagyok és nagyon örülök, hogy karrierem során mindent megnyertem, már csak az egyéni olimpiai arany hiányzik! A következő célom most már a 46 Vk győzelem elérése, nem tudom a jövőben ez elérhető lesz-e számomra, mindenesetre éhes vagyok a további sikerekre, örömöm lelem benne! Nos, győztesnek lenni nagyszerű dolog!”
@.Frajti: Zbigniew nevében is köszönöm, ő blogunk oszlopos tagja minden tekintetben. :)
Jelenleg a síugrás mellett még az alpesi sí, a sífutás, a biatlon (az csak a Népsport-részlegünkön érhető el) és a curling szerepel repertoárunkon. A freestyle-lal csak az olimpián foglalkoztunk, sajnos nincs rá elég kapacitásunk. Kár, mert szóra érdemes sportág.
@Dave985: Értem. Köszönöm a gyors és kielégítő választ. :)
A sífutás és biatlon nem mozgat, nekem túl "lassú". :))) Viszont a síugrást imádom, úgyhogy alig várok minden ilyen témájú bejegyzést, no meg az összes versenyt még idén. :)
@.Frajti: Arról nem is beszélve, hogy az Eurosport újabban hajnalban adja felvételről a freestyle-versenyeket, így ha akarnánk, se tudnánk róla beszámolni. Pusztán statisztika alapján nem akarunk cikkezni.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Sajnos egy szomorú jubileum is fűződik ehhez a sánchoz, ugyanis hétfőn (jan. 9.-én) 60 éve annak, hogy belehalt sérüléseibe a sánc névadója, Paul Ausserleitner! A szomorú eset 1952 január 5-én történt, amikor egy tréningugrás során olyan szerencsétlenül esett, hogy négy nappal később életét veszítette! Tiszteletére a bischofshofeni síklub vezetése az akkori Hochkönig-sáncot az ő nevére keresztelte át, ami a mai napig ezt a nevet viseli! A fiatalon, mindössze 27 évesen elhunyt síugró nem tartozott korának elit versenyzői közé nemzetközi szinten, de hazájában sikeres ugrónak számított! Az 1925-ben Bischofshofenben született sportoló 17 évesen német junior bajnoki címet nyert az akkori Anschluss miatt német fennhatóság alá tartozó bajnokságban, majd a II. Világháború után őt tartották az osztrák síugrás egyik úttörőjének! Az ő legnagyobb sporteredménye az volt, amikor 1949-ben megnyerte az osztrák bajnokságot. Még ugyanebben az évben Salzburg egyik hegyoldalán, a Gaisbergen az akkori K50-es Mitteregg-sáncon 10 ezer néző előtt nyert versenyt és 55 méteres ugrásával sáncrekordot ért el! Egyébként anno ez a sánc lett volna a későbbiekben létrejövő Négysáncverseny negyedik állomása, de a Mitterregg alpesi legelő akkori földesura elutasította ezt, így esett ezután a választás Bischofshofenre! Az 50-es évektől már nem rendeztek itt több hagyomány őrző versenyeket, s miután pusztulásnak indult a sánc, így a későbbiekben lebontották azt. Mindenesetre ez a rekord örökké Paul Ausserleitneré marad!
.jpg)
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3071/2012JP3071RL.pdf.jpg)
.jpg)
A ti véleményeitek