Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A Négysáncverseny második szakasza a bajorok egyik legszebb és leglátogatottabb üdülőparadicsomában, Garmisch-Partenkirchenben folytatódott, ahol továbbra sem talált legyőzőre az osztrákok egyetlen Grand Slam esélyes ugrója, Gregor Schlierenzauer, aki újabb győzelmével tovább növelte előnyét a turnén riválisaival szemben. Az osztrák szuperklasszis 38. Vk győzelmét (egyben 60. Vk érmét) szerezte, mellyel már Adam Malysz egyéni győzelmi csúcsát (39) „veszélyezteti” az örökranglistán. A dobogóra csapattársa és egyben legfőbb riválisa, Andreas Kofler és a versenynap legnagyobb ugrásait bemutató japán Daiki Ito állhatott még föl.
A Négysáncverseny előtt alaposan ráijesztettek a garmisch-partenkircheniekre a FIS illetékesei, hiszen könnyen előfordulhatott volna az (ami sohasem történt meg a Négysánc turnék 60. éves történetében), hogy a másik három helyszín (Oberstdorf, Innsbruck és Bischofshofen() közül válasszanak helyükre rendezőt. A FIS-től másodszorra kaptak figyelmeztetést, hogy telepítsenek szélhálót a sánc köré, különben más kapja meg a rendezési jogot újév napján! Ennek a ráijesztésnek volt alapja, hiszen a tavalyi versenyen alaposan bekavart a rossz időjárás, emiatt pedig jó néhány esélyes „elszállt” a Négysánc összetettet illetően, pl. az abszolút esélyes Morgenstern csak 14. lett, Hilde, valamint Kofler pedig ki is esett, utóbbi a tök utolsó helyen végzett az erősebb széllökéseknek és a zsűri könnyelmű döntésének (miszerint a versenyt hagyták végig lebonyolítani) köszönhetően.
A versenyt akkor Simon Ammann nyerte meg, akinek ezzel újból lehetősége nyílt az addig hatalmas előnnyel vezető Morgensternnel szembeni hátrányán alaposan lefaragnia. Érdekes, hogy a tavalyi garmischi versenyen a top5-ben Ammann mögött olyan síugrók végeztek, akiket többé (talán egy kivételével) nem láthatunk már versenyezni, ők sorrendben: Pavel Karelin, aki sajnálatos módon ősszel hunyt el autóbalesetben, Adam Malysz, Anders Jacobsen és Janne Ahonen pedig mindannyian visszavonultak az aktív versenyzéstől. Apropó Jacobsen!
A norvég és Jacobsen szimpatizánsoknak jó hír, hogy elképzelhetően a szezon folyamán ismét versenyezni fog, aminek köze lehet legutóbb Oberstdorfban súlyos bukást szenvedett Tom Hilde váratlan kiesésének és nem kevésbé annak, hogy Jacobsen egyik norvég sajtónak leadott interjújában arról is nyilatkozott, hogy igen ki van már éhezve a síugrásra! Jacobsen a szezon befejeztével „szögre akasztotta” a leceket motivációs problémákra hivatkozva, így ha nem is jelentette be véglegesen a visszavonulását, de egy jó időre nem kívánt részt venni síugró versenyeken. Lényegébe véve a fő ok az volt, hogy a tavaly januárban megszületett gyermekének komoly szövődményei lettek születésekor, ami pszichésen hatott rá, közben részt vett a "Dancing with the starts" show műsor norvég változatában is, ahol tánctudását is megcsillogtatta! A norvég csapat osztrák kapitánya, Alexander Stöckl szerint reális esélye van, hogy a norvég szurkolók legnagyobb kedvence visszatérjen, hiszen jó pár tréningugrást hajtott végre az ősz folyamán és véleménye szerint nincs nagy lemaradása a többiekkel szemben, így elképzelhető, hogy ha a február 7.-ei trondheimi norvég bajnokságban jól szerepel (tavaly ő nyert itt), akkor keret tagságot, valamint a február végi vikersundi sírepülő VB-re pedig kvótát kaphat a Norvég Sí szövetségtől! Alighanem egy jó formában lévő Jacobsenre nagy szüksége lenne a norvég csapatnak, hiszen Hilde kiesésével, valamint Evensen és Romören formahanyatlása miatt egy kissé szárnyaszegettnek tűnik a csapatuk, bár Velta és Sklett személyében újabb reménységek tűntek föl!
Visszatérve a Garmisch-P. kontra FIS ügyre: Nos, a német sánc üzemeltetői nem kockáztattak, egy erre szakosodott osztrák cég 1500 négyzetméteres szélhálót építetett a sánc köré, így a problémák elhárultak egy remélhetőleg zavartalan verseny lebonyolítása érdekében. Garmisch-partenkirchen 1936-ban már rendezett egy nagy világ eseményt, hiszen akkor téli olimpiát kapott és sikeresen állt helyt, így most nem engedhette meg magának, hogy veszélybe sodorja az egyik legfontosabb síugró rendezvény lebonyolítását, hiszen több mint 90 éve (1921 óta) minden egyes alkalommal ők a hagyományos újévi verseny házigazdái, ’53-tól természetesen a Négysáncversenyen belül! Garmisch-P. a Négysánc állomásai közül a második olyan helyszín, ahol szélháló felszerelését rendelték el, korábban 3 éve Innsbruckot is erre kötelezték hasonló okok miatt. A legutóbbi oberstdorfi rekord hosszúságúra (3 és fél órás) nyúlt verseny miatt elképzelhetően jövőre a nyitó helyszín szervezőit is erre fogják kötelezni. Az Olimpia-sáncon az új „szerkezetet” a versenybírótorony és a sánc köré telepítették, mely 3 részből áll, mindegyik tíz méter magas és 7 acéloszlop tartja. Az új szélháló funkciója természetesen nem más mint, hogy az ugrókat védje a késő délutánra (általában a verseny kezdetére) felerősödő széllel szemben.
Az oberstdorfi versenyen súlyosan bukott Tom Hildéről szerencsére egyre jobb hírek érkeznek, akit szombat este már kiengedtek az immenstadti kórházból és másnap már a garmisch-partenkircheni sajtótájékoztatón jelent meg saját lábán, nyakmerevítő nélkül, arcán zúzódási sérülésekkel ugyan, de látszólag jó hangulatban. Mint mondta nagyon örül annak, hogy nem kell őt megműteni és hogy fájdalmak nélkül tud mozogni. Az egyik csigolyája ugyan eltört, de ez nem olyan súlyos, mint ahogy az első hallásra tűnik. „A friss hó nem játszott szerepet a kifutásom alatti esésemnek. Túl nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy még pár métert szerettem volna kihozni az ugrásomból, mivel az első sorozatban nem volt igazán jó. 24 éves vagyok, 4 éves korom óta síelek, akkor ott sajnos olyan körülmények közt kellett leérkeznem” – mondta Hilde. Szilveszter este együtt vacsorázott csapattársaival bizonyítva ezzel milyen igazi csapatjátékos ő valójában. Az újévi ugrást a szállodai szobájában kisérte figyelemmel. Hétfőn hazautazott Norvégiába, egészen pontosan lakhelyére, Lillahammerbe, ahol további hát- és térdvizsgálatokat végeznek el majd rajta. Hosszú rehabilitáció előtt áll, ezért ő már a következő szezonra fog összpontosítani.
A verseny kezdetét szerencsére külső tényezők nem hátráltatták, sem hó, sem eső nem esett, a szél időnként jelezte nem lehet őt holmi hálóval „ijesztgetni”, de kétség kívül ha nincs az új „szerkezet” valószínűleg a tavalyi versenyhez hasonlóan nyögvenyelősre sikeredett volna. Még az óévben került sor a selejtezőre, melyen kialakultak a párosítások a másnapi versenyre. Ezen a szlovének legjobbja, Robert Kranjec bizonyult a legjobbnak, aki egyúttal a legmesszebbre is repült, egészen 141,5 m-ig. Mellette a képzeletbeli dobogóra Vegard-Haukoe Sklett és Thomas Morgenstern került föl. Természetesen Kranjec és Morgenstern élvezte a prekvalifikáció előnyét, hiszen mindketten ha úgy döntenek kihagyhatták volna a selejtezőt, mivel ők a top10 tagjai, ebben az esetben mindenképp jó képességű ugrókkal kerültek volna szembe a párbaj során, ezt pedig ők nem kockáztatták meg.
18 ezer néző előtt az első sorozat első párosának „harca” rögtön egy igazi csemegének igérkezett, hiszen Martin Koch és Kamil Stoch került össze, akik közül a jobb formában lévő lengyel versenyző volt jobb, egyenes ágon ő jutott tovább. Mivel az osztrák két és fél méterrel ugrott nagyobbat (134,5 m) Stochnál, így a lengyel ugró csak a jobb szélkompenzációs és stíluspontoknak köszönhette, hogy tovább mehetett, viszont Koch sem szomorkodhatott, mivel ő volt a 5 párbaj egyik szerencsés vesztese, így ő is tovább lépett a fináléba. Ezt követően a németek első párbaj győztesüknek örülhettek, Neumayer 126,5 m-es ugrása elegendőnek bizonyult a cseh Maturával szembeni továbbjutásra, de a verseny végkimenetelét illetően nem számíthatott jó helyezésre. A szlovénekkel nem volt kegyes a sors, hiszen Damjannak és Tepesnek egymással kellett „megmérkőznie” a fináléba jutásért, ez utóbbinak sikerült, aki 131,5 m-en tette le magát és több mint tíz ponttal bizonyult jobbnak nála. Ezután finn-német párharc következett és ismét a hazaiak örülhettek egy továbbjutó helynek. Hocke már az oberstdorfi versenyen is bizonyította, hogy jó formában van (akkor az előkelő 8. helyen végzett), nem okozott neki gondot a finnek tavalyi négysánc esélyesét, Hautamäkit kiejtenie.
Minden német szurkoló nagy érdeklődéssel és izgalommal várta a következő párosítást, hiszen a Négysánc nyitóversenyén nem sokon múlt Severin Freund dobogós helyezése, most is jóval esélyesebb volt Wataséval szemben. Természetesen neki elsősorban nem a japánnal kellett harcot vívnia, hanem önmagával, hiszen jobb képességű ugró ellenfelénél, amit a versenyen bizonyított is. A németek üdvöskéje nem kevesebb, mint 20 méterrel repült messzebbre nála és az első kör legnagyobb távolságát érte el, 138,5 m-es ugrása rögtön az élre is repítette, 6 pontos előnyre tett szert az addig vezető Stochhal szemben. Ezután jött a Vassiliev-Hlava páros és meglepetésre az idén remeklő cseh fiú alulmaradt az oroszok egykori legjobbja ellen, aki egy kedvező légáramlatot „meglovagolva” meg sem állt 131 m-ig, így a csupán 127,5 m-t ugró Hlavát kiejtette, de a cseh ugró csak az első kör végéig hihette azt, hogy kiesett, akkor ugyanis kiderült, hogy ő az egyik lucky looser, így ő is tovább lépett a következő körbe. A németek másik nagy esélyese, Freitag következett, akinek ellenfele az idei szezonban gyengén teljesítő Happonen volt. Nem volt nehéz dolga még akkor sem, amikor mindössze csak a 121 m-es vonalat érintette, mert a finn még ennél is jócskán alatta maradt. Ettől függetlenül nem sok jóban bízhatott a versenyen, hiszen ez nem csak hogy a dobogóhoz, de még a top10-be kerüléshez is kevés volt. A Prevc-Koudelka párosítás esélyese egyértelműen a cseh fiú volt, aki magabiztos teljesítménnyel rukkolt elő, hiszen 136 m-es ugrása a végelszámolásnál is jól jött. Prevc 130,5 m-e azonban nem volt csalódás, sőt, továbblépett harmadikként a vigasz ágon.
Ezután az osztrák szurkolók szorítottak kedvencükért, Schlierenzauerért, aki az első versenyen hatalmas előnyt szerzett és a turné fő esélyesévé lépett elő. Az ellenfele az a Romören volt, aki nem tudott érvényesülni a versenyen, kettejük párharcának kimenetele nem volt kérdéses, mindez pedig a távolságokban is megmutatkozott. Az osztrák klasszis nem kevesebb, mint 30 métert vert az egykor szebb napokat látott norvégra. Bár fél méterrel hamarabb ért földet (138 m), mint Freund mégis élre került jobb kompenzációs pontjainak köszönhetően. A Janda-Ito párosítás mindkét tagja a finálé részese lehetett, miután utóbbi egyenes ágon a párharcot megnyerve, míg előbbi lucky looserként lépett tovább a második körbe. A japán versenyző ráadásul Freund mellett a legnagyobb ugrást mutatta be, ő is 138,5 m-ig repült, de ugrását nagyon lepontozták a bírók, miután talajfogását telemark nélkül érte el, nem sokon múlt, hogy megfenekelje a landolást, de végül a nagy ugrásnak köszönhetően az élbolyban végzett. A Kobayashi-Zyla párharc érdekessége mindössze annyi volt, hogy 127 m-ével a japán srác volt a jobb és ő jutott tovább, de amikor kiderült, hogy szabálytalan síléchossz miatt kizárják a versenyből, alighanem arcára fagyott a mosoly. Természetesen ebben az esetben a vesztest, Zylát juttatták tovább a bírók.
Nem hiszem, ha valaki azt állítja a Négysáncverseny megkezdése előtt, hogy Loitzl ilyen csúfosan leszerepel majd, akkor azt bárki el is hitte volna, pedig ez történt! Az első versenyen Freitag, most pedig a norvégok egyik meglepetésembere, Velta búcsúztatta, így Pointner mestert sikeresen vezette meg a turné előtti COC-beli pazar teljesítményével (akkor egy győzelem mellett egy bronzérmet is begyűjtött). Ezután Bardal jött, akinek továbbjutásához kétség sem férhetett, ehhez pedig tökéletesen asszisztált a fiatal bolgár versenyző, Zografski. A norvég ugró viszont nem örülhetett felhőtlenül ennek, hiszen 129 m-es ugrása által csak a 14. helyre futott be, amivel jelentősen csökkentek esélyei Schlierenzauerrel szemben. Ammann első versenyén enyhe lázzal is továbbment, mostani versenyére viszont helyre jött és most magabiztosan jutott tovább, 136,5 m-es ugrása a tavalyi Ammannt idézte. A szenvedő fél egy osztrák volt Fettner személyében. Az utolsó német ugró is sorra került ezután, Schmitt próbált Takeuchival szemben túljutni, de ez, mint az eddigi teljesítményei alapján most is nagy kihívásnak bizonyult számára, így miután kiesett a japán ugróval szemben senki sem lepődött már meg. Werner Schuster edző ezt már megelégelte, a hátralévő két osztrák versenyre már nem őt, hanem Andreas Wankot nevezte, így számára csúfosan ért véget a Négysánc. A selejtező dobogósai következtek ezután, akik közül Morgenstern és Sklett kapta a könnyebb ellenfelet (az osztrák Levkint, míg a norvég ugró Ipatovot kapta), mindketten magabiztosan léptek tovább a fináléba. A selejtező győztes Kranjec már nem örült ennyire, amikor meg tudta kit kap párbaj ellenfeléül, hiszen azt a Koflert fogta ki, aki nem indult a kvalifikáción, mivel Vk vezetőként ezt megtehette. „Félelme” nem is volt alaptalan, mert az osztrák jutott tovább, de szerencséjére ő sem teljesített annyira rosszul, hogy ne jusson tovább szerencsés vesztesként. Mindenesetre egyikük sem ugrott kiemelkedőt, Kofler a 10., míg Kranjec csak a 20. helyről várhatta a folytatást!
A második körben a zsűri nem változtatott a beülő hosszán, így továbbra is a 19-esből indultak a versenyzők. Elsőként Kasai ugrott, aki bár nem teljesített valami jól (126 m-ére most 122-t hozott össze), de mindenképp pozitív dolog, hogy a szezon folyamán először szerzett pontot, melyet remélhetőleg még nagyon sok követ! Nem sokkal ezután Freitag próbálta kijavítani az első körben szerzett csorbát, ami a távolságot illetően sikerült is (129,5 m), viszont ez most csak arra volt elég, hogy ezt a pozíciót megtartsa, így ezzel a hátralévő két versenyen már nyugodtan versenyezhet, az éllovasokkal szembeni nagy ponthátránya miatt már nem sok vizet fog zavarni. A nap legnagyobb helyezés javítását meglepetésre a cseh Hlava érte el, aki a 22. helyről próbált elmozdulni, ami jelentősen sikerült is neki. A fináléban elsőként ő ért el 130 m fölötti ugrást (135 m), amivel meg sem állt a 13. helyig. Kranjec nagy esélyesnek tűnt a versenyen a kvali győzelem alapján, de az első körben nem tudta megismételni az óév utolsó napján produkált pazar teljesítményét. Most sem ugrott kimagaslót, 130,5 m-e csak arra volt elég, hogy két hellyel előrébb végezzen. Aki Hlavát elsőként meg tudta előzni az a norvégok jelenleg legjobb formában lévő versenyzője, Bardal volt, aki öt helyet tudott előrébb lépni 131,5 m-es ugrásával.
Nem sokkal ezután az a Kofler következett, aki az első körben nem csak a versenyen, de Négysánc összetettben is nagy hátrányba került Schlierenzauerrel szemben, így az ő esélyeit csak egy nagy ugrás menthette volna meg. A 10. helyről indult és enyhe hátszélben is 137,5 m-ig repült, mellyel közel 15 pontot vert Bardalra, akitől átvette a vezetést. Kornilov ugrott ezután, aki 128 m-es ugrásával csak a 15. helyen végzett, de annak mindenképp örülhet, hogy a versenyen szerzett 16 pontjával átlépte a bűvös 1000. Vk pontját is. Mire Takeuchira került volna a sor, addigra a szél megfordult és ezt kihasználva a japán ugró meg sem állt 140 m-ig, viszont a mínuszos kompenzációs pontok miatt csak Kofler mögé tudott bejönni. Mindenesetre a megtisztelő „nap embere” címet legjobb nem prekvalisként sikerült kiérdemelnie. Ezután jött Stoch, aki szintén nagyot ugrott, 137,5 m-ig szállt, mellyel ugyan nem előzte meg a japánt, de nem is került mögé a tabellán, pontazonosság révén mindketten a 4. helyen végeztek a végelszámolásnál. Takeuchi 4. helyezése egyúttal egyéni legjobbja is lett egyben, hiszen négy év után tudott előrébb lépni, akkor ugyanis 8. volt Sapporóban. Ammann ugrott ezután, aki 136,5 m-ére most csak egy 129,5 m-eset tudott teljesíteni, mellyel visszább esett és mint a szezon során többször, most is csak a mezőny első harmadában, a 10. helyen tudott végezni. Jött Daiki Ito és csodájára járt mindenki, amit a versenyen művelt!
Most is, mint az első körben a legnagyobb ugrást mutatta be, akkorát ugrott, hogy a telemark halovány közelében sem járt a landolás pillanatában. Az ugrott távolság a korábbi érvényes sáncrekordot éppen hogy csak megközelítette, 141,5 m-e így sem tudta az élre segíteni őt, igaz, mindehhez csak 8 tized pont hiányzott. Mindenesetre hogy a végén felállhatott a dobogóra, annak is a 3. fokára igazi bravúr volt, hiszen a bírók igen csak lepontozták őt és nem sokan mondhatják el magukról, hogy 45 és 49,5-ös stíluspontokkal ilyen szép eredményt lehet elérni, neki ez sikerült! Ezután Koudelka (135,5 m) és Morgenstern (136,5 m) is egyaránt nagyot ugrott, de mindez előbbinél a 8., utóbbinál csak 6. helyre volt elég. Már csak Freund és Schlierenzauer volt hátra, de még mindig Kofler vezetett!
A németek nagy hangorkánja közepette ugorhatott Freund, de ugrása most nem volt olyan kiemelkedő, mint az első körben (130,5 m), így le kellett mondania a dobogós helyezésről és csak a 7. helyen ért be. Schlierenzauer enyhe hátszélben is 134 m-ig repült, mellyel nem csak hogy megnyerte a versenyt, de Koflerrel szembeni 18 pontos előnyén további négyet javított, így az osztrákok extraklasszis ugrója továbbra is az élről folytathatja a Négysánc küzdelmeit és magabiztos pontelőnnyel várhatja az immár otthonában, Innsbruckban sorra kerülő 3. összecsapást, melynek legnagyobb esélyeseként indulhat majd el! Schlierenzauer 38. Vk győzelmét szerezte ezzel az újabb sikerrel és a Vk rajt/pont ranglistáján megerősítette vezető helyét, 50%-os teljesítménnyel (120. Vk versenyén szerezte jubileumi 60. érmét!) pedig messze a legjobb éremszerző a világon!
Gregor Schlierenzauer:„Hihetetlen! Ez ismét egy nagyszerű nap volt számomra! Még csak a legjobb ugrásaim sem voltak ezek, örvendetes, hogy ennek ellenére is az élen tudtam maradni! Természetesen a Grand Slam elérése lehetséges, ez nem kérdés, de addig még hosszú út vezet! A lehetőség adott, de én nem gondolkodok még ezen! Természetesen ez egy őrült nagy összeg, de ezt csak egy extra teljesítmény után fizetik ki, elszámolás csak a végén lesz, addig még nagyon sok minden történhet!”
Alább a dobogósok: Andreas Kofler (2.), Gregor Schlierenzauer (1.) és Daiki Ito (3.)
A norvég és Jacobsen szimpatizánsoknak jó hír, hogy elképzelhetően a szezon folyamán ismét versenyezni fog, aminek köze lehet legutóbb Oberstdorfban súlyos bukást szenvedett Tom Hilde váratlan kiesésének és nem kevésbé annak, hogy Jacobsen egyik norvég sajtónak leadott interjújában arról is nyilatkozott, hogy igen ki van már éhezve a síugrásra! Jacobsen a szezon befejeztével „szögre akasztotta” a leceket motivációs problémákra hivatkozva, így ha nem is jelentette be véglegesen a visszavonulását, de egy jó időre nem kívánt részt venni síugró versenyeken. Lényegébe véve a fő ok az volt, hogy a tavaly januárban megszületett gyermekének komoly szövődményei lettek születésekor, ami pszichésen hatott rá, közben részt vett a "Dancing with the starts" show műsor norvég változatában is, ahol tánctudását is megcsillogtatta! A norvég csapat osztrák kapitánya, Alexander Stöckl szerint reális esélye van, hogy a norvég szurkolók legnagyobb kedvence visszatérjen, hiszen jó pár tréningugrást hajtott végre az ősz folyamán és véleménye szerint nincs nagy lemaradása a többiekkel szemben, így elképzelhető, hogy ha a február 7.-ei trondheimi norvég bajnokságban jól szerepel (tavaly ő nyert itt), akkor keret tagságot, valamint a február végi vikersundi sírepülő VB-re pedig kvótát kaphat a Norvég Sí szövetségtől! Alighanem egy jó formában lévő Jacobsenre nagy szüksége lenne a norvég csapatnak, hiszen Hilde kiesésével, valamint Evensen és Romören formahanyatlása miatt egy kissé szárnyaszegettnek tűnik a csapatuk, bár Velta és Sklett személyében újabb reménységek tűntek föl!
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3113/2012JP3113RL.pdf
A ti véleményeitek