Gregor Schlierenzauer adatlapja.doc           Oberstdorf HS140 adatbank .xls

A jubileumi Négysáncverseny mellett még egy kerek szám áll a rendezvény mellett, hiszen tíz éve annak, hogy a síugrás történetében egyedülálló módon úgy nyert valaki turnét, hogy az összes állomáson győzni tudott! Ez pedig nem volt más, mint a németek egykori klasszisa, Sven Hannawald! A versenyre telt ház, azaz 20.500 fizetett néző előtt került sor, mely túlnyomó részét hazai, azaz német szurkolók tették ki, akik hosszú idő után ismét hazai győzelemben bíztak.

A versenyt nem mindennapi körülmények közt rendezték a Schattenberg-sáncon, hiszen, mint azt a szezon folyamán már számos alkalommal tapasztalhattuk az időjárás nagy úr, képes egy ilyen fontos eseményt is tönkretenni. Elsősorban az erős szél játszotta a főszerepet, de bónuszként a sűrű havazás is beköszöntött, mely még inkább nehezítette a verseny lebonyolítását. A verseny előtti napon, a kvalifikáción ennél azért egyszerűbben mentek a dolgok, melyen Andreas Kofler érte el a legjobb eredményt a nap legnagyobb ugrását elérve, aki 142 m-ig repült, csupán másfél méterrel maradt el a hivatalos sáncrekordtól. A norvégok ellenállhatatlanul versenyeztek a selejtezőn, hiszen négy ugrójuk is remek eredményt ért el, sorrendben Bardal, Hilde, Velta és Sklett is a Top5-ben végzett. Ezután kialakultak a párosítások, némelyikük remek párharcot sejtetett.

Az újrakezdett verseny első párosítása egy igazi „keleti” párharc volt, hiszen a cseh Koudelka és a bolgár Zografski versenyzett egymással, akik közül a jobb formában lévő cseh fiú ment tovább, de a bolgárok egyetlen reménysége sem szomorkodhatott, hiszen szerencsés vesztesként ő is tovább lépett. Zografski már csak ezért is örülhetett ennek, hiszen a törölt első sorozatban nem csak hogy rém gyengét ugrott (113 m), de még szabálytalan ruházat miatt (túl nagy volt a mérete az előírtakhoz képest) diszkvalifikálták is, így számára is jól jött a kedvező döntés!

A második sorozat nagyobb problémák nélkül zajlott, hó ugyan már nem esett, de a szél időnként keresztbe tett a versenynek. Az első komolyabb ugrást (124,5 m), egyben a verseny legnagyobb helyezés javítását Sklett mutatta be, aki a 20. helyről meg sem állt egészen a 11. helyig. Őt az első körben szintén gyengébben teljesítő Freitag tudta megelőzni, aki a végén a 10. helyen végzett. Ennél azért többre számított tőle mindenki a hazai közönségtől. Nem sokáig vezetett a „harrachovi hős”, mivel meglepetésre csapattársa, a kevesebb lehetőséget kapó Hocke is jobb volt nála, így az előkelő 8. helyen futott be. Ezt követően Bardalnak is sikerült a javítás, első körét elrontotta ugyan egy erősebb hátszélnek köszönhetően, viszont második ugrásával (131,5 m) jelentősen javított korábbi betlijén és 6. helyezése bíztató a további versenyek előtt. Ammann viszont nem tudott felzárkózni az élbolyhoz, 120 m-es ugrása kisebbre sikeredett az elsőnél, így a 12. helyen ért célba jelentősen lemaradva az élmezőnytől, így nyugodtan kijelenthetjük számára a Négysánc már csak tisztes helytállásról fog szól majd, egy újabb szezon telik el a hőn áhított nagy álom beteljesítése nélkül!

Ami ezután történt az felért egy kisebbfajta „horror jelenettel”, hiszen a tavalyi bronzérmes Tom Hilde mindent egy lapra tett fel, hogy egy kiemelkedő ugrással a legjobbak között végezzen. A kiemelkedő ugrás meg volt, hiszen 131,5 m-ig repült, de a leszállásnál túlságosan előrehajolt, s az esést már nem tudta elkerülni, a landolás pillanatában ellenkező irányban futott szét alatta mindkét léc, melyek leröpültek a lábáról. Elsőre nem tűnt komolynak a sérülés, de miután visszajátszották a felvételt, lehetett látni ahogy Hilde a bukás után arccal csúszott a jeges talajon, beverte a fejét is, ami már így komolyabb sérülésnek nézett ki! Ezután a mentők rögtön beszaladtak hozzá, majd vákumágyra fektették és merevítő gallért tettek a nyaka köré, hogy elkerüljék a még nagyobb sérülést. Hilde egész testében erős fájdalmat érzett, ezután integetve jelezte a nézőközönségnek, hogy nincs nagy baj. Ezt követően az Oberstdorftól 20 km-re fekvő immenstadti kórházba szállították részletes kivizsgálásra, ahol kiderült,hogy súlyos gerincsérülést szenvedett, a 8. csigolyája sérült meg, ezen felül még a bordája is megrepedt. Szerencsére idegrendszeri sérülése nincs, így a gerincvelő sem sérült meg, megfigyelésre kórházban tartották egy darabig, majd hamarosan hazarepül Lillehammerbe, ahol már otthonában gyógyulhat tovább. A legfrissebb hírek szerint az orvosok úgy látják nem kell műteni Hildét, viszont a szezonban nagy valószínűséggel már nem versenyezhet, így a norvégok egyik legerősebb ugrójukat kénytelenek nélkülözni a továbbiakban, ami érzékeny veszteség számukra. Hilde legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy a versenyen szerzett 11 pontjával átlépte a bűvös 3000. Vk pontját (3007) is.

Egy rövid ideig állt a verseny, az ilyenkor szokásos előugrók testelték a sánc állapotát, ezután pedig sorra gyengébb ugrások születtek, aminek Kranjec, Koudelka, Velta és legfőképp Stoch itta meg a levét, aki a 6. helyről a 23.-ra zuhant vissza, miután 20 m.-rel kisebbet ugrott első körben elért 127 m-ére, így egy újabb nagy esélyes „búcsúzott” egy összetettbeli jó eredménytől. Az utolsó 5 ugró következett, akik abszolút esélyesei voltak, hogy megnyerjék a versenyt! Morgenstern hasonló jó teljesítményt produkált, mint az első körben, 128,5 m-es ugrása elég volt a vezetéshez, majd nagy üdvrivalgás közepette síklott le Freund, akinek nem sokon múlt a bronzérem, hiszen csupán 3 tizeddel szorult le a dobogóról, összetettben viszont jó eredménynek számított produktuma. Ito a 3. helyről próbálta ostromolni az osztrákot, hogy átvegye tőle a vezetést, ami végül is nem sikerült neki, csupán 124 m-ig szállt, így ő 5. lett a végén a nem minősített ugrók legjobbikaként. A legizgalmasabb része maradt már csak hátra, hiszen a két legjobb formában lévő osztrák várt trénerük indító zászlólengetésére. Ekkor már biztos volt, hogy csak osztrák nyerheti a versenyt, ennek megfelelően nagy önbizalommal jött le a sáncról Schlierenzauer, aki a nap legnagyobb ugrását elérve (137,5 m) vette át a vezetést és nem is akármilyen előnnyel! Morgensternre közel 20 pontot vert, ami óriási előnynek számít egy Négysáncversenyen!

Kofler volt már csak hátra és látván, hogy mekkorát ugrott csapattársa kockáztatnia kellett, hiszen 140,5 m-t kellett volna ugrania ahhoz, hogy megnyerje a versenyt! A repülési ívén lehetett látni, hogy ez meg is lesz, hiszen nagyon magasan repült, aztán vagy megijedt, hogy úgy jár, mint Hilde vagy éppen akkor kapott egy komolyabb széllöketet oldalról nem tudni, mindenesetre 133 m-en lecsapta magát úgy, hogy majdnem el is esett. Természetesen a bírók rendesen lepontozták ezért, de így is bejött a második helyre, melynek még örülhet is, hiszen ez rosszabbul is végződhetett volna. Ezzel eldőlt, hogy újabb abszolút osztrák siker születik a szezonban immár másodszor (Kuusamo után) és ők hárman, Kofler, Morgenstern, de legfőkébb Schlierenzauer hatalmas, közel 20 pontos előnyét megtartva utazhatnak a második állomásra, Garmisch-Partenkirchenbe. Schlierenzauer végül a kezdeti sokk (törölt első sorozat) után a pokolból a mennybe került, sorsa jobbra fordult és világossá tette azt, hogy meg akarja nyerni a turnét ebben az évben! Összetettben Bardalt megelőzve feljött a második helyre Kofler mögé, kettejük közötti pontkülönbséget mindössze 20 ponttal lefaragva. A verseny rekord hosszúságúra sikeredett, hiszen 3 és fél óráig tartott, melyre igen rég nem volt példa!

Schlierenzauer ezzel az újabb, szezonbeli második győzelmével immár 37-szeres Vk győztesnek vallhatja magát, mellyel Ahonent szorította hátrébb a Vk győztesek örökranglistáján, így immár egyedül „trónol” a harmadik helyen Malysz (39) és Nykänen (46) mögött! Ráadásul ez volt az 50. Vk érme, hiszen a 37 egyéni győzelem mellett 12 csapat sikere is van, melyet még egy összetett címmel is megfejelt még 2009-ben!

Teljes végeredmény:  http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3111/2012JP3111RL.pdf