Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A Großtitlis második versenynapján feltámadt poraiból Andreas Kofler, aki egy gyengébbre sikerült harrachovi „kiruccanás” után újból nyerni tudott, immár negyedszer a szezon során, mellyel megerősítette vezető pozícióját összetettben! Kofler újabb győzelme egyben 200. Vk rajtján sikerült, mellyel így jubileumi diadalt aratott! Ezüstérmes helyen a nagyszerűen küzdő Kamil Stoch végzett, míg bronzérmes a még mindig bombaformában versenyző legutóbbi győztes, Anders Bardal lett!
Andreas Kofler egy kis „bukdácsolás” után visszatért a csúcsra! Az összetettet vezető osztrák klasszis szenzációsan kezdte az idei Vk szezont, hiszen első három versenyét megnyerte annak ellenére, hogy nyári felkészülése nem a legideálisabban alakult számára, mivel egy hátsérülés is hátráltatta felkészülését. Ehhez képest remekül elkapta az idei szezont, jelenleg ő az osztrák csapat legjobbja olyan nevek mellett, mint Morgenstern, Schlirenzauer, Loitzl és Koch!
Aztán jött a harrachovi hétvége, ahol nem igazán tudott megbírkózni az időjárási körülményekkel, valahogy a sáncot sem érezte úgy, ahogy pl. csapattársai, többször ugrott akár tréningen, akár a verseny előtti főpróbán kritikán alul, így az első versenynapon csupán a 18. helyen végzett, talán sovány vigasz lehetett neki, hogy aznap épp csapattársa és egyben legfőbb riválisa, Schlierenzauer nyert. A csapatversenyre már összekapta magát, nem rajta múlt, hogy hosszú veretlenségi sorozatukat elveszítették a norvégokkal szemben. Az utolsó napon már 5. lett, s kezdett formája újból felfelé ívelni. Az első engelbergi versenyen már majdnem sikerült a dobogóra visszakapaszkodnia, egy 4. hellyel kellett akkor beérnie. Most viszont szebben nem is ünnepelhette volna 200. Vk rajtját, mint egy győzelemmel, s ezzel 9. sikerét, egyben 25. Vk érmét könyvelhette el pályafutása során! Ez volt az osztrák csapat 203. győzelme a Vk bevezetése óta, a jubileumi 200.-at épp ő szerezte Lillehammerben! Számára nem is jöhetett volna jobbkor újabb győzelme, hiszen a rövid ideig tartó hullámvölgyből még idejében kászálódott ki, az évvégén Oberstdorfban kezdődő immár 60. Négysáncverseny egyik legnagyobb favoritjává lépett elő! 2010-ben épp ő nyerte a turnét (a Négysánc specialista Ahonen előtt), így ő olyan kényszer nyomás alatt biztosan nem lesz, mint mondjuk Schlierenzauer, akinek még hiányzik (Koch mellett) ez a titulus az osztrákok közül, bár neki van elég ideje, hogy begyűjtse azt, hiszen még mindig csak 21 éves! A tegnapi és az ezt megelőző győzelmek, valamint pontok hoztak a „konyhára” számára rendesen, a legjobban kereső síugróvá avanzsált ezidáig, összesen 63.800 CHF-et (svájci frankot) versenyzett össze, őt csapattársai, Schlierenzauer (50.600 CHF) és Morgenstern (46.600 CHF) követik a kereseti ranglistán.
A selejtezőt a szombatihoz hasonlóan szintén a verseny előtt rendezték meg, mely így a próbaugrásokat helyettesítette. A legjobban teljesítő ugró a norvég Rune Velta lett, aki a mezőnyből egyedüliként tudott csak 130 m fölé kerülni 133,5 m-es ugrásával. A második német Stephan Hocke lett, míg a 3. helyen az osztrák Martin Koch végzett. Meglepetésre a hazaiak kedvence, Simon Ammann csak a 19. lett, a kiesés sorsára jutott pedig a tavalyi formáját továbbra is még csak keresgélő francia Emmanuel Chedal, aki idén még pontot sem szerzett!
A verseny ezután kezdődhetett csak el, sűrű havazás, mint előző nap nem volt, de a szél időnként most is megtréfálta a versenyzőket, bár ezt ők nem igazán vették poénra. Voltak páran, akik igazán szerencsésnek mondhatták magukat, hogy épp az ő ugrásuk alatt kapott alájuk komolyabban a szél, így sokáig, legfőképp mire az igazán nagyok jöttek az élen tudtak maradni. Elsőként az olaszok örülhettek ennek, hiszen Sebastian Colloredo tudott először 130 m fölött teljesíteni, aki 132 m-ével feladta a leckét az utána következőknek. A másik jó formában lévő csapattárs, Andrea Morassi viszont a szünetben a diszkvalifikálás sorsára jutott, mivel nem megfelelő hosszúságú léccel versenyzett. Colloredo után sorra jöttek a jobbnál jobb ugrások, legalább tízen voltak azok, akik kihasználhatták a szembeszél előnyét. A norvégok legújabb felfedezettje Vegard-Haukoe Sklett lepett meg mindenkit egy erőteljes, dinamikus ugrással, 135 m-ig repült és már ő vezetett. Maximilian Mechlernek az elmúlt versenyeken nem igazán jött ki a lépés, most viszont igen, 135,5 m-en landolt, de a szélkompenzáció miatt nem tudta átvenni a vezetést.
Ezután jött Anssi Koivuranta, a finnek egyetlen reménysége, hogy komoly eredményt érjenek el aznap, ő érte el az első kör legnagyobb ugrását 136 m-ével és az élre került csupán 3 tizednyi fórral. Jurij Tepes volt az utolsó az élmezőny közül, aki még előnyt kovácsolhatott a kedvezőbbre fordult időjárási viszonyoknak hála, bár 132,5 m-es ugrását a kör legnagyobb szembeszele (1,37 m/s) által érhette el, melyet így a legnagyobb pontlevonás (-12,5) is követett, ő egy kicsit hátrébb végzett társainál. Mire jöttek a top10-es ugrók, addigra fordult egyet a szél és sorrendben Ito (121 m), Kranjec (122,5 m), Koudelka (125 m) és Freund (126 m) is viszonylag gyengébb ugrást tudott bemutatni, amivel nem tudtak a legjobb tízbe kerülni. Kamil Stoch 129 m.-es ugrása viszont reményteljes volt a második körre, a 9. helyről indulhatott a fináléban. Mire az igazán topformában lévő versenyzők kerülhettek volna sorra addigra csillapodott a szél és innentől kezdve csak idő kérdése volt mikor veszi át valaki a finntől a vezetést. Koivurantát elsőként Thomas Morgenstern tudta megelőzni, aki 132 m-ig repült, majd Richard Freitag került az élre (134 m). Gregor Schlierenzauernél nagy kérdés volt, hogy előző napi bukása mennyire vetette vissza formáját, még az is benne volt a pakliban, hogy nem indul a versenyen. Aztán elindult és 129,5 m-es ugrást hajtott végre, mellyel volt még keresnivalója neki is a fináléban, hiszen mindössze 5 pontos lemaradása volt csak az időközben élre került Andreas Koflerrel szemben, aki 135 m-ig repült. Bár Anders Bardal csak 131,5 m.-re szállt, így is a 4. helyre rangsorolódott.
Meglepetésre az oroszoktól senki sem tudott bekerülni a fináléba, legfőképp érvényes ez a legjobb formában lévő versenyzőjükre, Denis Kornilovra, aki csak 113,5 m-en landolt. Kiesett továbbá a jobbak közül Neumayer, Zauner, Romören és Zyla is.
A második körre valamelyest javult az idő, így egy nagyon izgalmas versenyre volt kilátás, hiszen az első tíz helyezett között tíz pont sem volt! A mezőny alsó felében tanyázó ugrók közül a legnagyobb helyezés javítást Robert Kranjec tudta elérni, aki 12 méterrel ugrott messzebbre (134,5 m) első körénél, végül 11 helyet javítva a 11. helyen végzett. Simon Ammann is sokat tudott előrébb lépni, hiszen ő 123 m-ére egy 135,5 m-es távolságot tudott produkálni, mellyel 7 helyet előrelépve a 9. helyen végzett. Előző napi teljesítménye is hasonlóra sikeredett, így nem igazán sikerült hazai sáncon olyan formát mutatnia, mellyel esélye lenne a közelgő Négysáncversenyen jó eredményt elérnie, ami nála csakis a győzelem lehet, hiszen ezért folytatta tovább az aktív versenyzést. Mindenesetre van még szűk két hete, hogy felturbózza magát addigra. Tom Hilde is javított helyezésén, de a 19.-ről csak a 13.-ra tudott feljönni, amivel ő sem lehetett elégedett. Azt lehetett sejteni, hogy a közép szintű ugrók közül csak az tud majd az élmezőnyben maradni és ott jó helyezést elérni, aki azonos feltételek mellett is hasonlóan fog tudni teljesíteni, mint azt az első körében szerencsés körülmények között tette. Nos, az igazi tudás ekkor mutatkozott meg, hiszen Mechler, Colloredo, Tepes és Koivuranta sem tudta megismételni első körben elért teljesítményét, így ők jelentősen visszacsúsztak a tabellán. Egyedül a norvég Vegard-Haukoe Sklett lógott ki közülük, aki két kiegyensúlyozott ugrást (135 és 135,5 m) tudott bemutatni a verseny során, amivel egyéni legjobb helyezését érte el, a 7. helyen végzett (korábban 12. volt idén Sapporóban), ráadásul a „nap embere” megtisztelő titulust is kiérdemelte, hiszen előkelő helyezésével ő volt a legjobb a nem minősített ugrók közül. Kamil Stoch a 9. helyről várhatta a folytatást és a verseny addigi legnagyobb ugrásával (137 m) meg sem állt egészen a dobogóig, annak is második fokáig, esélye volt a verseny megnyerésére is, ha Kofler nem fog ki ilyen jó napot!
Schlierenzauer is hasonló távolságot ért el, mint Stoch, de a szélkompenzáció miatt többet vontak le tőle, így be kellett érnie a 4. hellyel, ami ahhoz képest, hogy előző nap még kérdésessé vált az indulása is jó eredményként könyvelhet el! Schlierenzauer egyébként közvetlen a tavalyi Négysánc előtt sérült le egy seefeldi tréningugrás alkalmával, ahol térdsérülést szenvedett, most az élet majdnem ismételte önmagát, hiszen mostani bukása a tavalyihoz hasonlóan kisértetiesen a legrosszabbkor jött (nem mintha máskor jól jönne…), szerencséjére jól jött ki belőle, néhány horzsolással most megúszta. Nem sokan voltak már csak hátra, Bardal jött és 135 m-es ugrása után csak 3 tized pont választotta el attól, hogy Stochot megelőzze, de mivel Morgenstern és Freitag sem tudott magasabb pontszámot eredményező ugrást bemutatni, így újból felállhatott a dobogóra, a bronzérmet csípte most meg. Freitag egyébként nagy esélyt szalasztott el, hogy Stochot beérje, de 135,5 m-es ugrását csak üggyel-bajjal tudta megfogni, páros lábbal guggolva érkezve, alacsonyabb zsűripontjait ennek köszönhette. Ekkor már csak Kofler volt hátra és a nap legnagyobb ugrását érte el (138 m), mellyel rajt-cél győzelmet aratott, így az idei szezonban már a 4., míg összeségében a kilencedik diadal volt!
Kofler tehát nem is zárhatta volna szebben a szezon második periódusát, győzelmével pedig megerősítette vezető helyét az összetettben, ami kitünő referencia egy igéretes Négysánc turné szereplés előtt!
Andreas Kofler:„Ma megcsináltam magamnak a legszebb ajándékot az ünnepekre. Mindig nagyszerű érzés dobogóra állni, különösen itt Engelbergben. Nagyon örülök az eredménynek és hogy néhány nyugodt napot eltölthetek a családommal otthon. Hogy a sárga trikót viselhetem nem tart nyomás alatt, sőt, motivál engem! E pillanatban jól érzem magam és tudom, hogy mit tegyek a továbbiakban! Nagyon várom már a Négysáncversenyt! :)”
Alább a dobogósok:Kamil Stoch (2.), Andreas Kofler (1.) és Anders Bardal (3.)
.jpg)
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3202/2012JP3202RL.pdf
A ti véleményeitek