Sikerült a visszavágás, így hazai közönség előtt ünnepelhette karrierje 10. Világkupa-győzelmét a szám világbajnoka. Ted Ligety az első futam után még csak a negyedik helyen állt, ám minimális hátrányát nagyszerű délutáni teljesítményével könnyedén ledolgozta, s végső soron nagy fölénnyel győzött Beaver Creek-en. A dobogó második fokára a vasárnapi győző Marcel Hirscher, míg a harmadikra Kjetil Jansrud állhatott fel, míg az első futam után vezető Alexis Pinturault-nak meg kellett elégednie a negyedik hellyel.

Farkasordító hideg, csaknem mínusz 20 fok fogadta a versenyzőket, s a hétköznapi időpont miatt csekély szurkolótömeget a „Birds of Prey” névre hallgató versenypályán. Délelőtt Sasha Rearick, az amerikaiak edzője volt a tűzőmester, s mit ne mondjunk, nem állt szándékában minden idők legnehezebb pályáját összeállítani. Kimondottan egyszerű, egy-két ritmusváltást nem számolva egy ütemben végigvihető nyomvonalat álmodott meg. Végeredményben az első 33 versenyző két másodpercen belül fejezte be az első futamot, ami azért jól jelzi a pálya színvonalát. Pontosan tudjuk persze, hogy a technikailag kevésbé acélos pálya is rejt magában veszélyeket, buktatókat. Egy-két kivételtől eltekintve jól kivehető volt, melyik síző repertoárjában szerepel valamely gyors szám, illetve a szlalom, előbbiek értek el inkább jobb eredményt.

Aksel Lund Svindål (3.) nyitotta a sort, a norvégok 2007-es világbajnoka agresszív, jó siklással igazolta is előbbi felvetésünket, tiszta, talán túl steril íveket használt. Kjetil Jansrud (5.) még bevállalósabb volt honfitársánál, be is mutatott egy látványos túlforgást, de menteni tudott, ott szerzett hátrányában utóbb még le is tudott keveset dolgozni, így ígéretes helyzetből várhatta a folytatást. Philip Schörghofer (9.) két tizedes előnyből érkezett a nagyobbik letöréshez, egy ronda kövér kapu után sokat vesztett, kilenc századdal a rosszabbik norvégtól is kikapott. Carlo Janka (11.) alapvetően hibátlan menetet produkált, a tempó és a kellő tűz mégis hiányzott belőle, jó két tizeddel a sor végére került. Cyprien Richard (8.) hasonló hibát mutatott be, mint az osztrák, de ő valamivel több tempót tudott átmenteni, két századdal megelőzte a sógort. Thomas Fanara (16.) rontott csak igazán nagyot, egy pillanatra elvesztette egyensúlyát a „Golden Eagle” nevezetű letörésnél, majd újabb hibák sora következett, így alig maradt másodpercen belül Svindålhoz képest. Ted Ligety (4.) menetével nem volt gond, egy apróbb térvesztést elkövetett ugyan a meredek részen, az így kialakult egy százados hátránynak alighanem jobban örült, mintha fordítva alakult volna ki a különbség.

Massimiliano Blardone (12.) egészen tűrhető meneten volt túl, meredeken volt egy kicsi késésben, hasonlóan a finnek remeklő specialistájával, Marcus Sandell (13.) egyetlen századdal szorult az olasz mögé. Didier Cuche (18.) merevebb mozgásán már érződik, hogy alapvetően a lesiklásra fókuszál, de még ő is másodpercen belül találta magát. Ivica Kostelić-nek (19.) ez nem jött össze, hóhányóként vállalt szerepet, folyton korrigálnia kellett, sajnos érezhetően formán kívül versenyez. Romed Baumann (15.) elfogadható menete után Alexis Pinturault (1.) remekelt, folyamatosan növelte előnyét, káprázatos dinamikájából talán a végén vesztett egy keveset, de 13 századdal így is át tudta venni a vezetést. Fritz Dopfer (6.) átmentette vasárnapi formáját, alig fél másodperccel maradt csak el a franciától. Az osztrák kontingensből Marcel Hirscher (2.) szerepelt a legjobban, többször érintővel vett kaput, remek ritmusban tudta le a távot, 11 százados elmaradása elhanyagolható volt. Hannes Reichelt (7.) élt a kevésbé technikás pálya adta lehetőséggel, Dopfer mögé sorolt egyetlen századdal; Benjamin Raichnak (24.) már kevésbé ízlett a pálya, ez a másfél másodperces különbség jelen viszonyok közt soknak tűnt.

Bode Miller (26.) felülmúlta vasárnapi futamát, különösebben boldog mégsem lehetett. Davide Simoncelli (14.) befért az egy másodperces lélektani határon belülre, Steve Missillier (43.) ellenben irgalmatlant betlizett, mint nem sokkal később Mölgg (39.) és Ploner (41.) is tette. Ígéretes pozícióból várhatta még a folytatást Matts Olsson (17.) és Marc Berthod (28.), remekelt harmincon túlról indulva Jean-Baptiste Grange (10. – ő volt a kivételt erősítő szabály), André Myhrer (20. 47-es rajtszámmal), Tim Jitloff (20. 37-es rajtszámmal), Beat Feuz (22.), Jean-Philippe Roy (23. 46-os rajtszámmal), Florian Eisath (25. 41-es rajtszámmal), Tommy Ford (27. 36-os rajtszámmal), Mattia Casse (29. 52-es rajtszámmal), valamint Bernhard Graf (30. 52-es rajtszámmal) és Christof Innerhofer (szintén a 30.). A szám svájci bajnoka, Reto Schmidiger (32.) Sandro Viletta (33.) társaságában kiesett, a nagyobb nevek közül Bank és Albrecht sem ért le a célba, a vasárnapi meglepetésemberek közül Haugen, Karlsen és Borsotti (48.) is csak becsületből tette meg ugyanezt, igaz, a két norvégot utólag kizárták a versenyből rossz kapuvétel miatt.

A délutáni pálya már jóval vadabbra sikerült, hála a svédek trénerének, Marco Pfeifernek. Innerhofer (28.) szökőévenként szerez pontot óriás-műlesiklásban, biztonsági menetével nem is szerette volna ezt kockáztatni. A szám Universiade- győztese, Bernhard Graf (30.) többet akart, vesztére, a letörésnél túlforgott, s csak némi hegymászás után érhetett le a célba. Időlimiten túl, amiért bizony nem jár pont… Mattia Casse (24.) az arany középutat választotta, élete első szakági pontszerzése nem forgott veszélyben, plusz kicsit előrébb is araszolt a tabellán, Berthod (25.) megelőzése például bravúrkategória. Tommy Ford (15.) nagy fölénnyel, majdnem 6 tizedel vette át a vezetést, megszerezve első szakági VK- pontjait. Miller (29.) harmatos menete után Florian Eisath (20.) gazdagodott egy szép helyezéssel, majd Raich (19.) újabb szenvedős futamán botránkozhattak meg az érte szorítók.

Jean-Philippe Roy (13.) nagyot küzdött, kevéssel meg is előzte amerikai vetélytársát, s idei szerepléséből kiindulva lassan, de biztosan visszatér a szakág bő élmezőnyébe. Feuz (17.) újabb busás pontmennyiséggel gazdagodott, majd a kilátogatók legnagyobb örömére Tim Jitloff (10.) előhúzta a nyuszit a kalapból, szinte megerőszakolta a pályát, sajátos stílusának kiesés helyett ezúttal parádés helyezés lett jutalma, életében harmadszor került a TOP-10-be. Jó ideig nem veszélyeztették elsőségét, Myhrer (27.) rontott, Kostelić (17.) gyengélkedett, Cuche (23.), Olsson (22.) és Fanara (26.) kis híján bukott, de Baumann (16.) sem volt épp a helyzet magaslatán.

Davide Simoncelli (9.) szakította meg az amerikai vezetést, Sandell (12.) lényegében maradt eredeti helyén, Blardone viszont úgy lecsúszott a meredeken az ívről, hogy képtelen volt korrigálni. Janka (14.) kevesebbet, Grange (21.) többet rontott délelőtti helyezésén. Schörghofer (10.) Jitloffal holtversenyben zárt, Cyprien Richard (8.) minimális előnyt tudott csak megőrizni, így nem csoda, hogy nem sikerült előrelépnie. Az alsó részen volt igazán parádés, mint kiderült Hannes Reichelt (5.) meneténél. A második szektorban már 1 másodperces előnyt jelzett a stopper, lent viszont sokat vesztett, ott ment el a dobogó.

Fritz Dopfer (7.) továbbra is meggyőző, az osztrák ellen nem volt esélye, de Richard elé azért befért 4 századdal. Kjetil Jansrud (3.) bánhatja a gyengécske első szektort, mert azt leszámítva lenyűgözően síelt, átvette a vezetést, összejött a dobogó, de lehetett volna ez jobb is. Ted Ligety (1.) másodjára büntetett, a felső részen 77 századra tornázta fórját, amit kisebb visszaesés után további egy századdal megtoldott a célig. 42 századdal múlta felül a norvég addigi etalonját. Aksel Lund Svindål (6.) ezúttal nem volt ellenfél, csupán a meredeken tudta tartani a lépést az amerikaival, a több mint egy másodperccel lassabb menet jelzésértékű. Marcel Hirscher (2.) három százados előnye már az első szektorban elolvadt, a meredeken még úgy-ahogy felvette az amerikai ritmusát, a végére azonban elfogyott a tudomány, 69 századot kapott, kevéssel tehát legalább a norvégot maga mögött sikerült tartania. Alexis Pinturault (4.) hamar hátrányba került, s majdnem hat tizedes középső szektorbeli lemaradása sejteni engedte, hogy a dobogóról is le fog csúszni.

Részletes statisztika az alábbi linken elérhető!

Ted Ligety hazai közönség előtt visszavágott a vasárnapi vereségért Hirschernek, így ünnepelve pályafutása 10. Világkupa-győzelmét óriás-műlesiklásban. Az összesített tabellán így előlépett a 7. helyre, megelőzte tehát mentorját, Bode Millert. A szám világbajnoka tehát postafordultával jelezte, hogyha hegemóniája már nem is kikezdhetetlen, de a fiatalok ideje még nem jött el igazán. Marcel Hirscher 15. alkalommal állhat fel VK- dobogóra, egyszersmind 60 pont elmaradással jelenleg második a szakági pontversenyben. Az olimpiai ezüstérmes Kjetil Jansrud első VK- sikere még várat magára, ez a mostani a kétszeres norvég bajnok síző hatodik dobogós helyezése.

Az összetettben továbbra is Svindål (334 pont) vezet, második helyre előlépett Ligety (289 pont), míg a harmadik Cuche 268 ponttal.