Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Lillehammer normálsánca után a nagysáncot is bevette Andreas Kofler, aki szenzációs hajrát vágott le a második körben miután közel 20 pontos hátrányt szedett össze az éllovas Jurij Tepessel szemben. Az irreális körülmények ellenére is megérdemelt sikert aratott, háromból három győzelme pedig azt sejteti, hogy egy újabb osztrák sikertörténet veszi kezdetét! A dobogó második fokára a norvégok legnagyobb örömére Anders Bardal és Severin Freund állhatott föl holtversenyben.
Vasárnap a nagysánc adott otthont az újabb Vk futamnak Lillehammerben, melyen – már nem is meglepetés – újból az időjárás játszotta a főszerepet! Kellemes napsütéses időben és -5 fokban kezdődött a verseny, ideálisnak tűntek a feltételek. Legnagyobb meglepetésre a hazaiaktól a hiányzók közt szerepelt az idei világcsúcstartó Johan Remen Evensen, aki a közvetlen verseny előtt megrendezett selejtezőn „vérzett el”, 105,5 m-es ugrása túl kicsinek bizonyult a továbbjutáshoz. Nem járt jobban Dmitri Vassiliev sem, aki amellett, hogy kiesett kellemetlen emléke is fűzi ehhez a sánchoz, hiszen a vancouveri olimpia előtt itt szenvedett súlyos térdsérülést, melynek következtében egy teljes szezont is ki kellett hagynia. A selejtezőt a normálsáncon mindössze egy pontot szerző Tom Hilde nyerte, aki a legmesszebbre repülve (134 m) jelezte az előző napi betli csak egy kisíklás volt. A második helyen Denis Kornilov és David Zauner végzett, aki egy év (sérülés miatti) kihagyás után debütált újra Vk versenyen. A kvalifikáción egyébként 60-an indultak, de a K-pont (K123) fölött csak 10 ugrónak sikerült landolnia, 130 m fölött pedig Hilde mellett még a honfitárs Romörennek (133,5 m) is, aki csak alacsonyabb stíluspontjainak köszönhetően végzett az 5. helyen. Bár mindketten remekül szerepeltek a kvalin, a verseny után mindezt már nem mondhatták el magukról!
Andreas Kofler egyelőre megállíthatatlan, 3 –ból 3 versenyt húzott be és míg az első kettőn magabiztos teljesítménnyel nyert, addig most a szeles időnek „hála” közel 20 pontos hátrányból sem tudott veszíteni! Hogy hogyan történt mindez érdemes az elején kezdeni!
Az első sorozatot a középszerű ugrók közül ketten is jól csípték el, előbb az olasz Andrea Morassi „lovagolt” meg egy jelentősebb szembeszelet, mely után 139,5 m-nél ért földet, s az addig vezető, első rajtszámmal és első Vk versenyén induló Johan Martin Brandthoz képest (aki 15 ugró után is vezetett még) 25 pontos előnyre tett szert. Nem sokkal ezután a szlovének fiatal tehetsége, Jurij Tepes (aki nyáron első Gp győzelmét is megszerezte) használt ki ugrása során befújó nagy erejű szembeszelet, ugyan két méterrel kisebbet repült (137,5 m), de így is 7 ponttal kapott többet a stíluspontoknak köszönhetően olasz kollégájánál, így nagy meglepetésre ő vezetett az első kör végén közel 10 pontos előnnyel Severin Freund előtt, aki egy kínos közjáték miatt majdnem versenyzés nélkül maradt aznap! Történt ugyanis, hogy önhibáján kívül a német ugró egyik léce eltört, így amikor rá került volna a sor nem tudott elindulni, mivel le kellett mennie a sánc tetejéről az új lécekért, így a zsűri volt olyan kegyes hozzá, hogy mikor az utolsó ugró is lejött 5 perces várakozási idő után engedték őt leugrani. Edzője, Werner Schuster többször is visszarendelte a pallóról a komoly szélfújások miatt, de megérte kivárni a legoptimálisabb szelet, hiszen az első kör 3. legnagyobb ugrásával (132 m) sikerült a harmadik helyre rangsorolnia magát.
Az osztrák triót, Morgensternt, Schlierenzauert és Koflert is megfogta az erős szél, csak 11., 8. és 5. helyről tudtak fordulni a második körben, közülük is Kofler várhatta legkedvezőbb helyzetben a folytatást, de így is közel 20 pontos hátrányt szedett össze az éllovas szlovén ugróval szemben. Schlierenzauer és Morgenstern is azonos távolságra repült első alkalommal (121,5 m), előbbi kedvezőbb pontozásának köszönhetően (5 ponttal magasabbat kapott társánál) várhatta a folytatást. Az első körben igazi „csillaghullás” vette kezdetét, hiszen nem bírt a széllel több nevesebb ugró sem. A legnagyobb meglepetést a hazaiak legnagyobb bánatára Tom Hilde szolgáltatta, aki miután megnyerte a selejtezőt 134 m-ével most csak egy 111 m-es ugrásra volt képes, mely kevés volt a fináléba jutáshoz. Hasonlóképpen járt Michael Neumayer, Wolfgang Loitzl, Jernej Damjan, Janne Happonen, David Zauner, de még Kamil Stoch is, aki előző nap bronzérmet szerzett.
A második kört az ugrók magasabb beülőből kezdhették és ez jót tett a versenynek, sorra nagyobb ugrások születtek. Először a 25. helyről induló Simon Ammann kapott el egy jó szembeszelet, korábbi 113 m-ére egy 130-ast ugrott és 12 helyet előre lépve a 13. helyen végzett. Az abszolút Vk újonc norvég Brandt is 8 méterrel ugrott nagyobbat első körös ugrásához képest, így ő élete első Vk versenyén az előkelő 17. helyen végzett, melyet edzője, Alexander Stöckl igen nagyra értékelt, hiszen rögtön kapott is tőle egy harrachovi „beutalót”, aki az eddig igen gyatrán szereplő Johan Remen Evensen helyét fogja majd elfoglalni a csapatban! A 9. helyről induló Anders Bardal ugrása után hangorkán tört ki a Lysgaardsbakken lelátóján, hiszen a jelenleg legjobb formában lévő norvég ugró produkálta a legnagyobb távolságot a versenyen, 140,5 méterig repült, mellyel sikerült dobogóra is kerülnie, ezüstérmes helyen végzett.
A verseny legjobb lengyel ugrója kivételesen nem Kamil Stoch volt, hanem csapattársa Piotr Zyla, aki megint javított egyéni legjobbján. Szombaton 8 helyet (19.-ről a 11.-re), most pedig további 4 helyet javítva első top10-es eredményének örülhetett, a 7. helyen végzett és pályafutása során első alkalommal került prekvalifikációs helyre, Stoch mögött a 9. helyet foglalja el az összetettben. A szezon előtt két csúcsformában lévő osztrák, Schlierenzauer és Morgenstern legnagyobb feladata – szombati versenyhez hasonlóan – az volt, hogy az első körben produkált tetemes hátrányukból jelentősen lefaragjanak, mely most is sikerült nekik. Egyelőre két egyformán nagy ugrásra egyikük sem képes, de ez betudható az irreális körülményeknek. Morgenstern 200. Vk rajtján végül 5 helyet javítva a 6. helyen végzett, melyet egy 135,5 m-es ugrásnak köszönhetett. Schlierenzauer is hatalmasat ugrott másodjára (135 m), mellyel nem sok hiányzott egy esetleges ezüstéremhez, hiszen csak fél ponttal maradt el egy nagy bravúrtól. Rég volt arra is példa, hogy az első kör végén 3 német ugró is eséllyel pályázzon a győzelemre, vagy egy szépen csillogó éremre. Most Andreas Wank, Richard Freitag és Severin Freund is a siker kapujában állt. Míg Wank rontott és csak a 10. helyen végzett, addig az előző napi ezüstérmes, Freitag egy helyet előre lépve most az 5. hellyel kellett beérnie. Miközben Andreas Kofler 129 m-e elég volt ahhoz, hogy a vezetést átvegye Freund előtt adódott nagy lehetőség, hogy élre kerüljön, de 124 m-e most csak ahhoz volt elég, hogy Kofler mögött Bardallal holtversenyben a második helyen végezzen. Freund a versenyen szerzett 80 pontjának köszönhetően átlépte a bűvös 1000 pontos határt (1015) is egyébként. Már csak a két meglepetésember, Morassi és Tepes maradt hátra, de egyikük sem bírt az esélyesség terhével, így rutintalanságuknak köszönhetően egy előkelő top10-es helyezéssel kellett beérniük. Morassi 8., míg Tepes 9. helyen végzett, utóbbi így is örülhet, hiszen egyéni legjobbján így is javított, korábban az idei planicai finálén egy 12. helyezéssel zárta a szezont.
Andreas Kofler így parádés hajrát levágva megmutatta, hogy hatalmasnak tűnő hátrányból is képes a győzelemre, mely összeségében a 8. volt! Az összetettben így már jelentős előnyt szedett össze a harrachovi „szuper hétvége” előtt riválisaival szemben, hiszen a 130 pontos fór igen csak nyugtatólag hathat rá!
Andreas Kofler:„Pályafutásom során ilyen még nem fordult elő velem, a három győzelmem sorozatban valami csodálatos érzés, ennél jobb kezdésre álmomban sem gondoltam volna. Mint minden sportolónak nekem is a Világkupa megnyerése a cél, de még korai lenne a végső sikerre gondolni, addig az út még nagyon hosszan vezet. Az én mottóm egyszerű: szerezz minél több pontot, - aztán majd meglátjuk az mire lesz elég. A sikerek, amiket elértem nagy önbizalmat és nyugalmat adtak nekem. Ez a belső nyugalom lehetővé teszi számomra, hogy továbbra is örömmel folytathassam a versenyzést és jó dolgok történjenek velem”.
.jpg)
.jpg)
A verseny részletes végeredménye: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3156/2012JP3156RL.pdf
Részletes állás: VK szezon allasa .doc
A ti véleményeitek