Bode Miller váratlan tegnapi sikerénél is meghökkentőbb eredménnyel zárult a férfiak szuperóriás-műlesiklása Beaver Creek-en. Amikor már úgy tűnt, hogy minden potenciális rivális menetét sikeresen végigdrukkolta Aksel Lund Svindål, érkezett Sandro Viletta, s szinte a semmiből besöpörte karrierje első Világkupa-győzelmét. A svájci kiegészítőember nevét korábban a TOP-10-ben is csak ritkán lehetett felfedezni. Harmadikként egy másik helvét, az előző napi lesiklás peches másodikja, Beat Feuz zárt, mindössze 5 századdal megelőzve a súlyos sérülése után visszatért kanadai Robbie Dixont.

Ezer fokos lázban égett Colorado, miután pénteken 3 és fél év elteltével ismét lesikló versenyt nyert a szám 2005-ös világbajnoka. Bode Miller régi fényében tündökölt, szokása szerint nem ismert semmiféle korlátot, úgy tette-vette léceit, mint senki más, csak ezúttal a markánsabb hibák elkerülték menetét, így kevéssel ugyan, de nagy örömet okozott az érte kilátogató fanatikusokat. Akiknek létszáma tegnapra csaknem megduplázódott, újabb csodát vártak a mínusz 10 fokos fagyban. Lájtos ködfátyolba burkolózott az „Arany Sas” elnevezésű coloradói pálya, szerencsére gond nélkül le tudták zavarni a versenyt, mind a 70 fővel.

Igencsak technikás pályát állított össze a norvégok edzője, a kapuk távolsága néhol már-már óriás-műlesiklásra emlékeztetett, a tempó viszont hatalmas volt. Trükkössége abban állt, hogy a túlzott vehemencia, sebesség egy-egy hirtelen jövő, szűk fordítónál megbosszulta magát, majd kapukon keresztül cipelték magukkal a késést, rengeteg időt lehetett veszíteni. Mint oly sokszor, itt is a helyes kompromisszum megtalálása jelenthette a siker zálogát. A jeges, bukkanókkal átszőtt hórétegről még nem is beszéltünk.

Elsőként a tegnap remeklő,6. helyen végző Yannick Bertrand (17.) próbálta ki a pályát, hibátlan íveken síelt, tempójáról ez nem mondható el. Az impozáns eredmény elmaradt, habár élete második legjobb szakági helyezése így is összejött. Silvan Zurbriggen (36.) szezonkezdése rémálomszerűre sikerült, most is hibák egész sorát mutatta be, az egyik szűk kapun alig-alig fért át, kereken egy másodperces hátrány lett érte jutalma. Robbie Dixon (4.) ellenben parádézott, vérbeli versenyzést láthattunk tőle, nagyobb fékezések nélkül tartotta léceit az agresszívra vett íveken, bő egy szekundummal vette át a vezetést. Kevéssel ugyan leszorult a dobogóról, de tavaly bormiói csúnya esése után beállította legjobb szakági eredményét.

Joachim Puchner (39.) nem tudta átmenteni Lake Louise-i formáját az USA-ba, abszolút indiszponáltan síelt. Patrick Küng (12.) menete leginkább arra volt jó, hogy kiértékeljük Dixon esélyeit: a közelebb tűzött kapuknál tűnt igazán foghatónak a kanadai. Matthias Mayer remek 8. helye után immáron a legjobb 30 között indulhatott, ennek örömére kicsit túl nagy rössel vágott neki a távnak. Egy durva túlfordulás után már nem volt visszaút. Andrej Šporn-nak a szűk fordulókkal gyűlt meg a baja, kaput tévesztett. Werner Heel (35.) folytatta elképesztő sorozatát, továbbra sincs pontja idén 4 gyors szám után. Túl nagy volt nála is a kezdeti sebesség, folyamatos késésben, vért izzadva jutott csak le a célig. Hasonlóan Bode Millerhez (21.), az amerikai klasszis újabb parádés mentéssel késztette ovációra rajongóit, könyöke már a havat súrolta, ő ennek ellenére be tudott fordulni. Előkelő helyezésről persze nem lehetett ezek után beszélni.

Benjamin Raich (8.) technikai képzettsége kijött, a tempósabb egyenes részeken viszont annyit végzetesen elmaradt a kanadaitól. Aksel Lund Svindål (2.) bombaformában kezdte ez az évet, a szektorok többségében volt némi előnye, a célig 11 század maradt belőle. Túlzás lenne azt állítani, hogy verhetetlen időt állított volna fel a norvég, szektorokra lebontva többen sokat kapott, ugyanakkor az előbb említett koncentráltság, kompromisszumra való hajlam sokáig az ő győzelmét ígérte. Georg Streitberger példának okáért 21 százados előnyt épített ki magának a pálya felső részén, majd annyira támadni kezdte a kapukat, míg az egyiken át nem hajtott… Amint megláttuk a pályát, tudhattuk, hogy nem Klaus Kröll (24.)napja jött el, s valóban, az osztrák kisebb hibákkal már fent komoly hátrányt szedett össze, ami a technikásabb szakaszon csak tovább nőtt. Tobias Grünenfelder (14.) 3 tized előnyét adta le ugyanott, kiesett az ütemből is, helyezésével akár még elégedett is lehet.

Erik Guay (7.) felkerült a képzeletbeli dobogóra, szemre hibátlan menetet produkált. Ivica Kostelić (32.) ezúttal sem gyűjtött pontot gyors számban, tavalyi – véleményem szerint irreális – formájától nagyon távol, de már látszik a fény az alagút végén. Ma kiderül, mennyire erős az a fény!... Romed Baumann (19.) és Christof Innerhofer (13.) nagyságrendileg hasonló pályát mentek, keményen tették léceit a kanyarokba, egyensúlyi problémáikkal nem tudtak mit kezdeni. Hannes Reichelt (5.) már igazán veszélyes volt a norvégre, két szektor után már 55 százados előnyt mutatott az eredményjelző. Aztán jött két nagy rontás, bravúros mentéssel karöltve, így csak Guay-t tudta megelőzni.

Adrien Théaux (18.) pattogós, agresszív menete nem bizonyult kifizetődőnek, Carlo Janka (20.) pedig egyszerűen nincs jó passzban újabb sérülése után. Didier Cuche (9.) sem váltotta meg a világot, mert hiába kezdett ő is nagyszerűen (44 század előny), végére csak a pillanatnyi 6. helyre volt elegendő. Beat Feuz-t (3.) bátran nevezhetjük a hétvége pechvogelének, lesiklásban 4 századdal kapott ki Millertől, tegnap 6 századdal szorult Svindål mögé, úgy, hogy már 63 századdal is jobban állt két szektort követően. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezúttal nem az elsőség múlt ennyin. Peter Fill (25.) gyér kísérlete után Kjetil Jansrud (6.) bizonyította újfent, vele immáron a gyors számokban is komolyan kell számolni. Élete legjobb Szuper-G- eredményét hozta össze.

Öröm volt látni súlyos sérülése után ismét remek sízéssel előrukkolni a németek nagyágyúját, Stephan Keppler (15.) menetéről mindent elmond, hogy kevéssel még az őt követő Didier Défagót (16.) is felül tudta múlni. Papíron Svindål Buddha-pózban várhatta volna a folytatást, konkurens síző már nem várakozott a rajtállásban. Jan Hudec (22.) nem tudta megismételni remek előző heti teljesítményét, Patrik Järbin (42.) kicsit öreguras menetétől sem esett senki hanyatt. No, de érkezett Sandro Viletta (1.), s felülírt mindent. A svájciak töltelékembere korábban még életében nem állt Világkupa-dobogón, alapvetően óriás-műlesikló és kombinációs specialista, tavalytól kezdve indítják Szuper-G-ben, eleddig egy hinterstoderi 7. hely volt legjobbja. Ehhez képest tegnap nagyszerű kezdés után tartani tudta néhány tizedes előnyét a norvéggal szemben, az óriás-műlesikló rész sorsdöntő volt e téren, 2 tizeddel állt élre.

Harmincon túl is akadt azért néhány üde színfolt. Amerikai részről Tommy Ford (27.) pontszerzése és Ted Ligety gyors kiesése vezette az eseményeket, az olimpiai bronzérmes Andrew Weibrecht (10.) egy teljes szezonnyi kihagyás után egyfelől legjobb Szuper-G-s eredményével tért vissza, másrészt beállította legjobb VK- helyezését. Jó volt viszontlátni Marco Sullivant (43.) is, régi önmagától azért még távol van. Ryan Cochran- Siegle (29.) még csak éppen fért a pontszerzők közé, az inkább kombinációs specialistaként ismert Matteo Marsaglia (11.) viszont nagyot hasított, 40-es rajtszámmal csont nélkül megverte valamennyi honfitársát. Nagyon jól ment még a finn Andreas Romar (22.), pontot szerzett a mai eseményekre ráhangolásul Alexis Pinturault (27.), s a szaporodó kiesések közt az osztrákok üdvöskéje, Max Franz (25.) is.

A folytatásban ezekben a pillanatokban kezdődik a férfiak óriás-műlesiklásának első futama, a hölgyek 19-től versenyeznek Szuper-G-ben.