Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Lillehammer adta a soron következő Világkupa helyszínt, ahol nem a nagy, hanem 16 év múltán a normálsáncon rendezték a hétvége első versenyét, melyen Andreas Kofler folytatta pazar teljesítményét, magabiztosan nyerte a versenyt és ha fél méterrel is, de új sáncrekorddal (105 m) búcsúztatta az egykori olimpiai bajnok, Espen Bredesen 17 éve tartó rekordját! A dobogóra az első Vk érmét szerző Richard Freitag és a lengyelek új kedvence, Kamil Stoch állhatott még föl!
Nos, Európa északi részén folytatódott tovább a Világkupa következő „futama”, csak éppen pár ezer kilométerrel arrébb, Skandinávia nyugati oldalán, a ’94-es olimpia színhelyén, Lillehammerben. Ami napokkal a verseny előtt aggodalomra adott okot az nem volt más, mint a viszonylag magas hőmérséklet, valamint a hatalmas eső, ami további nehézségeket okozott, hiszen így az addig leesett kevés hó is elolvadt! Első hallásra furán hangzik, hogy egy olyan észak-európai ország, mint Norvégia december elején ilyen problémával küszködik, de az időjárás már csak ilyen, az elmúlt években (talán évtizedben) megszokhattuk, hogy az antropogén (szennyező) jellegű üvegházhatás globális felmelegedést váltott ki, ami pedig klímaváltozáshoz vezetett.
A szervezők azonban nem estek kétségbe, Lillehammertől mintegy 30 km-re fekvő Sjusjoen városából (ami magasabban fekvő település Lillehammernél) szállították több teherautóval a havat, hogy a versenyek megrendezésre kerülhessenek. Már csak azért is, mert ezen a napon igazi síugró fesztivált tarthattak a norvégok a Lysgaardbakken normálsáncán. Három síugró versenyt is végig izgulhatott a közönség, először az északi összetett szerelmesei örülhettek, akik a sportág első felvonásán szurkolhattak (a második része természetesen a sífutás). Őket követték a nők, akik első ízben versenyezhettek a Világkupa keretén belül, majd végül a férfiak is sorra kerültek. Ami meglepő volt, hogy nem hagyományos módon rendezték a versenyeket, hiszen ahogy lement a nők első köre rendhagyó módon a férfiak jöttek. Aztán megint a nők folytatták a fináléval, a szokásosnál is hosszabb, 40 perces szünet után pedig a versenynapot a férfiak zárták második körükkel. Walter Hofer versenyigazgató kifejezett kérésére és a helyi szervezőkkel karöltve döntöttek így még hetekkel a verseny előtt, hogy mi lenne, ha a nők Vk debütálását a férfiak soron következő versenyével ötvöznék, persze csak a nézőszám növelése és a női síugrás népszerűsítése érdekében! Az ötlet elsőre bizarrnak tűnt, aztán végül elfogadtatásra talált, mely így kuriózumként szolgált a síugrás történetében, hiszen ilyen rendezésre még sohasem volt példa! A női síugrás egyébként az oslói VB óta egyre nagyobb népszerűségnek örvend, nyáron felvették a 2014-es téli olimpia programjába, most pedig már Világkupát is rendeznek számukra töretlen fejlődésüknek köszönhetően!
A nők első Vk versenyén 46 sportolónő vett részt 14 nemzetből, melyen hatalmas fölénnyel az amerikai Sarah Hendrickson végzett az első helyen, közel 30 pontos előnnyel a francia Coline Mattel előtt, ráadásul a legnagyobb ugrást is ő hajtotta végre 100,5 m-rel, mely így női sáncrekord is lett egyben a HS100-ason. A 3. helyet a német Melanie Faißt szerezte meg. Az első 8 helyen mind különböző nemzetiségű versenyző végzett.
Az időjárás továbbra sem fogadta kegyeibe a versenyzőket, hiszen a kezdeti hóhiány mellett a szeles idővel is meg kellett birkózniuk a sportolóknak, ami negatív kihatással lett a verseny kimenetelére! Sok versenyzőt segített a szél, viszont nagyon sokan pórul is jártak, az egész verseny egy idő után a lutrira kezdett hasonlítani!
A kvalifikáción 61-en indultak 16 országból, melyen továbbra is a szél játszotta a főszerepet. A selejtezőt a nemrég COC versenyt is nyert Vegard Sklett nyerte a legnagyobb ugrást (101 m) is produkálva, őt Andreas Wank és Björn Einar Romören követték, akik azonos pontszámmal végeztek a második helyen. Ami a hazai közönséget a legnagyobb lázba hozta az a norvégok remek teljesítménye, hiszen az első tízben heten végeztek közülük, ami a verseny előtt nem sokkal kellőképpen bizakodásra adott okot nekik. Ami viszont fekete leves volt számukra az Johan Remen Evensen kiesése (csak 55. lett), de hasonlóképpen járt Matti Hautamäki is, akinek mindössze 1,1 pont hiányzott, hogy kvalifikálja magát a versenyre!
A versenyen a sportolóknak helyenként igen erős hátszéllel kellett megbírkózniuk, mely rányomta bélyegét néhányuk teljesítményére. Andreas Koflert viszont mindez nem zavarta, igaz, szerencséje is volt, hiszen az első körben szinte szélcsendben ugorhatta meg a verseny legnagyobb ugrását, ami egyben sáncrekord is lett (105 m)!
17 évvel ezelőtt ugrottak ezen a sáncon ekkorát, akkor a téli olimpia keretén belül sikerült Espen Bredesennek 104,5 m-ig repülnie, mellyel olimpiai bajnok is lett! Hogy 17 évig nem sikerült itt senkinek sem ezt túlszárnyalnia valljuk be szerepet játszott az is, hogy az ezt követő időszakban nem rendeztek itt sem Világkupát, sem egyéb más nagy eseményt, melyeken ez a rekord megdőlhetett volna, így a norvégok sokáig örülhettek ennek a kivételes bravúrnak, amit pont egy „hazájuk fia” ért el. Az idei évben egyébként két norvég is megdöntötte honfitársuk rekordját, Espen Röe és Sigmund Hagehaugen is egyaránt 105 m.-ig repült, akik mindezt a Norvég Kupában érték el, így ezek nem hivatalos rekordoknak minősültek!
Andreas Kofler a két verseny alapján úgy tűnik bombaformában van, hiszen csak a németek legújabb üdvöskéje, Richard Freitag tudott ráijeszteni a második körben, amúgy pedig őt leszámítva közel 30 pontos fórral végzett az élen, ami hatalmas különbség az élmezőnyre nézve! Kofler maximálisan bizonyította, hogy kuusamói sikere nem a véletlen műve volt, 7. győzelmét aratta szombaton, mellyel megerősítette vezető pozícióját az élen.Andreas Kofler: „A hátsérülésem miatt meg kellett változtatnom a felkészülésemet a szezonra, mely így nagy kihívás volt számomra. Nagyon örülök a győzelmemnek, melynek köszönhetően nőtt az önbizalmam is. Az első ugrásom tökéletes volt, amely egy nagyon jó alapot adott a győzelemhez. Nagyon örülök, hogy hosszú idő után ismét normál sáncon versenyezhettem.”
Honfitársai közül sem Morgenstern, sem Schlierenzauer nem tudta azt a színvonalat nyújtani, amit már megszokhattunk tőlük, míg előbbi a fináléban a 13. helyről, addig utóbbi csak a 21.-ről fordult, mint utólag kiderült ez nagy luxusnak bizonyult, igen nagy hátrányukat csak Schlierenzauernek sikerült lefaragnia, ő egészen a 6. helyig tornászta föl magát a finálé 4. legjobb teljesítményével.
Aki a legnagyobb és legkellemesebb meglepetést nyújtotta a versenyen az a németek mindössze 20 éves versenyzője, az egykori Vk győztes Holger Freitag fia, Richard, hiszen élete 17. Vk versenyén ezüstérmet szerzett, az idei szezonban pedig másodszor javítja egyéni legjobbját (Kuusamóban 9. lett, korábban 13. volt). Freitag közel 12 pontot faragott le Koflerrel szembeni tetemes hátrányából, a verseny második legnagyobb ugrásának (103,5 m) köszönhetően. Severin Freund után tehát egy újabb csillagnak örülhet Németország, Werner Schuster kiváló munkát végez eddig a DSV-nél (Német Sí Szövetség), alighanem fog még meglepetést okozni csapatával, mely az osztrákok egyik, hanem a legfőbb vetélytársa lehet az idei szezonban! Kamil Stoch elmúlt szezonbeli 3 győzelme után most újra dobogós lett, 3. helye annak fényében nagy bravúr, hogy az első körben elért 90 m-es ugrása, s az arra adott stíluspontok csak a 11. helyre rangsorolták őt. Adam Malysz után tehát ismét szoríthatnak a lengyelek egy ugrójukért, aki még nagyon sok örömet fog szerezni nekik, ha ilyen elánnal folytatja. Mindenesetre szép szülinapi ajándékkal szolgált „mestere”, Malysz előtt, aki a verseny napján ünnepelte 34. születésnapját.
A lillehammeri hétvége első napján a csehek alaposan kitettek magukért, hiszen két ugrójuk is a Top5-ben végzett, melyre „emberemlékezet” óta nem volt példa. Jakub Janda 2005 és ’06-ban a világ egyik legjobb síugrója volt, de abban az időben csak javarészt ő szállította a cseheknek a Vk pontokat. Most Roman Koudelka (aki pazarul kezdte a szezont, egy 5. helyet most egy 4. követett) és Lukas Hlava is (ő Kuusamóban kiesett, most viszont 5. lett) remekelt, ami utoljára közel 20 éve, 1993-ban Planicán történt meg, hogy a cseheknek egyszerre két ugrójuk is a legjobb 5-ben végezzen (akkor Jaroslav Sakala 4., míg Jiri Parma 5. lett). Hlava két év után ismét javított, akkor egyéni legjobbja 15. volt Oberstdorfban, most pedig jelentősen előrébb lépett 10 helyet javítva. Összetettben így most két cseh ugró is a prekvalis helyet biztosító top10-ben van, amire szintén rég volt példa!
A bolgár Vladimir Zografski is kellemes csalódást okozott szombati teljesítményével, hiszen a bolgár síugrás legjobb eredményét érte el, még sosem volt egyetlen sportolójuk sem a legjobb 10-ben, most a fiatal bolgár srác a 8. helyen végzett, amivel jelentősen javított egyéni legjobbján, tavaly a Négysáncverseny nyitó állomásán, Oberstdorfban csípett el egy 16. helyezést, azóta pedig formája (ha időnként ingadozik is) felfelé ível! A lengyelek Stoch révén bronzérmet szereztek, de rajta kívül még ketten örülhettek a versenyen elért eredményüknek.
Piotr Zyla, aki a nyári Grand Prix alkalmával már többször is bizonyított (Hakubában két ezüstérmet is szerzett), most egy 11. hellyel örvendeztette meg edzőjét, Lukasz Kruczeket. Korábban 19. hely volt egyéni legjobbja (3-szor is, legutóbb épp Kuusamóban). A másik remeklő lengyel a fiatalabbik Kot testvér, Maciej volt, ő ráadásul még sohasem végzett pontszerző helyen, így mostani 19. helyezésével az érte járó 1200 svájci franknak is örülhetett, ami kezdetnek nem rossz zsebpénz! Az oroszoktól Anton Kalinitschenko is javított, bár nem olyan látványosan, mint az előbb említett ugrók, de 26. helye így is előrelépés 10 évvel korábbi pontszerzéséhez képest (akkor 28. volt Park Cityben). A legjobb orosz a versenyen Dmitri Ipatov lett (18.), viszont Denis Kornilov nem talált ellenszert a széllel szemben, 78 m.-ével az egyik legkisebb ugrást produkálta a versenyen, így kiesett!
Hosszú idő után ismét versenyezni láthattuk az olimpiai rekorder svájci Simon Ammant, aki az idei szezonban elsődleges célként a Négysáncverseny (az egyetlen komoly kupa, ami még hiányzik) megnyerését tűzte ki. Egész nyáron hátfájás hátráltatta felkészülését, éppen ezért csak a hazai versenyen, Einsiedelben (ahol 6. lett), míg az idei Vk-ban csak most állt rajthoz. A teljesítménye hagyott kívánnivalót maga után, messze nincs még csúcsformában, csak a 9. helyen végzett, így a 3 hét múlva kezdődő Négysáncversenyig van még mit behoznia Koflerékhez képest! A szombati versenyen Anders Bardal 200. Vk rajtján szerepelt, melyet egy átlagos teljesítménnyel (15. hely) „ünnepelt” meg, Daiki Ito pedig a versenyen szerzett 11 pontjával átlépte 2000. Vk pontját is. Akik a legnagyobb vesztesei lettek a szombati „szélmalomharcnak” az Severin Freund (28. lett) és a hazai sáncon szereplő, sőt lillehammeri lakos Tom Hilde, ő közel 20 méterrel ugrott kisebbet első köréhez képest, így az igéretesnek tűnő 6. helyről zuhant vissza az utolsó helyre! Sokkal jobban nem járt Björn Einar Romören, Wolfgang Loitzl, Janne Happonen, Manuel Fettner, Denis Kornilov és Martin Schmitt sem, utóbbi ráadásul idei első versenyén tök utolsó helyen végzett!
A dobogós helyezettek:Richard Freitag, Andreas Kofler és Kamil Stoch
.jpg)
További végeredmény:
A ti véleményeitek