A házigazdák mellett a skótok, a svédek és végül a norvégok jutottak tovább a csoportból, miután a hét folyamán lassan magukra találó Ulsrudék extra endben küzdötték magukat túl a teljesítményükkel üde színfoltnak számító, de végül a legjobb négytől mégis távol maradni kényszerülő franciákat. Norvégia ellenfele ezután értelemszerűen a nagy rivális szomszéd, Svédország volt a következő lépcsőfokon. S habár Niklas Edin csapatát már az alapszakaszban is viszonylag könnyen le tudták győzni, arra senki nem számított, hogy ezúttal még simább lesz a mérkőzés. Az uralkodó Európa bajnokok remek játékkal, zsinórban lopták az endeket, így történhetett meg, hogy félidőben már 7:1-es vezetéssel, nyugodtan kortyolgathatták a frissítő italt. Innen már nyilvánvaló volt, hogy a svédeknek nem sok babér teremhet, így egy további pont begyűjtése után az első adandó alkalommal fel is adták a mérkőzést.

 

 A másik ágon eközben szintén nem volt kérdéses a továbbjutás. Stoughtonék úgy múlták felül 5:2-re a skót Tom Brewster kvartettjét, hogy csak egyetlen endben hagyták őket pontot írni. Így Kanada ellentmondást nem tűrve máris a fináléban találta magát, míg a másik döntős hely sorsát a skótok és a norvégok voltak hivatottak dőlőre vinni.

 

Az elődöntőben már egy kiélezett meccset láthattunk, amelyen a vezetést oda-vissza adogatták egymásnak, 2 pontnál többet szerezni, és lopni sem sikerült senkinek, a döntést pedig az extra endig halogatták a csapatok. Itt a skótok befejezőként meg tudták írni az egy pontjukat, így minimális előnnyel jutottak tovább, hogy harmadszor is megmérkőzzönek Kanadával, ezúttal a bajnoki trófeáért.

 

A bronzmeccsen Ulsrud és Edin együttesei is már harmadszor találkoztak a torna során. A két legutóbbi Európa bajnok összecsapása ezúttal jóval fordulatosabb volt, immár a svédek is önmagukhoz méltóan, kevés hibával játszottak, aminek meg is lett az eredménye: miután elérték, hogy a páros számú endekben ők legyenek a befejezők, a végjátékban elég volt védekező üzemmódba kapcsolniuk, s a norvégok egyre elkeseredettebben felhelyezett guard-jainak kiütögetésével bebiztosították maguknak az első, jól megérdemelt világbajnoki érmet. Ulsrudék teljesítménye a tornán pedig leginkább egy hullámhoz hasonlítható, melynek két végén lévő mélypont között egész kimagaslóan játszottak, éremre azonban ez most hosszú idő után először nem volt elég.

 

A fináléban a skótok is jóval nagyobb ellenállást mutattak Stoughtonékkal szemben, mint az előző találkozóikon. Sokáig fej-fej mellett haladtak, parádés takeout-okat mutattak be mindkét oldalon, de az utolsó endre a házigazdáknak jött ki jobban a lépés, amit ráadásul Brewster kiperdülő köve a 9. end végén még tovább tetézett. Skóciának lopnia kellett volna a tízedikben az extra endhez, ezt azonban Kanada könnyedén akadályozta meg, majd meglehetősen közömbösen vették tudomásul, hogy világbajnokok lettek, ami a csapatból Stoughtonnak és Steve Gouldnak 1996 után már másodszor sikerült. Az újonc skótok a szintén nagyszerű ezüsttel utazhatnak haza Európába, de a nyomasztó kanadai fölénnyel egyelőre az öreg kontinens legjobbjai sem tudnak mit kezdeni.