A 2010/2011-es idény volt az EK- sorozat 40. kiírása, amely abból a magától értetődő okból jött létre, hogy helyet biztosítson a fiatal, többségében junior korú, illetve az A- keretben kevés szerepet kapott sportolóknak, hogy éles helyzetben, viszonylag népes lelátók előtt rutint szerezzenek, bizonyítsák tehetségüket. Kifogyhatatlan üstből merítenek az osztrákok, a világ legjobbjai közt helyet kapó klasszisaik mögött bőséges hátország bújik meg. Irgalmatlan a küzdelem még a B-, és C- keretbe kerülésért is, nem kevés szponzori és – hogyan is mondjam – politikai hátszél is szükségeltetik a kitartó munka és a tehetség mellett. Innen eredeztethető, hogy az EK-n a kilencvenes évek közepétől túlnyomórészt nyugati szomszédjaink dominálnak.

 

Azok is tiszteletüket teszik az Európa Kupán, akik a VK-ban csak alig-alig mutatják meg oroszlánkörmeiket, a jócskán hígabb, de a többi FIS- versenyhez képest még mindig illusztris mezőnyben nagyobb esélyük van szem előtt maradni. Az utolsó csoportban a Világkupából már jól ismert arcok találhatók, akik a hosszabb szünetek miatt el-elutaznak egy-két EK-, vagy FIS- versenyre is. A két technikai szakág képviselői nyúlnak előszeretettel ehhez az érthető eszközhöz, hogy formában maradjanak. Indulhat bárki, bármelyik kontinensről.

 

Gyorsan szögezzük le a legfontosabbat: az összetett elsőség, pláne a szakági győzelem még nem jogosít fel semmire, nem törvényszerű, hogy a trófea tulajdonosai évek múltán meghatározó VK- menőkké növik ki magukat. Ha megemlítem Karin Blaser (2003/2004), Lilian Kummer (2000/2011), Selina Heregger (1999/2000), illetve az azóta eredménytelenség miatt visszavonult Peter Struger (2006/2007) és Norbert Holznecht (2002/2003) nevét, minden bizonnyal csak kaparnánk kobakunkat, sokat nem mondanának nekünk. Ugyanakkor nyert már összetettet Maier, Walchhofer, Eberharter, Raich és három éve Hirscher; a lányoknál pedig Meissnitzer, Riesch, Görgl, Fischbacher, Fenninger (2x) és Lara Gut. Szakáganként is felfedezett már ez a sorozat néhány gyémántot, vagy porolt le pár méternyi port rég elfeledett tehetségekről, bár ezen a listán még több kevésbé sikeres pályafutás sejlik fel. Vegyük tehát figyelembe a fenti sorokat, véleményem szerint három-négy reményteljes fiatal szerepelni fog azért mostani összeállításunkban.

 

 

 

 

Az 1996/1997-es idénytől kezdve a jól ismert FIS- szisztéma szerint osztják a pontokat az Európa Kupában is. Az azóta eltelt évek alatt két igazán kiemelkedő pontmennyiséget jegyezhettünk fel, az egyik Lara Gut 2008-as 1370 egysége, a csúcstartó viszont Elisabeth Görgl, aki 2003-ban meg sem állt 1498 pontig. Két világbajnokságot nyert honfitársa rekordját közelítette meg idén első bemutatásra kerülő sportolónk.

 

Jessica DePauli 1991 szeptemberében született Kirchberg in Tirol városában, s miután elvégezte a helyi általános iskolát (ne bonyolódjunk bele az osztrák iskolarendszerbe, nevezzük magyar nevén), a néhány kilométerrel nyugatabbra fekvő Stams-i síiskolában töltött egy tanévet. Ahogy mondani szokás, itt tanulta meg az alpesi síelés csínját-bínját. 2006 decemberében mutatkozott be a Nemzetközi Sí Szövetség égisze alatt működő versenysorozatokban. Hosszú hónapoknak kellett persze eltelniük, keményen kellett dolgoznia, míg el nem kezdtek jönni az eredmények. A 2008/2009-es szezonban még csak a TOP-10-es és dobogós helyezések sorakoztak számolatlanul, egy évre rá megszülettek első győzelmei is. Eleddig összesen nyolcat számlál.

 

Ilyen fiatal korban természetes, hogy a felkészülés nem korlátozódik egy-egy szakágra, nem lehet tudni ugyanis, pontosan melyikben csúcsosodhat ki az illető tehetsége; Jessica kapcsán azonban hamar megbizonyosodhatott mindenki, hogy igazi többszámos versenyző, személyében az osztrák alpesi síelés legnagyobb ígérete bontogatja szárnyait. 2007-ben és 2008-ban óriás-műlesiklásban szerzett ezüstérmet a tiroli bajnokságon, utóbbi esztendőben országos szinten is utolérte a siker: junior osztrák bajnok lesiklásban, bronzérmes „óriásban”, szlalomban és szuper-kombinációban. Két évvel ezelőtt szlalomban is felért a csúcsra, kombinációban pedig újabb bronzzal gazdagodott.

 

Az előző szezontól fénylik teljes intenzitással csillaga. A junior nemzeti bajnokságon tarolt, mind az öt számban ő bizonyult a legjobbnak! Háromszor győzött FIS- versenyeken (különösen Szuper-G-ben oktatta a mezőnyt), bemutatkozott az Európa Kupában is, két ötödik helyezéssel vétette észre magát. A tavaly februári junior világbajnokságról sem távozott üres kézzel, lesiklásban ezüst, az ún. hármas kombinációban pedig bronzéremmel gazdagodott. Saját bevallása szerint a két technikai számot szereti a legjobban, ehhez képest igazi ötszámos alpesi síelőként, az Európa Kupa legnagyobb favoritjaként érkezett az idénynyitóra. A női szakág kapitánya helyet szorított neki, mint az osztrák alpesi síelés legnagyobb reménységének, a söldeni csapatban, bemutatkozott tehát a Világkupában is.

 

Két szakágban abszolút kimagaslott a mezőnyből. Mindhárom szuper-kombinációt megnyerte, méghozzá irdatlan nagy fölénnyel, egyedül a Sankt Moritz-i fordulón izzasztotta meg kicsikét a svéd Sara Hector. Szuperóriás-műlesiklásban is tarolt, az öt megrendezett futamból (az időjárás alaposan keresztülhúzta a mindenkori szervezők számításait, de erről majd kicsit később) négyen ellentmondást nem tűrve aratott diadalt, az olaszországi Pilában Verena Stuferrel holtversenyben. (Az utolsó szocsi versenyre nem utazott el.) Magától értetődik, hogy mindkét szakágban ő nyerte a trófeát. Óriás-műlesiklásban minden befejezett versenyén a legjobb nyolc között foglalt helyet, különösen a szezon második felére állt össze mozgása, két győzelem mellett egy második hellyel néhány pont híján ebben a szakágban is aratott, végül a harmadik helyen zárt. Legnagyobb bánatára a lesiklás mellett szlalomban nem jöttek igazán az eredmények, előbbiben egyetlen pontszerző hely (igaz, 4. lett St. Moritzban), utóbbiban 10-20. helyek közt fejezte be a versenyeket, leszámítva a formigali szezonfinálés sikerét. Amikor a legfontosabb volt, ezekben sem hibázott: műlesiklásban junior-világbajnokságot, lesiklásban pedig ezen a héten osztrák bajnokságot nyert, többek közt a világbajnok Elisabeth Görgl-t oktatta a szőke kislány.

 

 

Valahol a távolban, 550 ponttal lemaradva közvetkezett az összetett második helyén a dél-tiroli Lisa Magdalena Agerer, az óriás-műlesiklás idei junior világbajnoki ezüstérmese és EK- győztese. Utóbbi titulustól nem kell azért elájulni, lévén az utóbbi 20 év győzteséből Meissnitzer, Pärson és Görgl kivételével nem formálódott meghatározó specialista. Annyi azért kijelenthető, hogy Mölgg, Brignone, Gianesini és az egykori EK-győztes Alfieri mellé újabb reményteljes olasz esély érkezhet a Világkupába. A szezon első két futamát egyformán Agerer nyerte, azóta viszont nem állhatott dobogóra, ellentétben legfőbb riválisával. A német Veronique Hronek egy győzelem mellett négy pódiumot is fel tud mutatni, a szakágiban kétszeri kiesése, összetettben pedig gyengébb kombinációs eredményei miatt szorult Agerer mögé, míg az olasznál sokat hozott a kontóra Szocsiban elért kiugróan erős második helyezése Szuper-G-ben.

 

Lesiklásban az utóbbi évek az osztrákok és svájciak nyomasztó fölényét hozták. A szezon december közepén még kettős helvét sikerrel kezdődött Sankt Moritzban, Tamara Wolf győzött hazai közönség előtt, nem sokkal később következett menetrendszerű sérülése. A 2003-as junior-vb-n lesiklásban győztes, elsőévesként Vonnt és Mancusót is maga mögé utasító, fájdalmasan peches lány azóta felhagyott az aktív sporttal. A folytatás már egyértelműen a sógorokról szólt, csak a szlovénok jövendőbeli klasszisa, Tina Robnik szemtelenkedett fel egy alkalommal a dobogóra, Pilában győzni is tudott, máskülönben taroltak a piros- fehér- piros színek képviselői. Stefanie Moser kétszer, Mariella Voglreiter egyszer végzett élen, dobogós helyezéseik száma is megegyezik, nem meglepő tehát, hogy a végelszámolásnál mindkettejük neve mellett 305-305 pont szerepelt, így – nem példátlan módon – meg kellett osztaniuk a szakági elsőséget. Érdemes megjegyezni, hogy mindketten túl vannak már jócskán a 20. életévükön, tekintélyes VK- rutinnal a hátuk mögött, ez sem a harmadik helyen zárt, idei junior osztrák bajnok Tamara Tipplerről, sem Robnikról, sem a svájci Mélissa Voutaz-ról nem mondható el. Utóbbi egyébként korosztálya háromszoros országos bajnoka, könnyen lehet, hogy beleszólhatott volna az osztrákok magánvetélkedésébe, ha történetesen nem szakítja el térdszalagjait a junior-vb egyik edzésén…

 

Szlalomban teljes volt a káosz, versenyről versenyre is alaposan kicserélődött a mezőny. A Világkupa-menők elvitték az érmek nagy részét. Kétszer nyert Nastasian Noens, Christina Geiger és Katharina Dürr, egyszer-egyszer Hansdotter, Borssén és az a Fanny Chmelar, aki további három dobogójával végül elhódította a szakági Európa Kupát, kemény két ponttal megelőzve Hansdottert és kevesebb, mint harminccal a szám tavalyi osztrák másodikját, Carmen Thalmannt. A német utánpótlás sem akar kifogyni a technikai számokban, Simona Hösl hatszor, Monica Hübner kétszer állt már dobogón idén.

 

 

 

 

 

 

A szélsőséges időjárás sajnos erősen rányomta bélyegét a hátunk mögött hagyott EK- szezonra is, a férfiaknál összesen 11 versenyt kellett halasztani, vagy véglegesen törölni, öt gyors számot is ki kellett húzni a listáról a két szlalom mellett, így nem szorul különösebb magyarázatra, miért nem rúgtak idén labdába az összetettért a gyorsasági sízők. No, nem mintha beszélhettünk volna idén olyan következetes teljesítményről, mint amit 2009-ben Florian Scheiber, előző évben Christian Spescha mutatott be ezekben a szakágakban. Lesiklásban és Szuper-G-ben teljesen különböző sportolók kerültek a legjobb öt közé a végelszámoláskor.

 

Először az Európa Kupák történetében francia alpesi síző hódította el az összetett elsőséget Alexis Pinturault személyében. Éppen egy hete ünnepelte 20. születésnapját a savoyai Moûtiers-ből származó fiatalember, akit már most a legendás hatszoros világ- és háromszoros olimpiai bajnok Jean-Claude Killy örököseként kezelik a gallok. Ami nem kis szó, ha azt nézzük, hogy az 1960-as évek óta azért síeltek már a trikolór színeiben olyan korszakos egyéniségek, mint Luc Alphand, Michel Vion, Frédéric Covili, Jean-Pierre Vidal, vagy épp Jean-Baptiste Grange. Túlzásokra gyakran kapható a francia sportközvélemény, alább összeállításunk alapján olybá tűnik, nem lőnek bakot Pinturault sztárolásával.

 

A CS Courchevel sportolója a 2006-os argentínai felkészülés során kedvenc számában, vagyis az óriás-műlesiklásban mutatkozott be a nemzetközi mezőnyben. 15 esztendősen rögtön három jócskán 80 alatti pontszámmal nyitotta karrierjét. A szezon teljes egészét hazája lejtőin töltötte, a kimagasló eredmények ekkor még elkerülték, első TOP-10-es helyezésére következő év novemberéig kellett várnia, a Val Thorens-ben rendezett „óriáson” végzett a tízedik pozícióban. Formáját még nem tudta tartósítani, elég gyakran hibázott, az újévben viszont több alkalommal is nagyon közel került a pódiumhoz. A junior-világbajnokságon a kombinációs 13. helyezés volt legjobbja, hazája bajnokságán a Cyprien Richard győzelmét hozó versenyen 16. hellyel debütált. Nem sokkal ezek előtt az Európa Kupán is elindult, a lombardiai Madesimón rendezett két „óriás” mindegyikén pont nélkül maradt, akárcsak a teljes 2008/2009-es szezonban, igaz, két esetben is csak egyetlen hellyel maradt le a pontszerzésről.

 

Pályafutása szempontjából mégis sorsfordítónak bizonyult a 2009-es év. Több dobogó után Serre Chevalier-ben megnyerte első FIS- versenyét, azt követően is rendszeresen a legjobb 10 között találtuk, összeállt technikája, csak alig-alig fejezte be idő előtt futamait. Márciusban valóra váltak álmai. A legendás Kandaharon rendezett junior-világbajnokságon előbb a két gyors számban jelezte kitűnő formáját (DH: 18., SG: 13.), majd óriás-műlesiklásban oktatta a mezőnyt, többek közt az előző két világversenyen megállíthatatlan Marcel Hirschert is maga mögé utasította. Ez a bravúr az aranyérem mellett Világkupa-indulást is ért számára az Åré-i finálén. Igyekezett megmutatni magát a tévénézőknek, besokallt, az első futamban kiesett. A csoda ezzel még ért véget, két hét múlva szuper-kombinációban megnyerte a francia bajnokságot! 18 esztendősen, pedig Mermillod-Blondinek, Théaux-k és Fayedek voltak ellenfelei.

 

Az utána következő idényben feljebblépett, rendszeres indulója volt az EK- sorozatnak, s már a Leviben esedékes második „óriáson” befért a pontszerzők közé, elsősorban óriásban rendszeresítette 10.-20. helyeit, szlalomban elég gyakran kaput tévesztett, bár legjobb eredménye (4. hely Banszkón) és junior francia bajnok ezüstérme épp ehhez a számhoz volt köthető. Első dobogós helyezését Kranjska Gorán, a legendás Vitranc lejtőjént érte el márciusban, a szinte VK- erősségű mezőnyben egyedül az idei vb-bronzérmes Philip Schörghofer tudta megelőzni. Összetettben a 19., óriásban a 12., szlalomban pedig a 27. helyen fejezte be a szezont. Eközben növelte Világkupa-rutinját is, négy versenyen állt rajthoz, de a második futam egyszer sem sikerült továbbjutnia. Hazai közönség előtt nem sikerült jól számára második junior-világbajnoksága. Kedvenc számában nagyon elrontotta az első futamát, úgy kellett visszatérnie a pálya széléről (végül 41. helyen zárt), szlalomban pedig úgy esett ki délután, hogy az első futamot még meggyőző fölénnyel megnyerte. Közte Szuper-G-ben azért ismét bizonyított, 5. helye mindenképpen elégedettséggel tölthette el.

 

A mögöttünk hagyott szezonban ragyogott először igazán a csillagzata. Már a 2010-es esztendőben is jelezte részvételi szándékát a trófeákért zajló küzdelemben, ekkor még elsősorban az óriás-műlesiklásról volt szó, a szezonnyitón egy negyedik és egy ötödik helyezéssel kezdett, majd Kronplatzon dobogóra is állhatott, mint az összes ezután következő EK- versenyen, közülük Kirchbergen, Zuozon és Monte Porán győzni is tudott, nem meglepő ezek után, hogy 595 pontjával fölényesen nyerte a szakági pontversenyt. A másik technikai számban is a közvetlen élmezőnyt erősítette, már amikor célba ért, mindig a legjobb öt között foglalt helyet, a VK- erősségű mezőnyben két alkalommal győzni is tudott műlesiklásban. A sok kiesés megbosszulta magát, kevéssel elmaradt a szakági trófeát elhódító Nolan Kasper pontszámától.

 

Csak óriás-műlesikló teljesítményével felfért volna az összetett negyedik helyére, a szlalomban szerzett pontjaival együtt egyszerűen nem lehetett megverni, összetett győzelmét – akárcsak eggyel feljebb Kostelić – már januárban bebiztosította. Ennek megfelelően kombinációban egyáltalán nem állt rajthoz, lesiklásban is csak a majdani olimpiai lejtőt próbálta ki Szocsiban (34.), március közepén elindult Szuper-G-ben is, nem is szerepelt akárhogyan, hiszen egy 5. hely mellett felállhatott a dobogó második fokára. A junior-világbajnokságra is csúcsformában érkezett. Óriás-műlesiklásban duplázott, már az első futamban eldöntötte a győzelem sorsát, nyolc tizedes előnyét nyugodt versenyzéssel meg tudta őrizni. Szlalomban is tetemes fór birtokában az élről várhatta a folytatást, a svájciak azonban délután nagy nyomást helyeztek vállára, kiesés lett a vége.

 

Világkupában is beindult lassan a szekér. Tízedik VK- futamán zsebelte be első pontjait, méghozzá a hinterstoderi óriás-műlesiklásra hajazó Szuper-G-n. 62-es rajtszámmal érkezett a bravúros 6. pozícióba! Másnap kedvenc számában, jóval bővebb mezőnyben is bizonyított, a 24. helyen végzett. Négy nappal később váratlan jelenése volt a felnőtt világbajnokságon, az a bizonyos hatodik helyezés kvótát ért. Kiesett a Kandaharon, de ott szerzett tapasztalatait minden bizonnyal felhasználhatta a banszkói hétvégén, amikor is kombinációban zárt az előkelő 11. helyen. A szezon egyik csúcspontját Kranjska Gorán élte meg. Félelmetes második futamával szakági klasszisok egész sorát utasította maga mögé, s mindössze két századon múlt, hogy az olimpiai bajnok Carlo Janka megelőzésével első VK- dobogója egyszersmind győzelmet jelentsen számára.

 

Pinturault remek eredményeinek köszönhetően immáron az óriás-műlesikló világranglista 22. pozícióját foglalja el, így jövőre már a legjobbakéval nagyjából azonos minőségű pályaviszonyok közt bizonyíthatja tehetségét. Szlalomban, kombinációban és Szuper-G-ben sincs messze ettől, akár már jövőre berobbanhat a közvetlen világelitbe.

 

Az összetett második helyét 2009 után ismét Bernhard Graf foglalhatta el. Nagy tehetségnek indult, nyert már szlalomban az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, háromszoros junior osztrák bajnoknak mondhatja magát, négy évvel ezelőtt három éremmel a nyakában térhetett haza a junior-vb-ről, s az EK- ban is meghatározó szerepet vállalt, sőt még a 2009-es vb-csapatba is meghívást kapott. Pechére osztráknak született, mind a két gyors számban, mind óriásban voltak nála jobbak, így az A- kerettagság vágyálom maradt számára. A tavalyi hullámvölgy után idén újra szebbik arcát mutatta. Egyrészt kétszeres ifjúsági olimpiai bajnoknak vallhatja magát (Erzurum, óriás és kombináció), másrészt hatszor dobogóra állhatott az Európa Kupában, megnyerte a szuper-kombinációs pontversenyt, második helyen zárt Szuper-G-ben.

 

Az olaszok legújabb óriás-műlesikló specialistája, Giovanni Borsotti állhatott még dobogóra az összetett versengés végén. A szezonnyitón nyert kedvenc számában, amit további három pódium követett sok-sok TOP-10 mellett, így a VK- menőkkel időközönként frissített mezőnyben teljesen jogosan végzett a szakági tabella második helyén. Akárcsak szuper-kombinációban, Méribelben aratott meglepő sikerének köszönhetően. Ő is szerzett már idén pontot a Világkupában, a kiöregedő itáliai válogatottnak szüksége lenne a vérfrissítésre, talán ő vezényelheti le a generációváltást.

 

 

Mint már szó esett róla, a gyors számokat nem igazán fogadta kegyeibe az időjárás. Különösen igaz ez a lesiklásra, amiből mindössze négyet tudtak megtartani. Négy különböző győztest avattak, közülük az előzőleg két szakági EK-t nyerő amerikai Erik Fischer csak azon az egyetlen sarntali futamon állt rajthoz, így vele nem kellett számolni. A harc az idénynyitót nyerő svájci Vitus Lüönd, az előző két Szuper-G-s pontversenyben első Petr Záhrobský (Záhrobská bátyja) és két osztrák között zajlott, s természetesen a kiegyensúlyozottság döntött. Ebben vitán felül Manuel Kramer volt a legjobb, aki minden alkalommal a legjobb 15 között végzett, Szocsiban győzött, az utolsó formigali viadalon pedig besuhant a második helyre, így elhappolta az elsőséget az éppen ott győztes cseh vetélytársától. Ő 2009 szuperóriás-műlesikló világbajnoka a juniorok között, az előző szezonban egy rövid ideig az A- keret tagja, mígnem három kiesése után vissza nem sorolták egy fokozattal. Tavaly Klaus Kröll mögött osztrák bajnoki ezüstérmes, szintén Szuper-G-ben. Idei remek eredményei után ismét kipróbálták a Világkupában, de egyik kvitfjelli lesikláson sem tudott pontot szerezni. Több nagyágyú a visszavonulás gondolatát fontolgatja (Walchhofer biztosan befejezte), így jövőre nagyobb esély nyílhat a fiatalabbak, így Kramer előtt is.

 

Ahogy a Világkupában, egy szinttel lejjebb is az osztrákokról szólt az idei év a Szuper-G-t tekintve. Hét versenyen három győzelmet és tizenhárom dobogós helyezést söpörtek be a sógorok. Hiába nyert ugyanis két versenyt is a VK-ban idén zömmel botladozó Hans Olsson, mindössze négy fordulóban tette tiszteletét, hasonlóan az olasz Matteo Marsaglia-val a legjobbak közt képviselték egész évben hazájukat. Bernhard Graf és Matthias Mayer párharcában 10 pont döntött utóbbi javára, köszönhetően annak a ténynek, hogy egy hatodik helyezést kivéve mindig a dobogón zárta versenyeit, köztük kettőt meg is tudott nyerni, míg Graf a szezonnyitón nem ért célba. A szám 2008-as junior-világbajnoki ezüstérmese, a lesiklás osztrák junior bajnoka, idei felnőtt 6. helyezettje Hinterstoderben gyűjtötte be első VK- pontjait, s minekután még csak 21 esztendős, idővel ő is meghatározó alakja lehet a férfi gyorsasági szakágaknak. De biztosan nem jövőre…

 

Az óriás-műlesiklásról imént már esett szó. Az említetteken túl olyan klasszisok szerepelnek a győztesek listáján, mint Kalle Palander, Cyprien Richard és Matts Olsson, illetve emeljük ki Fritz Dopfert, a német férfi sí másik nagy reménysége három második helyével dobogóra állhatott a szakág összesítésénél.

 

A szlalomos EK- sorozat idei alakulását még nehezebb volt követni, a mezőny összetétele folyamatosan cserélődött. Nyert már idén olimpiai bajnok (Razzoli), három Világkupa-győztes (Gini, Myhrer, Byggmark) is, noha a pontverseny természetesen a rendszeresen indulók közt dőlt el. 402 ponttal az amerikai Nolan Kasper hódította el a trófeát, miután Zuoz-ban aratott sikerén túl további négy dobogót is magáénak tudhat, ami elegendőnek bizonyult az idény során három alkalommal is nullázó Pinturault-val szemben. A szám 2009-es junior vb-bronzérmese és tavalyi Észak-Amerika Kupás első helyezettje már a Világkupában is csillogtatta tudását, két TOP-10-es eredménye közül az egyik dobogó volt Kranjska Gorán. A tabella harmadik helyét 327 egységgel a kényszerből a vb-csapatba is bekerült Wolfgang Hörl szerezte meg, elsősorban három dobogójának köszönhetően. A rutinos cseh Filip Trejbal tíz egységgel maradt el az osztráktól, kiegyensúlyozottságáról mindent elmond, hogy egy kivétellel valamennyi versenyen a legjobb 10 között végzett. A szám kétszeres junior-világbajnoka (kombinációban is aranyérmes), Reto Schmidiger eléggé hektikus szezont zárt, már ami az EK-t illeti, hiszen két dobogó, közte egy győzelem is befigyelt, egyébként mindig jócskán tízen kívül szerepelt. Össze kell kicsit szednie magát, ha a juniorként rendszeresen legyőzött Justin Murisier-hez hasonlóan ő is sikeres szeretne lenni a Világkupában. Habár a szezonzárón varázsolt nyolcadik helyezéssel azért ő is megmutatta képességeit. A svájci technikai szakág fellélegezhet, ha így halad tovább kettejük fejlődése. A rend kedvéért megjegyezzük, hogy a kombinációs EK-n is felkapaszkodott a tabella második helyére.

 

 

 

 

 

 

 

Azzal a nem titkolt szándékkal hívták életre 1998-ban a második kontinentális kupasorozatot, hogy az Egyesült Államok és Kanada legjobb utánpótláskorú versenyzőinek lehetőséget biztosítsanak a nemzetközi mezőnyben történő tapasztalatszerzésre. Ettől még természetesen ugyanúgy nyitva a kapu az európai tehetségeknek is, sőt, az utóbbi években mind több skandináv, brit és szláv alpesi síző is amerikai-kanadai egyesületekben válik profivá az egyetemi tanulmányaik végzése közben. Tény, a mezőny erőssége meg sem szokta közelíteni akárcsak az EK-n tapasztalt színvonalat, kivéve azt a néhány hetet, amikor a Világkupa legjobbjai tartózkodnak a Sziklás-hegység lejtőin. Lindsey Vonn is már nagyon korán Európába tette át a székhelyét, két szakági második helynél soha nem ért el többet a kontinentális kupasorozatban.

 

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy néhány meghatározó sízőt ne nevelt volna ki az NAC. Nyert már összetettet a kanadai VK- győztes Britt Janyk, a múlt nyáron visszavonult Brigitte Acton, a rendszeresen sérült Larisa Yurkiw és a technikai számokban négy TOP-10-es VK-helyezéssel is büszkélkedő Marie-Michèle Gagnon; vagy az amerikai gyorsasági sí egyre erősebb másodvonalát képviselő négyes valamennyi tagja: Stacey Cook, Megan McJames, Leanne Smith és legutóbb Laurenne Ross. A férfiaktól elsőként a világbajnok lesikló John Kucerát kell kiemelni, aki 2005-ben az összetett mellett mindkét gyors számban is magabiztosan nyerni tudott, hasonlóan a négy évvel korábbi sikeremberhez, Marco Sullivanhez. A vancouveri olimpián szenzációs bronzérmet szerző Andrew Weibrecht, vagy a későn érő típus Julien Cousineau elhódította a legnagyobb trófeát, illetve a szlalomban győztesek névsorában is találunk két ismerős nevet: Ted Ligetyt és legutóbb Nolan Kaspert.

 

Mind a nők, mind a férfiak számára hét helyszínen 27 versenyt rendeztek ebben a szezonban, a következő leosztásban: 4 lesiklás, 6 Szuper-G, 7 óriás-műlesiklás, 7 szlalom, 3 szuper-kombináció. A tömbösített lebonyolításnak persze megvoltak a hátulütői is.

 

Az idény ténylegesen a december közepén lebonyolított hosszú Lake Louise-i és Panorama-i fordulóval vette kezdetét, hiszen Lovelanden, majd Aspenben a VK- menőkről szólt minden, Hirscher például három második, Grange egy első és egy második helyezéssel hangolt a folytatásra, utóbbi az óriás-műlesikló tabellán év végéig megragadt az ötödik helyen.

 

Az összetett elsőség három amerikai között, Thomas Biesemeyer javára dőlt el. Mellette szólt, hogy a szlalom kivételével minden számban felállhatott a dobogóra, állandó rendszerességgel csipegette a pontokat, három győzelem mellett még hat pódium szerepelt neve mellett, így egyedüliként ő lépte át az ezer pontos álomhatárt. 2004-ben kezdte el pályafutását, négyszer győzött, számtalanszor dobogóra állt az FIS versenyein, négy évvel ezelőtt mutatkozott be az NAC-on. Immáron az amerikai B- keret tagjaként a 11. helyen végzett a 2009-es junior-vb Szuper-G- futamában, gyaníthatóan november környékén bemutatkozhatott volna a Világkupában, ha a felkészülés során nem szakítja el térdszalagjait, s nem kényszerül kihagyni a teljes tavalyi szezont. Ehhez mérten értékeljük mostani sikerét, aminek köszönhetően jövőre biztosan látni fogjuk a VK- versenyeken, akár mindegyik számban.

 

 

 

 

Szintén nagy tehetségnek tartják a 21 esztendős Colby Granstromot, a 2010-es junior-vb kombinációs aranyérmesét, aki anno gyerekként mindkét technikai számban nyerni tudott a mérvadónak számító Whistler Cup-on. Végig nagy versenyben volt az összetettért, gyengén sikerült szezonkezdetét okolhatja az első hely elmaradásáért. Panoramán nyert először versenyt kombinációban, amit hat dobogó és számolatlan TOP-10-es helyezés követett, valamennyi szakágban az élmezőnyt erősítette, mégis trófea nélkül maradt.

 

 

 

A harmadik helyet foglalta el a végelszámoláskor Ryan Cochran-Siegle. Az 1992-es születésű tehetséges sportoló Szapporo 1972-es olimpiai bajnokának, Barbara Anna Cochrannek a fia, a szlalomos Jimmy Cochran unokatestvére. Legerősebb száma idén vitán felül a Szuper-G volt, a hat viadalból négyet megnyert, egy további alkalommal másodikként zárt, így szakági elsősége nem forgott veszélyben. (Pechére kombinációban négy ponttal lemaradt róla.) A februári junior-vb-n kevéssel csúszott ki a legjobb 10 közül, a 11. helyet szerezte meg.

 

Lesiklásban is amerikai kézbe került a győzelem, Wiley Maple sikere a három pontos különbség ellenére megérdemeltnek mondható, mivel egyedüliként két futamon sem talált legyőzőre, a szorosabb végeredményt is saját magának köszönheti, hiszen az aspeni szezonzárón hibázott, nem ért célba. Érdemes figyelni a kanadai utánpótlásra is, egy-egy győzelemmel vétették idén észre magukat: az idei nemzeti bajnok Kelby Halbert néhány századdal szorult le az élről, míg az összetett címvédő Dustin Cooknak ezúttal meg kellett elégednie az ötödik hellyel.

 

Az óriás-műlesiklást Will Gregorak uralta (412 pont), gyenge kezdés után nyert három versenyt, mellé hozott két negyedik helyet, kérdés sem férhetett elsőségéhez. A szakág többszörösen megkoronázott királya, Ted Ligety azért sűrűn vakarhatja fejét a feltörekvő generációt szemlélve, rajta kívül még nem szabad elfeledkezni a második helyezett, nem utolsósorban kétszeres amerikai bajnok Tommy Fordról sem.

 

 

 

 

Tavaly a freestyle világából ismert Jon Olsson óriás-műlesiklásban szakította meg a kanadai-amerikai uralmat az NAC-on, már ami kupagyőzelmeket illeti, idén a 2010-es norvég bajnok Jonathan Nordbotten ismételte meg ugyanezt a bravúrt. A Vermont Egyetem elsőéves hallgatója legerősebb számában két visszafogott versenyt követően rendszeresen a legjobb 10 között foglalt helyet, a panoramai és a Val Saint Cômé-i viadalon győzni is tudott, a kettő között fel tudott mutatni még egy második helyezés is, így 381 pontjával kellő magabiztossággal nyerte a sorozatot. Háromszoros norvég ezüstérmes szlalomban, a junior-vb-kről egy hatodik és egy nyolcadik hely a legjobbja, az EK- sorozatban nem fűződik nevéhez kiemelkedő eredmény. A már emlegetett Colby Granstrom győzni ugyan nem tudott, de négy dobogójával (300 pont) így is fel tudott kapaszkodni a második helyre. Harmadikként a Coloradóban tanuló francia Gabriel Rivas végzett 252 ponttal. Nyert ugyan ő is két versenyt, de azon kívül csak egy hetedik helyezést tudott felmutatni, ami kevésnek bizonyult az üdvösséghez. Két dobogójával a szintén norvég Petter Brenna (220 pont) már leszorult a szakági dobogóról.

 

........................................................................................................................

 

A hölgyeknél is három amerikairól szólt az idei szezon, s noha ténylegesen csak ketten mérkőztek meg az összetett elsőségért, mégis a harmadiktól várják a szakemberek a legnagyobb sikereket.

 

Kicsivel több, mint száz pont különbséggel nyert összesítésben a utahi Kiley Staples. 2004 óta síel az FIS versenyein, s nem kellett sok időnek eltelnie, míg a számtalan TOP-10-es eredmény hatására a kontinentális sorozatban is bemutatkozhatott. Rögtön első évében bezsebelt 3 ötön belüli helyezést szlalomban, ami a szakági hatodik helyhez volt elegendő. 2007-ben megnyerte a szlalom szakágiját, összetettben Leanne Smith mögött a második helyre sikerült felkapaszkodnia. Egészen 2009-ig nem szakadt meg a lendület, ha a szakági győzelemtől távol is maradt, szorgosan gyűjtötte magának a versenyrutint. Közben valamennyi számban rajthoz állt a junior-világbajnokságokon, legjobb eredménye egy kombinációs ötödik és hetedik, illetve egy műlesikló nyolcadik helyezés volt. Ötször a Világkupában is megfordult, de nem sikerült túllépnie az első futamon. Biesemeyerhez hasonlóan neki is ki kellett hagynia a teljes tavalyi szezont keresztszalag-szakadás miatt. Nehezen találta kezdetben a ritmust, az első négy versenyből hármon kiesett, azt követően viszont elképesztő sorozatba kezdett, szakágtól függetlenül állandóan a legjobb 8 között végzett, minden számban legalább egyszer a dobogóra is felállhatott. Hiába volt esélytelen valamelyik szakági trófea elhódítására, annyira kiegyensúlyozott formán mutatott minden számban, hogy lehetetlenség volt megverni. Lesiklásban, óriásban, szlalomban és kombinációban a második, Szuper-G-ben a negyedik helyen zárt. Tiszteletet parancsoló eredménysor, FB-s adatlapja szerint jövőre az amerikai A-keret tagjaként valamennyi szakágban számítanak rá.

 

Az 1990-es születésű Julia Ford nyugodtan nevezhető a kupasorozat pechvogelének, hiszen 2009 és 2010 után harmadszor is „csak” az összetett második helye jutott neki. Mindezt úgy érte el ráadásul, hogy idén a két gyors számban és kombinációban is a legjobbnak bizonyult. Problémája nem is ezekkel a szakágakkal támadt, elvégre ötödiknél rosszabb helyen sosem végzett, ellenben óriásban, de különösen szlalomban még az is gondot okozott neki, hogy a legjobb 10 közé verekedje magát. Márpedig Stapley precizitása ellen ez kevésnek bizonyult. A háromszoros junior amerikai bajnok New Hampshire-i lánynak még sokat kell dolgoznia, ha kvalifikálni szeretné magát a betonerős amerikai gyorsasági csapatba.

 

 

 

 

A harmadik helyezett Mikaela Shiffrinről már eddig is több helyen hozsannáztunk. Sokak szerint évek múlva átveheti Lindsey Vonn-tól a stafétát, nem túlzás, hogy korosztálya legfényesebb gyémántja. (Három évvel idősebb testvére, Taylor junior amerikai ezüst- és bronzérmes.) Még csak néhány hete töltötte be 16. életévét, de már most impozáns eredménysort tudhat magának. A Vail-ből származó kislány előbb a gyerekek, majd a juniorok közt nyert összesen négy alkalommal a Whistler Cup-on. Tavaly mindkét technikai számban győzni tudott a legismertebb nemzetközi gyerekversenyen, a Trofeo Topolinón, mint tette azt korábban Janica Kostelić, Elisabeth Görgl, Tanja Poutiainen és Lindsey Vonn. Valósággal rimánkodtak stábjában, érje már el a korhatárt, hogy indulhasson valamelyik FIS szervezésű versenyen. A Copper Mountain-en két erős pontszerzéssel nyitott, ennek örömére november végén már az Észak-Amerikai Kupában is bemutatkozhatott. Egy kivétellel valamennyi alkalommal a legjobb 20 között zárt, hatszor felállt a dobogóra, négyszer nem talált legyőzőre. Nagy fölénnyel nyert szlalomban (399 pont), köszönhetően az újévben Sunday Riveren aratott két sikerének; összetett dobogója sem forgott veszélyben, minekután idővel óriásban is sorjáztak a dobogó közeli helyezések. Február elején, a junior világbajnokságon szlalomban állt rajthoz, s hazája egyetlen medáliáját gyűjtötte be harmadik helyével. Špindlerův Mlýn-ben már a Világkupában is bemutatkozott, öt századon múlt, hogy szlalomban ne kerüljön be a második futamba.

 

 

A kanadaiak sem maradtak szakági dobogó híján, sőt győzelem nélkül sem. Az összetett negyedik helyét elfoglaló Victoria Stevens Szuper-G-ben végzett harmadikként, lesiklásban is mindössze öt ponttal szorult a negyedik helyre, honfitársa, a VK-rutinnal is rendelkező Jessica Simmerling mögé. A technikai számokban is biztatóan teljesítettek a juharleveles fiatalok, Ellie Terwiel egy, Erin Mielzynski két NAC- győzelemmel is büszkélkedhet, előbbi kevéssel felállhatott a szakág dobogójára. A lengyel származású sportoló viszont már a Világkupában, sőt a vb-n is bizonyította tehetségét három TOP-20-as helyezéssel.

 

A legvilágosabb óriás-műlesiklásban volt a helyzet, Marie-Pier Préfontaine egy harmadik és egy második helyet követően hódította el a szakági elsőséget, csaknem 200 pontos különbséggel. A hat versenyből ötöt megnyert, még az első aspeni megmérettetésen becsúszott egy második hely, a tekintélyes Világkupás rajttal bíró (a cseh hétvégén egy TOP-10-est is bemutató) kanadai erőteljesen kilógott a mezőnyből.