VB csapat éremtáblázat.doc                  VB érmesek - Top18.doc

         Thomas Morgenstern adatlapja.doc           Andreas Kofler adatlapja.doc

             Martin Koch adatlapja.doc         Gregor Schlierenzauer adatlapja.doc

                   Oslo - Holmenkollen.doc               Oslo - Midtstubakken.doc

Újabb VB-n vagyunk túl, mely szerencsére bővelkedett izgalmakban, rekordokban egyaránt. Ausztria nemzeti csapata az előzetes várakozásoknak megfelelően világbajnoki esélyesként szerepelt, hogy viszont minden síugró számban tarolni fog arra senki sem számított! Lényegébe véve mind egyéniben, mind csapatban voltak „embereik”, akik mindig a helyzet magaslatán álltak. Összeségében az 5 arany és 2 ezüst önmagáért beszél, ez egy kivételes rekord, melyet még egyetlen nemzetnek sem sikerült megvalósítania. Az osztrákok az örökranglistán nem csak beérték, de le is hagyták azokat a finneket, akik minden idők leggyatrább csapat helyezéseit érte el (7. és 8. hely) a világbajnokságok történetében. A finneknek sorrendben ez a 3. VB-jük, melyeken nem tudtak dobogós helyezést elérni.

Az osztrákoktól ketten is első aranyérmüknek örülhettek, Gregor Schlierenzauer és Thomas Morgenstern, akik csapatban már többszörös világbajnokként érkeztek Oslóba, alighanem sokáig emlékezetes marad számukra ez a világbajnokság, hiszen mindketten 3-3 aranyéremmel térhetnek haza a síugrás hazájából. Eddig egy VB-n sem szerzett senki annyi aranyat, mint ők ketten, Morgenstern ráadásul Martin Schmittnél is eredményesebb lett. Az osztrák klasszis bár ugyanannyi érmet szerzett, mint a németek csillaga 2001-ben, viszont érmei fényesebben csillognak (3 arany, 1 ezüst, míg Schmittnek 2 arany, 1 ezüst, 1 bronz). A legtöbb érmet a VB-ken még mindig Schmitt és Ahonen szerezte (10-10), Morgenstern 9 éremmel már harmadik az örökranglistán. Egy új rekord is született az osztrák ugrónak köszönhetően, hiszen az idei VB-n szerzett 3 aranyával összesen már 7-nél jár, mellyel sikerült honfitársa, Wolfgang Loitzl VB aranykészletét (6) is überelnie! Az osztrák csapat további két sikerkovácsa, Andreas Kofler 2 csapat arany mellett egy egyéni ezüstöt is bezsebelt, míg Martin Koch 2 csapat arannyal tér haza Karintiába. Koflernek ráadásul sikerült tavalyi sáncrekordját is megdöntenie, akkori 139,5 m-es csúcsát most további másfél méterrel hosszabbította meg. A 3. hely sorsa nagy meglepetésre nem úgy dőlt el, mint arra bárki is számított volna. A szlovének 2005 után ismét bronzérmesek lettek, még ha hihetetlenül nagy szerencsével is. A rossz időjárás miatt egy körössé vált versenyen egy hatalmas Kranjec -(136 m), valamint egy gyatra Uhrmann (110 m) ugrásnak köszönhetően (amit nyugodtan a több mint 2 m/s-mal fújó szél rovására lehet írni) mindössze 0,7 tized pont különbséggel sikerült a szlovéneknek beelőzniük az esélyesebb németeket. Valljuk be, ha nem törlik a második kört valószínűleg a bronzérem sorsa másképp alakul, mindenesetre a zord idő az egyéni versenyekhez hasonlóan nem először húzta keresztül az esélyesek számításait, tudván azt, hogy – tudom, közhely - nem teremsport a síugrás. A 2005-ös bronzérmes csapatból egyedül Jernej Damjan szerepelt a szombati versenyen is, így második érmét szerezte a világbajnokságokon.

A verseny telt ház előtt csupán 10 nemzet részvételével kezdődött el a 11-es beülőből. Az időjárás nem fogadta kegyeibe a síugrókat, az erőteljes szél miatt már a próbaugrásokat is törölnie kellett a zsűrinek, így a továbbiakban sem igért sok jót a meteorológia. Az oroszok úgy, mint a normálsáncon most is jól kezdtek, igaz ehhez kellett Karelin 119,5 m-es ugrása is, mely ilyen körülmények között elfogadhatónak számított. Míg a csehektől Janda ugrott 117 m-t, addig a szlovénektől Prevc betlizett egyet, 109 m-rel csak az utolsó előtti helyre tudta behozni csapatát. A finnektől már rögtön az elején sorra került legjobbjuk, Hautamäki, akinek 125 m-es ugrása az élre repítette csapatát. A lengyelektől Stoch nyitotta a sort, viszont a szél kibabrált vele, csak 113,5 m-ig repült, így a 8. helyre kerültek már az első sorozat végén. A németek képviseletében Schmitt következett, aki 124,5 m-es távolságát alig bírta megfogni, nyilván nem azért, mert akkorát ugrott, hanem mert landoláskor dobott rajta egyet a szél, majdnem orra bukott belőle. Mindenesetre a pontozóbírók igen csak kevés pontszámmal jutalmazták ugrását, a finnek mögé tudtak csak bejönni. A hazaiaktól Jacobsen indult el és neki sem sikerült túl jól a produkciója, 120,5 m-e csak az 5. helyre volt elég.

Az első sorozatot Schlierenzauer zárta az osztrákoktól és az addigi legnagyobb távolsággal, mindössze 125,5 m-rel vette át a vezetést. Az ő ugrása is hagyott kivánni valót maga után, bár landoláskor megbillent és magasról esett le hirtelen, így is 7 ponttal bizonyultak jobbnak a második finnek ellen. A következő sorozatra a zsűri megemelte a beülőt és így fél méterrel feljebbről kezdhették el a versenyzők az ugrásokat. Az oroszok továbbra is jól tartották magukat, következő ugrójuk, Kornilov gondoskodott erről, aki 122,5 m-ével életben tartotta a dobogós reményeket. Tepes ugrott ezután, aki próbálta honfitársa gyengébb ugrását kompenzálni a sajátjával, 120 m-en landolt, mellyel valamelyest feljebb jöttek, de még így is közel 20 ponttal voltak lemaradva az előttük álló a csehektől. A finneknél Muotka rontotta le teljesítményével azt, amit Hautamäki megalapozott, mindössze 101 m-es ugrása a kiesés szélére sodorta csapatát. Meglepetésre a lengyel Zyla nem törődött az elemekkel, sikeresen vette fel a harcot a szeles idővel, melynek eredménye egy 127 m-es ugrás volt, egy tized ponttal ki is előzték az oroszokat. Egy jobb periódust fogott ki a németek újabb reménysége, Freitag, aki elsőként tudott 130 m fölötti ugrást bemutatni a versenyzők közül, így 18 pontos előnnyel vették át a vezetést a németek. A szél kavargott folyamatosan, hiszen nem telt el pár perc máris ellenkező irányból fújt.

Ennek Evensen látta kárát, 119 m-es ugrásával továbbra is maradtak a norvégok a kiábrándító 5. helyen. Az osztrákoktól Koch jött volna, de edzője visszaküldte, próbálták kivárni a legkedvezőbb széljárást. Mikor már úgy tűnt csendesedik, Koch neki indult, de nem járt szerencsével, repülés közben megkapta a maga széladagját, csak 118,5 m jött össze neki, mellyel leszorultak az élről, 10 ponttal maradtak el a németek mögött. A harmadik sorozatban a Rosliakov ugrott az oroszoktól, de ő már nem tudta megismételni csapattársai jó teljesítményét, ehhez hozzájárult az a tény is, hogy az elrugaszkodás után nem sokkal oldalról kapott egy löketet, mely majdnem egy bukást és egyúttal egy 106 m-es ugrást eredményezett. Dobogó helyett kieső zónába kerültek. A csehektől Matura (114,5 m) tartotta stabilan a 6. helyüket, majd Damjan ugrott egy 127,5-est, mellyel újfent araszoltak egy keveset előre a tabellán. A japánoktól Kasai 125,5 m-e csak az aktuális 3. helyre volt elég, ezután a finnek jöttek. Koivuranta 124,5 m-es ugrása jónak igérkezett a körülményekhez képest, de Muotka gyenge ugrását nem igen lehetett ekkor már kiküszöbölni. A lengyelektől Hula ugrott 113,5 m-t, a kis ugrás ellenére is maradtak a 4. helyen a sorozat végén. Freitaghoz hasonlóan Freund is kifogott egy kedvező széljárást, melyet kihasználva 128 m-en landolt, így az addig vezető lengyelekre 50 pontos (!) fórt mértek. Bardal következett, aki 127,5 m-es ugrással így is 30 ponttal maradtak le a németek mögött. Az osztrákoktól az aktuális sáncrekorder, Andreas Kofler síklott le a sáncról és egy 1,7 m/s-os szembeszelet „meglovagolva” sikerült egy óriásit ugrania, nevezetesen egy újabb sáncrekordot állított föl 141 m-es ugrásával, mellyel az osztrákok 2 pontra megközelítették a németeket.

Az első kör utolsó sorozatára a zsűri óvatos lett, visszavette a fél métert a beülő hosszából, megint a 11-es lett a kiindulópont. Közben Rosliakov kizárásáról érkezett hír, akinek túl hosszúnak találták sílécét az ellenőrök, így a tök utolsó kazahok mellett az oroszok sem tudtak továbblépni a fináléba. Alighanem Vassiliev ugrása (100,5 m) által amúgy is kiestek volna, így a diszkvalifikáció nem osztott, nem szorzott semmit a helyzetükön. A cseheknél meglepetésre Koudelka volt a leggyengébb láncszem a maga 106 m-ével, így a 8. helyre csúsztak vissza. Jöttek a szlovénok, egészen pontosan Kranjec, aki a verseny legmagasabb stíluspontjával (57) jócskán messzire repült, 136 m-en tette le magát, mellyel természetesen átvették a vezetést. Az ezt megelőző körben mindössze 3 pontos előnyük volt a szlovéneknek a csehekkel szemben, most már viszont 65! Ezután sem a japánoknak (Ito, 123 m), sem a finneknek (Ahonen, 117,5 m) nem volt szerencséjük, ő nekik már nem jutott a jóból, amit Kranjec kellőképpen kitudott használni.

A lengyelek szezon végén visszavonulni szándékozó legjobbja, Malysz következett, aki hiába ugrott szintén hatalmasat (135,5 m), a szélkompenzáció által a verseny legnagyobb levonását kapta, 18 pontos mínuszt kapott a kedvezőbb körülményekért, így a szlovéneket csak 17 pontra tudták megközelíteni. A szél nem kegyelmezett a németeknek, míg a szlovének és lengyelek kifogtak egy-egy jó termiket, addig nekik már nem volt ilyen szerencséjük. Uhrmann, aki pár napja szintén bejelentette visszavonulását csak 110 m-en landolt, mellyel nem sikerült átvenniük a vezetést, mindössze 7 tized ponttal szorultak a szlovének mögé, így meglepetésre még mindig ők vezettek. A norvégoknál Hilde maradt már csak hátra, ő hozta saját körét, 127,5 m-e elég volt ahhoz, hogy már ők vezessenek, de mindössze csak 4 ponttal. Az osztrákok zárták a sort, Morgenstern nem bízott semmit sem a véletlenre, Koflerhez hasonlóan kitett magáért. Az ex sáncrekordot ő is túlugrotta és csupán fél méterrel landolt hamarabb honfitársánál (140,5 m), így az osztrákok az első sorozat után ismét az élen találták magukat kerek 500 ponttal. A szünetben aztán nem telt bele pár perc és jött a lesújtó hír (leginkább a németek számára), hogy az irreális körülmények nem teszik lehetővé a verseny további folytatását, így a második kört törölték! Míg az osztrákok ünnepeltek, a szlovének úgy szintén, addig a németek bosszankodtak a zsűri döntésén, úgy érezték egy bronzéremtől lettek megfosztva!

Íme a dobogósok:

Verseny statisztika - Oslo HS134 csapatverseny.xls

Ha egyéni lett volna a verseny, akkor a következő végeredmény születik: