Befejeződött az alpesi sí VB Garmisch-Partenkirchenben, utolsó versenyszámként a férfi szlalomosok csaptak össze. A francia Jean-Baptiste Grange bombaformában érkezett ide, leginkább saját magát kellett legyőznie, hisz az utóbbi időben világversenyen nem sikerült jól szerepelnie. Most igen: már az első futam után az élen állt, majd biztosan tartotta meg előnyét. Mögötte nagy megelepetésre a svéd Jens Byggmark zárt a második helyen (esélyesebb honfitársai a második futamban betliztek és szorultak hátrébb), a harmadik helyen a tét súlyát vágre egész jól viselő dél-tiroli Manfred Mölgg végzett. A szakági éllovas Ivica Kostelić ma is hiába próbált visszarázódni a vakációjából, számára vajmi keveset érő 8. hely lett a vége.

Valamivel fagypont feletti hőmérséklet, és halovány ködfoltok fogadták a versenyzőket - egészen pontosan azt a 100 sízőt, aki eljutott a mai főversenyig. A rengeteg jelentkező miatt ugyanis ebben a számban is selejtezőre volt szükség, amelyet tegnap rendeztek. A mezőny erejét jelzi, hogy a selejtezőben is a Világkupából ismert sízők küzdöttek - legalábbis az élbolyban. Az óriás-műlesikláshoz hasonlóan itt is a selejtező első 25 helyezettje csatlakozhatott az automatikusan a főversenyre jogot szerző legjobb 50 sízőhöz, majd a kis sínemzetek közt osztották szét a maradék 25 helyet.

Az orosz Alekszander Horosilov magabiztosan, mindkét futam legjobb idejével nyerte a selejtezőt, így is alig megelőzve a bolgár Georgi Georgievet. A finn Marcus Sandell már jelentősebb hátránnyal lett 3., majd újabb bolgár következett, Nikola Csongarov. A német férfisí "erejét" jelzi, hogy Stefan Luitznak selejtezőn kellett kiharcolni a részvételt, 5. helyével ezt biztosan teljesítette. Persze, a helyezéseknek csak a bejutás szempontjából volt jelentősége, a mai starthelyet a korábbi FIS-pontszám határozta meg. Ami a magyarokat illeti: a 130 fős mezőnyben Szepesi Bertold 45., Kékesi Márton 48., Vincze Ákos 57. helyen végzett, Halmágyi Zoltán pedig kiesett. A mai főversenyen a kis sínemzetek jogán indíthattunk egy versenyzőt, érthető módon Szepesi Bertoldra esett a szövetség választása, aki 91-es rajtszámmal vághatott neki a mai versenynek.

A selejtezőt még a Horn lejtőjén rendezték, a mostani főversenynek azonban a hölgyek versenyéről már ismert Gudiberg adott otthont.

A pálya adatai:
Start: 960m
Cél: 750m
Magasságkülönbség: 210m
Kapuk száma az első futamban: 65 (ebből fordítókapu: 64)
Kapuk száma a második futamban: 64 (ebből fordítókapu: 63)

Az első futam pályáját a francia edző, David Chastan tűzte, ráadásképp Jean-Baptiste Grange bombaformában érkezett ide - csupa jó hír a galloknak. Ami viszont rossz hír lehetett: az utóbbi napokban az 1-es rajtszám tulajdonosai nyerték a versenyeket, most pedig elsőként egy olasz rajtolhatott: Manfred Mölgg. Hatalmas meglepetés lett volna, ha folytatódik ez a sorozat, Mölgg formája nem az igazi, az olasz sízőcsalád tagjainak pszichikai teherbírása pedig már-már legendás - persze, negatív értelemben.

Manfred Mölgg vágott neki tehát elsőként az első futamnak, kicsit le-lecsúszkált az ívekről, ám biztosan célba ért (2.). Jean-Baptiste Grange következett, sokat kockáztatott, ebbe azonban sok kisebb hiba is belecsúszott - így is az olasz elé érkezett, ezzel nyerte is a futamot (1.). A svéd Mattias Hargin nagyon megküzdött a felső, meredek szakasszal, a lankásabb részeken sem jött szépen, majd egy másodpercet kapott a franciától (4.). Az osztrákok fő reménye, Reinfried Herbst már a felső szakaszon hajszál híján kiesett, utána már egész elfogadhatóan jött, de így is 1,3 másodperc hátrányt gyűjtött be (10.). A legmagasabban jegyzett svéd szlalomos, André Myhrer is a meredeken került hátrányba, utána viszont szépen jött, megmaradtak az esélyei (3.).

Ivica Kostelić 6-os rajtszámmal indult neki a "VB-vakáció" utolsó számának, most sem volt az igazi, és akkor még finoman fogalmaztam (5.)... Silvan Zurbriggen próbálhatta tartani ma a lelket a svájci csapatban, ám pocsék kezdés után a mezőny első kiesője lett. A kanadai Julien Cousineau nem tudott versengeni az élmezőnnyel, 1,6 másodperc hátrányt szedett össze (13.). A francia Steve Missillier nagyot mentett a meredek szakaszon, ennek ellenére egész jó idővel érkezett a pálya közepére - ahol viszont nagyot esett. A svéd csapat talán a legerősebb a mostani mezőnyben, ezt Axel Bäck jó rajtszáma is bizonyította - a teljesítménye sem volt olyan rossz, mégis ő zárt a legrosszabb svédként (így is 8.!).

Manfred Pranger, az osztrák VB-címvédő gyenge szezon után most mindent beleadott, alig több mint egy másodperces hátránnyal még reménykedhetett a címvédésben (7.). Az olasz olimpiai bajnok következett, Giuliano Razzoli a lankásabb részeken nem vállalt elég nagy tempót (11.). A németek utolsó utáni esélye a hazai lejtőjén síző Felix Neureuther volt, ám már a meredeken alaposan belehibázott, innentől kezdve esélytelenül síelt (22.). Újabb osztrák következett, Mario Matt is alaposan megszenvedett a pályával, csak Neureuthernél volt jobb (15.). A kanadai Michael Janyk megmutatta, nem a pályában volt a hiba az előző sízők gyengélkedéséért, legjobb első szektort teljesített - majd a túlzott kockáztatás eredményeként rálépett egy kapura, és kiesett. Az olasz Cristian Deville zárta a legjobb sízők sorát (a szokásos 15 síző helyett holtverseny miatt most 16 tartozott ebbe a csoportba), Matthoz hasonló menettel - holtverseny lett a vége (15.).

Az amerikai Ted Ligety kihasználta, hogy kis szünet után indult, és talán kicsit több idő volt a pálya rendbetételére, egész jó idővel ért célba (12.). Az utolsó svéd, Jens Byggmark a meredeket jól teljesítette, a lankásabb szakasz annyira már nem sikerült neki, így is kiváló helyre érkezett (6.). A svájci Marc Gini jó kezdés után a meredek alján elszállt, szinte leállt, hogy beférjen a következő kapuba - ebből top-30 se lehetett (38.). A szlovén Mitja Valenčič egész jól jött, ezzel az eredménnyel elégedett is lehetett (14.). A kanadai Brad Spence példát vett Janykről, brutális felső szakaszt mutatott be, és ő célba is ért - igaz, a lankásabb részeken majd 2 másodpercet kapott (19.). A svájciból lett moldáv, Urs Imboden enervált sízéssel a mezőny végére érkezett, lezárva ezzel a mezőny második részét (23.).

23-assal indulhatott a legjobb norvég, Lars Elton Myhre, a meredeken nagyot hibázva, majd a lankásabb részekkel is megszenvedve gyengécske idővel ért célba (20.). A cseh Ondřej Bank többet várhatott ettől a VB-től, ráadásképp ma még attól a statisztikai sikertől is megfosztotta magát, hogy minden egyes számban top-30-ban legyen - már a felső szakaszon kiesett. A japán Juasza Naoki meglepően jól síelte meg a pályát, úgy tűnik, jól időzítette a formáját (9.). Újabb kanadain volt a sor, Trevor White nem jött olyan jól a meredeken, mint honfitársai, a pálya alján pedig komoly bajba kerülve alig jutott el a célig (25.). A japánok másik kamikázéja, Szaszaki Akira néha nagyon távolra került a kapuktól, nagy hátrány lett a vége, épphogy lecsúszott a top-30-ról (31.). A cseh Filip Trejbal nagyon megszenvedett a pályával, így sem lehetett annyira elégedetlen (27.). Az amerikai Nolan Kasper biztosan befért a top-30-ba (17.), majd a svájci tini, Justin Murisier pocsék sízése zárta az első 30 induló sorát (37.).

A 30-on túl indulók sorát a norvég Kjetil Jansrud kiesése nyitotta, majd az amerikai David Chodounsky gyenge menete folytatta (34.). A hátralévő két "töltelékosztrák" hozta a kötelezőt: Christoph Dreier 26., Wolfgang Hörl 18. helyen lépett tovább. Elégedett lehetett helyezésével a szlovének egykori junior-világbajnoka, Matič Škube (24.), a franciák fiatal tehetsége, Alexis Pinturault (29.) és a svájci Markus Vogel (30.) is. Vogel már csak azért is nagyon boldog lehetett, mert valamennyi honfitársát megelőzve egyedüli helvétként képviselhette országát a top-30-ban. A szakág egykori ura, a finn Kalle Palander ismét leszerepelt, a kiesők közt fejezte be a VB-t.

Még magasabb rajtszámmal két versenyzőnek sikerült nagyot mutatnia: Fritz Dopfer hazai pályán bizonyított, 43-assal lett 21., míg a szlovák Adam Žampa talán önmagát is meglepve, 51-essel érkezett a 28. helyre. A harmadik német, Stefan Luitz sem volt messze 66-os rajtszámmal a csodától, ám a pálya alsó szakaszán kiesés lett a kockáztatós menet ára.

Rengeteg volt a kiesés a mezőny végén - talán nem véletlenül, hisz komoly volt a tét itt is: a 31.-60. helyezettek lejöhettek a top-sízők után a második futamban. A kis sínemzetek számára pedig ez az eredmény hatalmas fegyvertény, érthető módon mindent beleadtak tehát, ráadásképp a Gudiberg a világ egyik legnehezebb szlalompályája. A fentiek következménye egy fura ellentmondás lett: az járt jól, aki nem kockáztatott, csak a célbaérésre hajtott - ugyanis a 100 indulóból csak 59-en értek célba! A mezőny végefelé induló Szepesi Bertold már tudhatta, nincs értelme kockáztatni, magabiztosan le is ért a célba - 11,8 másodperces hátránnyal az 54. helyről várhatta a második futamot. A selejtezőt megnyerő Horosilov is a kiesők táborát gazdagította, csakúgy, mint Sandell.

Említést érdemel még három kieső: a horvát Natko Zrnčić-Dim, a bolgár Georgi Georgiev és a fehérorosz Jurij Danilocskin. Hogy mi a közös bennük? Az, hogy Bankhoz hasonlóan mostanáig ők hárman is a VB minden egyes számában eljutottak a célig. Most viszont valamennyien rontottak, egyetlen olyan síző sem akad tehát a mezőnyben, aki valamennyi versenyszámot teljesítette volna. Helyesebben: akad kettő is, ám mindkettőt a hölgyek közt kell keresni: a szlovén Tina Maze mellett a sokszor lesajnált argentín Maria Belén Simari Birkner mondhatja el magáról ezt a mindenképp megsüvegelendő bravúrt.

----------------------------------------------------------------

A második futam pályáját a svéd Marco Pfeifer tűzhette. A skandinávok joggal bizakodhattak, mondhatni, ők a férfi szlalom osztrákjai, hisz az ő csapatukba volt legnehezebb egyáltalán bekerülni. Aki pedig itt volt, alaposan ki is tett magáért, mind a négy svéd az első nyolcból várhatta a folytatást. Igaz, Vk-tapasztalotokból kiindulva nem Pfeifer az az edző, aki igazán előnyt tud jelenteni csapata számára - de hátrányt semmiképpen nem jelent.

Markus Vogel kezdhette a második futamot, szép, filccel rajzolt rajtszámmal a mezén. A sízése sem volt eleinte igazán profi, a meredeken hegyet kellett másznia, ezután viszont brutális sebességgel síelt - benn maradt a top-30-ban (27.). Pinturault nem hibázott ekkorát, ám nem is volt igazán gyors (megérte, jócskán előrelépett, 17.), majd jött a meglepetésember, Žampa: a meredeken szinte meg kellett állnia, ám neki a célbaérés is hatalmas siker (24.). Szlovák után cseh: Trejbal bátran nekiesett a pályának, itt-ott nagyon lesodródott, így is századokkal az élre jött (16.). Dreier osztrákként igencsak leszerepelt, a lankásabb részen kikapott Trejbaltól és Pinturaulttól is (18.).

Trevor White biztosan célba ért, ám ez csak egy közepes időre volt elég (20.). Škube bevállalósabban kezdett, ám nem érte meg: a második futam első kiesőjévé vált. Imboden jó második futamot rakott össze, kis szerencséje is volt, hat századdal vette át a vezetést (14.). A legjobb svájci így Moldovának szerzett szép helyezést...

Neureuther mindent megtett hazai VB-jén, ám olyan tempót vállalt, amit nem lehetett végigvinni - kieséssel zárta a mai napot. Így már csak egy német maradt: Fritz Dopfer, aki hajszál híján kiesett a meredeken, pocsék idővel ért célba (21.). Teljes csőd lett ez a VB a hazaiaknak...

Myhre a meredeken hatalmasat mentett, ám hatalmasat is vesztett ezzel, Dopfer mögé jött (23.). Brad Spence szépen síelte meg a meredeket, ám egyszer csak megcsúszott, és oldalár csúszva be is fejezte érdemi szereplését. Lecsorgott ugyan a célba, de ezzel legfeljebb a mezőny végének okozott kihívást (38.). Hörl a meredeket jól síelte meg, ám a lankásabb részre érve kapura lépett, ezzel véget is ért a versenye. Kasper biztonságibbat síelt, megérte neki: befért egyetlen századdal Trejbal elé (15.).

Mario Matt hozta a kötelezőt: végigjött a tudásának megfelelően, hatalmas előnnyel vette át a vezetést - a legjobb második futammal várhatta a többieket a folyamatosan romló pályán (4.). Deville a felső szakaszon hibázgatott, ennek köszönhetően szorult csak Matt mögé (7.).

Valenčič kis reklámszünet után következett, azaz bízhatott abban, hogy pár másodperccel több időt kaptak előtte a pályamunkások. Ennek ellenére már a meredeken hátrányba került, majd ezt egyre nagyobbá tette, nem volt igazán jó menet (13.). Cousineau is a felső szakaszon bizonytalankodott - sajnálhatja, csak öt századdal szorult Matt mögé (5.). Ligety másodjára nem tudta megismételni bravúros sízését, alaposan hátraesett (19.).

Razzoli a meredeken túl nagy tempóban próbált végigjönni, nála is kiesés lett a vége. Herbst tovább gyarapította a kiesők sorát, egyszerűen nem tudott időben kanyarodni a meredek közepén - a második osztrák kieső a futamban. Juasza a meredeken eladta előnyét, és a századok kegyetlenek voltak hozzá: a végén még Cousineau is megelőzte (6.). Így is óriási siker ez az eredmény a japán alpesi sínek.

Az újabb reklámszünet után következett az első svéd: Axel Bäck. A meredeket nagyon csúnyán síelte, ezzel el is szálltak komolyabb reményei (11.). Pranger is nagyon megszenvedett a meredekkel, sőt, a lankásabb részeken is tele volt hibával a menete, hátraesett (9.). Újabb svéd követte, Jens Byggmark a meredeket jól síelte, utána pedig már nem lehetett gondja, négy tizeddel átvette a vezetést (2.).

Kostelić már a meredeket elrontotta, ismét csak azt bizonyította, értelmetlen volt visszatérnie (vagy inkább elvonulnia a szuper-G után), teljesen veszélytelen volt még a pillanatnyi élbolyra is (8.). Ha ez nem csak a vakáció utóhatása, hanem a valós formája, minden bizonnyal a szakági kristálygömbnek is búcsút mondhat majd...

Hargin is nagyon elrontotta a meredeket, érthetetlenül gyengén síelt, rengeteget esett hátra (12.). Myhrer is a betliző svédek sorát gyarapította, ő is már a meredeken elvesztette minden esélyét (10.). A svéd edző vakarhatta a fejét...

Manfred Mölgg nem jött rosszul, ám fokozatosan eladta előnyét, végül két tizeddek Byggmark mögé szorult (3.). Grange-nak tehát Byggmark idejével kellett versengenie, és több mint egy másodperces előnnyel vághatott neki. A meredeken megbillent, ám ennyi is belefért, négy tizedet megőrzött előnyéből, és megnyerte a franciáknak a VB-címet (1.).

Tíz perces szünet után jöhetett a "maradék", rögtön egy kieséssel indítva: Szaszaki Akirának nem sikerült olyan jól a verseny, mint Juaszának. Az olasz Stefano Gross sokkal jobban jött, egészen a 22. helyre lépett előre. Javított pocsék első futama után Justin Murisier, 25. helyével ő lett a legjobb svájci - Gini viszont másodjára is hatalmasakat hibázott (37.). Kilian Albrecht Bulgáriának szerzett top-30-as helyezést (26.) - igaz, épp ezzel szorult a 31. helyre egy valódi bolgár, Nikola Csongarov. A top-30 utolsó pozícióiért nagy csata folyt, végül a japán Ohkosi Rjunoszuke lett a 28., az argentín Cristian Javier Simari Birkner a 29., egy szinte ismeretlen horvát tehetség, Filip Zubčić pedig a 30. helyen fejezte be élete első VB-jét.

Szepesi Bertoldnak az előrelépésre csak a kiesések miatt volt lehetősége, ezt már a futam előtt láthattuk az időeredményekből. Kihozta helyzetéből a maximumot: aki mögötte volt, mögötte is maradt, a jó néhány kieső miatt pedig előrelépett a 44. helyre. Összességében magyar szempontból nagyon szépre - nem túlzás kijelenteni: minden korábbinál szebbre - sikerült ez a 2011-es Világbajnokság.

A világbajnok portréja:

Jean-Baptiste Grange

Született: 1984. augusztus 10., Saint-Jean-de-Maurienne
Versenyszámai: szlalom, óriás-műlesiklás, (szuper-) kombináció
Olimpia: 13. helyezett (kombináció; 2006 Torino)
Világbajnokság: világbajnok és aranyérmes (szlalom; Garmisch-P. 2011), ezüstérmes (szlalom; 2007 Åre), 7. helyezett (óriás-műlesiklás; 2009 Val d’Isère), 14. helyezett (szuper-kombináció; 2007 Åre)
Junior-VB: 11. (kombináció) és 18. helyezett (szlalom), mindkettő Briançonnais 2003
Világkupa-debütálás: 2004, Chamonix
Világkupa-rajt: 89
Vk-futamgyőzelem: 9 (8 szlalom, 1 szuper-kombináció)
Vk-dobogó: 17 (14 szlalom, 3 szuper-kombináció)
Vk-összetett: ötödik helyezett (2008/2009), nyolcadik helyezett (2007/2008)
Vk-szakági: szakági győztes (szlalom, 2008/2009), szakági második (szlalom, 2007/2008), szakági negyedik és hatodik (mindkettő kombináció, 2007/2008 és 2008/2009), szakági tízedik (szlalom, 2006/2007)
Európa Kupa: egy dobogós helyezés
További eredményei: kétszeres francia bajnok (szlalom, 2006 és 2009), francia junior bajnok (szlalom, 2004), fedett pályás szlalom Európa Bajnok (2009), egy-egy győzelem az Észak- és a Dél-Amerikai Kupában, öt győzelem különböző FIS- versenyeken

Rhône-Alpes régióban, ahol egymást érik az impozánsabbnál impozánsabb síparadicsomok, látta meg 27 évvel ezelőtt a napvilágot a franciák újdonsült világbajnoka, Jean-Baptiste Grange. A statisztikai adatlapon feltűntetett városkából hamar átköltözött szüleivel, Valloire-ban cseperedett fel.

Világ életében későn érő típusnak számított, már persze csak a tini sztárok világában tűnik ki, hogy Chamonix lejtőjén csak 20 éves korában debütált a Világkupa- sorozatban. Első éveiben még nem lehetett eldönteni, hogy vajon Luc Alpand nyomdokain haladva a gyors számokban lesznek majd kimagasló eredményei, Frédéric Covili örökösét találták meg személyében a franciák óriás-műlesiklásban. Élete első két VK-pontszerzése, s legjobb junior korú eredményei pedig a kombinációhoz voltak köthetők. Szlalomban is méltatták gyorsaságát, technikáját már annál kevésbé, rengetegszer rontott akár nyerő helyzetből is. Utóbbi hibáját máig nem sikerült teljesen levetkőznie.

Első olimpiai ciklusában már szlalomban is jöttek az eredmények, kitzbüheli 10. helyével ebben a számban is kvalifikálta magát az olimpiai csapatba. Ott végül kiesett, kombinációban ugyanakkor a második legjobb (második) szlalom futammal harmincon túlról felkapaszkodott a 13. helyre. (Mint arról két napja szó volt, Ligety egy hellyel mögötte indulva, a 32. pozícióból nyert aranyérmet.) Következő szezonban már stabilan versenyzett, minden alkalommal a legjobb 15 közt ért célba, több TOP-8-as helyezése közül többször csak pár hajszál választotta el az első dobogótól. A 2007-es Åre-i világbajnokságon jött el ez a pillanat, bronzéremmel zárt – három századdal megelőzve Benjamin Raichot.

Pályafutása innen vett csak igazán lendületet. Élete első Vk-dobogóját még szuper-kombinációban szerezte Beaver Creek-en, amit utóbb egy wengeni győzelemmel megfejelt, legfélelmetesebb formát azonban kétségkívül szlalomban mutatta: elsőként a Gran Risán (Alta Badia), majd a Lauberhornon (Wengen) és a Ganslernhangon(Kitzbühel) győzött, a schladmingi Planai-on pedig a második hely jutott neki. Nagyon nagy versenyben volt a szakági elsőségért, a kristálygömböt végül Manfred Mölgg hódította el.

A következő szezon aztán meghozta első jelentős egyéni sikerét, megnyerte a szakági Világkupát, ekkor inkább kiegyensúlyozottságával uralta az évet. Sőt, kiváló kombinációs és átlagon felüli óriás-műlesikló teljesítményének köszönhetően az összetett igen előkelő ötödik helyét sikerült megszereznie, Luc Alphand kora óta sosem állt ennyire jó helyen francia síző összetettben. Hazai közönség előtt mindenki aranyat várt tőle, az elvárások szétszedték idegileg, s hiába szerzett bravúros 7. helyezést „óriásban”, két nappal később – sok más favorittal együtt – kiesett a második futamban.

Tavalyi idénye is nagyszerűen indult, megnyerte az első ízben megrendezett fedett pályás szlalom EB-t hazai földön, majd dobogóval nyitott a szezon első „valódi” műlesikló versenyén, Leviben. Beaver Creeken aztán odalett szezonjának, az óriás-műlesikláson térdszalag-szakadást szenvedett, ami miatt ki kellett hagynia a vancouveri olimpiát.

Idén újult erővel tért vissza, győzött a szezonnyitó levi versenyen, majd két kiesés és egy feledhető helyezés után a vb-hez közeledve újból erőre kapott, wengeni harmadik helye után Kitzbühelben és Schladmingon is nyerni tudott, s a hátralévő fordulókon vélhetően nagy párbajt láthatunk majd közte és Kostelić közt a szakági diadalért.

Az előző hetek formája alapján ő számított a világbajnokság legnagyobb favoritjának. A francia férfiak eleve nagyon ritkán szereznek érmet az utóbbi világbajnokságokon (olimpiákon bepótolják lemaradásukat), szlalomban már a múlt homályába veszett utolsó aranyérmesük, 1970, Jean-Noël Augert diadala óta vártak erre a sikerre a gallok. Grange Franciaország negyvenedik (huszonnegyedik férfi) világbajnoka az alpesi síben.

Jens Byggmark hosszú idő után tért vissza újra az élbolyba ebben a szezonban, ám még így is kicsit váratla volt, hogy éppen ő lesz az a svéd csapatból, akinek sikerül dobogóra állnia. A skandináva favoritok, Hargin és Myhrer azonban elszálltak a második futamban, Byggmark pedig két nagyszerű futamot is össze tudott rakni, így kétségkívül megérdemelten viszi haza Örebróba a VB-ezüstöt. 2007-ben és 2008 elején volt élete csúcsformájában, akkor két Vk-versenyt is nyert, azóta azonban a dobogó közelébe se nagyon került. Tavalyra már a top-30-ból is gyakran kikerült, ám az idei szezonban újra magára talált. Beverekedte magát a svéd VB-keretbe, majd itt is bizonyított - talán végleg visszatért az élmezőnybe a látásproblémája miatt egyedi stílusban síelő svéd.

Manfred Mölgg végül csak megmutatta... Hónapok, sőt, inkább évek óta, ha egy-egy versenyen ott láttuk a rajtlistán a Mölgg nevet, különösen, ha jó pozícióban állt az első futam után, szinte biztosra vehettük, hogy elrontja a második futamát. Nővére, Manuela Mölgg talán a mostani VB-n sem tudott képességeinek megfelelően szerepelni, és Manfred is "szokás szerint" elrontotta az óriás-műlesiklást. Ma viszont csodát művelt: jó első futam után képes volt elviselni a nyomást, és épkézláb második futamot összerakni. Az már inkább csak pech, hogy volt egy verhetetlen francia, és egy kiváló napot kifogó svéd - a dobogóval minden bizonnyal így is elégedett a dél-tiroli. Igaz, volt ő már ennél jobb is VB-n, négy éve ezüstérmet vihetett haza, így aztán már csak a VB-cím hiányzik gyűjteményéből.

Férfi szlalom, Garmisch- Partenkirchen, világbajnokság:

A világbajnokság valamennyi versenyszámának részletes statisztikáját a linkre kattintva tanulmányozhatjátok!