Johan Remen Evensen adatlapja.doc           Gregor Schlierenzauer adatlapja.doc

Vikersundban a szervezők jó előre elmondták, hogy világcsúcsot várnak az újonnan épült sáncon, amely így a földkerekség legnagyobbja lett! Talán nem is gondolták, hogy az új rekord megszületésére nem is kell sokáig várniuk, hiszen az már a verseny előtt, a selejtezőn megtörtént! Igazolni látszódnak a híresztelések, miszerint a frissen átalakított brutális sáncon előzetesen a 250 m-es ugrásokat sem tartják elképzelhetetlennek! Schlierenzauer mellett a sírepülő hétvége legnagyobb figurája az a Johan Remen Evensen lett, aki a pénteki tréningen adta át a múltnak honfitársa, Björn Einar Romören 2005 óta tartó planicai 239 m-es világrekordját és előbb 4 (243 m), majd a másnapi selejtezőn további méterekkel javította át a korábbi sánc- és egyben világrekordot. Immáron az új világcsúcs: 246,5 méter! Le a kalappal Evensen előtt!

Páratlan teljesítményének értékét növeli, hogy 5 ugrást hajtott végre a mamut sáncon és ebből 3-szor (!) szárnyalta túl a korábbi rekordot (243; 246,5 és 240 m), mellesleg az eddigi ugrásai alatt több mint egy kilométert (1185 m) repült a levegőben! A győzelem már csak hab volt a tortán, mellyel 5. Vk érmét, egyben az első győzelmét aratta! Előzetesen senki sem gondolta volna, hogy a vikersundi hétvége legnagyobb csillaga Evensen lesz, akiről már korábban is lehetett tudni, hogy a legjobb sírepülők egyike. Hihetetlen, de mintha rászabták volna ezt a sáncot, könnyed, laza, szinte mozdulatlan testtartása, egyenes lécvezetése arról árulkodott, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül, a legnagyobb lelki nyugalommal adja át magát a gondtalan repülésnek. A norvégok tudhatnak valamit, hiszen Romören hat évig tartotta ezt a rekordot, most pedig Evensen bérelheti ki hosszú évekre ezt a titulust. Ebben partnere lehet az éppen aktuális zsűri is, hiszen legközelebb (azaz jövőre a sírepülő VB-n) ha valamelyik ugró 240 m körül ugrik valószínűsíthető, hogy az első adandó alkalommal csökkentik a nekifutó hosszt. Evensen amellett, hogy egyben megdöntötte a nemzeti rekordot is a legmagasabb síugró pontszámmal is büszkélkedhet ezentúl (Schlierenzauerrel együtt), csak 1,4 pont híja volt az 500-nak, korábban ugyanis 463 volt, természetesen Romören révén!

Legmagasabb sírepülő pontszámok.doc

Hogy egy azon Vk versenyen két győztest is hirdessenek ritkán volt példa eddig a síugró Vk szezonok 30 éves történetében, összesen 8-szor fordult elő, utoljára a 2005-ös zakopanei versenyen történt holtverseny Malysz és Ljökelsöy között. Rá egy évre pedig Ahonen és Janda még ezt is tudta überelni, hiszen a Négysáncversenyen nyolc ugrás alapján lett köztük döntetlen, ami még nagyobb bravúrnak könyvelhető el! Íme a teljesség igénye nélkül az eddigi holtversenyek:

Két győztes egy VK versenyen.doc

Az érdekességeknek még nincs vége, hiszen tegnapi győzteseink hatalmas fölénnyel nyertek, szó szerint kimagaslottak a mezőnyből hatalmas ugrásaiknak köszönhetően. Eddig csak olyan fordult elő az elmúlt szezonokban, hogy egy valaki „alázta” a mezőnyt, ez sokaknak sikerült is. Legnagyobb fór győzelem Andreas Felder nevéhez fűződik, aki szintén repülő versenyen (Planica) 47,5 pontos előnnyel tudott nyerni Ole Gunnar Fidjestöl előtt (188 és 191 m-es ugrásokkal), még az 1986/87-es szezonban! Ez az első alkalom, hogy egyszerre ketten tudtak ilyen „csapást” mérni a mezőnyre, 46,6 ponttal győztek a szintén kiváló repülő hírében álló Simon Ammann előtt! Az sem kevésbé érdekes, hogy az eddig remeklő, idén két repülő versenyt is megnyerő, egyúttal a sírepülő Vk összetettet is vezető Martin Kochra (aki csak 7. lett a versenyen) több mint 100 pontot vertek, ami igen csak szignifikáns különbség vele szemben! „Összegereblyéztem” J nektek az eddigi legnagyobb pontelőnyű győzteseket, íme:

Legnagyobb Vk győzelem pontelőnyök.doc

Johan Remen Evensen első Vk győzelmét arathatta ezen a versenyen, de ki is ez a 25 éves norvég srác valójában?

Johan Remen 1985-ben született a norvég Alsvag városában. Mikor 7 éves lett szüleivel és négy testvérével a Moldéhoz közeli Sorvagenbe költöztek, apja pedig még abban az évben a moldei Omegn IF síugró egyesületbe íratta. Evensen középiskolába Heimdalba járt, majd fölvette a kapcsolatot a trondheimi síugró csapattal (Tronderhopp). Később Oslóba költözött, majd a kelet-norvég Kollenhopp csapatába került. 2006-ban mutatkozott be a norvég bajnokságban, ahol az oslói Holmenkollenen 17. lett. Rá egy évre derült ki, hogy van érzéke a sírepüléshez, 2007 jan.-jában egy vikersundi versenyen előugróként tesztelhette a sáncot, mely akkori állítása szerint rendkívül élvezett. Barátja, Anders Jacobsen sikere inspirálta egyébként, hogy kipróbálja a repülést. Ez olyannyira sikerült, hogy a szezonzáró planicai versenyt ismét előugróként számítottak rá, 212 m-ig meg sem állt! Egy hónappal később mind a norvég turnén, mind az országos bajnokságban jó helyezéseket ért el, ennek hatására edzője elküldte versenyezni a Távol-Keletre, hogy a 3. legmagasabb szintű versenysorozaton, a FIS Cupon megmérettessen. Evensen 3 versenyen vett részt (Zaóban és Sapporóban) és két győzelemmel, valamint egy ezüsttel tért haza. Két héttel később már egy szinttel följebb, a Kontinentális Kupában vigéckedett, második helyen végzett Zakopanéban. A 2008/09-es szezonban mutatkozott be a Vk-ban, ráadásul első versenyén hazai szurkolók előtt az előkelő 10. helyen végzett Trondheimben, csak újabb 3 Vk rajtnak kellett eltelnie ahhoz, hogy dobogóra kerüljön (3. hely, Pragelato), összetettben szezon végén pedig a 20. lett! Kojonkoski is felfigyelt rá a szezon alatt, első csapatversenyén 4. lett Oberstdorfban, majd egy héttel később a libereci VB-n már ezüstnek örülhetett a csapattal! Azóta szinte kihagyhatatlan a nemzeti csapatból, ha sírepülő versenyekről van szó akkor pedig ő az egyik biztos pont csapatösszeállítás terén. Azóta 60 Vk rajton szerepelt, ebből 5-ször végzett a dobogón. Egyéni legjobb címe ugyan még várat magára, de csapatban tavaly ezüst- (sírepülő VB), míg a vancouveri olimpián bronzérmet szerzett!

Na de ne feledkezzünk meg a tegnapi verseny másik hőséről, Gregor Schlierenzauerről sem, hiszen az idei szezonban először tudott nyerni, összeségében pedig már a 33. Vk sikerét aratta, mellyel beérte az örökranglistán 4. helyen álló legendás Jens Weißflogot! Íme a lista: VK egyéni verseny győztesek.doc

Schlierenzauerről eddig is tudtuk, hogy kiváló sírepülő, nem véletlenül vezeti a sírepülő győztesek ranglistáját, hiszen mostani sikerével már 9 győzelem áll a neve mögött, ebből 8-szor Vk versenyen, egy alkalommal pedig sírepülő világbajnok is lett 2008-ban Oberstdorfban. Az osztrák klasszis a szezont nem éppen a legjobb formában kezdte, ennek oka, hogy a nyár folyamán apróbb sérüléssel bajlódott és ez látszott is teljesítményén. Egyszer sem sikerült a Top10-be kerülnie az elmúlt év végén, sőt, lillehammeri 20. helyezése arra az elhatározásra serkentette edzőjével, Pointnerrel, hogy a közelgő Négysáncverseny rajtjáig elvonultan gyakoroljon a seefeldi középsáncon, ezért kihagyta az engelbergi és harrachovi versenyeket is. Azonban egy sérülés közbeszólt, egy ugrás alkalmával olyan szerencsétlenül esett jobb térdére (amit már nyáron egyszer műtöttek), hogy az első hírek részleges szalagszakadásról szóltak, szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak az ínszalag húzódott meg, így nem kellett újból műteni. A gyógyulás a vártnál hamarabb jött, a Négysánc utolsó két állomásán már rajthoz is állt, kevésbé jó eredményekkel ugyan, bár annál nagyobb fegyverténynek számít, hogy nem sokkal sérülése után már versenyzett is! Majd jött a saját szakterületének számító sírepülés és Harrachovban már 5. lett, onnantól kezdve pedig egyre jobb formába lendült. Az oberstdorfi repülősáncon már – a szezonban először – dobogóra került, most pedig felért annak legmagasabb fokára is. Győzelmével sikerült újra a Top10-be verekednie magát, s ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy még 3 repülő versenyt rendeznek szezon végéig akkor megállapíthatjuk, hogy ennél is jobb eredményre számíthat, az oslói VB-n pedig az egyik legfőbb esélyesként szállhat harcba a számára hőn áhított és első alkalommal megszerezni kívánt aranyéremért!

2004/05-ben egy új sírepülősánc projektjét képzelték el az Oslóhoz közeli Rodkleivában (amiért ez Vikersundban komoly problémát vetett föl a nemzeti létesítmény státusa körül) és ezzel jövőbeni sírepülő székhellyé akarták tenni, viszont időközben a terv meghiúsult. 2006 őszén reflektorokat, ún. fényársugárzókat telepítettek a sánc mellé, hogy a sportolók a lehető legjobb kivilágítást kapják a sáncasztalra, valamint az ugródombra. 2007-ben egy sírepülő Vk verseny tréningjén Martin Koch 220,5 m-ig repült, de nem bírta megfogni az ugrást és elesett. A vikersundi sánckomplexum nem csak egy HS207-es sírepülősáncból állt, hanem emellett egy nagysáncot is (HS117) üzemeltetnek, melyet rendszeresen használnak férfi és női COC versenyek számára, továbbá még kis tréningsáncok (K65, K45, K25, K15, K10) is részét képezik a létesítménynek. Öt éven át elérhetetlennek tűnt az osztrák Müller rekordja, aztán 2009 márciusában a Team Touron Harri Olli „kopírozta le” és tette hivatalossá a sáncrekordot, aki szintén 219 m-en landolt, ugyanezen napon Gregor Schlierenzauer tovább is repült, aki meg sem állt 224 m-ig, viszont a talajfogás nem sikerült, így ugrása nem hivatalossá minősült a bukása miatt.

A norvégok jövőre sírepülő VB-t rendezhetnek, ennek köszönhetően sikerült elérniük a FIS-nél, hogy a sáncasztal és felugródomb legmélyebb pontja közti maximális szintkülönbséget 135 méterre emeljék, így a sánc profilja a korábbi HS207-ről 225-re (K195) módosult. Az építkezés tavaly ápr.-ban kezdődött el és annak első szakaszában mintegy 120 ezer köbméter követ (sziklát) törtek föl és kb. 5-600 ezer köbméter földet, kőtörmeléket távolítottak el a sánc és landoló zóna körül. Ezt követően robbantották föl a közel 50 éves Vikersundbakkent, mely a „merénylet” napjáig a világ a 3. legnagyobb sáncaként működött. Ezután 6 méterrel mélyebbre ásták a földterületet, a sáncasztal pedig így 6 m-rel feljebb került. A sáncot déli irányban fordították el, majd a leszakított rész által egy jó szélfogó területet is kaptak, melynek köszönhetően a síugrók kevésbé lesznek kitéve az időjárás viszontagságainak. A második szakaszban cserélték ki a versenybíró tornyot, viszont a liftre már nem futotta a mintegy 80 millió eurós projekt költségvetéséből. A sáncavatásra a hét elején került sor, melyen az Asker Skiklubb 24 éves síugrója, Vegard Swensen nyitott meg 162 m-es ugrásával. Pár napja tehát hivatalosan is Vikersund HS225-ös repülősánca a legnagyobb a világon, távolságrekordok tekintetében pedig máris megdöntötte Planica uralmi hegemóniáját, hiszen az új Vikersundbakken sáncprofiljának, karakterisztikájának köszönhetően Johan Remen Evensen 243, majd 246,5 méterig (!) repült, s lett az új csúcstartó!

A pénteki selejtezőt az a Robert Kranjec nyerte, aki messze a legnagyobb távolságot érte el, 232 m-es ugrása 13 m-rel volt hosszabb a 4. helyezett Tochimotoénál (219 m) és 10 pont előnnyel végzett a második Jacobsen előtt. A kvali szolgált vaskos meglepetéssel is, hiszen a korábbi világcsúcstartó Björn Einar Romören csúnyán beégett hazai szurkolók előtt, mindössze 106 m-re volt képes, ami egyben azt jelentette, hogy nélküle rendezik az új sánc első versenyét. Hasonlóképpen járt a legutóbb több versenyről is hiányzó Janne Ahonen, aki 154,5 m-ével nem tudta magát kvalifikálni a másnapi versenyre!

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3082/2011JP3082RLQ.pdf

A verseny közel 20 ezer néző előtt kezdődött -15 fokos hidegben, a zsűri a 6-os beülőt találta kezdetben ideálisnak, mely későbbiek folyamán többször is változtatásra került. Mivel sírepülő versenyről van szó, így a korábban megszokott 50 fő helyett 40 indulhatott, elsőként az a Swensen rajtolt, aki a hét elején a sánc avatását bízták rá. Az akkori 162 méterét is alulmúlta, 148,5 m-ével borítékolható volt a kiesése. Őt az egykori északi összetettes olasz Bresadola követte, aki nemrég Willingenben debütált a Vk-ban (akkor nem szerzett pontot), most 2. Vk versenyén a K-pont közelében tette le magát (192 m), mellyel joggal reménykedhetett élete első Vk pontjainak megszerzésében. Mindaddig vezetett is, míg a hazaiaktól Stjernen nem következett, aki 197 m-rel és csupán egy pontnyi előnnyel vette át a vezetést tőle. 

Majd jött Olli Muotka, aki már nem a K-pontot, hanem a zsűritávolságot ostromolta, 219,5 m-es ugrásával (ami mellesleg egyéni legjobbja lett) előzte ki a norvég ugrót több mint 30 pontos fórt mérve rá. A zsűri nem bízott semmit sem a véletlenre, rögtön akcióba is kezdett, fél métert csökkentett a beülő hosszán. Nem sokkal ezután Damjan lepte meg a síugrás rajongókat, nem éppen pozítivan, hiszen mindössze 130 m-ig repült, mellyel ki is esett. Happonen következett, aki csapattársához hasonlóan sikerült 200 m fölé repülnie, bár tőle messze elmaradva (205 m), 10 pontos hátrányba kerülve vele szemben, így is a második lett mögötte. Míg a finnek remekeltek, addig a szlovének betliztek. Tepesnek sikerült Damjant is alulmúlnia, 125 m-ével és egyben a verseny legkisebb távolságával esett ki. A hazaiaktól Ingvaldsen jött, akinek sikerült egy szép ugrást bemutatnia (204 m), mellyel csak a finnek mögé tudott rangsorolódni. A selejtező győztese, Kranjec ugrott nem sokkal ezután, aki újfent bizonyította fekszik neki a sánc, 225 m-ével 16 pontos fórral vette át a vezetést a jóformán verseny kezdete óta vezető Muotkától. Jacobsen még erre is rápakolt 2 métert (227 m), mellyel már ő vezetett. Ito jött, aki 223,5 m-es ugrásával beékelte magát a helyezést illetően Jacobsen és Kranjec közé. A Vikersundbakken hangorkánban tört ki mikor bemondták Evensen következik. A norvég fiú előző nap már hatalmas örömet szerzett a hazai szurkolóknak azzal, hogy kétszer is megdöntötte kollégája, Romören hat éves csúcsát, most sem vártak mást tőle. Bár új csúcsot nem láthattunk tőle, mégis sikerült csapattársa régi rekordját harmadszor is megdöntenie, 240 méteres ugrása egyenesen csodálatraméltó volt, 30 pontos előnyt szerzett a második Jacobsennel szemben és úgy tűnt ezt a teljesítményt nem lehet überelni.

Schlierenzauer megcáfolta ezt, alacsonyabb beülőből indulva (2-es) hatalmas ugrást hajtott végre, saját egyéni csúcsát is jócskán túlszárnyalva 243,5 m-en landolt, mellyel meglepte a norvégokat, 3 ponttal vette át a vezetést Evensentől. Stoch következett, a zsűri pedig fura módon hagyta lejönni őt a 2-es beülőből. Ez meg is látszott teljesítményén, kereken 60 m-rel (!) ugrott kisebbet (183,5 m) az osztrák klasszisnál, mellyel így jelentősen visszaesett, még a 27,5 pontos kompenzáció sem segített rajta sokat. Hautamäki csak 200,5 m-ig szállt, ugyanakkor az eddig parádés repüléseket bemutató Koch 216 m-ig, mellyel a két éllovas árnyékában a 3. helyen ért be. Hilde ugrott eztán és 218,5 m-es szárnyalása egészen a 3. helyig repítette, így is 20 pontos hátrányban volt Evensenékkel szemben. Az oberstdorfi csapatverseny legjobb teljesítményét nyújtó Malysz következett, aki 212 m-ével ha nem is a győzelmi, de dobogós reményeit életben tartotta. Ammann sem adta alább, bár szemmel láthatóan más dimenzióban repült többed magával, mint a két éllovas. Ettől függetlenül 214,5 m-e Hilde mögé engedett besorolást számára. Már csak Morgenstern volt hátra és 202 m.-es ugrásával csak a 10. helyen tudott bejönni, így le lehetett szögezni az első kör végén, hogy alapvetően két esélyesre redukálódott le a verseny.

Davide Bresadola követte őt, akinek második ugrása már nem sikerült olyan jól (164,5 m), mint az első, így sem bánkódhatott nagyon, hiszen 2. Vk versenyén máris 5 ponttal lett „gazdagabb”. Stoch indult neki pár ugróval később, akinek 198,5 m-es ugrása elég volt bőven, hogy átvegye a vezetést az ifjú norvégtól. Stoch egyébként a verseny előtti tréningen alaposan ráijesztett edzőjére, Kruczekre, hiszen egyik ugrása sem sikerült valami fényesen (128 és 110 m), ehhez képest a versenyre igen csak összeszedte magát. Hét ugrót is beelőzött, többek között azt a Happonent, akivel szemben 10 pontos hátránya volt, a finn ugrása bőven hagyott kivánni valót maga után, 177,5 m-es távolságával jelentősen visszaesett. Honfitársa, Muotka sem járt jobban, ő első körös extrém ugrására majd’ 60 m-rel kisebbet produkált (162,5 m), így ő is jóval hátrébb végzett. Jött egy újabb finn, Hautamäki, akinek ugrása szintén nem közelítette méterekben az elsőt (181,5 m), viszont 4 ponttal így is többet szerzett az addig vezető lengyel srácnál. Morgenstern próbálta kompenzálni első körbeli gyengébb ugrását, de 174,5 m-e még annál is haloványabb volt, így még Stochot sem előzte be. A zsűrinek nem tűnt fel sokadik ugró lejövetele után sem, hogy egyre másra több tíz méterrel alacsonyabb ugrások születnek. Kár volt ezért a baklövésért. Kranjec is kereken 40 m-rel ugrott kisebbet (185 m), bár így is sikerült az élre kerülnie. Őt rögtön Ito (187,5 m), majd a japán versenyzőt Jacobsen (194,5 m) váltotta le az élről. Hosszú idő után Malysz volt az, aki csapattársához (Stoch) hasonlóan javítani tudott első köréhez képest, ráadásul úgy, hogy Morassi után ő tudott 2.-ként 200 m. fölé repülnie a fináléban, mindjárt egészen 213,5 m-ig, mellyel természetesen már ő vezetett. Koch követte őt, aki 181,5 m-es betlijével Jacobsent sem tudta megelőzni. Ammann rugaszkodott el ezután a sáncról, aki meg sem állt a zsűritávolságig, 226,5 m-ével 23 pontnyi fórral vette át a vezetést. Hilde 215,5 m-es ugrása sem volt kicsi, de ez most kevés volt ahhoz, hogy fenn tartsa őt a dobogón. Már csak a két repülő fenomén maradt hátra, a zsűri nem tétlenkedett, rögtön kettővel lejjebb is hozta a beülőt. Elsőként az új rekorder, Johan Remen Evensen jött le. 

A norvég ugró egy méterrel lentebbről is jóval messzebbre szállt társainál, 234,5 m-en landolt, mellyel közel 50 pontos előnyre tett szert a svájci ugróval szemben. Feladta a leckét rendesen a versenyt záró Schlierenzauernek. Viszont ő is jelentősen túllépte a hill size-t, bár két m.-rel hamarébb ért földet a norvég ugrónál, mégsem lehetett első blikkre kijelenteni ki nyert. Hihetetlen, de a -2,4 távolságpont mellett a zsűri csak fél ponttal találta „gyengébbnek” az osztrák ugrását, aki nem igazán hitt a győzelemben. Mikor a számítógép hajszálra pontosan azt a pontszámot dobta ki, mint a norvég ugróét hatalmas örömben tört ki Schlierenzauer, aki Evensennel együtt örült sikerüknek. Míg az osztrák a szezonban először, addig a norvég pályafutása első komoly sikerét könyvelhette el.

Johan Remen Evensen: „Ez egy eléggé intenzív hétvége eddig, nagyon boldog vagyok. Úgy érzem, mintha álmodnék. A két nap (péntek, szombat) után igen fáradt vagyok, de elégedett, hogy nem csak az új rekordot „hajszoltam”, hanem sikerült megnyernem első Vk versenyemet is. A média most élénk érdeklődést tanúsít személyem irántam, ezért egy kicsit zavarban is vagyok. Számomra most a legfontosabb, hogy a végén sikerült megszereznem első Vk győzelmemet. Semmi sem fog változni a VB-re való felkészülésünket illetően, nem tervezünk változtatásokat, mivel ez a munka eddig hozza a jó eredményt!”

Gregor Schlierenzauer: „Boldog vagyok! Eddig ez a hétvége nagy öröm számomra. Ha nem is sikerült új világrekordot elérnem, mindenesetre így is sikerült hazámnak egy új csúcsot felállítanom. Ebben az évben nem volt könnyű nekem, nagyszerű dolog újra a dobogó tetején állni. Nagyon boldog és büszke vagyok. Az volt a célom, hogy egyre több és jobb ugrásokat hajtsak végre. Nem számítottam rá, hogy nyerek, ezért nagyon örülök. Úgy gondolom a sánc nagyon jó lett, kedvenc sáncaim közé fog tartozni ezentúl. Ma biztonságosan landoltam. Úgy tűnt, ha az időjárás jobb lett volna akár 2-3 méterrel is tovább tudtam volna repülni, azonban a biztonság mindig elsődleges. Célom, hogy egy jót ugorjak holnap és ne hibázzak!”

Verseny statisztika - Vikersund 1.xls