A Palandöken Dağı nevű hegyen összesen nyolc versenyszámban mérték össze tudásukat a világ főiskolásai, egyetemistái, köztük számos Világkupában ismert sportoló. (A lesiklás nem szerepel az Universide programján.)

 

Mint az anatóliai helyszínen megszokhattuk már egész héten, az utolsó nap is borongós, felhős égbolt alatt, mínusz 10 fok körüli hőmérsékletben síelhettek a résztvevők. Az első futam meglehetősen nehéz tűzést kapott a cseh edző jóvoltából, így nem csoda, hogy szép számban buktak a legnagyobbak közül is.

 

Az első hetesből, vagyis a kiemelt csoportból mindössze hárman értek célba. Az elsőként induló, végül az első futam második idejét teljesítő Sandro Boner után a svéd Calle Lind 6 tizeddel gyorsabb menete már igazi etalonnak számított, a többiek már meg sem tudták közelíteni. Még egy másik svájci, Dimitri Cuche (4., csak névrokon) dobogóra esélyes eredménnyel leért, a következő négy kiemelt versenyző viszont egytől egyig kiesett. Így járt a szlovén Zaviršek, a francia Rivas, a japán Okosi és az amerikai Thorson, mint később a svéd Rainer is.

 

Másodpercen belülre már csak a svéd Nils Högbom (3.) került, ő viszont a pillanatnyi dobogóról várhatta a folytatást. Későbbi hősünk, Seppi Stiegler 1,11-es hátránnyal az ötödik, Filip Mlinšek 1,27-es lemaradással a nyolcadik helyen zárta a délelőttöt. A magyarok leértek, Szepesi Bertold (+ 8,02) az 52., az olimpikon Bene Márton (+8,73) az 55. helyen végzett.

 

 

Három japánt is találtunk a legjobb 30 között, ami azért érdekes fejlemény, mert a második futam pályája mesterük munkáját dicsérte. Nem jártak sikerrel, az egy szem Ojkaván (18.) kívül valamennyien elszálltak út közben. Amikor Mlinšek készülődött a rajtállásban, az amerikai Ace Tarberry (7.) vezette a versenyt, de a szlovén már csaknem egy egész másodperces előnnyel vágott neki a második futamnak, amit a futam legjobb idejével két szekundum föle tornázott, s mivel csak 6-7 tized választotta el a dobogótól, felcsillanhatott szeme előtt az éremszerzés lehetősége. A belga Kai Alaerts (5.) nem ment rosszul a felső részen, csak minimális hátrányt szedett össze, a pörgős szakaszon már nem tudott ugyanolyan vehemenciával átsíelni, de ezzel együtt előrelépett egy helyet.

Seppi Stiegler (1.) vérbeli amerikaiként nekiesett a pályára, agresszíven tette be léceit, a komoly tempó miatt jó másfél tizedes előnyét 5 tized fölé növelt. Az utolsó kapuk egyikénél elkövetett megingással akár sokat is veszthetett volna, de ezzel együtt is 13 századdal át tudta venni a vezetést. Még négyen voltak fent. Dimitri Cuche nem érzett rá a pálya ritmusára, s még az első időmérési pontot megelőzően rálépett az egyik kapura, egy hasassal fejezte be ezt a világversenyt. Nils Högbom (4.) is komoly késésben volt bizonyos részeken, már az első szektorban odalett előnye, ugyanazt a pozíciót foglalta el pillanatnyilag, mint ahonnan kezdhette a második futamot. Sandro Bonernek a pályán kívül az egyik betévedt pályamunkással is meg kellett küzdenie, nem sokkal később kaput tévesztett, rövid gondolkodás után a hegymászás ötletét is elvetette. Calle Lind (3.) hatalmas előny birtokában volt, amit azért illett volna győzelemre váltani. Nem így történt, rendkívül szétesően mozgott, különösen a pálya felső részén, ahol 9 tizedet kapott az amerikaitól. A végén annak is örülhetett, hogy 6 századdal befért a honfitárs elé, így legalább egy bronzéremmel vigasztalódhatott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Seppi Stiegler nem említhető egy lapon nővérével, Világkupa- debütálásra még nem érett meg, az Észak-Amerikai Kupában is mindössze két pontszerző hellyel büszkélkedhet (Szuper-G, szlalom). FIS- versenyeken 11 dobogós helyezésnél tart (SL, GS), ezek közül négyszer győzött. Junior amerikai bajnoki 10. (SG) és 11. (GS), felnőtt amerikai bajnoki 25. (GS) és 27. (SG).

 

Filip Mlinšek junior szlovén bajnoki bronzérmes szlalomban, illetve felnőtt ötödik Szuper-G-ben. Nem indult még a Világkupában, EK- rutinja is egyetlen versenyt jelent. Hétszer állt dobogóra különböző FIS- versenyeken (szlalom, óriás-műlesiklás), köztük akad egy győzelem is.

 

Calle Lind szerepelt ugyan többször a junior-vb-n, az EK-n, egy alkalommal még a Világkupába is meghívták, de számottevő eredmény nélkül érkezett az Univerziadére. Három éremmel zárt, melyből kettő ezüst, érdemes megjegyezni, hogy szuper-kombinációban is az élről bukta el a versenyt.

 

Az Universiade alpesi sí versenyeit az amerikaiak uralták, a hölgyeknél Aguilaniu szuper-kombinációs győzelmét kivéve valamennyi számban az észak-amerikaiak bizonyultak a legjobbnak. Összesen négy arany- és egy ezüstéremmel zártak az éremtábla élén. A második helyezés Bernhard Graf (2 arany) révén az osztrákoknak jutott. Az alpesi síversenyek legeredményesebbje a cseh Adam Zika, aki Szuper-G-ben arany-, óriás-műlesiklásban ezüst-, szuper-kombinációban bronzérmet nyert.

 

 

A következő Téli Universiadénak Szlovénia, Maribor ad majd otthont 2013-ban.